Kupcsay János más munkái, kiállításai
Kupcsay János keze munkája a Huszka József (1854–1934) által tervezett láda is, amely tipikus példája a magyar stílusban készült bútornak.1
Híresebb munkák:
• Egy Krisztus-alak kereszten, Trefort Ágoston közoktatási miniszter tulajdona (1877).
• Díszalbumfödelek (diófából és ébenfából) Rudolf trónörökös nászünnepélyére, amiért Kupcsay 50 forint kitüntetési jutalmat kapott, és híressé tette az iskolát (1881).
• Nagyobb képkeret Trefort Ágoston miniszternek ajándékba (1882).
• I. Károly román király részére a Hochenzollernek ősi várkastélya és a Peleş-kastély diófából készült miniatűrjei (1884–1885), amelyekről így írt a korabeli sajtó: „A hosszúfalusi faragászati iskola növendékei gyönyörű két művet fejeztek be. Károly román király a múlt év nyarán két domborművű táblát rendelt meg, melyek egyikén a Hochenzollern-ház ősi vára, a másikon pedig a sinaiai Peleș-kastély legyen kimetszve. Mint írják, az iskola fényesen megfelelt feladatának és sikerült kinyerni a magas megrendelő megelégedését, ki ezt Kupcsay János műfaragónak, ki a munka átadásával meg volt bízva, személyesen is kifejező és dicsérőleg emlékezett meg a műfaragászat haladásáról Magyarországon” (Magyar Polgár, 1884. október 12., 18. évfolyam, 236. szám); valamint „A műfaragás tanára, Kupcsay János szobrász, ki a két faragványt elkészülte után a királynak személyesen átadta, abban a kitüntetésben részesült, hogy a király teljes megelégedését nyilvánította neki és örömének adott kifejezést, hogy az iskola oly műtárgyakat készít, melyek Németország minden intézetének is dicséretére szolgálnának. A két műtárgy különben Károly király német fejedelmi rokonai számára készült” (Magyar Polgár, 1884. október 9., 18. évfolyam, 233. szám).
• Faburkolatok a Peleş-kastély számára.
• Bethlen András főispán szivarládája.
• Szarvas: „Fafaragás. Kupcsay János a hosszúfalusi felsőbb népiskola műfaragás-tanára, gyönyörű faragványt küldött fel a közoktatási minisztériumhoz. Ez egy diófából, saját mintázás után faragott szarvas, melynek művészi kivitele nem kevéssé lepte meg a bírálatra kiküldött szakférfiakat. A közoktatási miniszter Kupcsay úrnak a csángó fiúk képzése körül kifejtett buzgalmát akként akarja némileg megjutalmazni, hogy Kupcsaynál az iparmúzeum számára egy újabb műfaragványt rendelt meg.”2
Pályafutása során Kupcsay János, aki tagja volt a Magyar Rajztanárok Országos Egyesületének is, számos kiállításon vett részt az ipariskolával együtt, és mindegyikről valamilyen kitüntetéssel tért haza:
• Az 1885-es budapesti országos kiállításon közreműködési érmét kapott.
• Az 1887-es bécsi kiállításon elismerő oklevelet.
• Az 1896-iki budapesti millenniumi kiállításon közreműködési érmet és elismerő oklevelet.
• Az 1897-iki brüsszeli kiállításon elismerő oklevelet.
• Az 1900-iki párizsi világkiállításon közreműködési oklevelet.
Oltárok a horizonton – a tudás útja
Érdekes kérdés, hogy milyen okból kifolyólag indult be az oltárkészítő műhely a hosszúfalusi fafaragászati iskolában. A rendelkezésünkre álló szűkös forrásokból aligha tudjuk ezt kideríteni, de az oltárok ornamentikájának elemzésével megpróbálhatunk erre válaszolni.
Kép: Wikipédia
A kulcs talán maga Mișu Popp személye. A brassói akadémista festő életútja igencsak viszontagságos.
