Öröm és megtiszteltetés volt számomra, hogy az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület által Gáspár Attila tanár, népdalgyűjtő, zeneszerzőnek és Szilágy megye közművelődési élete jeles személyiségének megítélt Életmű-díjat én adhattam át a romániai magyar iskolák és tagozatok 2019. szeptember 7-i zilahi tanévmegnyitóján.
Gazdag programú és felemelő hangulatú tanévnyitó ünnepség időszűke miatt nem tette lehetővé az ilyen alkalommal illő és szokásos laudáció elmondását, kitüntetettünk munkásságának és érdemeinek részletes felsorolását.
Itt, Zilahon – a hepehupás vén Szilágyság központjában –, ahol jól ismerik és tisztelik Gáspár Attila tevékenységét, azzal nyugtathattam magam, hogy el is tekinthetünk tőle, hiszen a Szilágyperecsenyben született és eddigi életét szűkebb pátriájában eltöltő kitüntetettünket minden zenét kedvelő és azt szerető ember jól ismerheti. Hiszen neve összeforrt a már három évtizedet megért Szilágysági gyerek vagyok népdaléneklő versennyel, s ha a több évtizedes oktatói és közművelői tevékenysége mellett nagysikerű kórusai, citerazenekarai „szülőhelyeire”: Csömörlő, Kraszna, Szilágyperecseny, Zilah, Szilágysomlyó vagy a Szatmár megyei Dobra településeire, valamint az ottani fiatalokkal megye- és országhatárokat átlépő emlékezetes vendégszerepléseire gondolok, rögtön rájövök, hogy a Kárpát-medence minden magyarok által is lakott táján ismerik őt.
Magam sem mondhatnék többet, szebbet, lényegre törőbbet, mint amit 2011-ben Guttman Mihály zenepedagógus, az ugyancsak EMKE által Gáspár Attilának ítélt Nagy István-díj átadásakor mondott. Idézhetem, hiszen az azóta eltelt esztendők csak megerősítették egykori oktatója méltatásának lényegét: „egy életen át hű maradt hitéhez, falujához, népéhez, nemzetéhez (…) hazament hozzájuk, tanított és tanult, hogy így is háláját adja, amit tanáraitól kapott”. Mindannyiunk külön elégtétele lehet, hogy nem sokkal az EMKE által odaítélt Életműdíj átadását követően ugyancsak ünnepi külsőségek között vehette át a Magyarország elnöke által odaítélt, eddigi tevékenységével meg- és kiérdemelt Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést.
A Zilahon általam átadott Életműdíjjal az EMKE az erdélyi fiatalok zenei neveléséhez, magyar zenei anyanyelvünk, néphagyományaink megismertetéséhez, gyűjtéséhez és éltetéséhez való felbecsülhetetlen jelentőségű hozzájárulásáért, kiadványok megjelentetésének sokaságával az összmagyarság számára való hozzáférhető tételéért kifejtett félévszázados munkásságáért, az erdélyi magyar fiatalok és az egész erdélyi magyar társadalom által kedvelt és szeretett dallamok szerzéséért – tanári, közéleti és közművelődési tevékenysége elismerése egészéért jutalmazza őt.
Kedves Attila! Tisztelt barátom! Gratulálok díjaid mindegyikéhez! A 2019-ben kapott díjak méltó társai a már említett Nagy István Díjat megelőző 2004-es Seprődi János Díjnak, a 2008-ban átvett Szilágysági magyarok Díszoklevélnek és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség 2017-es elismerésének, az Ezüstfenyő-díjnak. Kívánom, hogy a romániai magyarság közművelődési egyesületének elismerése, a 2019-es Életműdíj – mindannyiunk örömére – további sikeres munkára ösztönözzön Téged.
(Elhangzott 2019. szeptember 7-én, Zilahon, a magyar iskolák országos tanévnyitó ünnepségén a belvárosi református templomban.)
Kedves Attila, sokoldalú, gazdag munásságod elismerése: díjázása alkalmából
köszöntelek! Látod, mindennek eljön az ideje. Aki dolgozikkitartóan, azt egyszer mégis elismerik! Jó egészséget, munkakedvet kívánok, további tevékenységedhez!
Muzsnay Árpád , főtanácsos, EMKE-munkást üdvözlöm, és köszönöm, hogy Attillának elvitte a díjat!