Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az aranyosszéki nyelvjárás

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményeiben őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat. (A szerkesztőség)

A történelemtudomány azt tanítja, hogy a kézdi székelyek a XII. században a tatároktól körülzárt Székelykő várát felszabadították, s e harci vitézségükért Aranyosszéket kapták jutalmul. Aranyosszék mai magyar lakossága tehát a kézdi székelyek egy csoportjának utódai. Mindebből az következik, hogy a Torda szomszédságában, jórészt az Aranyos és Maros folyók, a torockói völgyteknő és a felenyedi patak közt, valamint az Aranyos bal partján elterülő néhány falunak a nyelvjárása ha nem is meggyőzőnek, de legalábbis a kézdi székelyek nyelvjárásához hasonlónak kellene lennie. 


Feltárt Anjou-kori freskó részlet a felvinci református templomban  (Bárócz Lehel fényképe, forrás: Wikipédia)

Vajon máig megőrizte-e az aranyosszéki nyelvjárás a székelységre jellemző nyelvi sajátságokat? Milyen az aranyosszéki nyelvjárás? 

Aranyosszék nyelvjárási jelenségeinek leírása érdekében, 1956 őszétől 1958 februárjáig, magam összejártam e terület falvait, és egy táji nyelvatlasz anyagát gyűjtöttem össze. Ez a táji nyelvatlasz 32 falut ölelt fel. Kiindulópontként a történeti Aranyosszék magyar és vegyes lakosságú helységei szerepeltek, e községek alkották a tájegység összefüggő gócát. Innen kiindulva terjesztettem ki a kutatást a szomszédos községekre is, remélve, hogy néhány nyelvjárási jelenség alapján megvonhatom e terület nyelvjárási határait. Így, déli irányban gyűjtést végeztem még Miriszlón és Marosdécsén, északon pedig Alsójára és Magyarléta nyelvjárásának megfigyelésével, e két falu között meghúzhattam az Aranyosszék és Kalotaszeg közötti nyelvjárási határt. Az Aranyos bal partján Mészkőn és Alsójárán kívül gyűjtést végeztem még Komjátszegen, Túrban, Szinden, Aranyosegerbegyen és Gerendkeresztúron is. Az összegyűjtött nyelvjárási adatokat térképlapokra vetítve feltárult e terület jelenségekben gazdag nyelvjárási képe.

Melyek az aranyosszéki nyelvjárás jellegzetes sajátságai?

A hangjelenségek közül elsőként kell említenünk az a-zást, az irodalmi o helyén ejtett a hangot. De ez a jelenség nem mindenütt egyformán, azonos mértékben jelentkezik. A tulajdonképpeni néprajzi-földrajzi Aranyosszékhez tartozó, az Aranyos és Maros közén elterülő falvak nyelvjárásában minden hangsúlytalan helyzetben az o helyén a hangot ejtenek: abrancs, abrasz, asszany, szapara, targanca, sáras, csupar, tudam, szomarú, mozag, fogdas stb. Minthogy a hangsúlyos helyzetben e területen megmaradt az o hang (pl. bot, vonat stb.), a hangsúlyos helyzetű irodalmi a helyén néha o hallható: kopar „kapor”, kocar „kacor”, mog „mag” (pl. Bágyonban). Az Aranyos bal partján lévő falvakban kissé gyengébb fokú az a-zás, annyiban, hogy szótőbeli hangsúlyos o utáni o és minden á utáni o nem válik a-vá. Pl. Harasztoson még boland, ostar, valamint fázak, táncal hallható, de már Tordatúron rakam, harangaz stb. esetek mellett már bolond, ostor, fázok, távol alakok használatosak.

Aranyosszéktől délre a Maros felé haladva – éppen ellenkezőleg – az a-zás erősödik, pl. Miriszlón, az o csaknem teljesen megszűnik, s helyét az a foglalja el; ilyen esetekben is, mint gamb, lap „lop”, damb, vanat, csarda, akas „okos” stb.

Az a-zás jelenségével együtt jár az e-zés, a hangsúlytalan helyzetű ö-k helyén ejtett e hang: szőres, sütek, ökrek, büdes, köszen stb. Ugyanez a helyzet az Aranyos bal partján lévő községekben is, csupáncsak annyi az eltérés, hogy a szótőbeli hangsúlytalan szótagban, hangsúlyos ö után többnyire megmarad az ö; így pl. Tordatúron köhög, dörög, hörcsög, ördög hallható, szemben a harasztosi köheg, döreg, hörcseg, ördeg alakokkal.

