Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Pünkösd

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.


Pozsony Ferenc

A 18. század idején Csíksomlyón barokkos, külsőségekben gazdag búcsújárás alakult ki, melyet az egyházi propaganda szerint a protestáns erdélyi fejedelem ellen viselt sikeres csata emlékére szerveztek. A római katolikus búcsú szerkezetében számtalan pogány kori gyakorlat is fennmaradt: pl. növénykultusz és napimádat. A ferences kolostor fölött magasló hegyen, a Jézus, Salvator és Szent Antal kápolnák szomszédságában lévő berekben a búcsújárók nyírfaágakat szakítanak, azokkal pedig megérintik a kegytemplom szentélyében álló Mária szobrot. A nyírfaágaknak, valamint a tetőn szakított Jézus-tenyere nevű leveleknek csodás, gyógyító, bajelhárító erőt, hatást tulajdonítanak.

Az első világháború után fokozatosan megerősödtek a pünkösdkor szervezett vallásos rendezvény nemzeti jelentései is. Csíkszéki értelmiségiek (Domokos Pál Péter, Nagy Imre, Vámszer Géza) tudatosan szorgalmazták és megszervezték, hogy a búcsújárók székely ünnepi viseletben vonuljanak fel. A második világháborút követő évtizedekben a kommunista totalitárius hatalom megtiltotta a szabadtéri felvonulásokat, a tömeges búcsút a csíksomlyói kegytemplom és kolostor falai közé, udvarára próbálták beszorítani, korlátozni. A kommunista diktatúra legutolsó, legkeményebb éveiben a csíksomlyói búcsú egyértelműen ellenzéki eseménnyé vált. Az 1989-es rendszerváltozás után Pünkösdkor újra hatalmas tömegek vonulnak a kegytemplomhoz és a fölötte lévő hegyoldalon megszervezett szentmisére. A több százezer embert vonzó csíksomlyói pünkösdi búcsú az utóbbi évtizedekben látványelemekben gazdag, összmagyar nemzeti ünneppé vált.

A tavasz végén lévő Pünkösd, a húsvéthoz hasonlóan, magához vonzott számos archaikus szokáselemet, gyakorlatot. Az erdélyi és a moldvai magyar gazdák a pünkösdi időszakot olyan veszélyes periódusnak vélték, amikor hirtelen megerősödött a különböző ártalmas lények hatalma. Az ünnep hajnalán a gazdák zöld ágakat helyeztek el az istállók, házak és telkek bejáratánál, hogy segítségükkel családtagjaiktól és állataiktól távol tartsák a gonosz erőket.   

A magyar nyelvterületen az egyik legismertebb pünkösdi szokás a „király”-választás volt. Erre a jelképes hősválasztó eseményre rendszerint lóverseny keretében került sor. A nyertes egy egész éven át különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. Minden lakodalomba, mulatságra meghívták, a kocsmában ingyen fogyaszthatott italost, apróbb vétségeit elengedték és elnézték. Már a 16. században közismert volt az a szólás, hogy „rövid volt, mint a pünkösdi királyság…” A 17-18. század idején a magyar lovasezredekben lóverseny keretében választottak májuskirályt. A pünkösdi lóverseny Erdélyben, Szászrégen környékén (pl. Dedrádszéplakon) egészen a második világháborút követő kollektivizálásig fennmaradt.

A magyar nyelvterület nagyobb részén pünkösdkor a kisebb gyermekek lakodalmas menetet utánozva, menyasszonynak és vőlegénynek felöltözött alakoskodóval az élen, alkalomhoz illő rítuséneket dalolva vonultak végig a falu utcáin. Szinte napjainkig fennmaradt a pünkösdi király- és királynőjárás gyakorlata is. Több székely- és szászföldi faluban pünkösd idején az iskolás gyermekek előbb királyt és királynét választottak, majd alkalmi énekeket dalolva házról házra vonultak. A királynő és a király feje fölé rendszerint díszes kendőt tartottak, lábuk elé pedig színes virágszirmokat hintettek. Ennek székelyföldi párhuzamát Sóvidéken (pl. Parajdon és Sófalván) hesspávázásnak nevezik, s a felvonuló gyermekcsoportot zászlósok követték két sorban. A háziasszonyok ilyenkor rendszerint adományokkal látták el a szokásban résztvevő kisgyermekeket.

Az erdélyi magyar közösségekben is számtalan zöld növényi szimbólum jelenik meg a pünkösdi szokások szerkezetében. A szászok szomszédságában élő magyarságnál ilyenkor került sor a nagyobb lányos házak, kapuk zöld ággal való feldíszítésére. Több magyar vidéken pedig ilyenkor bontották le a május elsején felállított díszes fákat. Nagyon sok erdélyi magyar faluban pünkösdkor zenés, táncos mezei ünnepségeket és mulatságokat szerveztek a települések melletti ligetekben vagy az erdők szélén. Az ünnep fontos párválasztó napnak is számított, mivel a fiatalok rendszerint a pünkösdi bálok, táncmulatságok alkalmával szemelték ki jövendőbelijüket. Egészen az 1962-es kollektivizálásig a legtöbb erdélyi faluban ilyenkor muzsikus cigányok köszöntötték a magyar gazdák családjait. Pünkösd hajnalán pedig fúvós zenekarok ébresztették és köszöntötték a polgáriasultabb erdélyi falvak lakóit.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak.