Szabédi (Székely) László (1907–1959) költő–prózaíró–esztéta, irodalomtörténész, nyelvész, az ötvenes években a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem tanára főként az utóbbi két-három évtizedben került az erdélyi irodalom- és művelődéstörténet érdeklődésébe. Neve egy ellentmondásos korszakban összeforrott a kolozsvári Babeş és Bolyai egyetemek erőszakos egyesítése elleni tiltakozással, melynek egyik áldozata lett.
1989 előtt sem életműve a maga összetettségében, sem végső kiállása nem lehetett emlékezés tárgya. Ma már Szabédi önálló fejezetet kap az iskolai tankönyvekben, irodalmi és közéleti munkásságának látványos pillanatait dokumentumok és tárgyak révén emlékszoba teremti meg. Emlékére idén immár 23. alkalommal szerveztek kétnapos rendezvényt, amelynek szellemi atyja az életművet, s ennek különböző vonatkozásait folyamatosan vizsgáló Kántor Lajos irodalomtörténész, megszervezője pedig az EMKE. A Szabédi születésnapja táján megrendezett Szabédi Napok irodalmi és interdiszciplináris konferenciái a szakmai tanácskozás mellett évente a kultikus tiszteletadás rítusait is gyakorolják. A Házsongárdi temetőben a sírjánál elmondott emlékbeszédhez és koszorúzáshoz irodalmi zarándoklat is társul a fogadott szülőfaluba, Szabédra, ahol Szabédi László gyermekkorának egy részét töltötte.
Szabédi neve egy ellentmondásos korszakban összeforrott a kolozsvári Babeş és Bolyai egyetemek erőszakos egyesítése elleni tiltakozással, melynek egyik áldozata lett.
Legutóbb a magyarországi médiakutató, esztéta György Péter emelte újra a nagyobb érdeklődés homlokterébe nevét, életművét. Állatkert Kolozsváron. Képzelt Erdély c. könyvének kiemelkedően fontos fejezetében vizsgálta a Szabédi-jelenséget, másutt egyik drámáját elemezte. Férj Karrier c. drámáját a Kolozsvári Állami Magyar Színház felolvasó színházi előadás keretében mutatta be 2013 novemberében.
A Szabédi Emlékház természetesen nem csak a felsorolt tényezők miatt válhat élővé, hanem felvállal múzeumi és kutatóműhelyi feladatokat is.
Intézménytörténet
A kolozsvári Lázár utcai családi ház egyik szobáját még 1992-ben emlékszobává alakíttatta a költő húga, a hagyatékot gondozó Székely Rozália. Az emlékszoba megnyitásával és emléktábla-avatással vette kezdetét a Szabédi Napok rendezvénysorozat. A család 1996-ban, Székely Rozália elhunytával az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületre (EMKE) hagyta a házat. Az 1991-ben újraalakult nagy múltú civil szervezet nem véletlenül vállalta magára az 1918 utáni erdélyi/romániai magyar irodalom kutatásához egy olyan gyűjtemény kialakítását, ahol a különböző írói hagyatékok megőrizhetők és hozzáférhetővé tehetők. (A társszervezet, az Erdélyi Múzeum-Egyesület ugyanis az 1918 előtti dokumentumok gyűjtését, feldolgozását és kutathatóságát vállalta.) Az EMKE 1997-ben az elhunyt erdélyi magyar írók irodalmi hagyatékának számbavételét kezdeményezte, mintegy ötven szerző örököseinek küldve körlevelet Dávid Gyula és Kötő József aláírásával.
