A nagyváradi 4. honvéd gyalogezred három zászlóalja harcolt az első világháborúban Doberdó és az Isonzó-folyó körzetében, óriási vesztességgel. Az I. zászlóalj parancsnoka, Kratochvill Károly alezredes négy emlékgúlát állíttatott a hősök emlékére.
A 11. isonzói csata végével (1917. augusztus 17–szeptember 15.) a Skabrielnél (Monte San Gabriele) még nem fejeződtek be a harcok. A védelem 1917. szeptember 28-án erősítést kapott a Magyar Királyi Nagyváradi 4. honvéd gyalogezredtől. Október 2-án a 10. előőrs csapatainak sikerült az átmenetileg olasz kézen levő északi és a 468-as magaslat állásait elfoglalni. Ezt követően mindkét olasz ezred azonnali tüzérségi bombázást kezdeményezett, és az elveszített pozíciójukat már délutánra visszaszerezték. A csata után esős, szeles napok következtek, de a súlyos vesztességek ellenére mindkét oldal arra törekedett, hogy a lehető legjobb pozíciót harcolja ki magának. Október 13-án, a magyar ezredet visszarendelték a hátországba, hogy ott felkészüljön a 12. isonzói csatára.
Október 24-én a váradi ezred ismét visszatért a csatatérre sikeres támadást indítva az északi és a 468-as magaslat tüzérsége ellen. Annak ellenére, hogy az olaszok az északi bázisukat ismét elvesztették, ellentámadásba kezdtek, a hátvédek elérték, hogy a 150–200 méteres lövészárkok feltartóztassák a támadókat. Október 25-én a honvéd egységeknek zuhogó esőben kellett az erős tüzérségi tűzzel támogatott olasz ellentámadást fogadniuk. Mire sikerült a támadást kivédeniük, az ezredhez is eljutott a hír, az osztrák-magyar-német sikeres áttörésről, a felső isonzói fronton Caporettónál (Kobaridnél). A következő két napon az olasz hadsereg heves, intenzív ágyúzásba kezdett a San Gabriele-i csatatéren.
Október 27-én reggel az ezred megtámadta, majd elfoglalta az északi előőrsöt és a 468-as magaslat területeit. Az erős olasz ellenállás ellenére, a támadók egyes csapatainak sikerült betörniük az ellenséges területekre, s még reggel 8 óra előtt elértek az Isonzó folyó partjához. Ezen a napon katonáinak a felét veszítette el az ezred a harcokban.
Október 28-án reggel az olasz ágyúzás megszűnt, és az olasz hadsereg megkezdte a visszavonulását. Ezt követte az Isonzó folyó hídjának felrobbantása és a tároló helyiségek, raktárak felgyújtása.
A Magyar királyi 4. honvéd gyalogezred tiszteletére emlékművet állítottak 1918-ban, hogy az itt elesett katonákról méltó módon megemlékezzenek. A piramis alakú emlékművet 2014-ben felújították. Az emlékmű a 468-as magaslat közelében, San Gabriele déli lejtőjénél található.
2010 júliusában egy tíztagú váradi csapat elindult felkeresni ezeket az emlékműveket. A tájékozódó kirándulás szervezője, Sárközi Zoltán városi tanácsos, a Pro Liberta Partium Egyesület társelnöke volt, a csapatban részt vett Bíró Rozália, Nagyvárad alpolgármestere is.
A váradiak a pákozdi katonai emlékparkban találkoztak dr. Görög István alezredessel, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének titkárával, aki ettől kezdve átvette a vezetést. A kirándulók a szlovén karsztvidéken meglátogatták azt a három emlékgúlát, amelyet a helybeliek az idők során újjáépítettek. Hazaérkezésük után kaptak egy levelet, amelyből arról értesültek, hogy a Monte San Gabrielén a negyedik emlékgúla romjait is megtalálták.
A székesfehérvári, a debreceni, a nagyváradi és a helybeli hagyományőrzők között megkezdődött a tanácskozás, és létrejött az összefogás e negyedik emlékgúla újraépítésére. Közben 2011 tavaszán a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság is szervezett egy negyvenfős emlékező kirándulást az isonzói hősök emlékgúlái megtekintésére. Az azóta eltelt időszakban a határokon átívelő összefogásnak köszönhetően 2014 májusára, közös erővel sikerült befejezni a negyedik emlékgúla újjáépítését, a hivatalos újraavatás május 29-én volt.
