Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Zeneoktatás Kodály Zoltán szellemében


Gergely Zoltán

„Jó ízlést örökölni nem lehet, de igen korán meg lehet azt rontani. Ezért kell már az iskolában, sőt óvodás korban megindítani a jó zenére nevelést” – írta 1946-ban Kodály Zoltán, akit népzenekutatóként, zeneszerzőként, de ugyanakkor a magyar zenei nevelési rendszer irányítójaként is számon tartunk. A négy évtizeden keresztül tartott pedagógiai és nevelői munkásságának eredményeit tükrözik írásai, beszédei, nyilatkozatai, művei. A legyen a zene mindenkié alapelvből kiindulva, Kodály legfőbb célja minden gyermeknek olyan zenei alapműveltséget adni, amelyre építeni lehet a MAGYAR ZENEKULTÚRÁT. Ez csakis a közoktatás révén valósulhat meg, alapja az éneklés, valamint a kotta írás, -olvasás elsajátítása. Kodály már korán felismerte, hogy a zenei nevelés nemcsak a tanulási folyamatot segíti elő és könnyíti meg, hanem pozitívan hat a gyermekek lelki fejlődésére is. Ma már számtalan felmérés és gazdag szakirodalom támasztja alá mindezt.

Kodály szerint a zenei nevelést már az anyaméhben kell elkezdeni. Ezt a feladatot később az óvónő veszi át. Kevés az olyan szülő, akit foglalkoztat a gyermeke zenei érzékének a fejlesztése. Ennek egyik oka az időhiány, másrészt sok szülő nem rendelkezik gyermeke zenei nevelését elősegítő zenei készségekkel. Sok esetben a gyermek az óvodában kapja az első, alapvető, zenei élményeit, amelyeket soha nem felejt el. Ezért pótolhatatlan az óvónő munkája a zenei nevelésben. Később ezt a munkát a tanítónők folytatják, adott esetben igyekeznek bepótolni azt, amit a családban vagy az óvodában ki- vagy elmaradt.

Mi valósult meg Kodály Zoltán százéves tervéből? „Bizton remélhetjük, hogy mire 2000-et írunk, minden általános iskolát végzett gyermek folyékonyan olvas kottát” – olvassuk egyik írásában, ám ezzel szemben a mai valóság: szomorú. Bizony, sok még a tennivaló! Erőteljesen él még az a téves felfogás – amit 20 éve magam is megtapasztaltam –, miszerint a zeneórákra nincs szükség, az időfecsérelés. Erre olyan „érveket” hallani, hogy „a gyermek amúgy is megtanul énekelni, adott a világháló, a Youtube”; „a zene úgysem fontos, inkább matematikát vagy idegen nyelvet tanuljon a gyermek, aminek majd hasznát veszi”; s hogy „a zeneóra csak leterheli a gyermeket”. Talán ezt a felfogást a legnehezebb, nekünk, zenetanároknak megváltoztatni.

Középiskolákban kevés az olyan diák, aki a továbbépítéshez megfelelő zenei alappal-tudással rendelkezik, és igen nagy azoknak az aránya, akik nem jutottak birtokába ezeknek az alapoknak. Így a tanár kénytelen az elejétől kezdeni a zeneoktatást. Kodály sokszor hangsúlyozta írásaiban, beszédeiben, hogy a tanterv szerinti heti egy óra kevés ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk zenét tanítani. 50-60 év távlatában ez alig változott, sőt, arra is volt példa, hogy nyolcadik osztályban a heti egy órát is megszüntették, mondván, hogy a gyermekeket amúgy is túlterheli a tananyag.

Ma a Kolozs megyei általános és középiskolákban alig létezik karéneklés. Megdöbbentett, amikor két éve a megyei gyermekkórusversenyre csak két magyar kórus nevezett be. Hol vannak Kolozsvár többi gyermekkarai? Márpedig a zenei tevékenységek közül a karéneklés fejleszti a legjobban a koncentrációt, a figyelmet, a csapatmunkát, a közösségérzetet, a felelősségérzetet. És jelent egyben örömforrást! Kodály pedagógiai célzatú művei, két-, háromszólamú népdalfeldolgozásai nagy segítséget nyújthatnak ezen a téren a tanárnak. Másrészt: hiába van operánk, hangversenytermünk, ha nem nevelünk arra való közönséget. Ezt a feladatot csakis az iskola láthatja el: vigyük el a gyermekeket operába, hangversenyekre; s mert a sajtó, a világháló hemzseg a zenei ponyvától, elsősorban nekünk, tanároknak kötelességünk felhívni a figyelmet az értékesre, a szépre, s ha ez sikerül, a gyermek zenei ízlése jó irányba fog alakulni. Évek óta nem rendelkezünk magyar nyelvű tankönyvekkel, ezt sürgősen pótolni kell. Szervezzünk zenetanár továbbképzőket, ahol nemcsak mi, a szaktanárok, hanem az óvónők, a tanítónők is tanulhatunk egymástól, és közösen felismerhetjük a tanításban felmerülő gondokat.

Akkor hát hogyan tovább? Hogyan tudnánk a heti egy órát a lehető legjobban a diákok javára fordítani? Például így: nehézségek árán, sok munkával, odaadással. Pár iskolában ez működik. Annak ellenére, hogy kevés a heti egy óra, az éneklés mellett igyekezzünk megismertetni a diákkal a zenei írást-olvasást, hiszen Kodályt idézve „zenekultúra ma már írás-olvasás nélkül csakúgy nem lehet, mint irodalmi kultúra”. A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Idén Kodály Zoltánra emlékezünk születésének 135., halálának 50. évfordulóján. Végezzünk úgy hivatásunkat, hogy tudjunk megállni előtte.

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak.