A székelyudvarhelyi labdarúgás első száz éve

Az első hivatalosnak tartott, az akkor érvényben levő szabályok szerinti labdarúgó-mérkőzést 1921. június 19-én játszották Székelyudvarhelyen: a Kollégium-kertben a helyi Hargita Testedző Egylet futballcsapata barátságos mérkőzésen 3:0-ra legyőzte a Székelykeresztúri Athletikai Club (KAC) csapatát. Hivatalosan ez a dátum az udvarhelyi nagypályás labdarúgás születésnapja.

Az első labda a Kollégium-kertben

Az első igazi futball-labda 1910-ben került a városba. Az Aradról kisdiákként hazatérő ifj. Papp-Zakor Endre ekkor hozta magával a „pattogó ballont”, amivel nagy népszerűségre tett szert a diákok körében, sőt ő az első, aki diákként már megismertette társait a játékszabályokkal, s ezeknek megfelelően rendszeresen rúgták a labdát az arra alkalmasabbnak bizonyuló helyeken. Az első labdarúgó-mérkőzéseket ismereteink szerint az iskolák csapatai vívták egymással az akkori szabályoknak megfelelően, Z. Sebes József, Szabó Ferenc és Bodó Zoltán tanárok irányításával. 1912–1913-ban a gimnázium (mezszínük: piros-fekete), a református kollégium (fekete-fehér), a főreáliskola (sárga-fehér) és a szakiskola (kék-fehér) csapatai játszottak le egymás között egy városi bajnokságot. Ebből egy pontos dátumot és eredményt ismerünk: 1913. április 6-án a gimnázium csapata 3:0-ra legyőzte a szakiskola együttesét. Ebben az időben csak a Kollégium-kert volt alkalmas a labdarúgásra.

1919 októberében megalakult a Har­gita Testedző Egylet (HTE), az első székely­udvarhelyi labdarúgócsapat. Az első nyilvános mérkőzést 1921. június 19-én, vasárnap délután négy órától játszották a Kollégium-kertben a Székelykeresztúri Atlétikai Klub ellen, az eredmény 3:0 lett. 1928-ban megalakult egy másik székelyudvarhelyi csapat, az Udvarhelyi Munkás Testedző Egylet (UMTE), amit munkásfiatalokból verbuváltak – a Hargita az értelmiségek csapata volt, az UMTE pedig a kisiparosoké. A Román Labdarúgó-szövetség regionális bajnokságában játszott mindkét csapat, és 1932-ben megépült az a labdarúgópálya (a mai sportcsarnok helyén), amely az 1960-as évek végéig szolgálta az udvarhelyi futballt.

A második világháború után teljes átszervezés jött. Az UMTE még 1944 októberében újjáalakult, magába olvasztva a Hargitát, a csapat az újjászervezett és 1946 őszén újraindult bajnokságban a harmadosztályba kapott besorolást. Az udvarhelyi labdarúgóklubot 1951 elején a korszak hangulatának megfelelően Vörös Lobogónak nevezték el, majd a csapat felvette az Akarat (románul: Voința) nevet. Ez a csapat több komoly sikert is elért ezen a szinten az 1950-es évek második felében, az országos Voinţiada-versenyen: 1956-ban negyedikek, 1957-ben bronzérmesek lettek, majd 1958-ban megnyerték a kiírást.

Feljutás a másodosztályba

Ez volt az a korszak, amikor a futballcsapatnál már szervezett utánpótlás-nevelés zajlott. Az 1950-es években már nagyon sok gyermek járt futballozni a sétatéri pályára, közülük kerültek ki a következő nemzedék labdarúgói, például Bálint Andor, aki az 1960-as évek elején a Bukaresti Rapidban játszott, két Román Kupa-döntőben is pályára lépett.

Az 1968-ban a Fások a C osztályba került a megyei bajnokság megnyerése után, ekkor épült fel a ma is álló sétatéri stadion. Ugyanakkor elkezdődött az utánpótlás-nevelés az ekkor megalakult Sportiskolában – olyan játékosok kerültek ki innen és lettek a nagycsapat játékosai, mint Bálint Ferenc vagy a László testvérek, Gyula és László. A harmadosztályba jutás után az udvarhelyi labdarúgócsapatnak állandó célkitűzése volt a még felsőbb osztályba kerülés: az első évek (az 1960-as évek végén) a kísérletezéssel, csapatépítéssel teltek inkább, de öt évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez megvalósuljon. 1968 és 1973 között az ismét UMTE-nek, majd Textilnek átnevezett csapat folyamatosan az élvonalban végzett, 1973-ban második lett, mindössze két ponttal lemaradva a medgyesi Gaz Metantól.

