Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gondolatok Kós Károlyról – egy szoboravatás kapcsán

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy szoboravatáson vegyen részt. Nem mindennapos esemény. A kolozsvári, Írisz-telepi református gyülekezet sem tudta, mi fán terem az ilyen rendezvény. És lám, ma, a reformáció félezredes megemlékezésének mintegy előestéjén, kettős szoboravatási ünnepséget ülünk! Ünnepeljünk hát, jókedvre fel!


Ünnepi istentisztelet az Írisz-telepi református templomban

Két jeles kálvinista mellszobra vár leleplezésre odakint a templom előtt, és nekem jutott a könnyebb feladat: arról a személyiségről kell beszélnem, aki sokunknak még kortársa volt, személye a közéletünk része volt, s akiről mindenki máig a legnagyobb tisztelettel beszél. Kós Károlyról van szó! És itt elbizonytalanodom: életének bő kilenc évtizede – mondhatnám – itt zajlott közöttünk. Valóban könnyebb-e olyasvalakiről beszélni, aki sokunknak kortársa volt? Olyasvalakiről, akit a jelenlevők közül többen személyesen ismerhettek? Hogy álljak én most ki eléjük, elmondani azt, amit ők sokkal jobban tudnak?

De ha már a megbízatást elvállaltam, nem kevés tartózkodással ugyan, de vásárra viszem a bőrömet, úgy, hogy megpróbálom kerülni a többször hallott általános, száraz adatokat. És máris ellentmondásba kerülök saját magammal, hiszen ilyen alkalmakkor nem kerülhetők meg a többször hallott általános, száraz adatok. Akkor lássuk! Kicsoda is Kós Károly a ma igencsak felületes emberének? Író? Dicséretes. Grafikus? Jó. Könyvkészítő? Ügyes! Politikus? Nana! Példamutató földműves? Hoppá! Építész? Na, ez már valami!


Kós Károly szobra a kolozsvári Írisz-telepi
református templom kertjében

Szakbarbár korunkban egy ilyen felsorolás hallatán gondolkodás nélkül rávágjuk: polihisztor. De hát a fáma szerint Erdélyországban Brassai Sámuel volt az utolsó ebben a műfajban, aki még Kós Károly kamaszkorában meghalt. Mondjuk talán azt, hogy reneszánsz ember? Vagy csak egyszerűen: Kós Károly.

Egyértelmű, hogy e Kós Károly-i falak között az építész áll az első helyen. Isten e Kós Károly-i házában az íriszi református közösség és a teljes ünneplő gyülekezet hálát ad a teljes életműért, de kiváltképp azért a szeletéért, amely által az addig is meglévő Írisz-telepi lelki otthon – úgymond – testté lett.

De nézzünk egy kicsit túl e falakon. Van még egy Kós Károlyunk. A látó Kós Károly. Nem volt ez különleges adottság, csupán annyi: látta a fától az erdőt. De ha körülnézünk, és magunkba nézünk – mégiscsak különleges adottság volt ez. Látta a követendő utat és cselekedett. Előrelátta Erdély elvesztését, és hazajött, bár sikeres budapesti építész volt. És amikor az elkerülhetetlen valóban bekövetkezett, és annyian, de annyian mentek, ő maradt. Maradt és épített. Házat, hazát. Templomot, magánépületet, múzeumot, könyvet, közösséget, igét, transzszilván gondolatot. S ma, amikor már az erdélyi többségiek egyre jelentősebb hányada is kezd transzszilvanizmusban gondolkodni, Kós Károly kellemetlen – ezért sokáig naivként kirekesztett – eszméit elővehetjük a naftalinból, mert azok bizony ma is életerős fundamentumai lehetnek egy korszerű közéleti diskurzusnak, hiszen építészként tudta, hogy az időtálló építmény a szilárd fundamentummal kezdődik. S most, ha nem is ő lesz a tényleges építésvezető, odaátról – odafentről – felügyeli majd a megvalósítást.

Temetése – 1977-ben, az egyre keményedő szorítás béklyójában – néma bizonyságtétel volt. Mi mellett is? Az erdélyiség mellett? A Kalotaszegi Köztársaság mellett? Vagy inkább puszta létünk igazolása mellett?! A koporsó elöl, mögötte Kalotaszeg s Erdély színe-virága! A ravatalon is vezérünk volt!