Székelyföld egyes településeinek templomi irattárában többször is előfordulnak a Papp vagy Pap Miklós, Pap Mih., Pap János nevek. Hol oltárok készítőiként, hol falfestmények festőiként. Ilyen települések Csík környékén Csíksomlyó, Csíkszentmárton, Csíkkozmás, Tusnád, Csíkmenaság, Csíkszentimre, Csíkkarcfalva, Csíkszentkirály, Udvarhelyszéken Lövéte, Farkaslaka, Háromszéken Alsócsernáton, Bereck, Ozsdola, Imecsfalva.3
Pap János nem volt más, mint Ioan Popp Moldovan de Galați4 (1774–1869) híres ikonkészítő mester, szobrász, festő és aranyozó. Az Elena Ivannal kötött házasságából tizenegy gyermek született, azonban csak négy fiú és öt lány érte meg a felnőttkort.
A festés családi hagyomány volt, és oltárkészítési tudását Pap János minden valószínűség szerint Hoffmayer Simon (1740 k. – 1800) szobrásztól és oltárkészítő mestertől tanulta, aki a klasszicizmus erdélyi meghonosítója volt. Ő készítette a gyulafehérvári székesegyház barokk oltárait is. A Pap János által készített oltárok mind stílusban, mind típusban nagymértékben hasonlítanak a Hoffmayer-féle oltárokhoz.
Pap János két legnagyobb fia, Nicolae – aki a székelyföldi oltárképeket Papp Miklósként szignálta – és Constantin már a kezdetek óta apjuk műhelyében dolgoztak, sok székelyföldi oltárt együtt is készítettek, majd Papp Miklós külön műhelyt nyitott.
Álljon itt példaként Papp Miklós csíksomlyói munkássága. A csíksomlyói kegytemplom Nepomuki Szent János oltárát 1835-ben készítette (a felső képen Szent Erzsébet látogatása, a nagy képen Nepomuki Szent János, az alsó képen Szent Vendel – adományozták Botsántzi János és fiai); Szent Erzsébet oltárát 1836-ban (a felső képen Szent Juliánna, a nagy képen Szent Erzsébet – A Krauter család adományaként festette Bulhárd János, az alsó képen az utolsó vacsora – adományozták Bálint Ignác és neje Bors Juliánna); Szent Anna oltárát 1839-ben (a felső képen Szent Apollónia, a nagy képen Szent Anna, az alsó képen Jézus születése – özv. Rakovszky Mártonné br. Henter Anna adományaként); Keresztelő Szent János oltárát 1840-ben (a felső képen Szent Sára, a nagy képen Keresztelő Szent János, az alsó képen Mária Magdolna – adományozta Lukács János és neje Mánya Sára); a Szent Antal-oltárt 1843-ban alkotta meg (a felső képen Szent Bonaventura, az alsó képen Páduai Szent Antal, festette Szopós Sándor, Kolozsvárt, 1931-ben); valamint a Szent Ferenc-oltárt az 1840-es években (a felső képen Szent Miklós, az alsó képen Assisi Szent Ferenc – festette Csűrös József, Kolozsvárt, 1838-ban).
Pap János két kisebb fiának, Mihálynak (Mișu Popp) és Jánosnak (Ioan Popp) más sorsot szánt: gondosan oktatta őket, Mihályt a kézdivásárhelyi katonai iskolába küldte, Jánost pedig a bécsi műszaki egyetemre. Mihály azonban hamar felhagyott a katonai pályával, a művészetek vonzották, így ő is Bécsbe ment a képzőművészeti akadémiára tanulni.5
Mișu Popp tehetsége apja műhelyében bontakozott ki. Bécsből hazatérve templomfestőként lett híres, nemcsak Bukarestben, hanem számos erdélyi településen is készített templomi falfestményeket, majd az oltárkészítést is átvállalta.
1850-től 1862-ig élt Bukarestben, azután hazatért Brassóba, a mai Prundului6 utca 11. szám alatti szülőházába, ahol apja műhelyét lendítette fel. Tíz évre rá ismerkedett meg Kupcsay János szobrásszal, tudásaik ötvöződtek, és a hosszúfalusi iskola beindítása együttműködésük gazdag táptalajának bizonyult: Kupcsay János az iskola növendékeivel – a boldog békeidők számtalan megrendelését kielégítendő – elkezdtek oltárokat készíteni az újonnan épülő templomok számára.
A tudás útját egyértelműen bizonyítja az elkészített oltárok mintakincse, típusa, stílusa. Az ornamentika, a sablonok adottak voltak, Kupcsay és műhelye elsajátította az aranyozás, ezüstözés, bronzírozás technikáját és Mișu Popp oltárképeivel egyházi remekműveket szültek.
