Bel-Farkas utca a 19. században

Tisztelt Olvasó!

Lapunk, a Művelődés idén ünnepli fennállásának 75. évfordulóját. Úgy gondoltuk, hogy az alkalomból Művelődés-enciklopédia címmel négykötetes válogatást adunk ki az 1990 és 2022 közötti időszakban lapunk hasábjain megjelent ismeretterjesztő írásokból. Az írásokat négy fejezetbe osztottuk be, miként címük is jelzi – Életutak, Helytörténet, Művelődéstörténet, Történelem –, így csoportosítottuk az egyes személyiségek életpályáját felvázoló, továbbá hely- és művelődéstörténeti adalékokat, és végül, de nem utolsósorban szélesebb összefüggésben értelmezett/értelmezhető történelmi események és folyamatok megismerését szolgáló írásokat. Nyugodt szívvel állítjuk: az 1989. decemberi rendszerváltást, s ezzel együtt a majdnem ötévi kényszerhallgatás utáni újrakezdést követő években a Művelődés hasábjain sok-sok kiváló írás jelent meg szerzőink tollából, s reményeink szerint ez a ténymegállapítás a legutóbbi évekre is érvényes, és a jövőre is az marad. Válogatásunkban arra törekedtünk, hogy az említett négy témakörben a kevésbé ismert adalékokkal szolgáló írásokat gyűjtsük együvé. Bevalljuk, hogy a jobbnál jobb és érdekesebbnél érdekesebb írások közül nem volt könnyű a választás. De mert a terjedelmi szempontok határokat szabnak, kénytelenek voltunk kihagyni a négykötetes Művelődés-enciklopédiából olyan írásokat, amelyeket azonban itt, a lap hasábjain kínálunk ismét olvasásra, az 1990-es évek tartalmainak a felelevenítésére.

Májusi lapszámunktól kezdődően tehát Művelődés – 75 elnevezésű ideiglenes rovatunkban havonta egy-két régebbi írást teszünk közzé. Ebben a lapszámunkban Herepei János (1891–1970) művelődéstörténész, muzeológus, néprajzkutató és régész, valamint a szülővárosában, Nagyszalontán életének 99. évében június elsején elhunyt Dánielisz Endre (1925–1923) irodalomtörténész, tanár, pedagógiai író egy-egy, érdekes helytörténeti adalékokkal szolgáló írását közöljük újra. Szerkesztőségünk ezzel az írásával is tiszteleg Dánielisz Endre emléke előtt. Herepei Jánosnak az általa alapos részletességgel bemutatott 18–19. századi Farkas utcáról szóló írását néhány archív felvételével illusztráltuk. Fogadják szeretettel!

(Művelődés)

Dr. Lengyel Dánielnek, Bem tábornok ezredorvosának, a szabadságharc után pedig a nagykőrösi református gimnázium természetrajz tanárának, majd a losonci állami gimnázium igazgatójának (született 1815. november 15. Kolozsvárt, † 1884. augusztus 18. Kolozsvárt) tulajdonomban levő emlékiratából idézem az alábbi leírást.

„A kolégyomi életről akarván szólni, illő azon utcát is megemlíteni, melyben Kolozsvárt a református ko­lé­gyom van, annyival is inkább, mert abban anyám ágán levő őseim s azok maradéki részint születtek, részint laktak, növekedtek s magam is egy ideig laktam és nevelkedtem s atyám is meghalt (1).

Ez az utca az úgy nevezett Bel-Farkas utca Kolozsvár belvárosának déli részében nyugatról kelet felé vonul s a régi várfal mellé épített apró épületeknél (2), illetőleg az ottani vár egyik bástyájánál végződik (3).

Kezdetét a Torda utca (4) felől a déli soron a királyi lyceum (5) épületével veszi, melyben a sebészeti intézet és elhelyezve lévén, nagy atyám dr. Incze Mihály is tanított (6). Ezután következett gyermekkoromban a báró Bánffi László háza (7); azután a megyeház; azután néhány magán ház (8); a minoriták ide nyíló utcájával szemben pedig egy papi lak, esperes Incze Mihály szép apám lakott, nagy atyám s testvérei születtek s laktak (9). E mellett keletre a kolégyom kertje (10); mellette az újabb kolégyom (11) s e mellett a kolégyom nagyobbik udvara külön kapuval, mely a régi ko­lé­gyomot fogadta egykor be (12), s melynek a templomon túli egyik zúgában a régi Bibliotheka egy darabja most is megvan. (13) Hátul a kolégyom sütője lakott (14). Az eddig tágabb utca végében van a belvárosi református nagy templom s ennek végében a kolégyom nyomdája (15). A nagy templomban az én tanuló koromban készült az új Úr asztala a kis expap Szilágyi (Kukli Szilágyi) ajándékából (16).

Ez utca északi során volt legelől a Torda utcából folytatódó gubernium-épület (17), azon teremmel, melyben az országgyűlések tartattak. Ezután egy pár magán ház (18). Ezután az 1821. március 11-én megnyílt nagy színház. Ezután a református ekklésia háza (19) s a Minoriták utcája sarkán a gróf Teleki László ház, melyben atyám 1833. szeptember 5. meghalt (20). Ezen túl a Minoriták utcája, másik sarkán a református ekklésia háza, melyben tanuló koromban Herepei Károly s utána Herepei Gergely bátyámék laktak. (21) Ezután egy kis ház a kolégyomé (22). Utána egy földszinti régi ház, melyben professzor Szathmári Pap Mihály szép apám lakott (23). Ezután 4 professzori lak; az első, melyben mi is laktunk. (24) Ezután egy görbe kis utca, mely a Király utcába vezet (25), balszögletén egy kerttel (26), jobb szögletén egy paplakkal (27). Ezután kántori (28), orgonistai lakok (29), s elemi iskola (30). Az utca templom melletti része a többinél sokkal keskenyebb, mivel egy részét a templom foglalja el.”

1. Przemyśli Lengyel István, nevelője, majd jószágigazgatója volt gróf Kendeffi Adámnak s egyúttal a kolozsvári Református Kollégiumnak 1816-tól 1833. szeptember 5-én bekövetkezett haláláig professzora, majd igazgatója. Született 1776. szeptember 28. Málomban, hol apja pap volt; anyja Tályai Rákhel papleány. Lengyel István felesége: nagybaconi Incze Krisztina, aki 1796. július 14. Kolozsvárt született, férjhez ment 1814. december 26-án Kolozsvárt, elhunyt 1848. december 29-én Kolozsvárt; az ő szülei dr. Incze Mihály kolozsvári lyceumi orvosprofesszor, a jénai tudományos társaság tagja és Szathmári Papp Krisztina (született Papp Mihály református kollégium teológus professzorának leánya). Dr. Inczéék lakóháza, amely tulajdonuk volt: a Magyar utcában az evangélikus parókia tőszomszédjában levő emeletes ház.

2. Kolozsvár neve e megyeszékhelyet Sz. István idejében alapító Miklós ispán nevével azonos, a Farkas utca neve pedig az itt megszállott honfoglaláskori nemzetség nevét őrzi. Az 1400-as évek elején felépített várfal délkeleti szakaszához a XVIII–XIX. században épített házak alkották az azóta elfelejtett Boszorkány-sort. Ezeket az eléggé rozoga épületecskéket, amelyek csaknem a Király-utcáig nyúltak ki, már a XIX. század második felében kezdték bontogatni. Az én gyermekkoromban még öt házacska állott, az utolsót 1937. október 21. és 22-én bontották le.

3. A Boszorkány-sor délkeleti végén ma is álló bástyának egykori neve a Szabók tornya volt, mivel gondozása és védelme a szabócéh kötelessége volt.

