Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Hejgetés Moldovában

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. (A szerkesztőség)


A fiatal Kallos Zoltán magnós gyűjtésen

A regölés, illetve hejgetés karácsonyi vagy újévi énekmondása elterjedt európai népszokás, melyet nyomon követhetünk a románoknál, a szláv és germán népeknél is.

Amint az itteni szövegekből kitűnik, tisztára pogányvonatkozású elemek fordulnak elő benne, ami a termésvarázslattal függ össze. Bőségvarázsló műveletnek lehet nyilvánítani az egészet. A téli napforduló pogánykori ünnepének emléke.

A szövegek tartalma az idők folyamán sok változásnak volt kitéve. Igazi tartalma megváltozott, elhomályosodott. Felismerhetetlenné kopott, eltorzult vagy idegen elemekkel keveredett. Ilyenek az egyházi vonatkozású elemek vagy a szomszédnépek szokásanyagának hatása.

Minden moldovai faluban óesztendő utolsó estéjén és újesztendő első napjára virradólag szokás. Magyar vonatkozásban a dunántúli és Udvarhely környéki régebben szokásos regöléssel vethető össze. Ezenkívül talán még a nyárádmenti „didergők” népszokása is számításba jöhet. A regös szó itteni megfelelője idős: „őrölj lisztet ezen idősöknek”. Itt nem bocsátkozom bővebb magyarázkodásba, pusztán az adatközlésre szorítkozom. Az alább közölt anyag mind egy faluból való.

Moldovában Kalugeren kívül több csángó-magyar faluban is szokás az újévi hejgetés. Néhol már csak románul mondják. Sok helyen meg is kérdezik „magyarul vaj románul mondjuk”.

Szabófalván énekes változatokat is hallottam. Ezt azonban már csak az öregek tudják. Régen házról házra járva leányok és fiúk egyaránt énekelték. Az énekesváltozattal ma már senki sem él. A szöveget hangosan tagolva szavalatszerűen mondják, szinte énekelve, ritmizálva.

A szöveg rengeteg változatát lehetne lejegyezni egy falun belül is. Én Kalugerben hetet jegyeztem le. Egy falun belül is igen nagy különbség, eltérés mutatkozik. Ahányan tudják, annyiféleképpen. Ez a szájhagyományozással magyarázható részben, és azzal, hogy nem verses, hanem teljesen kötetlen forma.

A hégető csoport résztvevői 20–30–40 vagy akár 60 legény is lehet. A legények egykorúak kell legyenek. A szereplők megosztása a következő:

1. Kürtös vagy „vatáf” – olyan legénybíró-féle.

2. Hégető, aki a szöveget mondja, egyben ennél van a harang is. Ez szedi a pénzt is, amit kapnak.

3. Egy dobos, aki a kalácsot is gyűjti.

4. Egy sültüs (furulyás).

5. Két-három legény, aki húzza a bikát. Ugyanakkor 2–3 aki, tartja. A bika köralakú kéregre vagy túrós deberkére kifeszített bőr. A bőr közepére lószőr erősítve. Ezt megvizezik vagy, hogy jobban szóljon, cibrével kenik meg. Kezüket végighúzogatva rajta bőgő hangot ad. „A bikát udzs hújzak, hodzs ne nyekegtessék” – vagyis egyenlően.

6. A menetben szerepel még egy menyasszony és egy vőlegény is.

7. Egy medve.

8. A többi legények mind ostorosok, pajtások.

A legények legszebb ünneplőruhájukba öltöznek. Cifra bunda, pendelyes ing, sojtásos kalap. (Sojtás gyöngyből fűzött zsinór.)

A kalapot a legény szeretője díszíti fel. A sojtáson kívül még 4–5 pávatoll is járja a kalap mellé. Régen hétköznap is viseltek sojtást a kalapon. „A katanaviseltek nédzset, a többiek héten által, hármat. Vasárnap a katanaviseltek ötöt, a mások nédzset.”

Az ostor csapóját, „fikkját” (színes) selyemből fonják, hogy nagyobbat csattanjon. A leányok tréfásan kérdezgetik is csipkelődő módon a legényeket: „Jó fikkja van kednek?”

A karácsonyi ünnepek idején egyszer-kétszer összegyűlnek próbálni. A kürtös óesztendő estéjén 9–10 óra tájban kimegy a patakba, vagy az utcára, és megfújja a kürtöt (szarutülök), ez jelzi a gyülekezőt. Miután összegyűlnek, megindulnak.

