Pünkösd

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

A 18. század idején Csíksomlyón barokkos, külsőségekben gazdag búcsújárás alakult ki, melyet az egyházi propaganda szerint a protestáns erdélyi fejedelem ellen viselt sikeres csata emlékére szerveztek. A római katolikus búcsú szerkezetében számtalan pogány kori gyakorlat is fennmaradt: pl. növénykultusz és napimádat. A ferences kolostor fölött magasló hegyen, a Jézus, Salvator és Szent Antal kápolnák szomszédságában lévő berekben a búcsújárók nyírfaágakat szakítanak, azokkal pedig megérintik a kegytemplom szentélyében álló Mária szobrot. A nyírfaágaknak, valamint a tetőn szakított Jézus-tenyere nevű leveleknek csodás, gyógyító, bajelhárító erőt, hatást tulajdonítanak.

Az első világháború után fokozatosan megerősödtek a pünkösdkor szervezett vallásos rendezvény nemzeti jelentései is. Csíkszéki értelmiségiek (Domokos Pál Péter, Nagy Imre, Vámszer Géza) tudatosan szorgalmazták és megszervezték, hogy a búcsújárók székely ünnepi viseletben vonuljanak fel. A második világháborút követő évtizedekben a kommunista totalitárius hatalom megtiltotta a szabadtéri felvonulásokat, a tömeges búcsút a csíksomlyói kegytemplom és kolostor falai közé, udvarára próbálták beszorítani, korlátozni. A kommunista diktatúra legutolsó, legkeményebb éveiben a csíksomlyói búcsú egyértelműen ellenzéki eseménnyé vált. Az 1989-es rendszerváltozás után Pünkösdkor újra hatalmas tömegek vonulnak a kegytemplomhoz és a fölötte lévő hegyoldalon megszervezett szentmisére. A több százezer embert vonzó csíksomlyói pünkösdi búcsú az utóbbi évtizedekben látványelemekben gazdag, összmagyar nemzeti ünneppé vált.

A tavasz végén lévő Pünkösd, a húsvéthoz hasonlóan, magához vonzott számos archaikus szokáselemet, gyakorlatot. Az erdélyi és a moldvai magyar gazdák a pünkösdi időszakot olyan veszélyes periódusnak vélték, amikor hirtelen megerősödött a különböző ártalmas lények hatalma. Az ünnep hajnalán a gazdák zöld ágakat helyeztek el az istállók, házak és telkek bejáratánál, hogy segítségükkel családtagjaiktól és állataiktól távol tartsák a gonosz erőket.   

A magyar nyelvterületen az egyik legismertebb pünkösdi szokás a „király”-választás volt. Erre a jelképes hősválasztó eseményre rendszerint lóverseny keretében került sor. A nyertes egy egész éven át különleges jogokkal és kiváltságokkal rendelkezett. Minden lakodalomba, mulatságra meghívták, a kocsmában ingyen fogyaszthatott italost, apróbb vétségeit elengedték és elnézték. Már a 16. században közismert volt az a szólás, hogy „rövid volt, mint a pünkösdi királyság…” A 17-18. század idején a magyar lovasezredekben lóverseny keretében választottak májuskirályt. A pünkösdi lóverseny Erdélyben, Szászrégen környékén (pl. Dedrádszéplakon) egészen a második világháborút követő kollektivizálásig fennmaradt.

A magyar nyelvterület nagyobb részén pünkösdkor a kisebb gyermekek lakodalmas menetet utánozva, menyasszonynak és vőlegénynek felöltözött alakoskodóval az élen, alkalomhoz illő rítuséneket dalolva vonultak végig a falu utcáin. Szinte napjainkig fennmaradt a pünkösdi király- és királynőjárás gyakorlata is. Több székely- és szászföldi faluban pünkösd idején az iskolás gyermekek előbb királyt és királynét választottak, majd alkalmi énekeket dalolva házról házra vonultak. A királynő és a király feje fölé rendszerint díszes kendőt tartottak, lábuk elé pedig színes virágszirmokat hintettek. Ennek székelyföldi párhuzamát Sóvidéken (pl. Parajdon és Sófalván) hesspávázásnak nevezik, s a felvonuló gyermekcsoportot zászlósok követték két sorban. A háziasszonyok ilyenkor rendszerint adományokkal látták el a szokásban résztvevő kisgyermekeket.

Az erdélyi magyar közösségekben is számtalan zöld növényi szimbólum jelenik meg a pünkösdi szokások szerkezetében. A szászok szomszédságában élő magyarságnál ilyenkor került sor a nagyobb lányos házak, kapuk zöld ággal való feldíszítésére. Több magyar vidéken pedig ilyenkor bontották le a május elsején felállított díszes fákat. Nagyon sok erdélyi magyar faluban pünkösdkor zenés, táncos mezei ünnepségeket és mulatságokat szerveztek a települések melletti ligetekben vagy az erdők szélén. Az ünnep fontos párválasztó napnak is számított, mivel a fiatalok rendszerint a pünkösdi bálok, táncmulatságok alkalmával szemelték ki jövendőbelijüket. Egészen az 1962-es kollektivizálásig a legtöbb erdélyi faluban ilyenkor muzsikus cigányok köszöntötték a magyar gazdák családjait. Pünkösd hajnalán pedig fúvós zenekarok ébresztették és köszöntötték a polgáriasultabb erdélyi falvak lakóit.