A népfőiskola völgye

Számtalan szavunkat az 1989 után kirobbant újdemokráciában ismét meg kellett tanuljuk. Hisz valamikor használták szüleink, nagyszüleink, elődeink, de mi, a nagy változás idején a középnemzedékhez tartozók nem ismertük. Nem is ismerhettük, mert a kommunista hatalom tiltotta, nem annyira a szóhasználatot, mint inkább a szavak értelmét, amelyek a vörös diktatúra előtti időszakban ugyancsak közösségi értékeket képviseltek. Ilyen szavunk volt például a cserkészet.

Apám cserkész volt valamikor a két világégés között, a gyermekeim már ismét cserkészek lehettek ebben a huszonöt éve ránk köszöntött új világban, csak én voltam délceg vörös nyakkendős pionírja a munkásdemokráciának. S a cserkész és a pionír között igaziból csak az én korosztályom tudja, érti és értékeli a különbséget. De újra kellett tanuljuk a népfőiskola kifejezésünket is. És ezzel együtt 1989 után át kellett értékeljük, új mederbe kellett tereljük erre, mifelénk a felnőttképzés folyamatát is. Hisz mi, akik részt vettünk valamikor a felnőttképzés kommunista rendszerében, akkor szabadegyetemet szerveztünk, előadókkal és hallgatókkal, a helyi pártszervek által számtalan cenzúrázás után jóváhagyott tematikákban, s nagyon kellett ügyelnünk arra, hogy ezek a rendezvények csak információátadó jelleggel bírjanak, nehogy közösségformálók is legyenek. Mert szellemi közösségek kialakulásától ugyancsak félt az akkori kommunista hatalom. Vagyis pont attól rettegett, ami a népfőiskola lényege: a felnőttképzés közösségformáló erejétől. A valóban demokratikus népműveléstől. Ezért tiltotta be néhány évvel a második világháború után berendezkedő munkáshatalom a népfőiskola intézményét mindazokban az országokban, ahol sikerült megvetnie a lábát. S maradt, mint nálunk is, a felügyelhető(bb) szabadegyetem intézménye. Tévedés ne essék, nem akarok én pálcát törni a szabadegyetem felett, hisz abban az időben nagyon jelentős értékteremtő és értékmentő feladatot töltött be, persze mindez attól is függött, hogy milyen hozzáállással igazgatták. Ezalatt pedig Európa demokratikus országaiban a népfőiskola biztosította az olcsó és hatékony felnőttképzést, vagyis az egyén gyors és rugalmas alkalmazkodását a változó világ gazdasági társadalmi kihívásaihoz.

A népfőiskola a 19. század közepén Dániában jelent meg, mint modern parasztiskola. Módszertani kidolgozója Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783–1872) evangélikus püspök volt. Persze, szerte Európában működtek már akkor parasztiskolák, vagyis az agráriumban dolgozók számára tanintézetek. Csakhogy míg a földrésznek eme tanodáiban a korszerű mezőgazdasági munkálatok módszereire okították a paraszt-ifjakat, addig a dán népfőiskola hangsúlyosan a résztvevők általános műveltségének az emelésére törekedett, a tanítók nem tankönyvekből, hanem csakis a beszéd erejével oktattak, közösségformáló módszerekkel, s az intézmény bentlakásos rendszerben működött. A népfőiskola ideológiájának egyik alapgondolata az volt, hogy a parasztifjúság körében az általános műveltség emelése, az egyén öntudatának az erősítése a legfontosabb, mert ezek aztán maguk után hozzák majd a szakma iránti igényesség kialakulását is. A grundtvigi népfőiskola intézménye aztán túllépte az agrárium köreit, és a 19. század végére a társadalmi igényeknek megfelelően már az élet különböző oktatási területeire szerveztek ilyen típusú felnőtt képző iskolákat. Ezek az intézmények előbb Skandináviában terjedtek el, s fokozatosan a 20. század elejére megjelentek Európa más országaiban is.

