Igen dolgos, mesterségét alapos tudással végző művész és ipariskolai tanár volt, akinek a művészi iparképzés, a dekoratív szobrászat, a fafaragás terén jelentős érdemei vannak. Ezeket az érdemeket persze, aki fel akarja újítani, annak messzire kell visszalapozni a magyar iparművészet annaleseiben. Nekünk Molnár Viktor államtitkár és az elhunyt művész fia, Kupcsay Felicián volt szíves rendelkezésünkre bocsátani adatokat, amelyekből kiviláglik e messze Erdélyben élt, csendes és visszavonult, de hivatását annál lelkesebben felfogó, mesterségét annál teljesebb odaadással végző művészember munkássága.

Október 20–29. között A csizmás kandúr, az Árvácska és Az ellopott hegedű című előadások szerepelnek a marosvásárhelyi Ariel Színház műsorán. A részletes program a hír címére kattintva olvasható.

Október 18. és november 16. között a kolozsvári Tranzit Ház zenével, előadásokkal, kerekasztalbeszélgetésekkel, könyvbemutatókkal és az elmúlt időszak tevékenységének áttekintésével ünnepli fennállásának első 26 évét.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc előtt a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy és a Sepsiszentgyörgyi Evangélikus-Lutheránus Egyházközség az MTI képeiből készített fotómontázs kiállítás bemutatásával tiszteleg. A tárlatnak a sepsiszentgyörgyi evangélikus templom ad otthont, megnyitójára október 22-én, a 11 órai istentiszteletet követően kerül sor. 

Az adatolható tényhalmaznál maradva: a Kárpát-medencében 42 település őrzi konkrétan vagy utalásszerűen I. István emlékezetét, aki 37 év 7 hónap és 14 napos királyi „mandátuma” során annyira hathatósan vezényelte le az uralma alatt levő társadalom nyugati kereszténységbe való betagozódását, hogy halála után alig 45 esztendővel szentté avatták. Nem kell feltétlenül magyar katolikusnak, egyáltalán klasszikus értelemben hívő embernek lenni, hogy némi büszkeséggel, nemzeti öntudatban megerősödve gondoljunk augusztus huszadikán a dinasztia- és államalapító királyra (...)

A legelső emeletes tanári lakás emeletén laktak egy ideig Lengyelék, a földszinten pedig ifjabb Szilágyi Ferencék, akik nem éppen kifogástalan erkölcsi gondolkodású s amellett összeférhetetlen emberek valának. Sokat beszélhetne erről – Lengyeltől eltekintve – a lehető legmagasabb erkölcsi színvonalon álló, a maga elé tűzött feladatokat a legönzetlenebbül szolgáló, haladó törekvésű Méhes Sámuel professzor. Míg Szilágyit a diákok is gyűlölték, addig Méhest a legnagyobb tisztelettel vették körül. A többi lakás lakóit itt most nem sorolom fel, csak azt említem meg, hogy az új papi lak felőli ház földszintjén lakott Gyulai Pál. Ezt onnan is tudom, hogy a 900-as években lenn járt Kolozsvárt Gyulai leánya az urával, s hozzánk is betértek, keresve minden nyomot, amely az apja tanárkodásával összefüggésben állott. 

A tények ismeretében kijelenthetjük: Arany János gyermek- és ifjúkorában Szalonta népének erkölcsi és szellemi arculatát a puritán protestáns erkölcs, nem kevésbé a szokástörvények és a köz­ízlés által szentesített hagyományok határozták meg. A vasárnapok szabad óráit a kétszeri templomozás, a biblia és a kalendárium olvasása, a szomszédolás, a lócán ülők tereferéje töltötte ki. A dolgos hétköznapok eseménytelenségét a vallásos ünnepek, az emberi élet nagy fordulói (keresztelés, lakodalom, temetés) és a kalákajellegű munkaalkalmak (házépítés, szüret, disznótor, tengerihántás, tollfosztás, fonóka) oldották föl, némi változatosságot, derűt vegyítve az egyhangúságba, ugyanakkor kisebb embercsoportokat kovácsolva időleges közösséggé.

Van, aki Petőfi alteregójának tartja Petőfi Sanyit. Talán egyfajta lehetséges és fiktív Petőfi-inkarnációt is megjeleníthet ez a titokzatos regénybeli vándorgyerek, aki mindenkit el tud varázsolni, és Petőfi géniuszát, egyáltalán a géniusz szellemét is megeleveníti – már ha valóban igaz, amit Hamvas Béla állít: „a világot a démonok szűkítik le, és a géniuszok tágítják ki”. Ugyanis a szellem és álom találkozásában visszatérhetünk a teremtett és eredendő szürrealizmusba, a szabadság extázisába, gyermeki énünk, éberlátásunk és feleszméléseink téridejébe is. 

Amennyiben alaposabban betekintünk Páskándi alkotói világába, a műfajok színes kavalkádját fedezhetjük fel. Az egyes műfajok megjelenését követve Cseke Péter ezt a sorrendet jegyezte fel az 1965 és 1973 közötti Utunk-gyűjtemények első átlapozása során: karcolat, regényelemzés, esztétikai értekezés, novella, kritika, líraelmélet, mitológiai játék, vers, vitairat, versmagyarázat, párbeszéd, esztétikai értekezés, geometriai eposz, irodalomtörténeti jegyzet, mesekomédia, drámatörténeti eszmefuttatás, komédia, elbeszélés, irodalmi jegyzet, tudomány-népszerűsítő párbeszéd, tréfás mese.

A 19. század második felében a szamosvölgyi vasút megépítésének lehetősége fontos célkitűzése volt Szolnok-Doboka vármegye érdekvédelmi szerveinek. Az ügy hosszú ideig elhúzódott, ugyanis a pályát fővonalként akarták kiépíteni, de nem volt hozzá elég pénzügyi alap. A megoldás végül Szolnok-Doboka vármegye főispánjának, báró Bánffy Dezső a fejéből pattant ki, ugyanis javaslatára mellékvonal jellegű pálya építése mellett döntöttek, így dolgozták ki az előtanulmányokat, illetve terveket, és így kérték az engedélyeztetését is.