A kürtös előre megy és engedelmet kér: „Szabad-e hégetni?” Ha igen, akkor háromszor belefúj a kürtbe. A hégető az ablak alá áll, és elkezdi a mondókát. Kis időre belekapcsolódik a furulyás, a dobos és a bikák is. Időközönként ő is megrázza a harangot. Mikor a refré- nes részhez ér, elhallgat mindenki, csak az ostorok csattogása és a „Hej, hahó” kiabálás hallszik.

A hégetés megvirradat után folytatódik délig. Régen még azután is jártak egész nap. A legények inkább csak a leányos házakhoz szoktak menni. Néhol be is szokták hívni a hégetőket és megtisztelik őket. A hégetésért 25–30 meg 50 lejt is szoktak adni a legényeknek, és egy egész kalácsot is. A pénzt, kalácsot egymás közt utólag elosztják. Egy-egy jó hírben álló hégető házasembert a legények bevesznek a bandájukba, hogy ő mondja a szöveget. Háromféle refrén lehetséges:

1. Hajtsátok, pajtások!

2. Biztassátok, jó legények!

3. Még a kis ostorokból nadzsot pakkantsatok és a szájatokból vígan álldzsátok! (álldani = örvendeni, vigadni).


Kallós Zoltán válaszúti gyűjtésen 1972-ben.
Korniss Péter felvételei. 

1965, Lujzikaluger

Elmondta: Czampó Péter (50 éves)

Jóestét, jóestét kívánunk a házigazdának és a gazdasszonyának. Edzsütt saládjával. Bizon szót mondunk. Hodzs a mük ekénk a magik udvarukon még nem járt. Tizenkét ökörvel béfogval. Arangyos patkóval megpatkolval.

Refrén: Jó legények, a szájatokból nadzsan vigadzsatok és az ostorokból nadzsan pakkantsatok! Hé, hahó!

Elmentünk a mezőre szántani. Szántottunk, amit szántottunk. A mük ekénk feteke borozdát vetett. S a borozdába tiszta búzát vettünk. Hodzs nőjön ki holnap estig. De nem nőtt ki holnap estig. Hanem edzs holnapra és félre.

Refrén. Nasságos úr bekütte a szógáját az istállóba, hodzs válasszon edzs lovat. Feteke, mind az üszeg, serény, mind a tűz. Hodzs menjen, járja meg a búzáját. És elment a tiszta mezőre járja a búzáját. A búzája nadzsan dzsönyörü szép volt. Messzünnet zöldlett, közelünnen sáriglott. Nasságos úrnak erőst szépen tetszett. És ragadott edzs marok búzát. Bevette a zsebibe és hazavitte. Mikor levette az asztalra, a ház megvilágosodott. És vertek a szitába és a tekenyőbe. Sántak edzs nadzs szép kálást. (Mind a Krisztus Ézus urszienye). Tették a felső szegbe, nem tért. Tették az alsóba, nem tért. Törjék kettőbe, adják nekünk jándékba.

Refrén.

A nasságos úr elment. Nadzsváradra vejen 12 kiló vasat. Tizenkét kiló erős vasat. Hodzs sinállyanak sollókal. Adzsa a rokonynyainak. Melyikek nadzsat tudnak hajolni a dorokikból. Hodzs a búzát levágják a bogbol. Sántak feleket. Felekből asztagot, melyik a föld hátán még nem volt. És kivett edzs lovat, melyik a lábaival sépelte, farkával szelelte, füleivel zsákba töltötte. És raktak tizenkét szekér búzát. Elindultak malomba Jánoshoz. És a János a mónár mikor meglátta, fogott integetni a lisztes kalapjával: Jertek dorsan, fiak, és önsétek a kasba. És mikor a kasba öntötték, nem folyt búzaliszt, hanem arangy és ezüst.

Refrén.

Szántanánk, amíg szántanánk, de mük ekénk beakadatt edzs hernyosontba és összetörött apróba. Senkit nem kaptunk megsinállya. Sak a világ kovácsának a fiát a főd fenekibe. S megsinálta. Mük ekénk erőst jól ment a borozdába. És béhúztuk az ekét a fal alá. Kifogtuk az ökrököt, saptuk fűelni a ződ fűre. És a legényeket guzsalyosba a lyányokhoz a faluba.