Kupcsay Brassóban
A műfaragászati felső népiskola az 1895-ös tanévig működött Hosszúfaluban, vagyis 26 évet, amikor miniszteri rendelettel egyesítették a Brassói Állami Középkereskedelmi és Faipari Iskolával, és Brassóba költözött a Kapu utca elejére.
Hamarosan szükségessé vált egy megfelelő épület emelése, mivel az épületet bővíteni nem lehetett. Ez ügyben Szterényi József királyi tanácsos, országos iparoktatási főigazgató volt az, aki ismerve az itteni iparoktatási viszonyokat, meggyőzte a kereskedelemügyi minisztert egy új iskolaépület építésének szükségességéről. Az iskola új épülete meg is épült a mai Iuliu Maniu7 utca 2. szám alatt. A brassói fafaragászati iskola 1915-ig működött, ekkor az épületet katonai célokra lefoglalták, és katonai kórházzá alakították.
Kupcsay János haláláig, 1895 és 1910 között a brassói állami faipari szakiskola igazgatója volt. Halála után helyét az 1908-ban Párizsból hazatért tanítványa, Mattis Teutsch János (1884–1960) vette át, aki mind a négy évfolyamon, heti huszonnyolc órában tanította a mintázási gyakorlatot, és akinek szobrászati munkásságára sajátos módon íródott rá a hosszúfalusi iskolában szerzett sokéves tapasztalat, valamint Kupcsay János hatása. Kupcsay János a mintázás és szabadkézi rajz mellett az aranyozás technikáját tanította. 1896-ban külön-külön 400 forintos tanulmányi ösztöndíjjal meglátogatta a németországi, az ausztriai és svájci fa- és kőfaragó szakiskolákat, ezek tanulmányozásának céljával.
1898 februárjában ünnepelték meg tanári működésének huszonöt éves jubileumát. Ebből az alkalomból kapta királyi kitüntetés gyanánt a koronás arany érdemkeresztet. A király elismerése a következő elhatározásban nyert kifejezést: „A személyem körüli magyar minisztérium vezetésével megbízott magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán Kupcsay János a brassói állami fa- és kőipari szakiskola tanárának az iparoktatás terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás aranyérdemkeresztet adományozom. Kelt Bp.-en, 1898. évi február hó 20-án. Ferenc József s.k. Báró Bánffy s.k.”
A miniszter elismerését üdvözlő leirat tolmácsolta: „Tisztelt Tanár Úr! Tudomásomra jutván, hogy a tanár úr most tölti be ipariskolai tanári működésének 25. évét, őszinte örömömre szolgál önt ezen alkalomból melegen üdvözölhetni. Mint a hazai iparoktatásügy egyik legrégibb munkatársának, tanár úrnak is jelentékeny része van abban, hogy ezen ügy, mely oly fontos tényezője hazánk közgazdasági fejlődésének, nálunk gyökeret verni, megszilárdulni és a fejlődés azon fokára emelkedni képes volt, melyen ma már a külföld elismerésével is találkozik. Nehéz munkát kellett végeznie, de pályájára visszatekintvén megnyugvással töltheti el tanár urat az a tudat, hogy a fáradság meghozta gyümölcsét. Midőn tanár úrnak az iparoktatás terén egy negyedszázad alatt, sokszor nehéz viszonyok között lankadatlan buzgalommal és önzetlenséggel kifejtett sikeres működéséért őszinte köszönetemet és elismerésemet fejezem ki, azon óhajomnak adok még kifejezést, hogy hasonló odaadással működjék továbbra is e téren, melyen már eddig is oly szép sikereket ért el. Budapest, 1898. február hó 14-én. Báró Dániel s.k.”