Erdélyben az Aranyos völgye ringatta a népfőiskola bölcsőjét a múlt század harmincas éveinek az első felében. Ekkor hozott létre és működtetett néhány évig népfőiskolát Balázs Ferenc unitárius lelkész Mészkőn, a Tordai-hasadék bejáratánál fekvő magyar román vegyes lakosságú faluban. Korai halála meghiúsította a több falura kiterjedő nagy vidékfejlesztési tervét, Isten völgyének a létrehozását az Aranyos mentén, ahol a népfőiskolának központi szerep jutott volna. 1934-ben Erdő János unitárius lelkész, későbbi püspök Balázs Ferenc mészkői népfőiskolájának sikerein fellelkesedve, a László Dezső szerkesztette Erdélyi fiatalokban A népfőiskola jelentősége népünk életében címmel tanulmányt közölt, amelyben felhívja a figyelmet ennek a felnőtt képző intézménynek a jelentőségére és fontosságára a kisebbségi létben. Sőt, ugyanebben az írásában Erdő a hazai sajátságos körülmények között a kisebbségi falvakban szervezhető népfőiskola modelljét is kidolgozta. Népfőiskolák 1940–44-ig a Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben időszakosan megszervezett tanfolyam jelleggel, a református egyház keretében az IKE (Ifjúsági Keresztyén Egylet) szervezésében kezdtek el működni, valamint hosszabb időszakot felölelő, bentlakásos iskolarendszerben Csíksomlyón, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága (KALOT) égisze alatt. Közvetlenül a második világháború utáni években az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) próbálkozott népfőiskola hálózat kidolgozásával, programot is hirdetett a Balogh Edgár szerkesztette Világosságban. Ám 1947-ben a ránk boruló vörös diktatúra megszüntette az EMKE-t, s ezzel együtt a népfőiskola intézménye is kihullott a minden ideológiát cenzúrázó munkásdemokrácia rostáján.

A hely szelleme azonban sohasem nyugszik. Időnként feltámad és munkálkodni kezd. Így történhetett meg, hogy 1989 után az Aranyos mentén jelentős népfőiskolai tevékenység bontakozott ki. Igaz, nem a dánok által működtetett klasszikus, bentlakásos népfőiskolák, vagy akár a Balázs Ferenc megálmodta ilyen típusú intézmények jöttek létre, hanem időszakos felnőtt képző tevékenységek, amelyek népfőiskola néven kerültek be a köztudatba.

Az aranyosgyéresi téli népfőiskola

A népfőiskola az idén a 25. évadját zárta. Tehát tekintélyes múltja van. Az első előadássorozatot 1991-ben tartották. Igaz, voltak előzmények – emlékezik Péter Károly aranyosgyéresi nyugalmazott tanító, aki tíz éven keresztül volt ennek az intézménynek a lelkes irányítója. Tudniillik nem sokkal az 1989-es események előtt egy író–olvasó találkozó alkalmával járt a városban Balogh Edgár és Herédi Gusztáv, ők vetették fel akkor annak a gondolatát, hogy az ottani szórvány-magyar közösség részére szabadegyetemet kéne szervezni. Tettekre csak 1991-ben került sor, de a hely szelleme, mint említettem, már azt követelte, hogy az évi rendszerességgel jelentkező programsorozatot népfőiskolának nevezzék el. Több mint tíz éven keresztül Péter Károly, mint városi RMDSZ- elnök és Sógor Gyula református esperes szervezték a népfőiskolát, a helyszín pedig az aranyosgyéresi református templom volt, a január végén megtartott imahét utáni héten. Aztán a népfőiskola átköltözött a Tiver szálló konferenciatermébe, s Péter Károly után az évek során Bene András, Bükkei Gergely, Szász Endre és Némethi András jelenlegi RMDSZ-elnök és megyei tanácsos voltak a programsorozatok szervezői. Az idén új korszak nyílt a népfőiskola életében, hisz az előadásokat a közösség által nemrég birtokba vett Magyar Házban tartották.

