Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az aranyosszéki nyelvjárás

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményeiben őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat. (A szerkesztőség)

A történelemtudomány azt tanítja, hogy a kézdi székelyek a XII. században a tatároktól körülzárt Székelykő várát felszabadították, s e harci vitézségükért Aranyosszéket kapták jutalmul. Aranyosszék mai magyar lakossága tehát a kézdi székelyek egy csoportjának utódai. Mindebből az következik, hogy a Torda szomszédságában, jórészt az Aranyos és Maros folyók, a torockói völgyteknő és a felenyedi patak közt, valamint az Aranyos bal partján elterülő néhány falunak a nyelvjárása ha nem is meggyőzőnek, de legalábbis a kézdi székelyek nyelvjárásához hasonlónak kellene lennie. 


Feltárt Anjou-kori freskó részlet a felvinci református templomban  (Bárócz Lehel fényképe, forrás: Wikipédia)

Vajon máig megőrizte-e az aranyosszéki nyelvjárás a székelységre jellemző nyelvi sajátságokat? Milyen az aranyosszéki nyelvjárás? 

Aranyosszék nyelvjárási jelenségeinek leírása érdekében, 1956 őszétől 1958 februárjáig, magam összejártam e terület falvait, és egy táji nyelvatlasz anyagát gyűjtöttem össze. Ez a táji nyelvatlasz 32 falut ölelt fel. Kiindulópontként a történeti Aranyosszék magyar és vegyes lakosságú helységei szerepeltek, e községek alkották a tájegység összefüggő gócát. Innen kiindulva terjesztettem ki a kutatást a szomszédos községekre is, remélve, hogy néhány nyelvjárási jelenség alapján megvonhatom e terület nyelvjárási határait. Így, déli irányban gyűjtést végeztem még Miriszlón és Marosdécsén, északon pedig Alsójára és Magyarléta nyelvjárásának megfigyelésével, e két falu között meghúzhattam az Aranyosszék és Kalotaszeg közötti nyelvjárási határt. Az Aranyos bal partján Mészkőn és Alsójárán kívül gyűjtést végeztem még Komjátszegen, Túrban, Szinden, Aranyosegerbegyen és Gerendkeresztúron is. Az összegyűjtött nyelvjárási adatokat térképlapokra vetítve feltárult e terület jelenségekben gazdag nyelvjárási képe.

Melyek az aranyosszéki nyelvjárás jellegzetes sajátságai?

A hangjelenségek közül elsőként kell említenünk az a-zást, az irodalmi o helyén ejtett a hangot. De ez a jelenség nem mindenütt egyformán, azonos mértékben jelentkezik. A tulajdonképpeni néprajzi-földrajzi Aranyosszékhez tartozó, az Aranyos és Maros közén elterülő falvak nyelvjárásában minden hangsúlytalan helyzetben az o helyén a hangot ejtenek: abrancs, abrasz, asszany, szapara, targanca, sáras, csupar, tudam, szomarú, mozag, fogdas stb. Minthogy a hangsúlyos helyzetben e területen megmaradt az o hang (pl. bot, vonat stb.), a hangsúlyos helyzetű irodalmi a helyén néha o hallható: kopar „kapor”, kocar „kacor”, mog „mag” (pl. Bágyonban). Az Aranyos bal partján lévő falvakban kissé gyengébb fokú az a-zás, annyiban, hogy szótőbeli hangsúlyos o utáni o és minden á utáni o nem válik a-vá. Pl. Harasztoson még boland, ostar, valamint fázak, táncal hallható, de már Tordatúron rakam, harangaz stb. esetek mellett már bolond, ostor, fázok, távol alakok használatosak.

Aranyosszéktől délre a Maros felé haladva – éppen ellenkezőleg – az a-zás erősödik, pl. Miriszlón, az o csaknem teljesen megszűnik, s helyét az a foglalja el; ilyen esetekben is, mint gamb, lap „lop”, damb, vanat, csarda, akas „okos” stb.

Az a-zás jelenségével együtt jár az e-zés, a hangsúlytalan helyzetű ö-k helyén ejtett e hang: szőres, sütek, ökrek, büdes, köszen stb. Ugyanez a helyzet az Aranyos bal partján lévő községekben is, csupáncsak annyi az eltérés, hogy a szótőbeli hangsúlytalan szótagban, hangsúlyos ö után többnyire megmarad az ö; így pl. Tordatúron köhög, dörög, hörcsög, ördög hallható, szemben a harasztosi köheg, döreg, hörcseg, ördeg alakokkal.