A Székely Tanügy 1903. március 15-i, 4. évfolyam, 6. száma Kupcsay János 30 éves tanári jubileumáról számol be, részleteket tudhatunk meg a szobrász életútjáról: „A brassói m. kir. állami faipariskola febr. 27-én emlékezetes ünnepélyt rendezett. Megünnepelte úttörő tanárának, Kupcsay Jánosnak harmincz éves tanári működését. Kupcsay hét évig volt Münchenben, ahol szobrászati tanulmányokat végzett, mikor Trefort miniszter meghívására haza sietett, hogy az országban Hosszúfaluban az első fafaragászati iskolát berendezze és vezesse. Kupcsay lankadatlan munkásságának sikerült rövid egy pár év alatt az iskolát országos hírűvé tenni. Növendékei a rajzban, mintázásban, fa- és kőfaragásban oly kiváló előmenetelt tettek, hogy több növendéke, Köllő Miklós, Istók János stb. nevezetes szobrászok lettek, mások pedig kiváló műiparosok lettek, akik részint itthon és külföldön telepedtek le. Az iskolát egy pár évvel ezelőtt Brassóba helyezték át és egyúttal faipari szakiskolává bővítették ki. Kupcsay megmaradt ennek az iskolának is egyik oszlopos tagja és csak természetes, hogy az intézet azon tanárának ünneplésére készül, a ki a szakirányú oktatásnak Magyarországon egyik legrégibb, úttörő munkása és a kit kiváló szakismerete, lankadatlan munkakedve miatt a brassói társadalom szeret és becsül.”
Kupcsay János halála
Ha Kupcsay János életét kutatjuk, a halálából kell kiindulnunk. Szinte minden adatot a nekrológokból nyerhetünk ki, az iskola ide-oda költöztetésével, majd államosításával minden más forrás megsemmisült.
Türelemmel viselt hosszas szenvedés után, 1910. május 12-én halt meg Brassóban. Köszvényben szenvedett, minden lehetséges gyógymódot, még citromkúrát is kipróbált eredmény nélkül.
A Művészet 1910/7. száma így ír haláláról:8
„Szép kort ért meg, 70 évet, s ezt az időt munkában töltötte, amelynek nyomában nem jártak zajos külső sikerek, de annál több komoly megbecsülés azok részéről, akik ismerték.
Igen dolgos, mesterségét alapos tudással végző művész és ipariskolai tanár volt, akinek a művészi iparképzés, a dekoratív szobrászat, a fafaragás terén jelentős érdemei vannak. Ezeket az érdemeket persze, aki fel akarja újítani, annak messzire kell visszalapozni a magyar iparművészet annaleseiben. Nekünk Molnár Viktor államtitkár és az elhunyt művész fia, Kupcsay Felicián volt szíves rendelkezésünkre bocsátani adatokat, amelyekből kiviláglik e messze Erdélyben élt, csendes és visszavonult, de hivatását annál lelkesebben felfogó, mesterségét annál teljesebb odaadással végző művészember munkássága. Nevét természetesen idefönn nem ismerik azok, akik a fővárosi kiállításokon kísérik figyelemmel a szobrászneveket. Eleintén is, fiatalabb korában, munkabírásának teljében csak egy-kétszer szerepel Budapesten, így az 1885-iki országos kiállítás alkalmával. Ekkor sem ú. n. nagy plasztikával, hanem dekoratív dolgokkal. Kupcsay János ugyanis dekoratív szobrász volt, nagyrészt faragott iparművészeti tárgyakat, bútorokat, oltárokat készített, bár előtanulmányai közt ott vannak a tisztán plasztikai tanulmányok is. Az a species volt lent Brassóban, mint Hölzel Bártfán. Fafaragó. Ez talán igen egyszerűen hangzik, de, hogy mennyire élhet ebben is művészet, erre kitűnő példa éppen az európai hírű Hölzel, akinek nem állt mögötte technikai tudásban, dekoratív érzékben Kupcsay János sem.
Idefönn a magyar művészet fókuszában ezt persze, főleg az újabb generáció nem tudja róla. De annál jobban ismerték Erdélyben, annál jobban ismerik azok, akik keresik és szeretik a fafaragás középkori, gót, román stílben készült produktumait. Egy ily munkája (faragott szarvast ábrázol) van az iparművészeti múzeumban. Ugyancsak Budapesten van néhány faragott bútora, amelyek az 1885-iki kiállításon voltak kiállítva s jelenleg Molnár Viktor államtitkár tulajdonát képezik. Annak idején többször nyílt alkalma, hogy a fővárosba kerüljön, Kupcsay azonban különös szeretettel ragaszkodott Brassóhoz. Talán azért is, merthogy az ottani német publikumnak erősebb szükségletét képezte az egyébként német gyökerű fafaragászat. Érdekes, hogy egy ízben Trefort Ágoston kultuszminiszter hívta Pestre, az akkor még csírájában lévő iparművészeti iskolába, s azt a feladatot tűzte eléje, hogy a magyar stílus megteremtésén fáradozzék. A nyolcvanas években, abban az időben volt ez, amikor először adták ki hangosan a jelszót, hogy magyar stílust kell csinálni, s először kezdték gyűjteni a népies ornamentikát. Kupcsay János a miniszter meghívását nem fogadta el, s a miniszter e művészpolitikájával szemben az volt a meggyőződése, hogy »magyar stílus nincs, a magyar stílust megcsinálni nem lehet«.