Az erdélyi magyar irodalmi dokumentumok Erdélyben való megőrzése és hozzáférhetősége valós igényt próbál megfogalmazni. A Kolozsváron állami pénzen működő múzeumok, gyűjtemények, noha nagy mennyiségű magyar vonatkozású anyagot őriznek, nem ezek reprezentációján, sőt inkább a meglévő anyagok egyfajta elfedésén, elrejtésén ügyködnek. S bár ezek jelentős része kutatható, tehát tudományos szempontból hozzáférhető, mégsem kerültek ezen anyagok az egykori tulajdont képző szervezetek, intézmények mai utódintézményeinek a birtokába. Ez a helyzet belátható időn belül nem is fog változni, ami gyakran kerékkötője egyes nemzetközi projekteknek. A saját koncepcióval rendelkező kutatóműhely kialakításával kívánt változtatni a civil kezdeményezés. Az írói hagyatékok összegyűjtése – a jogutódok bizalmatlansága és anyagi érdekeltsége folytán – nem az elképzelt formában haladt, mégis jelentős eredményeket ért el, még ha az EMKE nem is rendelkezik hagyatékok vásárlását lehetővé tévő pénzalappal, sem elegendő munkatárssal.
A gyarapodás az évek során részben spontán módon, részben szervezetten folyt. A törzsanyagot Szabédi László kéziratos hagyatéka képezte. Ehhez járultak Balogh Edgár (1996), Méliusz József (1998), Kacsó Sándor töredékes (1999), Nagy István (2002), Engel Károly (2002) írók magánkönyvtárai. Ezzel párhuzamosan töredékes, illetve teljesebb kéziratgyűjteményekkel bővült az állomány: Nagy István, Engel Károly, E. Szabó Ilona, Méliusz József, Gaál Gábor, Reményik Sándor, Török Enyingi Sándor, Muzsnay Magdolna (2005) kéziratokat és egyéb dokumentumokat tartalmazó gyűjteményei, valamint a Kriterion Kiadó kolozsvári fiókjának irattára. A felgyűlt anyagmennyiség miatt a tárolás és rendezés ellehetetlenült; szükségessé vált az egykori háromszobás magánlakás felújítása, bővítése. Jelentős magyarországi pályázati támogatás és saját forrásoknak köszönhetően az emlékház egy emelettel bővült. A kétéves építkezés után 2007 májusában Szabédi László centenáriumán, a tizenötödik Szabédi Napokon avatták fel az Emlékházat. Ekkorra a hagyatéki könyvtárak nagy része elhelyezést nyert a polcokon, az utca felőli szobát ismét emlékszobává alakították, a hagyatékozó végakaratához is hűen. A feldolgozó, tudományos kutatói munka mellett 2007 novemberétől elindult a Szabédi-estek rendezvénysorozat, ahol az érdeklődők (irodalomtörténészek, egyetemi hallgatók stb.) a Szabédi Emlékházban őrzött dokumentumokkal és az itt kínálkozó kutatási lehetőségekkel ismerkedhettek meg. A gyűjtőkörhöz kapcsolódó rendezvényeken időszaki kiállításokkal is egybekötött előadások, könyvbemutatók, vitafórumok jöttek létre. A műhelymunka egyik fontos eredménye: A Lázár utcától a Postakert utcáig. Szabédi László naplófeljegyzései, válogatott levelezése (Szerk. s. a. r., jegyz. Bartha Katalin Ágnes, 2007)
Raktár-helyiség híján akadályokba ütközik a munka, újabb hagyatékok befogadása nehézzé válik, nem beszélve az igencsak jelentős irodalmi vonatkozású tárgyi emlékek befogadásáról.
Az átépítés után a gyűjtemény tovább gyarapodott: Nagy Ilona (1919–2007) népi/munkásíró (2007), Domokos Géza (1928–2007) író, kiadóigazgató, politikus (2008), Balogh Dezső (1930–1999) nyelvész, tankönyvíró, egyetemi oktató (2010), Asztalos István (1909–1960) író, publicista (2011), Lőrinczi László (1919–2011) költő, író, műfordító, szerkesztő (2011) hagyatéka egy részével. Kötő József az erdélyi médiákban közzétett 2008. évi felhívásának eredményeképpen néhány színháztörténeti jelentőségű anyag is bekerült, ha úgy tetszik, az enyészettől megmenekült, ilyen a Jódy Károly (1899–?) két világháború közötti erdélyi színigazgató hagyatéka (2008). Ez évben Senkálszky Endre (1914–2014) színművész könyvtárával, kéziratokat és egyéb dokumentumokat tartalmazó gyűjteményeivel gazdagodott az Emlékház.
