Szakított a korábbi etnocentrikus hagyományokkal: bejárta az erdélyi magyarsággal szomszédos, együtt élő, szomszédos népcsoportok (szászok, románok, örmények) építészeti szempontból legjelentősebb, legkararkterisztikusabb kulturális zónáit és településeit. Elemzéseit józan és szakszerű komparatív szemlélet és módszer jellemzi.
... a ma művésze is, tulajdonképpen a saját totálisan megélt szabadságvágyát vetíti ki műveiben. Az alkotási folyamat mindinkább a sajátos, de egyedi fele fordul. A művészi Én-teremtés válik a legfőbb esztétikai és etikai modellé. Vallom, amit Octavio Paz mond: „A művészi tevékenység célja nem a mű, hanem a szabadság. A mű csak út, semmi más.”
A Méra World Music az egyetlen nemzetközi világzenei fesztivál Erdélyben. A fesztivál harmadik kiadása még izgalmasabb programmal várja mindazokat, akiket érdekel, hogyan hangolják át a műfaj legnagyobbjai a népzenét a 21. század zenei nyelvére.
Ez alkalommal a résztvevők a Szent György-naphoz kötődő szokásokkal és más áprilisi jeles napokkal ismerkedhetnek meg.
Az előadó – kedvcsinálóként a tavaszi és kora nyári, déli-kárpáti túrákra – a leglátványosabb képekkel örvendezteti meg közönségét.
Dr. Sófalvi Emese muzikológus tart előadást 2018. április 11-én, szerdán, 18.30 órától a Györkös Mányi Albert Emlékházban.
A dokumentum az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnökségi beszámolójának része.
Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.
Ha Kolozsvár felől a nemzetközi műúton haladva felérünk a Dobogó-tetőre: szélesre tárul előttünk az Aranyos völgye. Óriási porfelhő gomolyagba burkolva felbukkan Torda modern ipari tája füstölgő gyárkéményeivel, robusztus iparcsarnokaival, szabályos háztömb soraival. Mögötte nyúlik el a Keresztesmező, hátterében pedig sejtelmesen emelkedik ki az Erdélyi Érchegység sziklabércei, köztük a Székelykő. A jelentős iparváros középpontjában már távolról magára vonja a figyelmet Ótorda két impozáns épülete: a katolikus templom oldalnézetű képe és a református templom égbenyúló kőtornya. Így olvad össze egységes képbe a jelen és a múlt beszédes valósága, a természet és ember tájformáló erejének megannyi alkotása.