Kupcsay János a faragást nemcsak mint művész kultiválta, hanem mint tanítója is ennek az iparművészeti ágnak. Professzor volt eleinte a hosszúfalusi iparirányú állami felső népiskolának, s aztán a brassói faipariskolának. Ily irányú működése legalábbis oly jelentős, mint a művészeti.
Annak idején, mikor tanítani kezdett, ezen a téren egészen egyedül állt, úttörő volt. Évek során elérte azt, hogy oly generációt nevelt, amely ki tudta elégíteni egész Dél-Magyarország efféle szükségleteit. A brassói és környékbeli publikum és iparosok most már nem Bécsből hozattak faragott bútort, nem bécsi faragványokat használtak bútoraik díszítésénél.
Tanítványai mind jó ízlésű, mesterségüket jól végző iparosok lettek, kettő közülük pedig ismert szobrász: a korán elhunyt székely születésű Köllő Miklós és Istók János.”
A Brassói Lapok 1910. május 13-i 108. számából azt is megtudhatjuk, hogy „reggeli fél 4 órakor, életének 70-ik és boldog házasságának 36-ik évében” hunyt el, valamint a „Temetése folyó hó 14-én, szombaton délután 3 órakor lesz a Kapu-utca 72 sz. alatti lakásáról a postaréti temetőbe”.
A Brassói Lapok 1910. május 14-i 109-es számából megtudhatjuk, hogy „Lelkéért az engesztelő szentmise áldozat f. hó 16-án, hétfőn reggel 8 órakor fog a szentferencrendi szerzet templomában az Egek Urának bemutattatni”, továbbá a rokonságról is információt nyerhetünk: „Özv. Kupcsay Jánosné, szül. Molnár Júlia, mint neje, Dr. Gulya Lászlóné szül. Kupcsay Anna, Dr. Kupcsay Felicián min. fogalm., Dr. Kupcsay Bernát ügyvéd, Kupcsay Viktor, mint gyermekei. Gulya Laci, András, Kupcsay Vanda és Nóra, mint unokái. Özv. K. Molnár Viktorné lelkész özvegye, mint anyósa. K. Molnár Viktor államtitkár és neje, A. Makoldy Józsefné sz. Molnár Ilona post. és táv. felügyelő özvegye, mint sógora és sógornői. Nádasky Márkné, Theodorovics Milesza kúriai bíró özvegye, dr. Kertész Sándorné főorvos özvegye, mint menyeinek szülői. Gulya László közigazgatási bíró. Dr. Kupcsay Feliciánné szül. Nádasky Zsifkovits Perszida, dr. Kupcsay Bernátné szül. Kertész Edith, mint veje és menyei.”
A brassói állami faipari szakiskola tanári testülete külön gyászjelentést adott ki, és Szterényi József államtitkár a következő táviratot intézte a gyászoló családhoz: „Mély megilletődéssel értesültem az intézet régi, kiváló érdemű tanára, Kupcsay János haláláról. Fogadják súlyos veszteségük alkalmából mélységes részvétem kifejezését. Kegyelettel fogom megőrizni húsz éven át hű munkatársam és barátom emlékét. Szterényi.”
A Brassói Lapok 1910. május 15-i 110. száma visszatér a temetésre:9 „Kupcsay János temetése ma délután 3 órakor folyt le. A gyászházban, Kapu utca 72 sz. alatt, már a kitűzött idő előtt nagyszámban összegyülekeztek a gyászoló családtagok, rokonok, tisztelők és jóbarátok, hogy kikísérjék utolsó útjára az elhunytat. A beszentelés után a koszorúkkal elborított halottas kocsira tették a koporsót – mely előtt egy szintén koszorúkkal megrakott gyászkocsi haladt – és a menet a postaréti róm. kat. temetőbe kísérte el az elhunytat, hol örök nyugalomra helyezték.”