A Tárak feldolgozottsága
Hogy fogalmunk legyen az anyagcsoportokról, mennyiségi dimenzióiról és feldolgozottsági arányukról, ezt a következőkben mutatom be. A hagyatéki könyvtárak (Kacsó Sándor, Engel Károly, Nagy István, Méliusz József, Balogh Edgár könyvtára) mintegy tízezer kötetének kombinált, tematikus és ábécérend szerinti csoportosítása, pecséttel, külső jelzetekkel ellátott elrendezése és leltározása megtörtént, a könyvek listái az intézmény honlapján megtalálhatók. A Kézirattár az egyes kézirattári, illetve más jellegű dokumentumok (vizuális, audio anyag) proveniaencia elvű megoszlása a következőképpen tevődik össze: 1. Engel Károly – 55 doboz; 2. E. Szabó Ilona – 17 doboz; 3. Nagy István – 21 doboz; 4. Szabédi László – 38 doboz; 5. Török Enyingi Sándor – 5 doboz; 6. Reményik Sándor – 3 doboz; 7. Méliusz József – 8 doboz; 8. Gaál Gábor – kb. 8 doboz; 9. Kriterion Kiadó kolozsvári szerk. irattára – 80 doboz; 10. Muzsnay Magdolna – 59 doboz; 11. Domokos Géza – 92 doboz; 12. Kiss Manyi – 4 doboz; 13. Jódy Károly – 1 doboz; 14. Nagy Ilona – 6 doboz; 15. Balogh Dezső – 4 doboz; 16. Asztalos István – 3 doboz; 17. Lőrinczi László – 4 doboz; 18. Senkálszky Endre – kb. 15 doboz. (A savmentes dobozok mérete többnyire 12x24 cm-es.) Ezek közül nincs feldolgozva Gaál Gábor, Muzsnay Magda, Nagy Ilona, Jódy Károly, Kiss Manyi, Senkálszky Endre hagyatéka. Az E. Szabó Ilonáé (20 százalék) és a Kriterion irattár (fotótár!) 80 százalékos részben feldolgozott.
Az anyagmennyiség és a tér tekintetében most, 2014-ben újra hasonló helyzet áll fenn, mint 2005-ben. Raktár-helyiség híján akadályokba ütközik a munka, újabb hagyatékok befogadása nehézzé válik, nem beszélve az igencsak jelentős irodalmi vonatkozású tárgyi emlékek, relikviák és művészeti alkotások befogadásáról, amelyek muzeális célokat elégíthetnének ki.
Kihívások, feladatok
A Szabédi Emlékház nem önálló jogi entitás. Az EMKE működteti és egyben több intézményt is befogad: EMKE, Közép Erdélyi Művelődési Intézmény, Művelődés folyóirat szerkesztősége. Mint összetett feladatot vállaló intézmény (a romániai írók, alkotók hagyatéki gyűjtemény, részben muzeális feladatot is vállaló intézmény és kutatóműhely) a történeti kontextusoknak megfelelően mást-mást jelentett 1997-ben, 2007-ben és most 2014-ben. Azaz: a Szabédi Emlékház mint irodalmi-kultúrtörténeti gyűjtemény-archívum historikus és jelenbeli kérdései nem annyira az irodalom történetétől függenek, mintsem az irodalmak lokális árfolyamától, funkciójától; a kulturális közeg kérlelhetetlen sajátos kontextusának megfelelően alakulhat a gyűjtemény további története is.
A Szabédi Emlékház nem önálló jogi entitás. Az EMKE működteti és egyben több intézményt is befogad: EMKE, Közép Erdélyi Művelődési Intézmény, Művelődés folyóirat szerkesztősége.