A népfőiskola előadásait a kezdetektől tematizálták – tudjuk meg Péter Károlynak az első tíz évről szóló, 2000-ben tartott részletes beszámolójából. Ugyanebben az évben elsőként Péter Károly kapta meg az EMKE Országos Elnöksége által alapított Balázs Ferenc-díjat népfőiskola-tevékenységéért. Az évente jelentkező, egy hétig tartó népfőiskola előadássorozatai főleg a történelem, az egészségnevelés, a mezőgazdaság és az irodalom témák köré csoportosultak, a pénteki nap pedig a politikáé volt. Ilyenkor az érdekvédő szövetségünknek a megyei és az országos politikusai jöttek el Kolozsvárról vagy Bukarestből, és beszélgettek el az aranyosgyéresi magyar közösséggel. A rendezvénysorozatot a szombati napon batyus bál zárta. A népfőiskola előadói általában kolozsvári szakemberek voltak, de az évek folyamán Marosvásárhelyről, Nagyenyedről, Alvincről is érkeztek, és természetesen, főleg helytörténeti tematikákban, aranyosgyéresi előadók is voltak. Péter Károly a 2000-ben megtartott tíz éves, jubileumi népfőiskolai összejövetelen arról is beszámolt, hogy fent említett négy tematika kiválasztása milyen elképzelésekkel történt. A népfőiskola történelmi estjeinek a célja, írja beszámolójában: „népünk múltjának és az ezzel kapcsolatos legfontosabb világtörténeti eseményeknek a megismertetése”, amelyen keresztül lesz „a történelem a nevelés egyik eszköze, ami az összetartozás érzését ápolja, a múlt megbecsülésére szoktat, nagyjaink életpéldájával eszményképeket ad, a jövőbe vetett hitet és bizalmat növeli és a jövendőért való áldozatosságra nevel.” Az egészségügyi estek célja: „hogy ismertessük meg általában népünk egészségügyi viszonyait és az ebből fakadó legszükségesebb feladatokat, a legfontosabb egészségügyi törvényeket és azok rendelkezései betartásának fontosságát a közegészségügy szempontjából. Ezen előadásokkal meg szeretnénk láttatni, hogy az egészség a feltétele a munkabírás folyamatosságának, a család és a nép iránti kötelességek teljesítésének. A testi erő és egészség nem magántulajdon, hanem közérték és így ezek megőrzésére és fejlesztésére az élethivatás betöltésének a szempontjából kell törekedni. Meg kell értetnünk az egészségügyi előadások révén az emberekkel, hogy az egészség és az erő Isten adománya, ami eszköz a munkára és a szolgálatra.” Az irodalmi estek nemcsak megemlékezések voltak a magyar költészet és széppróza nagyjairól, vagy előadások a különböző irodalmi irányzatokról, hanem gyakran író–olvasó találkozók is. Péter Károly a már említett jubileumi beszámolójában így ír ezeknek a népfőiskolai találkozóknak a fontosságáról: „Életfelfogásunk, érzés és gondolatvilágunk, jellemünk egyik fő alakítója a szépirodalom. Felvetődik a kérdés, hogy miért? Azért, mert a szépirodalom nagyon sok értékes nevelői alkalmat nyújt, csak öntudatosan kell meglátnunk és kiválasztanunk azokat. Ezeket a nevelői célokat a tíz éven át beütemezett irodalmi estek úgy szolgálták, hogy az itt elhangzottakkal a meghívottak élménnyé tudták tenni számunkra alkotásaikat. Ezek az előadások lelkünk tartalmát gazdagították és ugyanakkor a legnemesebb szórakozást is nyújtották számunkra.”

A mezőgazdasági esteken a meghívott szakemberek a gyakorlati mezei és kerti tevékenységektől, az állattartáson át, a törvénykezésekig és pályázási lehetőségekig tartottak előadásokat. „A mezőgazdasági előadásokkal – írja Péter Károly az imént említett beszámolójában – fiataljainkat a mezei munka szeretetére és megbecsülésére szeretnénk szoktatni.”