Sírjáról (postaréti temető 1035-ös sírhelye, Kupcsay János 1910, Kupcsay János 1937, Dr. Kupcsay Bernát 1960, Kupcsay Edit Leona 1978, Movilă Vladimir 1980) fennmaradt egy fénykép, rajta a következő felirat, amelyből a síremlék leírását is megtudhatjuk:
„Néhai Kupcsay János szaktanár, akadémikus szobrász, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosának síremléke a brassói postaréti temetőben, melyet egykori tanítványai, barátai és ismerősei az Iránta való ragaszkodásuk és szeretetük külső jeléül emeltek. Kupcsay János született 1840 évi május hó 8-án Berzevice községben. Tanulmányait Eperjesen, Kassán és Münchenben végezte. Működött a hosszúfalusi mesteri állami faragászati és a brassói m. kir. állami faipari szakiskolánál 1873 évi február hó 27-étől elhunyta napjáig, vagyis 1910 évi május hó 12-éig.
Állami szolgálata alatt 14 rendbéli kitüntetésben részesült. Tetemei, az általa választott gyönyörű fekvésű postaréti temetőben, Brassóban, 1910 évi május hó 14-én óriási részvét nyilvánítása mellett helyeztetett örök nyugalomra, hová a szeretet emelte a zalatnai kőipari szakiskola által készített márvány síremléket, melyet a marosvásárhelyi fémipari szakiskolán készült művészies kivitelű vasrács szerkezete vesz körül.
Emléke legyen áldott és őrizzük meg kegyelettel!
Brassó, 1912. május 30.
Dózsa János”
Következtetés
Kupcsay János igazi hétköznapi hős volt, a barcasági csángó értelmiség kialakulásában igen fontos szerepe volt, hasonlóan messze földön híressé tette a hosszúfalusi, majd a brassói faragóiskolát. Mindent megtett Hosszúfaluért, Hétfaluért, a Barcaságért.
Házassága és gyerekei révén igazi papi, tudós, írói és művészdinasztiába került, amelynek tagja volt: kaposi Molnár Ádám (Adam Molnar de Kapos) jogász, orvos, természettudós, botanikus; kaposi Molnár Károly (Carol Molnar de Kapos) pedagógus, lelkész; kaposi Molnár Sándor (Alexander Molnar de Kapos) iskolamester, lelkész; kaposi Molnár Viktor (I.) lelkész; dr. kaposi Molnár Viktor (II.) író, művelődéspolitikus, miniszteri tanácsos; Molnár Júlia író, elbeszélő; dr. jur. Kupcsay Felicián író, miniszteri tanácsos; ákosi Makoldy Sámuel polgármester; ákosi Makoldy József (I.) posta és távirda felügyelő; ákosi Makoldy József (II.) festőművész, grafikus, építészmérnök, „Erdély vándorgrafikusa”; dr. Kupcsay Bernát ügyvéd stb.
A kutatást több szálon lehet folytatni, számos faragványt, munkát, oltárt kellene még beazonosítani, hogy teljesen megismerhessük Kupcsay János és a hosszúfalusi, majd brassói iskola munkásságát, de adatok, források hiányában nehéz a múlt porát törölgetni, a feledés fátylát lebegtetni.
Az írás készültekor, 2022-ben Bálint Csenge Klára, Hankó Zsombor és Kovács András Apor a Zajzoni Rab István Középiskola tanulói voltak. Jelenleg ugyanott folytatják tanulmányaikat. A dolgozat irányítója: Kovács Lehel István tanár.
Jegyzetek
1 Épitő Ipar, 37. évfolyam, 46. szám, 1913; Kovács Lehel István: Egy kettős évforduló emlékére: Huszka József és a magyar stílus. Hétfalu, 2./2014. február 20.
2 Figyelő, 1874. december 13., 4. évfolyam, 50. szám.
3 Pál Emese: A brassói Pop család alsócsernátoni munkái. TDK-dolgozat, Kolozsvár, 2008.
4 A család a Fogarassal ma egybeépült Galați nevű faluból származott.
5 Corneliu Comănescu: Pictorul Mișu Popp. Țara Bârsei, IV., március–április, 1932.
6 Porond utca, Nagy utca a Bolgárszegben.
7 Vasút utca.
8 Lyka Károly (szerk.): Művészet, 9. évfolyam, 7. szám, Budapest, 1910.
9 Brassói Lapok, 1910.