Ebben az évben a Román Labdarúgó-szövetség átcsoportosította a bajnokságot, növelve a csapatok számát, így az udvarhelyi futballrajongók álma teljesült: a Textil 1973 őszétől a B osztályban játszhatott, ám az év végén el is búcsúzott, tehát a másodosztályos szereplés tiszavirág-életűnek bizonyult.

1974 telén ismét nevet változtatott az együttes: a csapat a Haladás nevet kapta. Az együttes 1983 nyaráig a harmad­osztályban játszott kisebb-nagyobb sikerrel, de ekkor annyira mélypontra süllyedt, hogy kiesett, egy idényt a megyei bajnokságban játszott. Innen egy év után sikerült visszajutni, az 1980-as évek végéig pedig a csapat ismét a másodosztályba jutásért harcolt – sikertelenül. De emlékezetes barátságos meccseket is játszott, hiszen 1985. július 13-án a Mircea Lucescu vezette román labdarúgó válogatott (soraiban Bölönivel, Ştefănescuval, Hagival, Ungureanuval, Mateuţ-cal, Kleinnal, Cămătaruval) játszott edzőmérkőzést a sétatéri stadionban, az eredmény 5:0 lett a nemzeti tizenegy javára. 1986. július 23-án Székelyudvarhelyre látogatott az azelőtt másfél hónappal a Bajnokcsapatok Európa Kupáját Jenei Imre edző irányításával elhódító Bukaresti Steaua, az edzőmeccsen a kirakatcsapat 4:2-es vereséget szenvedett.

Új korszak, új csapatok és célok

A rendszerváltás után, 1991 nyarától ismét Hargitának nevezték az együttest, a bajnokságot is átszervezték, az együttesnek 1992 tavaszán sikerült feljutnia a B osztályba. Ez tulajdonképpen a harmadik vonalnak felelt meg, de a csapat egy mindenképpen erősebb bajnokságban szerepelhetett. A város gazdasági fejlődésével egyenes arányban sikerült a magánszférának pénzt fordítania Székelyudvarhely sportéletére: jó példa erre az 1997 nyarán megalakított Budvár FC, amely rövid időn belül a város első számú sportcsapata lett. A Budvár FC benevezett a megyei bajnokságba, az első idény végén meg is nyerte azt, majd a C osztályba jutást is kiharcolta a Romanban rendezett selejtező mérkőzésen, ahol a Jakab Zoltán edző által irányított csapat 4:0 arányban bizonyult jobbnak jászvárosi ellenfelénél. Ennek az idénynek a végén (1998 nyarán) a Hargita csapata végleg búcsút mondott a harmadosztálynak, jobb képességű játékosai pedig az új együttes sportolói lettek. A Budvár FC összesen hat idényt játszott a C osztályban, kisebb-nagyobb sikerekkel és részsikerekkel, mígnem 2004 nyarán búcsút mondott a har­madosztálynak.

Ezt követte 2006-tól a mai napig tartó új korszak, ugyanis egy teljesen új klubot hoztak létre abban az évben, a Székely­udvarhelyi FC évekig ingázott a megyei bajnokság és a harmadosztály között – 2022 nyarán egy mérkőzésre volt attól, hogy feljusson a másodosztályba, ám a kétmeccses selejtezőn tizenegyespárbajban vereséget szenvedett.

Székelyudvarhelyen az elmúlt másfél évtizedben a női labdarúgás is szépen fejlődött. A csapat 2009-ben alakult a Szentegyházi Vasas labdarúgóklub égisze alatt, de az összetoborzott lányok többsége székelyudvarhelyi volt, majd később Hargita megye több településéről kapcsolódtak be a futballkedvelő hölgyek, lányok. 2012-ben a csapatot átnevezték (így lett Vasas Femina FC a neve), illetve áthelyezték Székelyudvarhelyre. A Vasas Femina FC ma a két felnőtt csapat mellett összesen hét utánpótláscsapatot működtet a különböző korosztályokban (U17, U15, illetve 6 és 14 év közöttiek).

A 2018–19-es idényben a bajnokságban nem sikerült bejutni a legjobb három közé sem, így a Vasas Femina kimaradt a rájátszásból, azonban 2019-ben a csapat a Román Kupa döntőjében 5:0-ra verte a Kisbecskereki Fortunát, így fennállásának legfontosabb trófeáját gyűjtötte be.

(A cikk a szerző 2021 novemberében megjelent, Zátyi Tiborral közösen írt, Kapuról kapura – a vásártérről a sétatérig című könyvének kivonata. A kötet az udvarhelyi labdarúgás több mint száz évét mutatja be.)