„A kívülálló szemében joggal vetődik fel a kérdés: mi lehet az az összetartó erő, amely egy ilyen heterogén társaságot össze tud fogni, és működésben tud tartani? Hogyan is áll össze ez a meglehetősen vegyes tagság? A MAMŰ-ben több generáció képviselteti magát, közöttük az »átjárást« a személyes baráti kapcsolatok biztosítják. Ezek a kapcsolatok nem csupán a hétköznapi kommunikációra korlátozódnak, hanem a konkrét alkotófolyamatban, a közös alkotások létrehozásában is jelentős a szerepük. A természetszerűen felszínre kerülő generációs viták így nem a hatalmi rétegekben, hanem az eszmék és ideák szférájában zajlanak, ahol ezek ütköztetése kifejezetten kívánatos, és úgy tűnik, termékenyen hat az alkotómunkára.”
(Nagy Árpád Pika)
Az Erdélyi Művészeti Központ harmadik emeleti kiállítóterében, 2025. május 14-én, szerdán, 18 órakor nyílik meg a MAMŰ Mátrix című tárlat. A MAMŰ Társaság szemléletéről, az aktuális tendenciákról, illetve a művészeket foglalkoztató alkotói kihívásokról egyfajta helyzetképet adó és főként erdélyi kötődésű alkotókat megszólító kétszintes kiállítást, amelynek kurátorai Zakariás István és Ferencz S. Apor képzőművészek, megnyitják dr. Bordás Beáta, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője, Túros Eszter művészettörténész és Zakariás István, a MAMŰ Társaság elnöke.
Erőss István: Vissza a nirvánába (2023)
A MAMŰ Társaság tevékenysége, a Marosvásárhelyi Műhely, majd a MA(születő)MŰ(vek) szókapcsolatokkal jelzett alkotói közösség – közel fél évszázados múltjával – a magyar képzőművészet történetének jelentős, meghatározó fejezetét képezi. Egy olyan szellemi közösséget takar, amelynek alkotóit elsősorban személyes, baráti szálak, a modernitás igénye, a kortárs művészi törekvésekben való aktív szerepvállalás szándéka és egy nehezen körülhatárolható, mégis nyilvánvaló közös eszmeiség és gondolkodásmód tart össze, ez adja hajtóerejét. Az 1970-es évek végén Marosvásárhelyen működő csoport Európára tekinteni szándékozó képzőművészeket fogott össze, akiknek munkásságában megfigyelhetőek a klasszikus kifejezésmódokkal való szembefordulás különböző megnyilvánulásai és a művészet mibenlétére folyamatosan rákérdező művészi nyelvkeresés. Az 1991-ben Budaörsön MAszülető MŰvek – MAMŰ – néven alakult művészeti egyesület, a névazonosságon túl, úgy kapcsolódik az előbb említett csoportosuláshoz, hogy az alapító tagok között ott találunk jó néhány, időközben Marosvásárhelyről Magyarországra áttelepült képzőművészt, akik a hetvenes évek végén tevékeny tagjai voltak a Marosvásárhelyi Műhelynek. Természetesen a társaságnak ma is állandó kapcsolata van Marosvásárhely és más erdélyi városok művészetével. A MAMŰ Társaságnak emellett jelentős nyugat-európai tagsága is van, amely többségében olyan képzőművészekből áll, akik a kommunista érában emigráltak Romániából a szabadabb világba. A tagság másik felét a Magyarországon született művészek egy csoportja teszi ki. A szervezet 1994 óta folyamatosan működtet Budapesten egy kiállítóhelyiséget, a MAMŰ Galériát, amely a székhelye is egyben.
Jelen kiállítás kurátorai, Zakariás István és Ferencz S. Apor képzőművészek negyvenhárom, főként erdélyi alkotót szólítottak meg, hogy munkáikkal hozzájáruljanak a kiállítás létrejöttéhez. A kortárs kiállítás a maga műfaji gazdagságában igyekszik rálátást biztosítani a társaságot jellemző szellemi irányzatokra, a műfaji, mediális sokszínűségre. Egy olyan mátrixot és annak különböző dimenzióit hivatott bemutatni, amely a MAMŰ tagságának aktuális szakmai keresztmetszetét nyújthatja. Körültekintő válogatásukkal nem történeti bemutatásra törekednek, hanem egyfajta helyzetkép adására tesznek kísérletet, ismételten feltérképezve az aktív szereplőket, rávilágítva a társaság szakmai sokszínűségére, belső viszonyaira. A kiállítás arányosan vonultatja fel a különböző generációk képviselőit az alapítóktól a legfiatalabbakig, illetve szerepeltet főként erdélyi kötődésű alkotókat. Az így kirajzolódó hálózat, mely egyenrangú művészek közösségeként mutatja magát, számos kapcsolódási pontot, csomópontot jelöl. Ugyanakkor, miközben a MAMŰ-t kezdetektől fogva a progresszív szemléletmód, a műfaji megújulás, a kortárs beszédmódok keresésére irányuló állandó kísérletezés jellemezte, színvonalának egyik fontos mércéjét a klasszikus mesterségbeli tudás, a mélyen az európai hagyományokban gyökerező képzőművészeti kifejezésmódok gyakorlása jelentette. Hagyományos műfajaival a kiállítás úgy nyit művészettörténeti távlatokat, hogy közben sajátosan kortárs perspektívákat mutat.
Az Erdélyi Művészeti Központ földszinti és harmadik emeleti kiállítótereiben rendezett tárlat 2025. július 5-ig lesz látogatható, keddtől péntekig 9 és 17 óra között, illetve szombaton 10 és 14 óra között.
Kiállító művészek:
ANTAL Malvina, BABINSZKY Csilla, BERZE Imre, BOCSKAY Vince, BODOR Anikó, BUKTA Imre, DARADICS Árpád, DÓRÓ Sándor, ELEKES Károly, ERDÉLYI Gábor, ERŐSS István, FERENCZ Zoltán, FERENCZ S. Apor, GULYÁS Andrea Katalin, GYŐRFFY Sándor, HERMAN Levente, HORVÁTH Levente, JOVIÁN György, KOROKNAI Zsolt, KOPACZ Kund, LUCZA Zsigmond, MAJOROS Áron Zsolt, MAKKAI István, MAYER Éva, NAGY Árpád Pika, OCSKAY László (Doky), PÁL Péter, PETŐ Hunor, POKORNY Attila, SÁNTA Csaba, SEBESTYÉN Zoltán, STARK István, STEFANOVITS Péter (Stefa), SZABÓ Ábel, SZÁSZ Sándor, SZIGETI G Csongor, SZOTYORY László, SZURCSIK József, TASNÁDI József, UJVÁROSSY László, ÜTŐ Gusztáv, VINCZE Ottó, ZAKARIÁS István
Szervezők:
Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala
MAMŰ Társaság
Erdélyi Művészeti Központ Egyesület
Támogatók:
Miniszterelnökség - Nemzetpolitikai Államtitkárság, Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Nemzeti Kulturális Alap
Ocskay László (Doky)
