Iskolapéldája is lehetnék az ünneprontó őszinteségnek, mihelyt bevallom: nem épp szívem csücske az augusztushúszazás; kalendárium szerint évente kétszer ülhetném meg a névnapomat, de első ízben tűzijátékok zaja nyomja el a pezsgősdugó pukkanását, másodjára a karácsonyi bejgli élénk utóíze és a szilveszteri készülődés közé préselődve, egy elkapkodott gratulációt, ha megér… Önző és kicsinyes indokokból fakad e frusztrált alaphelyzet – nem akadálya annak, hogy morcot mellőzve körbejárjam az államalapítás/alkotmány/új kenyér/Szent István nemzeti-állami-lobogós-őrtüzes-díjátadós-kitüntetős ünnepének holdudvarát.
Idén fesztiválosra fogják a szervezők a budapesti rendezvényeket; kérdés, hogy elsikkad-e az üzenet lényege a formatervezett köztéri eufória több mint tucatnyi színhelyén zajló történések kavalkádjában? A pótkérdés pedig azt firtatja, lehet-e (érdemes-e) mindegyre újraértelmezni a magyarság első államférfiának szellemi hagyatékrészletét, a neki tulajdonított – bár más(ok) által egybeszerkesztett Intelmeket. Mitől, de főleg miként lesznek érvényesek a négy esztendő híján ezeréves dokumentum tételei az éppen időszerű kurzusok-trendek olvasatával dacolva akár. Miért szívlelhető meg mégis egy, az irgalomról és mérsékletről szóló uralkodói tanács, midőn maga Szent István ismeri be, hogy életét jobbára háborúskodások között morzsolta el, a krónikák pedig felnégyelt, megvakított ellenfeleket, példás szigorral levert lázadásokat lajstromoznak. A példamutatás imperatívusza és az önértékelés folytonos igénye az, amit mai szóhasználattal felelős közszereplő sem spórolhat meg: nem véletlenül éppen királytükörként sorolják be műfajilag az Imre herceghez címzett, aránylag rövidre szabott, ám feszesen „sűrű” dokumentumot. Melynek tíz fejezetéből előszeretettel a hatodikat idézik leginkább, azt, amely a sokféleségben rejlő erő fontosságát hangsúlyozza. Ettől kicsit el is billen a „testamentum” befogadástörténetének egésze, mert a textus további részleteiben is bőven akad a jelenen túlig ható tanács. Erkölcsi, hatalomtechnikai, államadminisztrációs, diplomáciai, és nem utolsósorban világnézeti kisokos ez a szöveg: tizenegy évvel István halála előtt datált írásos bizonyítéka az utódok és utókor iránti tartozásnak, a keresztényi alázattal átitatott szemléletnek, amely arányérzékre és a dolgok folyamatszerű láttatására serkent.
Magát a Szent István-kultuszt is intézményesült dinamikájában érdemes beárazni, további jelentéstöbbletre utaló esélyeit latolgatni. A Kossuth téri zászlófelvonás, a frissen végzett tisztek eskütétele, a légiparádé, az államfői ünnepi beszéd már kötelező kelléke a huszadikai forgatókönyvnek, a körmenet pedig a ceremóniák szakrális vonatkozásának vált állandó, meghatározó elemévé. Hogy közben a menüben az ország tortájának bemutatója, a mesterségek seregszemléje, egyéb látvány- meg élményelemben bővelkedő (néha a giccs határát horzsoló) epizód is helyet kap, ez helyzetfüggő és egyben másodlagos.
Az adatolható tényhalmaznál maradva: a Kárpát-medencében 42 település őrzi konkrétan vagy utalásszerűen I. István emlékezetét, aki 37 év 7 hónap és 14 napos királyi „mandátuma” során annyira hathatósan vezényelte le az uralma alatt levő társadalom nyugati kereszténységbe való betagozódását, hogy halála után alig 45 esztendővel szentté avatták. Nem kell feltétlenül magyar katolikusnak, egyáltalán klasszikus értelemben hívő embernek lenni, hogy némi büszkeséggel, nemzeti öntudatban megerősödve gondoljunk augusztus huszadikán a dinasztia- és államalapító királyra; ez nem csupán felemelő, hanem nyomasztó érzés is lehet, hogy akkor kellőképpen (a méltót talán túl patetikusnak vélem) viszonyul-e a Szent István-i életműhöz napi cselekvéseiben a mostani nemzet, elitje igazodik-e Sanctus Stefanus hol zsinórmértékként, hol meg irányzékként ható alapvetéseihez?
A népi tapasztalat szintjén a történet kerek: a hagyomány szerint augusztus 20-án, Szent István napján, ha jó idő van, akkor bő termés várható. Az időjóslás továbbá azt tartja, ha karácsony másnapján, Istvánkor is szép, napos idő van, akkor száraz nyárra és mindenből jó termésre lehet számítani.