A teljesen a-zó Miriszlón az ö-nek egy nyíltabb változatát ejtik (a nyelvjárástanban æ-vel jelölik). Ezen túlmenően, az ö (æ) meg az e hangok viszonya itt sajátosan jelentkezik. Ha szótövek hangsúlyos szótagjában ü, ű, ő hang van, a további szótagokban ö hang nem lehet, csak e: ütett, őrelek, bűnes stb. Ha a szótő hangsúlyos szótagjában ö (æ) hang van, a további szótagokban e nem lehet, csak ö (æ): közöttöm, szövötközöt, ördögöbb stb.

Igen érdekes, hogy egyetlen hangjelenség esetében az Aranyos folyó határt képez; ez a jelenség az á utáni o-zás. Az Aranyos bal partján ilyen alakok hallhatók: lámpo, káso, házo, lásso, szemben a jobb parti lámpa, kása, háza, lássa alakokkal. Így van ez például Szentmihály és Mészkő vagy Egerbegy meg Aranyosgyéres között, noha a távolság közöttük alig egy-két kilométer. Csakhogy közöttük ott folyik az Aranyos…

Az aranyosszéki nyelvjárás e fő hangjelenségei mellett megemlíthető még az ún. rövid, zárt ö (illetőleg a kétféle, egy nyíltabb és egy zártabb e megkülönböztetésének) hiánya, valamint a hosszú hangoknak rövidebb ejtése. Alaktani szempontból csupán egyetlen esetet említek meg, az itt is kihalófélben lévő vettenek, jöttenek igealak gyér nyomait.


Felvinc, Aranyosszék központja, a 19. században (forrás: Wikipédia)

A szóföldrajzi jelenségek közül a lámpaalj különféle elnevezései jó példa arra, hogy egy fogalom viszonylag szűk területen is milyen sok változatban él; 29 faluban 16 változata van: lámpaalj, lámpabutykó, lámpadob, lámpagolyó, lámpagömbér, lámpahólyag, lámpahordó, lámpakádja, lámpa küblüje, lámpaküpű, lámpaöböl, lámpaöblöny, lámpapalack, lámpapohár, lámpaporzsoló, lámap töjke, petroljamtartó. Számos más, érdekes tájszót sorolhatunk fel, a cserépből készült szűknyakú ételhordó edény: porzsaló meg röstölő; a gidó neve a hegyaljai falvakban: cicula; akik kapókővel játszanak, azok ötköveznek, csontpeggyeznek, peggyeznek, ballabikáznak, bikköveznek, sőt egy harasztosi öregasszony így mondta: sínberbécseznek; továbbá a göröngy neve: doroncs, darancs vagy dorincs; az a lány, aki kelleti magát, kacérkodik, az: festuskadik, a meggyfa mézga: macskaméz, takarmány: kóst, az aprókörte: vackar, s így az apró vadkörte: vadvackar, a vakondok: patkány, az ék: pocok, pocak, pacak… Jelentős a szókincset ért román hatás: bács „juhász”, berbécs „kos”, turma „juhnyáj”, döblec „sütőtők”, gergelice „zsizsik”, panunsa: „a kukorica borító levele” stb.

Ezek után, ha összevetjük a kézdi székelység és az aranyosszékiek jellemző nyelvjárási sajátosságait, a különbség rögtön szembeötlő. A kézdi székelyek nyelvjárásában az aranyosszékivel szemben megvan a kétféle e hang ejtése (ti elmëntëk, ők elmëntek). Sajátságosan zártabb, „öblösebb” ejtése van az á és az a hangoknak. A kézdi tájszólásból viszont hiányzik a már említett a-zás meg e-zés. Az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag a kézdi tájszólásban -ik alakú (lovik, ökrik), Aranyosszéken pedig -ak, -ek (lovak, ökrek).

A szókincsbeli jelenségek terén a különbségeknek számos példáját idézhetjük, előbb a kézdi, ezt követően az aranyosszéki változatot említve: féreg: egér, vakkand: patkány, búzaféreg: gargalica, büdöslizi: pellergónija, gaj: doroncs, bog: göcs, járomderce: járombélja, szánát takar: szénát gyűt, sütőtök: döblec, gyom: burjány, lúd: liba, kecskeolló: gidó és cicula, lik: juk, gője: koca stb.

A szemelvényesen számba vett s itt bemutatott hang- és alaktani, valamint szókincsbeli eltérések azt mutatják, hogy Aranyosszék nyelvjárási jelenségei nem a székelységre, hanem e területet körülölelő Mezőségre jellemzőek. Valóban az aranyosszéki nyelvjárás a mezőségi nyelvjárástípus szerves része.