Mi, maiak, munkásságának elsősorban a „hasznos” oldalát látjuk, azt ismerjük fel és el. S ez a mi szegénységi bizonyítványunk. Hogy volt egy „haszontalan” Kós Károly is, arról tán tudomást sem veszünk: íróember volt, rajzoló ember volt, könyvkészítő ember volt! Lárifári!

Pedig nem lárifári! A tényleges építés, valamint a politikai haza tervezése és építése mellett (ne feledjük a Kalotaszegi Köztársaságot!) – szellemi hazát is épített. A két lábbal a földön álló emberi mivolta mellett művész is volt. Nem csak test az ember! Sőt! Szellem és lélek is. Az emberben élő szépségigényt lépten-nyomon vallotta és gyakorolta. Minden alkotásából átsüt a szépérzék, legyen az lakótelep vagy dohányszelence. Hiszen igazán hasznos csak az lehet, ami szép! Az tesz fogékonnyá, nyitottá. „Akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek”.

Kövezzenek meg, de némileg személyes vizekre evezek: számomra talán legkedvesebbek – természetesen ezen Isten háza mellett – a kézi készítésű könyvei, amelyeknek ő alkotta a kötését, rajzolta a betűit, metszette az ábráit, s amelyek gyönyörűek és egyediek! Székely balladák, Atila királról ének, Erdélyország népének építése – mind megannyi lelki és szellemi gyönyör forrása. (Ez vezethetett később a Szépmíves Céh alapításához is!)


Blaskó János alkotását 2017. október 20-án avatták fel

A korszellem és az egyéni vonzalom, az indíttatás, a megérzés szerencsés csillagzat alatt való találkozása jegyében történt az ő indulása. És egész hosszú pályája. A kortárs Bartókhoz és Kodályhoz, Móriczhoz hasonlóan, ő is a „csak tiszta forrásból” jelige szellemében tudta elképzelni életműve egészét. Sőt: élete egészét! Így – legyen az a feleki görögkatolikus templom, a sepsiszentgyörgyi múzeum, a budapesti állatkert, a Varjú nemzetség, az Országépítő, a kakasos templom, a Kiáltó szó, a Szépmíves Céh vagy éppenséggel a családi élet – szervesen merítkezik és építkezik a letisztult népi kultúrából. Így nem csak a magyar organikus, szerves építészet bölcsője ringott Kós Károly műhelyében, hanem egész 20. századi létünk jobbik része is.

Szent László-év az idei. Sőt: Arany János-év és Kodály-év is. Évfordulókra van szükségünk ahhoz, hogy eszünkbe jusson olykor: mi vagyunk a hálás utókor!

De ha évfordulóra van szükség, hát legyen! Van itt az is bőven: Kós Károly 40 esztendővel ezelőtt halt meg, kereken 60 éves ez a templom, és 50 esztendő múlva emlékezünk meg e szobrok avatásának 50. évéről! Adja Isten, hogy akkor is együtt ünnepeljünk!

Most pedig Ferencjóskával szólva: hulljon le a pel!

(Elhangzott Kós Károly és Bartha Miklós szobrainak avatásán, 2017. október 20-án, Kolozsváron, az Írisz-telepi református templomban. A felhasznált képek Rohonyi Iván felvételei)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

csombord

A 16. században élt végrendelkező nevét kevesen ismerik. Egyáltalán ki is volt ez az erdélyi, csombordi birtokközponttal bíró nemes származású férfi, akiről oly keveset tudunk? Katona? Vagy csak a Báthory család bizalmas, belső embere? Amint végrendeletében írja: „legelőször ő felségének, Lengyelországi István királynak, kinek gyermekségemtül fogva hiven és jámborul igyekeztem szolgálni, annak utána az ő felsége báttyának, az tekintetes és nagyságos Báthory Kristóf uramnak, Erdélyi vajdának.”

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.

zepelin

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette. 

mórizc sándor

Sepsiszentgyörgyi és nagyváradi Móricz Sándor 1820. január 8-án született Köpecen, Móricz József határőr őrnagy és Boda Teréz gyermekeként. A családja székely kisnemesi származású és református vallású volt. Móricz Sándor 1836–1839 között a tullni utásziskolát végezte el, majd kadétként a haditengerészetnél kapott beosztást, azonban édesanya kérésére végül a 15. határőrezredhez került. 1843–1846-ig a kézdivásárhelyi katonai nevelőintézetben matematikát és fegyvertant oktatott, ezt követően az ezred fegyverraktárát felügyelő tiszt volt Kézdivásárhelyen. 

kodály zoltán

Számos fénykép őrzi Kodály mosolygó jelenlétét a játszó-éneklő gyermekek társaságában télen-nyáron, tavasszal-ősszel mindig elégedetten. Számos írása szól a gyermekek ének és zene tanításáról, az éneklés-zenélés páratlan szépségű, határtalan boldogságáról. Óvó aforizmái is javarészt a gyermeki öröm megszerzése vagy megfosztása körül hallatják hangjukat. Nem véletlenül. Hajlamosak vagyunk axiómáját is – „a zene mindenkié” – rangsorolón áthallani: a zene elsősorban minden gyermeké.

Mezőkeszü

A faluban a románokkal magyarul beszéltünk. A viszony általában jó volt, ha kellett, mindig egymás segítségére siettünk. Alkalmanként, különösen a nagy ünnepeken több román is eljött a református templomba. Mivel kevesen voltak, nem tartottak külön bált a románok. A magyarokkal ilyenkor is mindig jó hangulatban töltötték az időt. Ha közmunka volt valahol, a románok is elmentek a magyar házhoz és fordítva.

Kolozsvár, korcsolyaverseny

Ön tudta, mikor korcsolyáztak először szervezett körülmények között Kolozsváron? Mikortól vált a sétatéri tó a korcsolyaélet központjává? Ki volt az első férfi és nő győztes korcsolyaversenyeken? Mikortól szerepel a műkorcsolya a versenyprogramban? Ki volt az első világbajnok, aki Kolozsváron is fellépett? Íme, néhány érdekesség a sportág hőskoráról városunkban.

Orbán Olga

Évfordulóra készül a kolozsvári, s egyben az erdélyi sportélet. Hatvan éve született meg a romániai tőrvívás egyik legfényesebb érme: Orbán Olga az 1956-os olimpián a tőr egyéni versenyében ezüstérmet szerzett.

gábor áron rézágyúja

Háromszék bizottmányi ülése 1848. november 28-án határozatban mondta ki az önvédelmi harc felvállalását. Ezt megelőzően császári-királyi reguláris csapatok, illetve román és szász népfelkelők törtek be a törvényhatóság területére Erdővidék és bodzai őrvonal felől, az utóbbinál az ellenség az őrséget lekaszabolta. Így a háromszéki alakulatok a fenti két veszélyeztetett pontra siettek.

túr csatorna

1886-ban vetődött fel elsőként egy Túron építendő árvízi szükségtározó építésének a gondolata. A Túr mederszabályozása is elő volt irányozva, a tervezetek Túr-völgyre eső része egyelőre továbbra is papíron maradt – ehelyett a Szamos- és egyes Tisza-szakaszok kerültek előtérbe. 

… mindketten megmutatják a háború igazi arcát és hovatartozástól, illetve a hadakozás majdani végkimenetelétől függetlenül mindenkire egyformán pusztító hatását.

Gróf Gyulaffy László erdélyi kancellár életútja jórészt ismert és feldolgozott. Bécsben bekövetkezett halálának anyakönyvi forrásait azonban eddig senki nem kereste.

uzoni béldi pál

Jelen írás célja az, hogy röviden összefoglalja Béldi Pál életének főbb eseményeit, valamint hogy elénk tárja kapcsolatát a családjával és rokonságával.

klagenfurt

A katona Görgei Artúr és a politikus Berzenczey László életpályája 1862-től, a klagenfurti száműzetés közös évei alatt összekapcsolódott. Utóbbi Kossuth feltétlen híve volt, majd 1849-ben a radikálisok irányába orientálódott, a szabadságharc bukása után pedig követte a lemondott kormányzót a száműzetésbe.