A teljesen a-zó Miriszlón az ö-nek egy nyíltabb változatát ejtik (a nyelvjárástanban æ-vel jelölik). Ezen túlmenően, az ö (æ) meg az e hangok viszonya itt sajátosan jelentkezik. Ha szótövek hangsúlyos szótagjában ü, ű, ő hang van, a további szótagokban ö hang nem lehet, csak e: ütett, őrelek, bűnes stb. Ha a szótő hangsúlyos szótagjában ö (æ) hang van, a további szótagokban e nem lehet, csak ö (æ): közöttöm, szövötközöt, ördögöbb stb.

Igen érdekes, hogy egyetlen hangjelenség esetében az Aranyos folyó határt képez; ez a jelenség az á utáni o-zás. Az Aranyos bal partján ilyen alakok hallhatók: lámpo, káso, házo, lásso, szemben a jobb parti lámpa, kása, háza, lássa alakokkal. Így van ez például Szentmihály és Mészkő vagy Egerbegy meg Aranyosgyéres között, noha a távolság közöttük alig egy-két kilométer. Csakhogy közöttük ott folyik az Aranyos…

Az aranyosszéki nyelvjárás e fő hangjelenségei mellett megemlíthető még az ún. rövid, zárt ö (illetőleg a kétféle, egy nyíltabb és egy zártabb e megkülönböztetésének) hiánya, valamint a hosszú hangoknak rövidebb ejtése. Alaktani szempontból csupán egyetlen esetet említek meg, az itt is kihalófélben lévő vettenek, jöttenek igealak gyér nyomait.


Felvinc, Aranyosszék központja, a 19. században (forrás: Wikipédia)

A szóföldrajzi jelenségek közül a lámpaalj különféle elnevezései jó példa arra, hogy egy fogalom viszonylag szűk területen is milyen sok változatban él; 29 faluban 16 változata van: lámpaalj, lámpabutykó, lámpadob, lámpagolyó, lámpagömbér, lámpahólyag, lámpahordó, lámpakádja, lámpa küblüje, lámpaküpű, lámpaöböl, lámpaöblöny, lámpapalack, lámpapohár, lámpaporzsoló, lámap töjke, petroljamtartó. Számos más, érdekes tájszót sorolhatunk fel, a cserépből készült szűknyakú ételhordó edény: porzsaló meg röstölő; a gidó neve a hegyaljai falvakban: cicula; akik kapókővel játszanak, azok ötköveznek, csontpeggyeznek, peggyeznek, ballabikáznak, bikköveznek, sőt egy harasztosi öregasszony így mondta: sínberbécseznek; továbbá a göröngy neve: doroncs, darancs vagy dorincs; az a lány, aki kelleti magát, kacérkodik, az: festuskadik, a meggyfa mézga: macskaméz, takarmány: kóst, az aprókörte: vackar, s így az apró vadkörte: vadvackar, a vakondok: patkány, az ék: pocok, pocak, pacak… Jelentős a szókincset ért román hatás: bács „juhász”, berbécs „kos”, turma „juhnyáj”, döblec „sütőtők”, gergelice „zsizsik”, panunsa: „a kukorica borító levele” stb.

Ezek után, ha összevetjük a kézdi székelység és az aranyosszékiek jellemző nyelvjárási sajátosságait, a különbség rögtön szembeötlő. A kézdi székelyek nyelvjárásában az aranyosszékivel szemben megvan a kétféle e hang ejtése (ti elmëntëk, ők elmëntek). Sajátságosan zártabb, „öblösebb” ejtése van az á és az a hangoknak. A kézdi tájszólásból viszont hiányzik a már említett a-zás meg e-zés. Az egyes szám 3. személyű birtokos személyrag a kézdi tájszólásban -ik alakú (lovik, ökrik), Aranyosszéken pedig -ak, -ek (lovak, ökrek).

A szókincsbeli jelenségek terén a különbségeknek számos példáját idézhetjük, előbb a kézdi, ezt követően az aranyosszéki változatot említve: féreg: egér, vakkand: patkány, búzaféreg: gargalica, büdöslizi: pellergónija, gaj: doroncs, bog: göcs, járomderce: járombélja, szánát takar: szénát gyűt, sütőtök: döblec, gyom: burjány, lúd: liba, kecskeolló: gidó és cicula, lik: juk, gője: koca stb.

A szemelvényesen számba vett s itt bemutatott hang- és alaktani, valamint szókincsbeli eltérések azt mutatják, hogy Aranyosszék nyelvjárási jelenségei nem a székelységre, hanem e területet körülölelő Mezőségre jellemzőek. Valóban az aranyosszéki nyelvjárás a mezőségi nyelvjárástípus szerves része.

Mi lehetett vajon az oka, hogy Aranyosszék nyelve az évszázadok folyamán elvesztette székely jellegét? A felelet valószínű abban a tényben rejlik, hogy noha Aranyosszéknek megvolt a maga székhelye, hol Kövenden, hol Felvincen, ahol lustráikat tartották, mégis Torda vidékének mezőségi nyelvjárása közvetlenül hatott rá. A kitűnő földművelő falvakból álló Aranyosszéken a kereskedelem, az ipar, a művelődési élet szempontjából Torda volt a góca, minthogy ma is az.

(Művelődés, 1971. június)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Konsza samu. Kakaslövés Apácán

A kakaslövés vagy kakas-ütés szokását először Zajzoni Rab István közölte a Vasárnapi Újság 1861. évi 42. számában. A közlést tőle Orbán Balázs is átvette, mondván, mert elveszhet és sokak figyelmét el is kerülhette. Ő sajátos hétfalusi csángó szokásnak tartotta a kakaslövést, amely ott is keletkezett.

erélyi krónika

Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika 2017 januárjában kezdte meg működését.

Entz Géza és Guttmann Szabolcs

Igen, Műemlékvédelmi Világnap: van ilyen, bizonyára sokunk számára ismeretes. 1984. április 18-át a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa (ICOMOS) műemlékvédelmi világnappá nyilvánította. Fontosságát nem kell különösebben hangsúlyozni, több évszázados épített örökségünket örökös veszély fenyegeti, az idő vasfoga, az ideológiai „hóbortok”, politikai ellenszelek nem minden időben kedveztek neki.

kodály zoltán

Lapunk fennállásának 70. évforduló ján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményeiben őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat.

Taufer János

Polgári Társalkodó, Kolozsvári Kereskedő Társaság és Kolozsvári Kisegítő Egyesület; szivargyár és fényképészeti műterem; „chocholad, liqueur” és „vasparipák” – mindezek kapcsolódnak a nagy múltú Tauffer családhoz, amelynek tagjai nemzedékeken keresztül játszottak fontos szerepet Kolozsvár arculatának alakításában.

Az ókori Róma emlékezete végigkísérte a középkori krónikákat és történeti tudatot is. Az egykori birodalom mintegy kétezer városának emlékanyaga, romjai és az újszövetségi hagyományokban túlélő emlékezete továbböröklődött nemcsak a középkori, de különös hangsúllyal a reneszánsz és felvilágosodás kori történeti irodalomban és politikai ideológiákban is.

Ha Kolozsvár felől a nemzetközi műúton halad­va felérünk a Dobogó-tetőre: szélesre tárul előt­tünk az Aranyos völgye. Óriási porfelhő gomolyagba burkolva felbukkan Torda modern ipari tája füstölgő gyárkéményeivel, robusztus iparcsarnokai­val, szabályos háztömb soraival. Mögötte nyúlik el a Keresztesmező, hátterében pedig sejtelmesen emel­kedik ki az Erdélyi Érchegység sziklabércei, köztük a Székelykő. A jelentős iparváros középpontjában már távolról magára vonja a figyelmet Ótorda két impozáns épülete: a katolikus templom oldalnézetű képe és a református templom égbenyúló kőtornya. Így olvad össze egységes képbe a jelen és a múlt beszédes valósága, a természet és ember tájformáló erejének megannyi alkotása. 

Bárhonnan közelítsük meg a Csehországból Erdélybe szakadt festő, Melka Vince pályáját, életének meghatározó élményei Rudolf trónörökös egykori erdélyi vadásza­taihoz kapcsolódnak, melyek főbb műveiben örökítődtek meg, és folytatódtak ugyan­ilyen érzelmi töltettel vég nélküli természetjárásaiban, miközben népi életképek áradó bőségű termését gyűjtögette mappáiba. ... Az Erdélyi Múzeum Egyesület­ gyűjteményeiből ­létrejött egykori Erdélyi Nemzeti Múzeum fényképtárában maradt meg az a századforduló idejére keltezhető,­ üvegle­mezre rögzített­ portré,­ amelytermészetjárásai közben örökítette meg­ a ­festőt.

