Némileg rendhagyó módon most egy szerkesztői könyvismertető kerül az olvasókhoz. A testgyakorlás története Nagyenyeden című könyv* szerzője, Bakó Árpád maga adományozta gépelt kéziratát 1986-ban a nagyenyedi Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárnak, amely 2005-től az Erdélyi Református Egyházkerület fenntartásában működik. A kézirat megjelentetése korábban több ízben is meghiúsult. Először a szerző fia, ifj. Bakó Árpád kívánta a nyilvánosság elé tárni édesapja hagyatékát, majd néhai Lőrincz László szerette volna kiadni a kéziratot, kiegészítve azt az 1946 és 1989 közötti adatokkal. A kézirat a Fehér Megyei Tanács könyvkiadási támogatásának köszönhetően 2024-ben jelent meg 300 példányban. Az állami támogatás miatt a könyv kereskedelmi forgalomba nem hozható, de 50 példányt már szétosztottak a jelentősebb könyvtárak, közgyűjtemények részére. Az eredeti gépelt kézirat két kötetben maradt fenn, és most e sorok szerzője rendezte sajtó alá. A két kötet 301 oldalt és 59 fényképmásolatot tartalmaz. A fotók egy része nem nyomdaminőségű, ennek ellenére fontosnak tartottam ezeket is közölni, mivel nem minden képnek sikerült az eredetijét megszerezni. A könyvbe összesen 227 fénykép került be, ezek egy része a kéziratból, a túlnyomó része azonban a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtár állományából és magángyűjteményekből származik. Ezúton is köszönöm Lixandru Róbertnek, Szakács Tibor Ferencnek, id. Lőrincz Zoltánnak és Gertrudnak, Maxim Botondnak és Văcariu Tiberiunak, hogy felhasználhattam gyűjteményük darabjait. A fényképek egy része most vált először láthatóvá a nyilvánosság előtt. A törzsszöveg módosítás nélkül, a lábjegyzetek néhány szerkesztői megjegyzéssel olvashatók. Az eredeti szöveg mellé a fényképek jegyzéke a lelőhelyekkel, illetve a nagyenyedi testgyakorlásra vonatkozó fontosabb adatok időrendi táblázatának és a nagyenyedi testgyakorló egyesületek névsorának román nyelvű fordítása is bekerült. A kötetet román nyelvű rezümé zárja. A fordítás Nagy József Gábor munkája.
Bakó Árpád alapos kutatómunkájának és a gazdag illusztrációs anyagnak köszönhetően igényes kivitelezésű albumot vehet kezébe az olvasó. A szerző korabeli forrásokat, elsősorban a helyi sajtót és a kollégiumi értesítőket használta fel kutatása során. Bakó Árpád a nagyenyedi sportélet aktív szereplője volt, így vált az események krónikásává, azonban sikerült végig tárgyilagosnak maradnia az események leírásánál. A kötet végén 19 összefoglaló táblázat segíti a tájékozódást, amely egyrészt a nagyenyedi testgyakorlásra vonatkozó fontosabb adatokat és a testgyakorló egyesületeket tekinti át időrendben, illetve a különböző városi sporteredményeket tünteti fel, és felsorolja a Bethlen-kollégium tornatanárait is.
A szerzőről
Bakó Árpád 1914-ben született Nagyenyeden. Osztálytársai között volt Marx József, a későbbi marosvásárhelyi fényképész és Szabó János, akinek a két világháború közötti fényképeiből tavaly jelent meg egy album. Tanulmányait szülővárosában, a Bethlen Gábor Kollégiumban végezte 1920 és 1931 között. A sikeres érettségi után a Bukaresti Testnevelési és Sport Főiskola hallgatója volt 1935-ig, ahol magna cum laude minősítéssel védte meg A vívás és annak az emberi szervezetre gyakorolt hatása című szakdolgozatát. Egyetemi évei alatt számos versenyen vett részt, ahol kitűnő eredményeket ért el. Románia ifjúsági (1932, 1933), majd egyetemi (1933, 1934) bajnoka volt magasugrásban. Ifjúsági (1933) bajnok volt súlylökésben, és egyetemi bajnok rúdugrásban (1934). A román atlétikai válogatott tagjaként részt vett az egyetemek közötti atlétikai bajnokságon Lwówban (1934) és az athéni Atlétikai Balkán-bajnokságon (1933, 1936). 1935-ben visszatért egykori alma materébe, immár tornatanárként. A tanórák mellett ő volt a tornakör vezetője, amely heti kétszer gyűlt össze. Emellett vívást is tanított az önként vállalkozóknak, heti hat órában, és részt vett a cserkészcsapat irányításában, heti egy alkalommal. A Nagyenyedi Testgyakorlók Köre (NTK) atlétikai osztályának volt a vezetője 1936-tól, majd 1939-től választmányi tagja.
