Csűrutazás


Adorjáni Anna

Amikor 2016. július 29-én a mérai Szarka telek kapuja először nyílt meg a világ előtt, mindössze egy tucat lelkes és tapasztalatlan fiatal leste a csűr mögül, vajon valóra válik-e a régóta dédelgetett álom: egy világraszóló fesztivál abban a kalotaszegi csűrben, ahol a helyi fiatalok néptáncot tanulnak, de néhány éve még bivalyok szállása volt. Idén, 2018-ban már közel száz fős csapat gondoskodott arról, hogy a fesztivál négy napján többezer ember álmodja ugyanazt az álmot. Mérában nincs kordon a zenészek és a közönség között. Méra tiszta hangokat akar, akkor is, ha szomorúak. „Ez a dal a nagypapámnak szól, aki néhány hónappal ezelőtt távozott el közülünk. Segítsetek, énekeljetek velem, úgy könnyebb lesz”, kérte a közönséget a chilei deRuts francia hegedűse. A Méra Világzenei Csűrfesztivál olyan műhely és találkozási pont lett, ahol tükröt mutatnak egymásnak és kulcsot adnak egymáshoz autentikus, de a külső szemlélő számára sajátos és nehezen hozzáférhető helyi kultúrák. Méra egy folyamatos ünnepi ajándékbontás. Méra azzá a hellyé vált, ahol a nehéz könnyű.

Egy bivalybőgés hajnalban, amikor a mexikói zenészek leteszik a hangszereiket és aludni indulnak a legelszántabb fesztiválozók is. Kalotaszeg pizzája helyi alapanyagokból egy skót házaspár receptje alapján. Egy bögre tea kerti füvekből és egy korty mezcal a lopótökből, hogy kitisztuljon a torkod és nyelveken szólj. A Hold és még 113 világító test a gyümölcsfák felett a patakon túl, a chill zone-ban. Egy párta és egy sombrero. New orleans-i jazz és egy lassú ringású hajnali. A tangóharmonika lamellás légszekrényében szunnyadó hang, amelyen elmesélhető a vasárnapi öltözetben templomba igyekvő asszonyok titka. Egy hanyagul levetett Adidas cipő a tisztaszoba küszöbén. Tele buszok áradása fesztiválozókkal három kontinensről és egy tábla, hogy „Ez a ház eladó”. Ötszáz gyermek zsivaja a Csűrfiában. A táncoló talpak alatt meghajló fű és egy rég eljárt szapora a Csűrstúdió vásznára kifeszítve. A lécek recsegése, amikor a kalotaszegi legények földet érnek.

Kezdetben volt a tánc. Két jogászhallgató az előadások szüneteiben barátságot kötött, és elhatározták, hogy együtt tanítják meg táncolni a kalotaszegi fiatalokat. Azóta Bethlendi András és Varga Zoltán a kalotaszegi néptánc nagyköveteivé váltak. Ők a Méra Világzenei Csűrfesztivál lelke is: egy mérai porta kertjében álló diófa köré meghívták táncolni az egész világot. „Erdély önmagában is különleges hely, igazán azonban a vonós hangszerelésű népzenében kiemelkedő és egyedi. Európai népzenéről, népi kultúráról lehetetlen anélkül beszélni, hogy Erdélyt megemlítenénk. A magyar világzene nagyon gyakran pontosan ebből a hagyományból építkezik”, vallották 2016-ban. És a világ eljött. A világnak könnyű. Maradni nehezebb. A fesztivál második évében megkérdeztük a gyermekeket, a Mérai Cifra Néptáncegyüttes tagjait, akik folyamatosan a fesztivál helyszínén, a Szarka telekben próbálnak, hogy mit jelent számukra Méra és a fesztivál.

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk. 

Dáné Tibor Kálmán

Miénk lesz a napfényes jövő!” – ezzel a forradalmi maszlaggal (is) bíztattak minket, kisiskolás pionírokat, a hatvanas évek kommunista propagandistái. Húsz év múlva, már a nyolcvanas években, az egyre jobban kiürülő boltokat látva, a fűtés nélküli lakásokban az esti egyre hosszabb áramszüneteket tudomásul véve be kellett lássuk, hogy az egykori elvtársaknak mennyire igazuk volt: mert lassan csak a napfény maradt nekünk, csak az volt biztos, hogy a miénk. Ennek ellenére hittünk, bíztunk a jövőben.

Dáné Tibor Kálmán

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.