4. A mai Egyetem utca neve már 1453-ban is Thordai utca volt, ennek déli végén állott a Torda utcai kisajtó, vagy Tordakapu, amelyen keresztül vitték ki az elhunytakat a Házsongárdi temetőbe. A XVII. század második felében – Apor Péter szerint – a jezsuiták imaháza, majd temploma (ma a piaristáké) mellett állott a jezsuitáknál tanuló ifjak háza és étkezdéje. Itt megelőzőleg a reformátusoknak egy fából épült házuk volt. Ugyanebben az utcában a Farkas utca és a déli várfal között a páterek háza és szemináriuma vala. De ebben az utcában volt Tótfalusi Kis Miklós nyomdája is, de ennek pontos helyét megmondani nem tudom: nagy a gyanúm, hogy a Búza és a Jókai utca közötti háztömbszakaszon állott, mivel egyemeletes kertes ház volt, mely kertnek végében a házas legények számára lakásokat építtetett.

5. A lyceum épülete alatt a mai katolikus gimnáziumot értette Lengyel, ehhez tartozott az orvoskari iskola, amelynek protestáns tanárai is voltak.

6. Lengyel nagyapja: nagybaconi dr. Incze Mihály (született 1762. április 2., Kolozsvárt, † 1836. április 23.,Gyulafehérvárt). Incze Mihály kolozsvári pap és esperes (született 1723. szeptember 12., Kolozsvárt, † 1795. február 24.) és sárospataki Pataki Sára (született 1735 februárjában Désen, † 1794. augusztus 13. Kolozsvárt] fia és Baczoni Máté kolozsvári pap és Bogdányi Sajgó Erzsébet unokája volt.

7. Báró Bánffi László főkormányszéki tanácsos, kollégiumi főgondnok.

8. A megyeház után következő épületek a közelmúltban: a báró Huszár-ház, mellette a gróf Nemes-ház, emellett pedig a törvényszéki fogda.

9. Az egykori papilakban az én gyermekkoromban: az épület nyugati felében Szász Béla egyetemi tanár népes és szörnyűségesen rendetlen családja, utána pedig Schneller István szintén egyetemi tanár lakott. Az épület keleti felében komollói Szász Lajos belvárosi kántor és az egykori leányiskolában szépírás-tanító lakott 1899-ben történt öngyilkosságáig. Utána Varga Sándor torna tanár költözött.

10. A kollégium kertje, amely a mai Kovács Dezső-utca nagy részét is magába foglalta, hátranyúlt egészen a Kültorda (Petőfi) utcáig. Idetartozott az a telek is, amelyre Szathmári Ákos bácsi tervei szerint a tornaterem felépült. E kertben azoknak a tanároknak voltak parcellái, akiknek lakásuk mögött nem volt kert, mint például Geréb Márton bácsinak, aki a legkeletibb tanári lakás emeleti lakója volt.

11. Lásd: Török István kollégium-történetét.

12. Lásd: Herepei János: Scholabeli állapotok Apáczai Csere János Kolozsvárra jövetele előtt (Erdélyi Múzeum 1943, Klny. is).

13. A mai csonkatorony.

14. A kollégium sütőjének lakása a kollégium telkének keleti végében, ahol gyermekkoromban alsócsernátoni Molnár Benedek asztalosmester lakott és műhelye volt, az ő halála után barátosi Adorján K. lakatosmester bérelte a házacskát.

15. A kollégium nyomdáját az 1880-as évek dereka tájáig Stein János könyvkereskedő bérelte, utána pedig rendre Ormós, majd Sztupjar, míg végre a betűk elkopván, 1899-ben a nyomda egészen megszűnt. II. elemista voltam, amikor a mellettünk lakott Bodor Antal igazgatótanácsi titkár és kollégiumpénztárnok József nevű fiával összeszedegettünk egy csomó ablakon kidobált ólombetűt. A nyomda helyébe az étkezdét és a gazdasszony lakását költöztették. Az 1920-as években Wiener Ella gazdasszony felhívta a figyelmet, hogy a padláson valami régi gerendák vannak, megnézve ezeket, megállapítottam, hogy homoródalmási Barra Gábor egykori jeles nyomdavezető és lithográfus idejéből: 1832-ból származó nyomógép szétszedett alkatrészeivel azonosak. Megjegyzem, hogy az étkezde épülete a múlt század 70-es évéig még félakkora sem volt, mint most, csak a nyomda bővítése miatt építették tovább. Mögötte üres volt a telek.