Mi lehetett vajon az oka, hogy Aranyosszék nyelve az évszázadok folyamán elvesztette székely jellegét? A felelet valószínű abban a tényben rejlik, hogy noha Aranyosszéknek megvolt a maga székhelye, hol Kövenden, hol Felvincen, ahol lustráikat tartották, mégis Torda vidékének mezőségi nyelvjárása közvetlenül hatott rá. A kitűnő földművelő falvakból álló Aranyosszéken a kereskedelem, az ipar, a művelődési élet szempontjából Torda volt a góca, minthogy ma is az.

(Művelődés, 1971. június)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Kendi Finály Henrik (1825–1898)

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egyik kiváló tudósáról, tudományszervezőjéről szeretnék röviden megemlékezni. Finály Henrikről van szó, aki több mint három évtizeden át titkára volt a Múzeum-Egyesületnek (akkor még Múzeum-Egylet), s munkásságával végképp beírta nevét az Egyesület és a magyar tudományosság történetébe.

bethlen gergely

Az Erdélyi Panteonként is emlegetett kolozsvári Házsongárd temetőben több jeles és a magyar történelemben fontos szerepet játszott személyiség alussza örök álmát. Egyes itt nyugvó személyek (pl. Brassai Sámuel) jelen vannak a város köztudatában, mások azonban nem. Utóbbiak közé tartozik bethleni gróf Bethlen Gergely honvédtiszt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevője, a szabadságharc egyik legjelesebb erdélyi törzstisztje. Halálának százötvenedik évfordulóján rá emlékezünk.

Wesselényi Ferenc egykori síremléke

Ha valaki a lengyelországi Krakkóban felkeresi a város ferences kolostorát (Plac Wszystkich Świętych 5.), akkor annak kerengőjében egy, a földön fekvő és a fal felé fordított vörösmárvány sírkőtöredéket pillanthat meg. És hogy kit ábrázol ez a csonka, páncélos férfialak? Nos, ez a torzó valamikor egy hazánkfia, az első Wesselényi báró, Wesselényi Ferenc sír­emléknek a részét képezte.

mithras

Mithras alighanem az egyik legismertebb ókori istenség a 21. század embere számára. Bár a köztudat és a hagyományos tankönyvek nem a klasszikus, görög–római panteon istenalakjai között tartják számon, Mithras kultusza majdnem minden elemében klasszikus: görög (hellenisztikus) és római. Népszerűsége ma annak is köszönhető, hogy Indiában még mindig él az avestai Mitra kultusza, az istenség neve pedig a 19. század nagy kutatói – elsősorban Franz V. Cumont és Ernest Renan révén – tévesen „perzsa istenként”, a kereszténység „konkurenciájaként”, a legmisztikusabb ókori vallások egyikeként kerültek a köztudatba. A 17. század óta folyamatosan előkerülő nagyszámú Mithras emlékművek pedig Európa-szerte állandó figyelemnek örvendtek és örvendenek mind a mai napig.

…a reformáció sokat profitált a humanizmusból, elsősorban az oktatás és a tudományosság terén. A középkori egyetemeken tanított tárgyak foglalata akkor tájt a hét szabad művészet volt.

Az 500 éve történt, jelentéktelennek tűnő esemény olyan szikrának bizonyult, mely vallásilag és társadalmilag is egy új Európa kiformálódását idézte elő. Ha a protestáns világ ünneplésébe a katolikus világ ugyanazzal az érzelemmel nem is kapcsolódik bele, de a reformáció 500. évfordulója nem hagyhatja közömbösen.

Az egyházban ma már egyre természetesebbé válik, hogy állandó változásra, megújulásra van szükség, máskülönben stagnáló élettelen, befásult klubbá alakul. Ahhoz viszont, hogy ez a változás ne váljon a társadalom által szabott igényekhez való puszta alkalmazkodássá, szükség van stabil pontokra, amelyekhez igazodhatunk. Ebben segít a reformáció példája, melynek legsarkallatosabb útjelzője a Biblia tanulmányozása, és az Istennel ápolt személyes kapcsolat volt.

a reformáció genfi emlékműve

A protestáns reformáció félévezredes évfordulóján, amikor a nyugati társadalom arculatát markánsan meghatározó szellemi folyamat eredményeit próbáljuk csokorba gyűjteni, e tekintetben is lenyűgözheti a szemlélőt Erdély egyedi világa. Nincs ugyanis egyetlen olyan hely sem Európában, ahol olyan sajátos felekezeti paletta alakult volna ki, mint nálunk.