Az elmúlt negyed évszázadban számtalan kiváló szakember fordult meg előadóként az aranyosgyéresei népfőiskolai estéken. A teljesség igénye nélkül soroljuk: Ajtai Ferenc földrajz szakos tanár, Albert Imre gazdamérnök, Bakos Katalin háziorvos, Barazsuly Emil agrármérnök, Boér Ferenc színész, Bódis András mezőgazdasági szakmérnök, Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanár, Csetri Elek történész, akadémikus, Dávid Gyula irodalomtörténész, Egyed Ákos történész, akadémikus, Farkas Zoltán agrármérnök, Fekete Vince költő, Ferenczi István régész, Herédi Gusztáv író, Jablonovszki Elemér, a kolozsvári botanikus kert nyugalmazott főkertésze, Katona Éva színművész, Király László költő, Löwy Károly gyermekorvos, Magyari Nándor László egyetemi tanár, Molnár Géza orvos, Molnos Lajos költő, Nagy Lajos orvos, Palkó Attila történelemtanár, Pillich László, a Heltai Gáspár Könyvtár Alapítvány igazgatója, Rácz Sándor agrármérnök, Sebesi Karen Attila az EMKE ügyvezető elnöke, Sipos Gábor történész, Szántai János orvos, Vitályos Ildikó színművész, Alföldi László, Magyarország kolozsvári főkonzulja. Érdemes megemlíteni, hogy Jakab Gábor pápai káplán, szentszéki tanácsos, Kolozsvár-Kerekdombi plébános két alkalommal is tartott előadást az aranyosgyéresi népfőiskolán. Mindkét alkalommal Márton Áron püspökről beszélt, az előadásoknak nagy sikere és visszhangja volt, s az első népfőiskolai estnek éppen az aranyosgyéresi református templom adott otthont. Terjedelmi okokból nincsen lehetőségünk a huszonöt év teljes programját bemutatni évekre lebontva (bár a tekintélyes negyed évszázad megérdemelne egy részletes kultúrszociológiai tanulmányt az aranyosgyéresi téli népfőiskoláról), de ismertetjük az elmúlt öt év programját. 2011-ben: Hadi események Gyéres és Egerbegy között a II. világháborúban, előadó Péter Ferenc (Egerbegy), A költő üzenete – 120 éve született Reményik Sánor, előadó Dávid Gyula irodalomtörténész (Kolozsvár), Az egészséges táplálkozás alapelvei, előadó Ábrám Zoltán orvos, egyetemi tanár, (Marosvásárhely), Az egészségügyi törvényről – hasznos tudnivalók a módosítások tükrében, előadó Hegedüs Lajos orvos, kormánybiztos (Kolozsvár). 2012-ben: EU-pályázatok, előadó Simon Zoltán (Detrehemtelep), Vízkereszttől húshagyó keddig, előadó Pozsony Ferenc egyetemi tanár (Kolozsvár), A cukorbetegségről, előadó Bakos Katalin háziorvos (Kolozsvár), Trianon – mítosz és valóság, előadó Tóth Szilárd adjunktus (Kolozsvár). 2013-ban: A magyar ember szent itala, a bor, előadó Pap Péter (Nagyenyed), Amit a szívbetegségekről tudni kell, előadó Agárdy László mentőorvos (Kolozsvár), Erdély Mátyás király korában, előadó Lupescu Radu egyetemi oktató (Kolozsvár), „Aszúra fog érni minden szép gerezded…” – Emlékezzünk Móricz Zsigmondra, előadó Málnási Ferenc tanár (Kolozsvár). 2014-ben: Gyümölcsfák tápanyagellátása és védelme, előadó Orbán Sándor agrármérnök (Kolozsvár), Aranyosvidék reformátussága a II. világháború alatt – magyar–román viszony, atrocitások, előadó Nagy Alpár történész (Kolozsvár), Gyógynövények a kiskertben és a természetben, előadó T. Veress Éva egyetemi docens (Kolozsvár), 140 éve született Bánffy Miklós, előadó Dávid Gyula irodalomtörténész (Kolozsvár). 2015-ben: Virágok a biokertben, előadó T. Veress Éva egyetemi docens (Kolozsvár), Nagyenyed az erdélyi történelemben, előadó Györfi Dénes nyugalmazott tanár, könyvtáros (Nagyenyed), Kortárs magyar irodalom Erdélyben, előadó: Karácsonyi Zsolt költő, a Helikon főszerkesztője, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke (Kolozsvár), Életfunkciók, betegségek a tüdőgyógyászat szempontjából, előadó Széman Péter tüdőgyógyász főorvos, az EMKE elnöke (Kolozsvár, Szilágysomlyó), valamint Bemutatkozik a megújult Művelődés folyóirat, előadó Dáné Tibor Kálmán főszerkesztő (Kolozsvár).