16. Ez a Kukli Szilágyi csak csúfneve Szilágyi Sámuel szolgálaton kívüli papnak, aki a saját pénzén ajándékba csináltatta a mai úrasztalát az egykori, Isten tudja mikor elpusztult, hidasi mészkőből faragott helyett.

17. A gubernium épülete a mai egyetem helyén állott. Ez az épület eredetileg a jezsuitáké volt egészen a rend vagyonának secularizációjáig. A mai épületet Reményik Károly tervezte és építette.

18. Ezek kis rongyos épületek voltak egybeépítve a színház telkével.

19. A régi színház keleti falához csatlakozik az ún. Tollasház, hosszú, földszintes épület, amelyben egykor Dériné is lakott. Gyermekkoromban rendőrségi laktanya volt (egykor e ház is az eklézsia tulajdona volt).

20. Miután a kedves kartársak Lengyel Istvánt lakásából kitúrták, a Teleki-háznak Minorita utca felőli szárnyán bérelt szállást.

21. A Minorita utca délkeleti sarkán levő parókiális házban lakott Herepei Gergely 1849-ben költözött át a Farkas utcai elsőpapi lakásba Csiszár Sámuel helyébe. A Minorita utca sarkán álló házba ezután a leányiskolát helyezték el. Itt tanított 4 évig Karacs Teréz és Szász Lajos bácsi, Karacs Teréz után pedig Dömötör Terka és Graf Jakab (itt jegyzem meg, hogy Szentgyörgyön egy gyöngyhímzesű tájképem maradt, amelyet Karacs Teréz hímzett az apai nagyapámnak, mint az iskola felügyelőjének. Van egy saját kezűleg írott levele is, amelyet anyai nagyapámhoz intézett. Ez ma is megvan). Ezt az iskolaépületet az egyházközség 1 arany évenkénti, névleges lakbér árán átadta volt az államnak. Ennek helyébe szervezték meg a Pallós Albert-féle leányiskolát.

22. A mellette levő piciny házba költözött 1882-ben ura halála után Jancsó Lajos tanárnak özvegye Miklós és Lajos nevű fiaival (Miklós kolozsvári, majd szegedi orvosprofesszor; Lajos állami rajztanár és festőművész). Az 1900-as évek elején az állam e házacskát megvásárolta, s a polgári iskola folytatását építette helyére.

23. A földszintes tanári lakásban Lengyel anyai nagyapja: Szathmári Pap Mihály teológiai tanár, a hágai tudós társaság tagja (született 1737, † 1812) feleségével, Rétyi Csiszér Debora papleánnyal és 5 gyermekével lakott (Szath­mári Pap Mihály szülei: Szath­mári Pap Zsigmond és Kolozsvári Szász Erzsébet, nagyszülei: Szathmári Pap János kolozsvári pap és felesége, Villás Sára, a nagybányai főbíró leánya). E tanári lakás telkének Király utcai végéhez csatlakozik Incze Mihályné ikertestvérének férje: incseli Szőcs Mihály erdélyi protomedikus által megvásárolt telek a reáépített földszintes házzal, amely azután Szőcsék unokájára: Herczegh Lajosnéra szállott. Így örökölték tőle Juditék. A Szathmári Pap Mihály-féle tanári lakásban gyermekkoromban Sárkány Lajosék laktak.