Az újraavató ünnepségen jelen volt egyesületünk is harmincnégy személlyel. A háromnapos kirándulás alatt megnéztük Trieszt városát, meglátogattuk a színpompás Burano-szigetet, Murano híres üveggyárát, s megcsodáltuk Velence palotáit, csatornáit, a Canal Grandet. Harmadnap, május 29-én már a San Gabriele hegy oldalán a Kekec vendéglő mellett álltunk. Innen indult ki az a hegyi út, amely az emlékgúlához vezet. Itt várt minket dr. Görög István alezredes, a rendezvény magyar főszervezője, aki azonnal intézkedett, hogy szlovén katonai terepjárókkal vigyenek fel minket az emlékműhöz, ahol már közel száz emlékező várakozott. És már két napja itt volt Sárközi Zoltán, a váradiak főszervezője, aki irtotta a bozótot az emlékmű körül, és egyike volt azoknak, akik átvették a munkálatokat.
Lépcsők vezetnek a két és fél méter magas, terméskövekből épült emlékgúlához, melynek felső koronája műkőből készült. A koronarészbe a következő feliratot vésték:
A M. K. 4. HONV. GY.
EZRED DICSŐSÉGES
HARCAI ÉS ELESETT
HŐSEI EMLÉKÉRE
A gúlán levő fekete márványtábla felirata:
A MAGYAR KIRÁLYI 20. HONVÉD
GYALOGHADOSZTÁLY ITT VÍVOTT HARCAI
ÉS ELESETT HŐSEI EMLÉKÉRE
Az emlékgúla mellett álló magyarázó tábla szövege magyar nyelven:
A Magyar Királyi Nagyváradi 4. Honvéd Gyalogezred
harcainak emléket állító I. világháborús emlékmű.
A felújított emlékmű május 29-i (újra)avatója bevezetéseként elhangzott a magyar, majd a szlovén himnusz. Következett az emlékmű koszorúzása, amelyen olasz, magyar és szlovén katonák álltak karéjban díszőrséget. Először a magas rangú személyiségek, majd több mint tíz civil szervezet helyezte el a kegyelet virágait. Emlékező beszédet mondott Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, Bíró Rozália szenátor, a Román Szenátus Emberjogi Bizottságának elnöke és Andrei Osterman, szlovéniai vezérkari főnökhelyettes. Ezután megáldották az emlékművet a zsidó, a református és a római katolikus egyház képviselői, mindegyik rövid áhítatot tartva.
Az időjárás is velünk tartott, de alig lett vége az ünnepségnek, óriási záporeső zúdult alá. Szerencsére levittek minket a szlovén katonai terepjárók, de sokan nagyon eláztak. A Kekec vendéglőnél pohár borral és meleg étellel vártak minket.
Ezután autóbuszba ültünk, és elmentünk Visintinibe az itt álló magyar kápolnához. Ezt a kápolnát – amelynek homlokzatán a Capella Ungherese felirat olvasható – pár éve építették a környéken elpusztult magyar honvédek emlékére. Itt egy 50x40 centiméter nagyságú gránit emléktáblát avattunk, amely Perei Lajos kőfaragó ajándéka. Szövege a következő:
„HOLDVILÁG EZÜSTJE HULL
A HŐS FEJEKRE,
ÉS MINDEGYIK KÖRÉ GLÓRIÁT SZŐ,”
JÁMBOR LAJOS
A NAGY HÁBORÚ VÁRADI ÉS BIHARI
HŐSEIRE EMLÉKEZVE ÁLLÍTOTTA A
PRO LIBERTA PARTIUM EGYESÜLET ÉS
A PARTIUMI ÉS BÁNSÁGI MŰEMLÉKVÉDŐ
ÉS EMLÉKHELY TÁRSASÁG.
2014 HŐSÖK NAPJÁN
A megemlékező áhítatot a református egyház lelkipásztora tartotta, akinek édesapja a Nagy Háború alatt itt volt tábori lelkész. Ezután koszorúzás következett. Az ezt követő vendégelésen már nem vettünk részt, mert ezer kilométernyi út állt előttünk Nagyváradig.
Igazán felemelő, méltó megemlékezés volt a haza védelmében elpusztult honvédjeinkről.
(A fotók a szerző felvételei)
