A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum kilencedikes diákja voltam 1992-ben, amikor egy nap az iskola folyosóján megpillantottam egy plakátot. Az iskola zenetanára, Filip Ignác és felesége, Mária reneszánsz táncoktatást hirdetett. Többen is jelentkeztünk az osztályból, aztán valószínűleg Ignác, vagyis Náci különös humorának is köszönhetően évekig a Chorea tagjai maradtunk. Rendezőkkel dolgoztunk, fesztiválokon vettünk részt (Csíkszeredai Régizene Fesztivál, Szárnyas Sárkány Fesztivál, Nyírbátor). Később az együttes vezetését László Bakk Áron vette át.
Érettségi után néhányan a Chorea tagjai közül benéztünk egy Amaryllis-táncpróbára, és ottragadtunk. 1996 és 2004 között aktív tagja voltam a kolozsvári Amaryllis táncegyüttesnek, ahol rengeteg fellépésben, utazásban, továbbképzésben volt részem, és sok barátra találtam. Hálás vagyok ezekért az élményekért.
2004-ben az Amaryllis táncegyüttes kivált az Amaryllis Baráti Társaságból, és Passamezzo néven folytatta tevékenységét. A Passamezzo táncegyüttes művészeti vezetője Szabó Anikó volt, zenei vezetője pedig Szabó Mária. Kis időre rá Szabó Anikó személyes okokra hivatkozva visszavonult az együttes életéből. Ezek után kértek meg engem, hogy vegyem át a Passamezzo együttes vezetését. Sok előadás született ebben az időszakban is, mind hazai (Brassó, Kolozsvár, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Segesvár, Nagybánya), mind külföldi (Magyarország, Szerbia, Szlovákia, Ausztria, Norvégia) helyszíneken voltak fellépéseink.
Az évek során sokszor ütköztünk abba a jelenségbe, hogy különböző régizene-együttesek szerettek volna a táncosokkal közös előadást, így megváltunk a Passamezzo zenészeitől, és 2009-ben megalakult a Passeggio táncegyüttes. A kolozsvári Passeggio historikus táncegyüttes kezdettől a 13–19. századi Európa történeti zenéjére, táncára, viseletére és ezek hazai változataira összpontosítja a figyelmét. Az együttes célja az, hogy újjáélessze a régmúlt századok hangulatát a nagyközönséget is célzó különböző tevékenységek – fesztiválok, historikus táncokat ismertető előadások, táncházak, középkori játékok – révén. A zene, a koreográfiák és a táncosok által készített jelmezek mind korabeli forrásokon alapszanak.
Az együttes vezetője és koreográfusa jómagam vagyok. Immár 32 éve táncolom és oktatom a történelmi táncokat. A reneszánsz táncok mellett a barokk táncok éltetése, ismertetése is nagyon fontos szerepet kap együttesünk életében. A Passeggio tagjai nem profi táncosok, nem ez a szakmájuk. Természetesen a Passeggiót (amint azelőtt a Passamezzót, illetve az Amaryllist) nagyrészt egyetemisták alkotják. A csoport összetétele gyakran változik, de mindig lelkes fiatalok jönnek, akiket a reneszánsz táncok iránti kíváncsiság, elkötelezettség irányít. Ők azt vallják magukról:„Ha profik lennénk, valószínűleg nem táncolnánk ekkora örömmel. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem törekszünk a tökéletességre. Szabadidőnk egy részét a táncolásnak szenteljük, és mivel szívesen találkozunk, ezekből az együttlétekből előadások születnek. Úgy táncolunk, ahogy azt a régmúlt korokban tették. Nem néptáncot, hanem valamivel régebbi táncokat táncolunk. Több száz éves tánclépéseket, koreográfiákat fejtünk meg. Néha, a táncokat félretéve, mással is szeretünk foglalkozni. Ilyenkor képzőművészeti albumokat nézegetünk, s ezekből ihletet merítve varrjuk meg a jelmezeinket. Eljátszadozunk a színekkel. Célunk nem az, hogy visszatérjünk a múltba, csupán színfoltokat szeretnénk mutatni a 13–19. század kultúrájából a mai ember számára.”
Mit jelent az együttesünk neve? A passamezzo egy 16. századi olasz tánc neve, amely passeggio és mutanza részekből áll. Végül is a Passamezzónak vagyunk egy része… Ha pontosan lefordítjuk olasz nyelvből, a passeggio szó gyaloglást jelent. A sok gyaloglás során a Passeggio táncegyüttes számos kisebb-nagyobb lélegzetű előadást állított össze, amelyeknek jómagam voltam a koreográfusa. Felsorolnék néhányat: Modus Vivendi – rendező: Kocsis Tünde, zenészek: Florişca Levente (ütőhangszerek, gitár), Kelemen Gábor (hegedű), Jakabffy Kristóf (cselló); Fedelta d’Amore – zenészek: Oláh Mátyás (cselló), Florişca Levente (ütőhangszerek), Kelemen Gábor (hegedű); In Taberna – zene: Arany Zoltán (Debrecen); Iter in tempore – rendező: Kocsis Tünde, zenészek: Codex Ensemble (Sepsiszentgyörgy), Musica Historica (Budapest); De ha élne Mátyás király… – dramaturgia: Bertóti Johanna, zenészek: a Báthory Líceum Régizene Együttese, Fürgölő Zenekar (Csíkszereda); Windsori víg nők – rendező: Kádár Elemér, zenészek: a Fonte di Gioia kamaraegyüttes (Kolozsvár).
Az együttes tagjai kedvtelésből táncolnak, nekem viszont szakmám és hivatásom. Ebből eredően amikor csak alkalmam nyílik, igyekszem tökéletesíteni a tudásomat különböző továbbképző tanfolyamokon: 2000–2002: reneszánsz és barokk tánckurzus Kovács Gáborral, Budapesten; 2008: reneszánsz és barokk tánckurzus Mary Collins koreográfussal, Ringve International Summer Course, Norvégia; 2008: barokk tánckurzus Françoise Denieau táncoktatóval, Academie de Sable, Bukarest; 2011: barokk tánckurzus Bérengère Bodenan táncoktatóval, Academie de Sable, Kolozsvár. Ezeken a tanfolyamokon ismerkedtem meg a barokk táncokkal, amelyek azóta is a kedvenceim, mert ezek a táncok egyediek, különös módon fejlesztik a kéz–láb összhangot, a memóriát és a ritmusérzéket.
Mint minden művészeti ág működését, sajnos a koronavírus-járvány a mi tevékenységünket is leállította. Most próbálunk újraéledni. Minden fiatal vagy középkorú hölgyet és urat nagy szeretettel várunk a próbáinkra. Terveink közé tartozik újra reneszánsz tánckoreográfiákkal díszíteni egy ismert mesét. Legközelebb májusban lépünk fel az Apáczai-napokon. Erre az alkalomra is igyekszünk számunkra is új táncokat kidolgozni, megtanulni, bemutatni.
Az Amaryllis, a Passamezzo, a Passeggio táncegyütteseknek mind ez volt, és ez a hivatása: fejlődni, és nem hagyni elhalni, de megszerettetni a történelmi táncokat a nagyközönséggel.