Refrén.

Hégetnénk, amég amit hégetnénk. De messzünnet vadzsunk. Kell menjünk nadzs erdőkön, nadzs mezőkön, nadzs patakokon, és félünk hodzs bé- szürkülünk. És a jövő esztendőbe már eljövünk. Kapjuk egészségbe, álldásba és békességbe.

 

1965, Lujzikaluger

Elmondta: Zsigmond Jáni (30 éves)

Jóesét, jóestét kévánunk. A házigazdának és a gazdaasszonyának. Elindulánk szántani. Arra a szép tiszta mezőre. A kis úr mezejére. Ő el határjára.

Refrén: Biztassátok, jó legények! hej! hahó!

Kerülünk kettőt hosszára. Kettőt keresztüleccsibe. Azt paransolta az úrgazda a szógáknak: Azt a szép tiszta dzsönyörű búzát kell vetni. Bevették azt a szép tiszta dzsönyörű búzát.

Refrén.

Edzs holnapra s félre bémene az úrgazda az istállóba. Látja azt a szép testes lovat. Felül a ló hátára, hodzs járja meg a búzáját. Megkerüli háromcor. Lehajlik a ló hátáról. Felvéve három száll búzát. Ő azt béteszi a zsebibe. Hazahozza. Leteszi az asztalra. Az asztal jegé vállott. A ház nadzsan megvilágosoda.

Refrén.

Azt paransolta az úrgazda az úrgazdánénak: Aratókat kell keressünk. Keresének tizenkét pár aratót. A jobb kezikvel learatták. A bal kezikvel marokba tevék. Markokból kévékbe. Kévékből felekbe. Felekből asztagba.

Refrén.

A lú lábával kiveré. A lú farkával kiszelelé. A lú filyivel bemerék zsákokba. Megrakák aztat a nadzs szekereket. Tizenkét szekeret. Malomba indultak. Mikor a mónár meglátta, intett a lisztes kalapjával.

Refrén.

Odaérének. Kiürítik abba a nadzs üres kasba. Odamejen az úrgazda, nézze milyen búzaliszt foly. Nem folyt búzaliszt, mert aranypénz folyt. Melyikből ajánllyanak nekünk es. Odaintette a mónárt. Nem látott sak szép tiszta búzalisztet. Megőrölék. Bémerék a zsákokba. Megrakák a szekereket. Hazaindultak.

Refrén.

Azt paransolta az úrgazda az úrgazdánénak. Nadzs kalásokat kell sánni, a hégetőknek. Sánának edzs akkora nadzs kalást, mind a malomkerek. Felakasztották a kisike szegbe. Letörött. Felakasztották a nadzsobb szegbe. Lehajolt. Vágják el háromba. Ledzsen az úr gazdának es, az úrgazdánénak es. Andrásnak es, melyik nem ett három napja.

Refrén.

Isten adja, jövendőbe kapjuk sendességbe, békességbe. (És a Krisztus nevibe.)

 

1965, Lujzikaluger

Elmondta: Jankó Picsi (26 éves)

Jóestét, jóestét a házigazdának. És a gazdaasszonyának. Edzsütt minden saladjával. Víg öröm és áldás szálljon a szívükbe. A mi országunkba ledzsik sendesség s békesség az új esztendőbe. Újat várunk álldást a szép tárvaságra. Annak pedig mindenlő tagjára. Mostan elérkezett minden jó gazdának küs gondot fordísson ökörre, ekére. Hodzs nadzs tavasz vadzsan s kell valljon.

Refrén: Még a kis ostorokból nadzsat pakkantsatok és a szájatokból vígan álldzsátok! Hej, hahó!

Szántani és vetni mostan elindultunk, eketalyigához ökröket es fogtunk. Miután az úrgazda a szép tiszta búzát elvette, azt mondta, hodzs sak edzs szép sendes esső kell a mezejükre.

Refrén.

Béfogták a szolgák azt a szép tizenkét ökröt s elbornálták a darabot. Hazafelé indultak. Bétették az ökröket az istállóba. Otthon sem ültek sokáig. Sak két hónapot s felet. Akkor azt mondta az úrgazdasszony az úr gazdának: Meg kéne járjuk a búzát. Bément az úrgazda az istállóba. Kivezetett edzs szép feteke sárkány lovat. Odavezette a ház elejibe. Parázsával megetette. Az úrgazdasszony kihozott edzs szép cifra lepedőt. És riátette a ló hátára. Az úrgazda is cifrán felöltözött. Feült a ló hátára és elment, járja meg a búzát. Leszállott a ló hátáról, és megkerülte a darabat. Lehajlott és kitépett edzs marokval. A búza erőst szép volt és meg volt érvel.