A második világháború alatt két alkalommal is bevonult a hadseregbe. 1942. szeptember 27-én tartotta meg székfoglaló értekezését A középiskolai sport korszerű megszervezése címmel. A kollégiumi testnevelést átszervezte, korszerű alapokra helyezve azt. Örökös sportvándordíjat alapított, amelyet rendszerint a Főgimnázium és a Tanítóképző Intézet között lezajlott év végi vetélkedőn adtak át. A második világháború után újjászervezte nemcsak a kollégiumi, hanem a városi sportéletet is. 1945-ben megalapította a Nagyenyedi Sport Egyesületet (NSE), amely a Romániai Magyar Népi Szövetség égisze alatt állt. Ugyanezen év július 6-án megalakult a Népi Testnevelési Szervezet (Organizația Sportului Popular) helyi szervezete, amelynek alelnöke Bakó Árpád lett. A Bethlen-kollégium tulajdonában levő városi sportpálya (a mai stadion) az ő kezdeményezésére és munkája révén újult meg a második világháborúban elszenvedett jelentős károk után.
1950-ben áthelyezték a brassói Școala Medie Tehnică de Cultură Fizică și Sport (Sport Középiskola) torna tanszékére, ahol 1955-ig oktatott. Ezután a brassói 4-es számú Magyar Vegyes Középiskola (ma Áprily Lajos Főgimnázium) tanára lett, majd a román líceummal való egyesítés után az 5. számú Unirea Líceum magyar tagozatán tanított nyugdíjba vonulásáig (1974). Brassóban szintén aktívan részt vett a helyi sportegyesület atlétikai szakosztályának munkájában. Tanári tevékenységét 1957-ben az Országos Sportszövetség díjazta. 1990. június 11-én hunyt el Brassóban, a nagyenyedi református temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nagyenyed városi és kollégiumi sportélete
A könyv Nagyenyed sportéletét mutatja be, külön fejezetekre bontva a városi és a kollégiumi testgyakorlás történetét 1847 és 1945 között. A nagyenyedi sportéletre vonatkozó első adat 1847-re tehető, amikor is a kollégium uszodát létesített a Cseremalomnál (ma Iazului utca). Ezt az ígéretes kezdeményezést az 1848-as forradalom törte derékba, és csak 1865-ben indult újra. A kollégiumban az első tornavizsga 1873-ban volt megtartva, amelyet azóta évente rendszeresen megtartanak A városi sportélet kezdete 1875-re datálható, ekkor még csak úszásra és korcsolyázásra volt lehetőség. Utóbbi a Nagyenyedi Korcsolyázó Egylet égisze alatt működött. Az első városi uszoda 1882-ben nyílt meg a kollégium jelentős anyagi támogatásával. 1892-ben megalakult az Erdélyi Kárpát-Egylet (EKE) Alsó-Fehér vármegyei fiókja Csató János alispán vezetésével. 1893-ben alakították ki a Bethlen-kollégium sportpályáját, a mai tornakertet, míg három évre rá elkészült a kollégium téli tornacsarnoka is. 1897-ben alakult meg a Nagyenyedi Testgyakorló Egyesület (NTE), amely már aktív szerepet töltött be a városi sportélet fellendítésében. Később egybeolvadt a korcsolyázó, a lawn tennis és a lövész-egyletekkel, és a Nagyenyedi Sport Egyesület nevet vette fel. Ettől kezdve a sport népszerűvé vált a nagyenyediek körében. Az atlétika, a gimnasztika, a tenisz, a labdarúgás, a korcsolyázás, az úszás, a teke, a vízilabda, az asztali tenisz, a vívás, a birkózás, a síelés és a céllövészet szerelmesei egyaránt jelen vannak a városban. A kollégiumban elsősorban labdarúgásra, korcsolyázásra, természetjárásra, céllövészetre, vívásra nyílt lehetőség. Ezenkívül rövid ideig cserkészcsapat is működött, Rapp Károly tornatanár vezetésével.
1908-ben a Bethlen-kollégium tulajdonában levő telken alakították ki a sporttelepet (a mai stadion helyén), amelyet később folyamatosan bővítettek és korszerűsítettek. A város mai strandja 1931-ben nyílt meg. A Nagyenyedi Sport Egyesület elsorvadt, helyét különböző egyesületek vették át: Nagyenyedi Atlétikai Club (NAC, 1912), Football Egyesület Nagy-Enyed (FENE, 1914; 1919-től Nagyenyedi Testgyakorlók Köre néven), Asociațiunea Sportivă Axente Sever (ASA, 1933). A könyvben Nagyenyed történelmének egy eddig kevésbé ismert története tárul fel az érdeklődők előtt.
*Bakó Árpád: A testgyakorlás története Nagyenyeden / Istoria sportului din Aiud. Sajtó alá rendezte Gordán Edina, Cluj-Napoca, Editura MEGA, 2024. 278 o.