A téli népfőiskola szervezője az RMDSZ Aranyosgyéresi Szervezete, partnere, támogatója viszont az elmúlt évek folyamán nagyon sok intézmény volt: az EMKE Országos Elnöksége, a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, az RMDSZ Kolozs megyei szervezete. A megyei sajtóorgánumok is (Szabadság napilap, Kolozsvári Rádió stb.) rendszeresen hírt adtak a népfőiskolai esték programjairól.

Népfőiskolák Tordán

Több mint tíz évvel ezelőtt, 2003 októberében a Tordai Petőfi Társaság Ifjúsági Népfőiskola a helytállásról címmel népfőiskolai esteket indított, amely heti rendszerességgel jelentkezett 2004. február végéig. A tanfolyam kezdeményezői a társaság elnöke, Nagy Albert, valamint ügyvezető elnöke Dumitriu Anna voltak. A program célja többrétű volt: „a) Az iskola padjaiból kinőtt ifjak ismereteinek a gazdagítása, társadalmi környezetük megismerése szükségességének tudatosítása, b) Az önmegvalósítás szükségletei sokféleségének feltárása és a többségi-kisebbségi viszonyok korlátozó feltételei közötti fejlesztése. c) A résztvevők gondolatainak és meggyőződésüknek megfelelő szinten történő kifejezése, lehetőséget adva az anyanyelv közéleti használatára. d) Cél a térség történelmének, kulturális hagyományainak feltárása, a jelenlegi társadalmi, demográfiai és gazdasági folyamatok alapvető elemeinek tudatosítása, a bizonyos szemszögből kiemelt témák alaposabb, illetve más nézőpontú vizsgálata. e) Olyan érdeklődést keltő cselekvési programra törekedés, amely fokozza a megfontolt ítéletalkotást és a kritikai szellemet és ugyanakkor f) gazdagítja az ismeret szerzés módozatait elősegítve az ifjúság beilleszkedési, helyben maradási problémáinak a megoldását.” A népfőiskola programjából megtudhatjuk, hogy összesen 18 találkozó volt, s alkalmanként 3-4 órások voltak a foglalkozások. A tanfolyam jellegű program három nagy témakört ölelt fel: I. Alapfokú képzés, amelyen: 1. a népfőiskolák céljáról és Balázs Ferenc népnevelő munkásságáról, 2. az önkéntes és a nonprofit szervezetek tevékenységéről, 3. a civil szervezetek forrásteremtő lehetőségeiről, (például pályázatírás), 4. a nemzeti kisebbségi ifjúsági jogok alkotmányos vonatkozásairól beszéltek. II. Általános műveltséghez kötődő előadások, amelyeken népismeretről, egészséges életmódról, környezetvédelemről, tudományos érdekességekről és nem utolsó sorban az egyre jobban feltörekvő kulturális turizmusról tartottak előadásokat. III. Közéleti megnyilvánulási lehetőségek feltárása és biztosítása, amelyen a fiatalok képzőművészeti és tudományos alkotásokat, alkotói folyamatokat ismerhettek meg, valamint saját műveiket mutatták be, de foglalkoztak a szórványban mindig időszerű témával, az anyanyelvhasználat kérdéseivel is. Az októbertől február végéig tartott téli ifjúsági népfőiskola tanfolyamon 52 programon vehettek részt a hallgatók. Hadd említsünk meg néhányat: Népfőiskola mint kulturális élmény és közösségformáló erő (előadó Nagy Albert, a Petőfi Társaság elnöke), Torda a tolerancia bölcsője (Rostás-Péter István szerkesztő, kolozsvári rádió), Vers- és próza mondás (Boér Ferenc színművész), Érdekességek a tudomány világából (A TUDEK-2003 enyedi diákkonferenciára készülő diákok előadásai), Szórványban is lehet tudományos munka (Durugy Erika diákkör-vezető tanár), Amit Amerikának köszönhetünk, tengeren túli növényeink, (Jablonovszki Elemér, a kolozsvári botanikus kert nyugalmazott főkertésze), A tordai képzőművészek ünnepi kiállításának megnyitója (Suba László képzőművész, tárlatszervező), Népfőiskola Dániától Mészkőig – Balázs Ferenc a népnevelő (Dáné Tibor Kálmán, az EMKE ügyvezető elnöke), A szórványok mint a magyar értékek megőrzői (Gazda József nyugalmazott tanár, történész, író), Az európai és a román alkotmány kisebbségi vonatkozásai (Eckstein-Kovács Péter ügyvéd, szenátor), Az idősek gondozása személyi és társadalmi kötelezettség (Sógor Gyula lelkész, a bágyoni öregotthon gondnoka), Deák Ferenc és Erdély (Egyed Ákos történész, akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület elnöke), Az aranyosszéki falvak szórvány-magyar lakóinak életéből (Durugy Pál tanár), Az erdélyi földgáz felfedezésének története (Wanek Ferenc geológus), Farsangi népszokások (a sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Kollégium négy diákjának előadásai), Feri bácsi unokái tánccsoport előadása (tordai V-VIII. osztályos tanulók előadása).

A következő évadtól, azaz 2004 őszétől a tordai Petőfi Társaság Aranyosszéki Népfőiskola néven folytatta a felnőtt képző tevékenységét, szintén Nagy Albert elnök és Dumitriu Anna ügyvezető elnök irányításával. A heti rendszerességgel jelentkező előadások általában októbertől február végéig tartottak az ótordai református egyházközség gyülekezeti termében. A Petőfi Társaság irányelvei, amelyek mentén az összejövetelek tartották, a következők voltak:

„1. Szükségesnek tartjuk a magyarságtudat megőrzését, fejlesztését, a nemzeti önazonosság megerősítését: a) történelmi örökségünk – nemzeti történelmünk, irodalmunk, zenei kultúránk, műemlékeink, népi hagyományaink – megismerését, megőrzését, ápolását, b) a magyarságtudat szellemének ápolását a családokban, az oktatásban, az egyházi intézményekben, a vállalkozói szférában, c) az anyanyelv tudatos megőrzését és használatát.

2. Szükségesnek tartjuk a magyarság állandó képzését népfőiskolák, teleházak, magyar házak létesítésével, tanfolyamok, táborok, előadások szervezésével, az ifjúság bevonásával.”

Most a teljesség igénye nélkül tallózunk néhány programot az Aranyosszéki Népfőiskola 2004–2012-ig lebonyolított előadásaiból: Lenni vagy nem lenni az erdélyi szórványban (előadó Fejér András történelemtanár), Régi tordai mesterségek (Suba László keramikus képzőművész), Harc az ótordai református templom kelyhének visszaszerzéséért (Szedilek Lenke jogtanácsos), Áprily Lajos-versek az idő múlásáról (Kelemen Csongor II. éves színművész hallgató), Isten völgye mai szemmel – Szentmihály, Mészkő, Sinfalva, Várfalva, Bágyon, Torda, (Bíró Halmágyi Boglárka biológia tanár), Szakmai újítások a magyar népi kultúra kutatásban – Keszeg Vilmos munkáiról (Pozsony Ferenc egyetemi tanár), Aranyosszék populáris irodalma (Keszeg Vilmos egyetemi tanár), Ünnepek a középkori Magyarországon (Lupescu Radu történész), A nemzeti történelem szerves része a helytörténet (Keszeg Vilmos egyetemi tanár), Tudomány vagy boszorkányság (Bíró Erika, a Balázs Ferenc Diákkör tagja), Aranyosszék népzenéje és népzene gyűjtése (Pávai István népzeneszakértő, Budapest), Biblia kiállítás – A Biblia és a bibliafordítások (Nagy Albert lelkész, a Petőfi Társaság elnöke), A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság 2008. évi tevékenységéről (Pataky József, a bizottság elnöke), Az európai és a magyarországi reneszánsz Mátyás király idejében (Józan Erzsébet történelemtanár), A világ 8000 méteres csúcsain – Tibeti életképek 2009 április- május időszakból (Erőss Zsolt hegymászó), Kálvin, a nagy református (Buzogány Dezső teológia tanár), Városi élet a középkor végén – tisztességtelen foglalkozások a koraújkorban (Derzsi