Én erdélyi ember szeretnék maradni. Karcsi, Feri, Lajos, Ábel. És visszasírom azokat, akik nemcsak hirdették, hanem mívelték is: Legyünk humorunknál.

A civil építkezés fontos eszköze nemzeti értékeink ápolásának és fejlesztésének. Közösségmegtartó ereje is meghatározó, amelyért folyamatosan ma is tenni kell.

...a több száz főt számláló, magyar gyökerekkel és identitással rendelkező kisebbség tagjai között a már akkor is nagyvárosnak számító Kijevben még egyszerű ismeretség sem igen létezett...

Honnan indulhat el egy-egy bábelőadás, mi indíthat el egy olyan gondolatmenetet, ötletsort, amely addig alakul, duzzad és fejlődik, amíg kész alkotássá válik? A kezdő bábosok első lépésként kiválasztanak egy bábdarabot, és azt alakítják a csapatra, a körülményekre, a helyzetre. Ez is járható út, de nem az egyetlen. Sőt, sok esetben célravezetőbb más irányból indulni, és mielőtt megtennénk az első lépést, elgondolkodni, hogy miért szeretnénk bábszínházzal kísérletezni.

Keresztül-kasul az Egyesült Államokban, végig a nevezetes Route 66 mentén, repülővel, autóval, motorbiciklivel, hegyre fel, völgybe le, sivatagon és kanyonon át, a keletitől a nyugati partig… Hantz-Lám Irén földrajztanár és szakíró személyes anekdotái mentén az amerikai nagyvárosok vonzáskörében szerveződő magyar emigráció ünnep- és hétköznapjairól számolt be a hallgatóságnak, míg Somai László József ügyvéd a szenvedélyes motoros szemszögéből érzékeltette, mennyit ér a prérik végtelenjén való száguldozás szabadsága.

Gábor Áron első fellépése, nem számolva az előzményeket, közvetlenül az 1848 októberében Agyagfalván tartott Székely Nemzeti Gyűléshez kötődik.

A kolozsvári Kismamaklub 15-ik fennállását megünnepelendő jelent meg ez a kötetecske, amely csokorba gyűjti a klubhoz tartozó gyermekek szellemes, mulatságos vagy egyszerűen csak kedves bemondásainak egy részét. Az alig gagyogó, beszélni most tanuló másfél évesek mulatságos szavaitól, óvodásoktól, kisiskolásoktól hallott bájos-komolykodó bemondásokig terjed a kötetbe gyűjtött „miniatűrszövegek” köre.

Harmadik alkalommal rendezték meg a Bolyai Társaság által kezdeményezett Interdiszciplináris párbeszéd konferenciát, ezúttal ritmus és ismétlés hívószavakkal. Milyen intézményes nehézkedést, sőt ellenszelet kell leküzdeni egy ilyen kezdeményezésnek? Egyáltalán: erdélyi kontextusban hogyan viszonyul az interdiszciplinaritás az akadémiai intézményesség kérdéséhez? E tudományos paradigma térnyerésében milyen szerep jut az egyetemi háttérintézményeknek? Dr. Gábor Csilla irodalomtörténésszel, a Bolyai Társaság elnökével, a konferenciasorozat egyik ötletgazdájával beszélgettünk.

Somló Bódog (1873–1920) jogfilozófus, szociológus, egyetemi tanár a magyar társadalomtudomány egyik rejtélyes személyisége. Felhőtlen jókedvet tükröző, ismeretlen levelét Kolozsvárral kapcsolatos időszakának hangsúlyozásával adjuk közre.