A Hollósy Simon Egylet

A Hollósy Simon Művelődési Egylet, mint annyi másik hasonló szervezet, a kilencvenes évek elején kelt életre Máramarosszigeten maréknyi tenni vágyó ember önfeláldozó munkája nyomán. Azokban az években még csak indulófélben volt a magyarság Magyarországra történő kivándorlása, és volt még közönsége a civil kezdeményezésnek.

Először egy kórus alakult meg, a Hollósy Simon Vegyeskar. A kommunizmus romboló munkájának évtizedeit megelőzően nagyon sok ember még egy olyan világban nevelkedett, amelyben természetes volt a kórusmozgalom. Az emberek óvodás koruktól öregkorukig valamilyen kórus, éneklő csoport, dalárda tagjai voltak. A kommunizmus bukása után sok ember természetesen igényelte, hogy ismét tagja legyen egy kórusnak. A máramarosszigeti kórus sikert sikerre halmozott, annak is köszönhetően, hogy tagjai közt több kiváló képességű zenetanár volt, akik nem csak jól énekeltek, hanem jelentős pedagógiai munkát is folytattak.

Ezekben az években kezdtek beindulni a különféle pályázati rendszerek, melyek feltétele volt egy jogi személyiséggel rendelkező intézmény léte. Többek között ez váltotta ki az igényt egy civil szervezet létrehozására. Így alakult meg a Hollósy Simon Művelődési Egylet. Ez a kezdeti években a helyi RMDSZ- székházban működött, és az énekkar is itt folytatta próbáit. Azonban a későbbiekben sikerült egy székházat megpályázni, melyben napjainkig működik.

A székház megvásárlása egybeesett az úgynevezett Magyar Ház Programmal, ennek szerves részét képezi. A program fő gondolata az, hogy szórvány vidékeken hiányoznak azok az infrastrukturális kellékek, amelyek a helyi magyarság kultúrájának megőrzésében elsődleges fontossággal bírnának. Míg a tömbvidékeken magától értetődik, hogy a kultúrházban nyugodtan lehet magyar rendezvényeket vagy különféle képzéseket tartani, ez szórványban néha nehezen vagy egyáltalán nem oldható meg. Így tehát egy magyar ház hiánypótló.

Azáltal, hogy az egylet saját székházat kapott, gyakorlatilag új korszak kezdődött életében. Eddig a pontig az egylet tevékenysége majdnem azonos volt a kóruséval, ezután viszont egyre nagyobb kihívásokkal kellett szembenéznie. A vegyeskar idővel kiöregedett, fogynak a tagok, viszont az egyletnek működnie kell. Ezért hat évvel ezelőtt újraélesztettük azokat a kórustáborokat, amelyeket a szervezet még az 1990-es években rendezett, és ahova összegyűjtötte a környék szórványban élő iskolásait. A kezdeményezés páratlan sikernek örvendett, már a nyári táborok új korszakának első évében, 2007-ben mintegy 30 gyermek iratkozott be. A legnagyobb létszám közel 50 óvodás és iskolás volt. Az 1990-es évektől eltérően a táborok alapeszméje és felépítése is változott valamelyest. A zenéről, az énektanulásról a hangsúly átkerült a magyar néptáncra, valamint a kézműves foglalkozásokra. Annak ellenére, hogy Máramarosban nem alakult ki az idők folyamán sajátos magyar néptánc, mi ragaszkodunk ahhoz, hogy az itt élő gyermekek is megismerjék, és majd a későbbiekben felismerjék a magyar vonatkozású taktusokat. A táborok annyira népszerűek, hogy az utóbbi időben kéthetesre bővítettük a rendezvényt, külön szerveztünk óvodás és kis­iskolás tábort, és külön csoportban érkeztek a gimnazista diákok. A táborokat rendszerint élőzenés táncház zárja.

A táborok és a néptánc sikerén felbuzdulva idén nyáron megalakítottuk az egyesület saját néptánc-együttesét, a Sziget Táncegyüttest, amely az első fellépésén is túl van. Első meghívásunk a Nagybányai Magyar Napokra szólt, ahol a visszajelzésekből ítélve nem vallottunk szégyent, annak ellenére, hogy a koreográfiánkat csak egy hétig gyakorolhattuk. Farsangkor további táncházat tervezünk, szintén élőzenével. Ezenkívül fontosnak tartjuk a kézműves napok megszervezését is a gyermekek számára. Hagyományossá váltak a karácsonyi, farsangi valamint a húsvéti kézműveskedések. Ezekre is rendszerint mintegy 25-30 szülő hozza el csemetéit.

A székházat természetesen lehetőségeinkhez és anyagi forrásainkhoz mérten próbáljuk rendben tartani, csinosítani. A viszonylag nagy udvar mellett egy még nagyobb kertet tudhatunk magunkénak. Itt is különféle szabadidős programokat szervezünk, néhányan zöldség- és gyümölcstermesztéssel is foglalkoznak a székház kertjében. A kinti programok és természetesen a táborok alatt a gyermekek és a felnőttek egyaránt élvezhetik a frissen beért gyümölcsök zamatát.

Az egyesület alkalmazkodni próbál a folyamatosan változó körülményekhez – melyek a szórványban talán sokkal dinamikusabban zajlanak le, mint tömbvidékeken –, és addig akar dolgozni, amíg igény mutatkozik rá.