Júlia történész, Nagyszeben), Mi a grafológia? – az ágyúöntő Gábor Áron személyiségjegyeinek grafológiai tanulmányozása (Bokor Ágnes mérnök-tanár, grafológus, Kökös), Hadi események Aranyosgyéres és Egerbegy között a II. világháborúban – A Tordai csata egerbegyi vonatkozásai (Pataky József, Péter Ferenc háborús veteránok), Élménybeszámoló egy dél-afrikai utazásról (Nagy Albert), Makovecz Imre organikus építészete (Müller Csaba építész, Kolozsvár), Orgonakoncert (Erich Turk, a kolozsvári Gheorghe Dima Konzervatórium tanára), Gyöngyössi János, a tordai tiszteletes és költő (Keszeg Anna egyetemi adjunktus), Székely János élete és munkássága (Markó Béla költő, Bukarest).

A népfőiskolai tevékenység 2014-ben megváltozott formában és keretek között működött Tordán. Ladányi Emese szervező így számol be erről az egyéves tevékenységről: „2013 novemberében, a tordai magyar közösség véleményét és tanácsait meghallgatva körvonalazódni kezdett a népfőiskolához hasonló kulturális aktivitások listája. A rendszeres találkozások szükségét érezte a tordai magyar közösség, hisz több éven át az Aranyosszéki Népfőiskola megteremtette a keretet és az előzményt. A heti egy alkalommal sorra kerülő beszélgetéseknek, bemutatóknak és előadásoknak a Torda főterén lévő La Papion kulturális kávézó adott otthont. A Magyar est keretén belül az előadók történelemről, irodalomról, zenéről, kirándulásokról tartottak színes előadásokat, amelyek végén a hallgatóság rendszerint véleményt fejtett ki az elhangzottakról, illetve kérdéseket fogalmazott meg. Szemmel láthatóan a magyar közösség (kicsik és nagyok egyaránt) örültek a találkozások lehetőségének. Az adventtől húsvétig tartott előadások végét egy orgonakoncert tette emlékezetesebbé, amelyre az ótordai református templomban került sor.”

Az idén, 2015-ben a Tordai Unitárius Nőszövetség vette át a népfőiskola stafétát, január és februári hónapokban egy hat részből álló történelmi előadássorozatot tartva. Íme, a program: Hol vannak a magyarok? (Duy Erika II. éves doktorandusz), Magyar Kódexek (Rüsz-Fogarasi Enikő egyetemi tanár), Mátyás Korvinái (Lupescu Makó Mária adjunktus), A nándorfehérvári csata (Ladó Árpád Gellért történész, mesterképzős hallgató), A magyarok eredete és a honfoglalás (György Árpád Botond III. éves történész-hallgató), A tordai gazdasági élet a múlt század fordulóján (Hunyadi Attila egyetemi adjunktus).

Az elmúlt huszonöt évben néhány esztendeig Aranyosgerenden is szerveztek téli népfőiskolát. Vagyis a genius loci, a hely szelleme él és munkálkodik az Aranyos mentén. A népfőiskolai tevékenységek is azt igazolják, hogy az Isten völgye az élni és megmaradni akaró magyar közösségek völgye lett.