Refrén.

Azután felült a ló hátára és hazaindult. Bément a házba. Letette az asztalra azt a szép tiszta búzát. Az ullyan szép volt, hodzs a ház megvilágosodott tőle. Azt mondta az úrgazdaaszonya: A búza erőst szép és meg van érvel. Kell keressünk tizenkét napszámost és menjünk el aratni. Másnap regvel elvitte a napszámosokat a darabhoz. Mikor odaértek, szépen rendbe álltak. Kezükbe vették az új sollókat. Lehajtottak s aratni fogtak. Sináltak edzs ullyan nadzs asztagat, millyen még a főd hátán nem volt.

Refrén.

Kivezette az úrgazda a feteke sárkán lovát. A ló lábával kiverte a szép tiszta búzát. Farkával kiszelelé. Füllyivel zsákokba meré. Megrakának tizenkét szekeret. Elindultak őrleni a malomba. Jónapot molnár úr! Huva lett a malma? Hodzs őrölne nekünk ebből a szép tiszta búzabul. De a molnár sak szertetekintett, s kalapjával a malmának intett: Dzseri regten malmam. Őrelj regten lisztet ezen időseknek. De a malom érkedzik nadzs lélekszakadval. Felöntik a búzát a nadzs éles kasba. Fiúk, ez nem búzaliszt, ez éppen tiszta aranygy.

Refrén.

Már a búza gabona leszen elégséges. Süssenek nekünk es belőle kenyeret. S edzs nadzs disznólábat adjanak nekünk jándékba. De már a gazdaaszonynak az jár az eszébe, két pengő forintot vessen a zsebünkbe. Nem mondzsuk: való ne ledzsik, hanem való ledzsen. Ebbe az új esztendőbe vitettek ledzsenek minden betegségtől. Mikor még eljövünk a jövetelőbe, kapjuk egészségesen, szerensével, békességvel, víg örömvel s álldásval (Isten tartsa meg).

 

(Művelődés, 1968. december, XXI. évfolyam, 12. szám, 42-43. oldal)

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

nagyajtai sport

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg.  

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket. 

Gyulaffy László várkapitány

Már huszonéves korában, 1551-ben lovas hadnagyként részt vett Nádasdy Tamás Lippát ostromló seregében. 1568-ban felségsértési ügy gyanújába keveredett, s Bécsbe idézték. Hogy ennek mi volt a tényleges oka, az nem derül ki a korabeli feljegyzésekből. Ekkor családjával együtt elhagyta Magyarországot, és Erdélyben telepedett le.

Március 15-én a világ magyarsága az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóját ünnepli. Felidézzük a szabadságharc kiemelkedő vezetőinek és hétköznapi tanúinak, polgárainak, katonáinak, egyszerű kétkezi munkásainak emlékét. Általános és középiskolai tankönyveinkből szinte már-már kívülről tudjuk, hogy mi történt március 15-én. Petőfi, Jókai és Vasvári vezetésével a márciusi ifjak 1848-ban e napon délelőtt indultak meg a Pilvax kávéházból a népgyűlés megtartására, remegésre kényszerítetve a Helytartótanács addigi mindenható urait. Ezt követte az Újépületben fogva tartott Táncsics Mihály kiszabadítása és diadalmenete a fővárosok utcáin.

Az egykori m. kir. tábornok ágostai evangélikus (lutheránus) vallású volt. Anyanyelve mellett tökéletesen beszélte a magyar nyelvet. Tiszti személyi lapja szerint nagyon jó tornász, vívó, úszó és rajzoló volt, ugyanakkor jól zongorázott. Fiatal korában szépirodalommal is foglalkozott. Elbeszéléseit, novelláit Lengyel Henrik néven a dél-magyarországi lapokban, többek között a Bácskai Hírlapban közölte. Magda eljegyzése című négy felvonásos színművét 1901. december 4-én a szabadkai színház mutatta be.

aratás

Különösen szép és tartalmas korszaka volt a Művelődésnek, írja a szerkesztő, a hatvanas évek vége és a hetvenes évek eleje, amikor V. András János szerkesztette a folyóiratot.