24. A legelső emeletes tanári lakás emeletén laktak egy ideig Lengyelék, a földszinten pedig ifjabb Szilágyi Ferencék, akik nem éppen kifogástalan erkölcsi gondolkodású s amellett összeférhetetlen emberek valának. Sokat beszélhetne erről – Lengyeltől eltekintve – a lehető legmagasabb erkölcsi színvonalon álló, a maga elé tűzött feladatokat a legönzetlenebbül szolgáló, haladó törekvésű Méhes Sámuel professzor. Míg Szilágyit a diákok is gyűlölték, addig Méhest a legnagyobb tisztelettel vették körül. A többi lakás lakóit itt most nem sorolom fel, csak azt említem meg, hogy az új papi lak felőli ház földszintjén lakott Gyulai Pál. Ezt onnan is tudom, hogy a 900-as években lenn járt Kolozsvárt Gyulai leánya az urával, s hozzánk is betértek, keresve minden nyomot, amely az apja tanárkodásával összefüggésben állott. Mint különlegességet említem meg, hogy ugyanitt az emeleten lakott az én gyermekkoromban az áldott jóságú, kedves Geréb bácsi: lakásuk keleti falán végigvonuló folyosóról elhangzott leghalkabban kimondott szavakat is a papi lak kertjének azon tájékán, ahol a Bodorék kertjének végével érintkezett, tisztán meg lehetett érteni. Tehát itt ún. Dionysos-füle volt.

25. A görbe kis utca a mai Sámi utcával azonos, amely a 40 évvel ezelőtt végrehajtott kiszélesítésénél is sokkal keskenyebb volt a század közepe táján.

26. Ennek az akkor még névtelen sikátornak nyugati szögletén volt a Haranglábkert. Ebben állott az 1798-ban leégett harangláb s mögötte a harangozó lakása.

27. A keleti szögleten állott az 1656-ban épült „Ekklésia háza”, amelynek tervezője Rákóczi olasz építésze: Serena Ágoston lehetett. E házat a XVIII. század folyamán hozzáépítéssel megtoldották.

28. A szomszéd hosszú, földszintes és gerendás mennyezetű ház nyugati fele a kántori lakás és az egyházi fiúárvák otthonával.

29. Gyermekkoromban azonban itt már Bodor Antal egyházkerületi titkár lakott családjával. A ház keleti fele orgonistai lak, a század derekán itt tompai Botos István főkormányszéki kancellista és egyúttal orgonista lakott családjával. Ennek a nagybohém, valóban művész férfinak szokásos bemutatkozása volt: „Botos Pista, Kancellista, Kálomista, Nem pápista, Orgonista, Jó basszista”. Székely Iván kézdivásárhelyi papnak apósa volt. Gyermekkoromban itt Versényi György, az árvízi hajós Wesselényi Miklós törvénytelen unokája, különben felsőbb lányiskolai tanár, költő, Medgyes Lajos dési pap-költő veje lakott népes családjával. Hátul az udvarban állott kis ház, ahol Baczóék, Sárkány Lajos bácsi apósa s anyósa, majd utánuk Herepei Kati néni lakott, eredetileg valószínűleg a leányiskola lehetett. Innen költözhetett át a Minorita-utcai sarokházba, s onnan a ’80-as évek közepe felé a Mikó-utcába, ahol előbb Vadas Póli, majd Vadas Zsuzsika, utána pedig húga, Tattiásné volt az igazgatónő, mindhárman Vadas József esperesnek voltak a leányai. Iskolafelügyelő és szervező: ifjú Herepei Gergely.

30. E soron a legutolsó ház két külön, összeépített részből állott, mindegyik egy-egy pitvarral, amelyből balra egy-egy nagyobb szoba, jobbra pedig egy-egy kis szobácska nyílott. Az első rész az egyházfi lakása, az én gyermekkoromban id. rődi Viski Samu, majd a fia: szintén Viski Samu 48-as honvéd tizedes, majd Szabó Lajos lakott. A hátsó épületben volt az eklézsia kis ispotálya, vagyis 4 háziszegény öregasszony otthona. Név szerint csak Szalma Julira, Szentpéterinére és Bátori Borbálára emlékszem. Az utolsó volt a legeredetibb mindannyiok között: kicsi, eleven, szószátyár magyarlónai születésű öregasszony, aki mindezekért a tulajdonságáért örökös harcban állott a többiekkel. Az öreg még verselgetett is. Egy hosszú balladájának – sajnos – már csak töredékeire emlékszem. E telken ma teológiai tanári lakások vannak.

E telken állott Kolozsvár belvárosában az utolsó parasztház-pár és az utolsó gémeskút.

(1991/10)