Tövishátiak második otthona

A Szilágycsehi Magyar Ház a város központjában álló emeletes épület, mely 1850 körül épült. Építtetője nevét nem ismerjük, de egy 1882. május 4-én keltezett telekkönyvi bejegyzés szerint „… a tulajdon jogvétel címén báró Bornemissza Károly javára bekebeleztetett”.

1994-ben az abrudbányai Bessenyei Gábor volt a tulajdonos. Az évszámot azért is említjük, mert ebben az évben kezdeményezte a ház megvásárlását az RMDSZ helyi szervezete. Ekkor Szilágycsehben még nem létezett támogatásra pályázó jogi személyiséggel rendelkező civil szervezet. 1995-ben a zilahi
Szilágy Társaság sietett segítségünkre: ők pályáztak, illetve az ő nevükben pályáztunk az Illyés Közalapítványnál, a Határon Túli Magyarok Hivatalánál és támogatott az RMDSZ országos elnöksége is. 1995. január 12-én kifizettük a vételár első részletét, és megalakult az első civil szervezet, a Tövishát Kulturális Társaság, melynek bejegyzése két évig húzódott, míg végül 1997. június 11-én bejegyezték a társaságot, és november 20-án kifizettük a vételár utolsó részletét is. 1998-ban a Szilágy Társaság a Tövishát Kulturális Társaságnak adományozta az épületet.

A Szilágycsehi Magyar Ház közösségi színtérként mindig is fontos szerepet töltött be a város életében. Mivel az első két évben kizárólag az RMDSZ városi szervezete működtette a házat, a város lakói utána is egy ideig RMDSZ-háznak nevezték. Aztán a magyar közösség hamar megszokta és megszerette a Magyar Ház elnevezést. Ez talán annak is köszönhető, hogy már induláskor olyan közösségi térről álmodtunk, mely befogad, és nem kirekeszt. Éppen ezért minden civil szervezet itt lelt otthonra. Itt működik a Tövishát Kulturális Társaság, a Berekenye Ifjúsági Társaság, a Gyulaffy László Cserkész Szövetség, az RMDSZ városi Szervezete, a Szilágycsehi Ifjúsági Tanács, a Remény–Speranţa Közbirtokossági Társulat. De a Ház minden Szilágycsehben élő számára nyitva áll, és befogadja a helyiek kezdeményezését. Igaz, az elején kis tájegységben gondolkodtunk, szerettük volna kiterjeszteni a tevékenységi területünket a Tövishát olyan falvaira is, ahol nincs Művelődési Ház, illetve ahol igény mutatkozik kulturális és művelődési szolgáltatásokra. Ez az elképzelés azonban nem valósult meg, mert az időpontok egyeztetése és a kapcsolattartás is nehézkesnek bizonyult, így a kezdeti lelkesedés után a közös munka hatékonysága csökkent.

A Házat a Tövishát Kulturális Társaság tartja fenn, minden munkát, szervezést, tevékenységek előkészítését, mozgósítást a kuratórium, illetve az önkéntesek végezik. Fizetett alkalmazottunk nincs. Az évek során bebizonyítottuk, hogy a Tövishát Kulturális Társaság alkalmas a Magyar Ház működtetésére. Erőnk egy részét fenntartási munkálatokra és kapcsolattartásra fordítjuk, és mind kevesebben akadnak, akik vállalják, illetve vállalni tudják e feladatokat.

A szép és esztétikus környezet mindig védjegye volt az épületnek, ezt szeretnénk a jövőben is megtartani. Éppen ezért folytonosan keressük a pályázási lehetőségeket, hisz állandó karbantartási, illetve felújítási munkálatok és infrastrukturális fejlesztés szükségesek. Az ilyen célú tevékenységünket leginkább a Szülőföld Alap, illetve a Communitas Alapítvány támogatta.

Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy egy közösségi ház semmit sem ér, ha üres. Ezért elsődleges feladatunknak tekintjük a művelődéssel kapcsolatos tevékenységek szervezését, helyi művelődési és kulturális értékek felkutatását, őrzését és továbbadását. A rendezvény viszont nem cél, hanem eszköz. A Magyar Ház egyik legfontosabb szerepét éppen abban látjuk, hogy cselekvésre készteti, mozgósítja a közösség tagjait. Tapasztalatunk szerint a tövisháti embernek, de talán általában is, szüksége van a közösségi munkába való bekapcsolódásból fakadó hasznosság tudatra, az értelmes munkából fakadó önbizalomra, a valahová tartozás érzésére. Lehet, hogy ezért leginkább olyan tevékenységekbe kapcsolódnak be a legtöbben, melyek a település történetéhez, hagyományaihoz, kulturális értékeihez kötődnek. Ilyen volt például a Bornemissza család romos síremlékének felújítása 2013-ban. Sokan bekapcsolódtak a munkába, ötletekkel próbáltak segíteni, sokan eljöttek az ünnepélyes átadásra is. Vagy említhetnénk a 2014-es centenáriumi megemlékezést. Nagy fájdalma a szi­lágycsehieknek, hogy nincs a városban egy első világháborús emlékmű, és egy sor sincs arról sehol, hogy a szi­lágycsehiek is ott voltak a Nagy Háborúban, sokan életüket adták a harcokban, a leszármazottaknak pedig csak a megsárgult fényképek és az elmosódott sorok maradtak. Lassan a nevek is kihullnak a kollektív emlékezetből. Válaszként a közösségből jövő igényre összegyűjtöttük és augusztusban kiállítottuk az első világháborús tárgyi emlékeket. Sokan eljöttek a hősök emléke előtti főhajtásra, és még mindig sokan látogatják a kiállítást. Ugyancsak kedveltek a történelmi témájú, azaz a település történetéhez kötődő előadások. Ilyen volt Sipos Gábornak (EME) a Drágffy családot bemutató, illetve Bibor Máténak (ELTE-Budapest) Gyulaffy László és Gyulaffy Lestár életútját felvázoló előadása.

Törekvésünk, hogy a kor kihívásaira reagálva színes, változatos műfajú programokat készítsünk, a Magyar Házban a közösség tagjai pedig értékre, minőségre és nyitottságra találjanak. 2014-ben sikeres tudományos előadásnak adtunk otthont: Dr. Freund Tamás világhírű agykutató professzor, akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetének igazgatója Agyhullámok – memória – kreativitás. Belső világunk és az információ-robbanás hatásai című előadását hallgattuk.

Mindennapi tevékenységünk azt mutatja, hogy a feladatkörök az igényekkel párhuzamosan folyamatosan változnak, átszíneződnek. 2013-ban többször előtérbe került az igény, hogy emlékezzünk meg Szent István királyunkról. Programtorlódás és az anyagi keret szűkössége miatt nem volt rá lehetőség, de fejtörést okozott a tevékenység formája is. 2014 augusztusában viszont nagy sikerű rendezvényre hívtuk a közösséget. A program ötletét az István király által alapított pannonhalmi bencés monostor szolgáltatta, ahol augusztus 20-a előestéjén a középkori bazilikában egy színész és egy improvizatív zenész kíséretében előadják az Intelmek teljes szövegét. Szilágycsehben Újhelyi Kinga színművész és Gyűlvészi Péter, karigazgató, mindketten a Debreceni Csokonai Színháztól, a magyar szellemtörténet egyik legtöbbet idézet szövegét, az Intelmeket élő és hangzó szövegként kezelve egy különleges improvizatív előadást hoztak létre. 2014-ben ugyancsak új programként jelent meg kínálatunkban az aradi vértanúk emléke előtti főhajtás, mely eddig csak a diákokra fókuszált. Válaszképpen a közösségben elhangzott javaslatra hivatásos művészeket hívtunk meg az idén. A zsúfolásig megtelt Magyar Házban László Zita színművész és Hencz József zeneszerző a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának művészei voltak a vendégeink. Meghívottaink rendkívüli pódiumműsorral emlékeztek, és emlékeztettek azokra a hősökre, akik végigharcolták a szabadságharc csatáit, és a dicsőség és kitüntetések helyett akasztófa vagy enyhébb büntetésként golyó jutott nekik.

A fentiekben új tematikájú és formájú rendezvényeikről beszéltünk, természetesen a jól bejáratott és népszerűségnek örvendő tevékenységek ezek mellett, vagy ezekkel párhuzamosan zajlottak. Minden év január 22-én, a Magyar Kultúra Napján kezdjük közművelési munkánkat és a decemberi könyvvásárral zárunk. Igyekszünk minden korosztályt megszólítani tevékenységeikkel. Diákjaink műveltségi vetélkedőkkel, irodalmi versenyekkel vannak jelen programpalettánkon. Nem mondtunk le a megszokott könyves napokról sem, bár mind kevesebb a vásárló. A Művelődés, a Kriterion, a Mentor könyvkiadókkal szervezünk közös programokat. A Szilágycsehi Magyar Ház hiánypótló tevékenységeket is szervez. A településen nincs címzetes rajz-, illetve zenetanár az iskolákban. Képzőművészeti kiállításokra és zeneestekre hívjuk a közösség tagjait. Az elmúlt években volt Kodály-, Erkel- és Liszt-estünk. Ezeken az alkalmakon Kővári László, Gáspár Attila zilahi zenetanárok, illetve Pitti Katalin és Szvorák Katalin, valamint a szilágysomlyói Szederinda citera együttes volt a vendégünk.

A Ház sajátos programjain kívül, vagy azokkal párhuzamosan más tevékenységek is folynak ebben a közösségi térben. Itt próbál a Berekenye Diákszínjátszó Csoport a nyári táborozások alakalmával vagy a Partiumi Diákszínjátszó Fesztiválra is készülnek itt, a DOZ amatőr könnyűzenei együttes próbái is itt zajlanak.

Szólni kell a településen, a megyében, illetve a megye és országhatáron kívüli civil szervezetekkel, egyetemekkel, intézményekkel való együttműködésről is. Az évek során számos alkalommal szolgáltak nálunk egyetemi tanárok a Babeş-Bolyai Tudományegyetemről, az Erdélyi Múzeum Egyesülettől, a Debreceni Történeti Intézettől, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárától. Együttműködtünk határon túli civil szervezetekkel, a baktalórántházi A zene mindenkié egyesülettel, a budapesti Garabonciás egyesülettel és a szilágysomlyói Bátho­ry István Alapítvánnyal. A közös programok jelentősen csökkentették egy-egy tevékenység költségét. Bár a településen alig akad magyar vállalkozó, és a tőlük befolyó támogatás is igen csekély, a jövedelemadó 2 százalékának a felajánlásából származó összeg is kevés, eddig még nem sújtott a Ház bérbeadásának anyagi kényszere. Programjaink ingyenesek, könnyen elérhetőek és a Ház működtetésének, illetve a programok szervezésének költségeit pályázati támogatásokkal biztosítjuk. Pályázati forrásaink: a Bethlen Gábor Alap, a Communitas Alapítvány, a Balassi Intézet, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ, a Nemzeti Együttműködési Alap. Egyes programoknál a hozzáadott érték nagyobb, mint a pályázatokon nyert anyagi támogatás. Itt azokra a közösségi emberekre gondolunk, akik bérmentve segítenek. Minden ilyen alkalommal tapasztaltuk a helyi közösség teremtő erejét. Ezek az alkalmak az emberek társas identitását is képesek fenntartani és megőrizni. Meggyőződésünk viszont, hogy a Magyar Házban zajló közművelődési és kulturális munka hatékonyságát növelné, ha fizetett alkalmazott szervezné azt, aki több időt és energiát tudna fordítani a közművelői munkára.