A Szent Korona az Érmelléken

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mái napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló apropóján okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását.

nagyvárad

A 17. század Erdélyében élt nemes életével és családjával azért érdemes foglalkozni, mivel családfáján sok a hiányzó és pontatlan adat. Ezt az általunk megismertek alapján szeretnénk pontosítani és kiegészíteni. Másrészt, mivel nagyapjával kapcsolatban a genealógusok egy olyan tévedést említenek, amely az Erdélyben akkor élt több személy családfáját érinti. Ezt az elírást azóta többen is átvették, és mint kész tényt viszik tovább e családok történetében.

korona

A magyar Szent Korona nemcsak a magyar államiság fő jelképe, hanem öreg kontinensünk egyik legrégebbi, mai napig épségben megmaradt beavató koronája. A Szent Korona kalandos történelmet élt meg – megannyi városba, országba elvitték, hol ellopták, hol nyoma veszett –, míg végül 1978. január 6-án, azaz 40 esztendeje egy négytagú mérnökcsoport hazaszállította Magyarországra az Amerikai Egyesült Államokból. A kerek évforduló okán közöljük Szabó József A Szent Korona az Érmelléken című írását. 

csombord

A 16. században élt végrendelkező nevét kevesen ismerik. Egyáltalán ki is volt ez az erdélyi, csombordi birtokközponttal bíró nemes származású férfi, akiről oly keveset tudunk? Katona? Vagy csak a Báthory család bizalmas, belső embere? Amint végrendeletében írja: „legelőször ő felségének, Lengyelországi István királynak, kinek gyermekségemtül fogva hiven és jámborul igyekeztem szolgálni, annak utána az ő felsége báttyának, az tekintetes és nagyságos Báthory Kristóf uramnak, Erdélyi vajdának.”

Ünnepi istentisztelet az Írisz-telepi református templomban

Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy szoboravatáson vegyen részt. Nem mindennapos esemény. A kolozsvári, Írisz-telepi református gyülekezet sem tudta, mi fán terem az ilyen rendezvény. És lám, ma, a reformáció félezredes megemlékezésének mintegy előestéjén, kettős szoboravatási ünnepséget ülünk! Ünnepeljünk hát, jókedvre fel!

Születésének százhuszadik évfordulóján Tamási Áronra emlékezünk. Alább Szabédi Lászlónak a Termés című folyóirat 1942. őszi számában Tamási novelláiról írt értékeléséből adunk közre részletet.

zrinyi kirohanása

Erdélyt és a Tiszántúlt a szerbek 1389-es rigómezei megsemmisítő veresége után kezdték fenyegetni a török betörések. Már 1390-ben Szerém, Krassó és Temes vármegyék népe megismerte, milyenek a pusztító rabló hadjáratok. A következő években Krassó vármegye és az erdélyi Barcaság egyes részei estek a török betörések áldozataivá. Zsigmond király hadjárata 1396-ban és 1428-ban vereséggel végződött. A szerb, a bosnyák, a havasalföldi és a moldvai uralkodók (számot vetve az erőviszonyokkal) török vazallusként próbálták megőrizni népüket, országukat. A magyar királyok viszont több mint egy évszázadon keresztül arra törekedtek, hogy az említettek ütközőállamként fogadják el a magyar fennhatóságot, és tartóztassák fel a török előnyomulást. Ez természetszerűleg azt jelentette, hogy területük állandó háborús tereppé vált.

zepelin

Százhúsz évvel ezelőtt halt meg a kalandos életű, magyar származású Schwarz Dávid (1850–1897), a merev testű léghajó feltalálója. Nem sokkal halála után özvegye eladta férje találmányát Ferdinand von Zeppelin grófnak (1838–1917), aki éppen száz éve távozott az élők sorából, és aki Schwarz találmányát tovább fejlesztette, s ma Zeppelin néven tartja számon ezt a léghajótípust a repüléstörténet. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1937-ben minden idők legnagyobb Zeppelinje, a második világháború előtt a náci német birodalom erejét szimbolizáló, annak felségjeleivel felfestett, Hindenburg nevet viselő LZ 129 sorszámú léghajó vált az Egyesült Államokbeli Lakehurstben a lángok martalékává. Ez egyben a technikatörténet „Zeppelin kalandjának” végét is jelentette.