Annak, hogy ma, egy transzdiszciplináris korban milyen jövője lehet e gyűjteménynek, az nem független attól, hogy az erdélyi magyar kultúrában a nemzeti identitás komplexumának megfogalmazásakor, annak működtetésében milyen hatalmi, nyilvános szerepet játszott és játszik az irodalom, valamint a róla való nyilvános gondolkodás. Az irodalom jelentése, legitimitása, a kánon működése, a bebocsátás, kirekesztés szabályai nem függetlenek a társadalmi tértől, időtől, melyek szerkezete, mediális állapota preformálja az idesorolandó műveket. Ha megnézzük, hogy a Szabédiban őrzött dokumentumok szerzői, alkotói milyen szerepet játszottak az erdélyi magyar kultúra történetében, hírnevük milyen jelentést hordozott alkotói korszakuk idején és most, az elektronikus média uralta korban a közönség különböző részei számára, akkor Szabédi László kisebbségi politikusi–költészeti–nyelvészeti munkásságának összetett és életvitelének mitikus példájú megítélésétől Nagy István kommunista munkásíró, kisebbségi politikus szerepének és írói hagyatékának megítéléséig a jelenben is zajló történeti-filológiai kutatások mentén igen különböző és igen bonyolult válasz adható. S ha kevésbé ismert nevek példáját említjük a tudós kutató, klasszika filológus, művelődéstörténész, román-magyar kulturális kapcsolatokat kutató Engel Károly önmagában is értékelhető életműve mellett a Nagy Ilona népi/munkásírói életműve és hagyatéka igencsak a romániai magyar politikai-irodalmi konjunktúra kontextusában értékelhető.
A jelenben is zajló mediális vagy információtechnológiai fordulat miatt elengedhetetlen, hogy az itt található gyűjtemények, időszaki kiállítások (mint amilyen pl. a Kultúrpolitika és kisebbségi szerepvállalás. Domokos Géza külföldi útjai 1949–1982 volt 2010 novemberében) ne csak személyesen, hanem virtuálisan is bejárhatók, megismerhetők legyenek az érdeklődők számára. Ezzel párhuzamosan feltétlenül szükséges az emlékszoba korkövetelményeknek megfelelő átalakítása, új állandó kiállítás rendezése.
Az Emlékház jövője, amennyiben az anyagiak és a térhiány is megoldódik, attól függ, hogyan sikerül betagozódnia az archívumi láz által létrejövő digitális intézményrendszerek globális hálózatába, sorsa egyben azokon a válaszokon, megoldásokon, projekteken múlik, amelyeket a hangzó irodalom reneszánszától a multimédiás kihívásokra ad. (A digitalizálandó hagyatékok mellett a dedikált könyvek dedikált lapjainak digitalizálása is prioritást élvez.)
Ilyen irányú első lépésként értékelhető, hogy a könyvtárak jegyzékei mellett jó néhány kéziratos hagyaték leltára is elérhető az intézmény honlapjáról. Ennek is köszönhető az utóbbi időszak néhány jelentős kutatási eredménye, melyeket a Kézirattár anyagai is segítettek. Pusztán néhány kutató nevével és a hagyatékokkal jelezném ezeket az eredményeket: Dávid Gyula (Domokos Géza hagyatéka, Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségének irattára), Kántor Lajos (Szabédi László, Domokos Géza hagyatéka), György Péter (Szabédi hagyatéka), Margittai Gábor (Lőrinczi László hagyatéka), Egyed Emese (Engel Károly hagyatéka), Kötő József (Engel Károly, Szabédi László hagyatéka), Rezi Elek (Szabédi László hagyatéka), T. Szabó Levente (Engel Károly hagyatéka), Berki Timea (Engel Károly) Bartha Katalin Ágnes (Szabédi László hagyatéka, Kriterion Kiadó kolozsvári szerkesztőségének irattára, Domokos Géza hagyatéka).
(A felhasznált fotók Ács Zsolt felvételei)