Tavaszy Sándor (1888. február 25, Marossárpatak–1951. december 8, Kolozsvár), református egyházi író, a múlt század első felének meghatározó erdélyi filozófiai gondolkodója, teológiai tanár, püspökhelyettes. Műveiben főleg a korabeli európai egzisztencializmus hirdetője volt. Egyházi és egyetemi tanári munkássága mellett széleskörű közéleti tevékenységet is folytatott, élete során vezető tisztségeket töltött be az EME, az EMKE és az EKE intézményeiben is. Szakírói elfoglaltságán kívül, a két világháború között számtalan kisebbségi magyar folyóiratnak volt szerkesztője vagy munkatársa. Publicisztikájában mindig határozott, de józan cselekvésre buzdította az erdélyi magyar közösséget, kiemelve azokat az ellentmondásokat is, amelyek belülről feszítették kisebbségben élő népcsoportunkat. Az alábbi írások a Pásztortűzben jelentek meg 1936-ban, megállapításainak akkori időszerűsége ma is érvényesek, és meggondolandók. Ezekkel a rövid publicisztikákkal emlékezünk a 130 évvel ezelőtt született Tavaszy Sándorra, Erdély egykori kiváló személyiségére.

Purjesz Zsigmond

A szegény zsidó családból származó Purjesz Zsigmond (1846–1918) neve jó félszázadon át fogalomszámba ment – még nyugdíjazása után is – Kolozsvárt, ő volt az „orvosok orvosa”. (...) Az első kolozsvári években Purjesznek alig volt betege. Csak a legszegényebbek jöttek a kórházi osztályra, magánpáciense egy sem akadt. Minden energiáját az oktatásra fordította.

Kendi Finály Henrik (1825–1898)

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) egyik kiváló tudósáról, tudományszervezőjéről szeretnék röviden megemlékezni. Finály Henrikről van szó, aki több mint három évtizeden át titkára volt a Múzeum-Egyesületnek (akkor még Múzeum-Egylet), s munkásságával végképp beírta nevét az Egyesület és a magyar tudományosság történetébe.

bethlen gergely

Az Erdélyi Panteonként is emlegetett kolozsvári Házsongárd temetőben több jeles és a magyar történelemben fontos szerepet játszott személyiség alussza örök álmát. Egyes itt nyugvó személyek (pl. Brassai Sámuel) jelen vannak a város köztudatában, mások azonban nem. Utóbbiak közé tartozik bethleni gróf Bethlen Gergely honvédtiszt, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc résztvevője, a szabadságharc egyik legjelesebb erdélyi törzstisztje. Halálának százötvenedik évfordulóján rá emlékezünk.

Wesselényi Ferenc egykori síremléke

Ha valaki a lengyelországi Krakkóban felkeresi a város ferences kolostorát (Plac Wszystkich Świętych 5.), akkor annak kerengőjében egy, a földön fekvő és a fal felé fordított vörösmárvány sírkőtöredéket pillanthat meg. És hogy kit ábrázol ez a csonka, páncélos férfialak? Nos, ez a torzó valamikor egy hazánkfia, az első Wesselényi báró, Wesselényi Ferenc sír­emléknek a részét képezte.

mithras

Mithras alighanem az egyik legismertebb ókori istenség a 21. század embere számára. Bár a köztudat és a hagyományos tankönyvek nem a klasszikus, görög–római panteon istenalakjai között tartják számon, Mithras kultusza majdnem minden elemében klasszikus: görög (hellenisztikus) és római. Népszerűsége ma annak is köszönhető, hogy Indiában még mindig él az avestai Mitra kultusza, az istenség neve pedig a 19. század nagy kutatói – elsősorban Franz V. Cumont és Ernest Renan révén – tévesen „perzsa istenként”, a kereszténység „konkurenciájaként”, a legmisztikusabb ókori vallások egyikeként kerültek a köztudatba. A 17. század óta folyamatosan előkerülő nagyszámú Mithras emlékművek pedig Európa-szerte állandó figyelemnek örvendtek és örvendenek mind a mai napig.

…a reformáció sokat profitált a humanizmusból, elsősorban az oktatás és a tudományosság terén. A középkori egyetemeken tanított tárgyak foglalata akkor tájt a hét szabad művészet volt.