cserei mihály

Teljes nemesi neve nagyajtai és miklósvárszéki Cserei Mihály volt. 1667. október 21-én született az Olt folyó melléki, Csíkszeredától északnyugatra eső Csíkrákoson. Cserei Mihály jegyzetei rövidek, de nagyon találóak. Nem szépirodalmi és nem tudományos igénnyel íródtak. Mégis kitűnik belőlük, hogy írójuk nem egyszerű ember lehetett már fiatal korában sem. 

viski jános

Az évforduló alkalmával érdemes felidézni Kodály erdélyi vonatkozásait és közöttük azt a fiatal kolozsvári tanítványát, akit maga szemelt ki utódjának a budapesti Zeneakadémia zeneszerzéstanári állásába.

A család egyik ága a 19. század elején házasság révén Gidófalvára költözött, majd a Fotos határában lévő kis birtokuk művelésére Fotoson telepedtek le. Az itt élő legidősebb Berde Sándor 1848/49-ben Bem seregének katonája volt, amiért „császárgyalázás” címén félévi várbörtönre ítélték, amit Marosvásárhelyt töltött le. Utána hazatért gazdálkodni Fotosra. Felesége, a berecki lófő családból származó Györbíró Júlia öt gyermekkel ajándékozta meg: három fiúval és két leánnyal, a közbülső éppen az 1856. július 18-án született ifj. Berde Sándor, a későbbi lelkipásztor volt.

berde mária

Berde Mária. Vajon hányan vannak, akár a ma itt összegyűlt ünneplő közönség között is, akiknek számára többet jelent a neve, mint néhány homályos emlék a romániai magyar irodalom történetét összefoglaló, 1977-től sokáig használatban volt XII. osztályos tankönyvből? Hányan vannak, akik tanári ösztönzésre, vagy később, attól függetlenül olvasták a Romániai Magyar Írók sorozatában 1968 után megjelent regényeit: a Tüzes kemencét, a Szent szégyent, a Romuáld és Andrianát, netán kezükbe került a válogatott verseit és műfordításait tartalmazó, még 1970-en megjelent kötete? Vagy említsük meg főművét, A hajnal embereit, amelyért még életében, 1943-ban Baumgarten-díjban részesült.

régészet

Egy város azonban folyamatos változásoknak van kitéve az évszázadok vagy akár évezredek alatt: a település neveket változtat, lakossága és azok etnikai vagy kulturális identitása is állandóan módosul, ennélfogva e faktorok legkézenfekvőbb jegyei – a tárgyak és épületek is – állandó metamorfózis alatt állnak. Ez a komplex és dinamikus változás adja egy városi tér, urbánus közeg régészetének a sajátosságát. A nemrég nagy sajtóvisszhangot keltett kolozsvári főtéri ásatások rámutattak a régészet, mint tudomány két olyan ágának fontosságára, amely jelenleg Erdélyben még kevés figyelmet kap: a városi régészet és a közönség-régészet jelentőségére.

Bartók Béla

A hajdani Czen­czinger Szálló éttermében hallotta a gyermek Bartók Béla 1887. március 26-án élete első zenekari hangversenyét. Négyéves korában már egy ujjal kiverte a zongorán az ismerős dalokat, melódiákat, megtanult vagy negyvenet. Saját kérésére édesanyja, Voit Paula ötödik életéve betöltésekor elkezdte a gyermek Bartók Bélát zongorázni tanítani. Április 23-án Béla-napkor megkezdte zeneszerzői pályafutását. Kis négykezes zongoradarabot komponált édesapja névnapjára. Hét esztendős volt, amikor kiderült, hogy abszolút zenei hallása van: „a mellékszobában volt, és minden megütött hangot azonnal meg tudott nevezni, sőt egyszerűbb akkordokat is megismert.” 

régi magyar úrihímzés

Az úrihímzés kifejezést először a Magyar Iparművészet 1918. évi 21. számában írta le Divald Kornél, a Régi magyar hímzések c. közleményében, addig a régi magyar hímzések kifejezést használták. Az Iparművészeti Múzeumban ugyanebben az esztendőben rendeztek nagyméretű kiállítást, ahol a régi magyar hímzéseket mutatták be. F. Supka Magdolna is használta az úrihímzés kifejezést doktori értekezésében (A magyar úrihímzés. Budapest, 1938. 3. o.), így ennek átvétele megtörtént. Munkájában megállapítja, hogy az úrihímzéses textíliák ornamentikája rendkívül gazdag, kifejezésmódja sokrétű, érzelmi és lelki kivetítődése mélyreható.