Marosvásárhely művészeti élete vele kezdődik”1, s ha így van, máig sem jutott elegendő méltányos figyelem munkásságára és személyére. Gulyás Károly (1873–1948) Debrecenben született (unokatestvére Medgyessy Ferencnek), a budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet (1896). Tanított Kisújszálláson, mások mellett Móricz Zsigmondot is (Móricz a Forr a bor Csordás tanárát róla mintázta). Az 1902/1903-as tanévtől kinevezték a marosvásárhelyi református kollégium rajztanárának. Kinevezése szerint „a mértani és szabadkézi rajz tanára. (…) Főtárgyai a rajz és a szépírás, emellett időnként görögpótló rajzot, mértani rajzot, magyar nyelvet és mennyiségtant tanít. (…) Mindvégig ő a rajzszertár őre”.2
Első mondatunk a rajztanárra, a képzőművészre vonatkozik, aki több tehetség elindításában meghatározó szerepet vállalt. Barcsay Jenő, érettségije után fölkereste, megmutatta neki a kezdő képeit, s ő „szeretettel végignézte”, majd kijelentette: „tehetséges vagy”, és elvitte Soófalvy Illyés Sándorhoz, akinek az anyagi támogatása tette lehetővé Barcsaynak a tanulmányai megkezdését a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.3 Gulyás tanította és egyengette az útját iskolai kiállításokon és írásaiban is Vida Árpádnak,4 Bordi Andrásnak, Andrássy Zoltánnak, Dabóczy Mihálynak. Az ő tanítványa volt a művészeti írásba bekapcsolódó M. Kiss Pál és Vásárhelyi Ziegler Emil.
www.marosvasarhelyi-kepeslapok.blogspot.com)
1907-től tanári munkája mellé elvállalta a Teleki Téka őrének, könyvtárosának a munkakörét is. Ettől kezdve „a könyv és a kép között”5 telt az élete. Szolgálati lakást kapott a Téka épületében, s ezután ennek a kertjében festettek, rajzoltak a tanítványai, és ő korrigálta a munkáikat. A könyvtárban föltáró és rendszerező munkát végzett a kölcsönzések intézése mellett. A muzeális gyűjtemény megismerése tette lehetővé számára egy-egy fontos dokumentum földolgozását és publikálását. „A Teleki Téka egész története folyamán az egyik leghosszabb ideig szolgált, leghűségesebb és legszorgalmasabb könyvtárosa, Gulyás Károly 1907. november 10-től 1942. május 1-ig volt kezelő könyvtáros”. A Teleki Tékában ő „az első tékárius, aki tudományos igénnyel kezeli a könyvtárat”, ám „teljes szívvel-lélekkel igazán csak a kollégiumból való nyugdíjazása után tudta belevetni magát a munkába”. Noha éppen a nyugdíjazott rajztanár és tékárius nehéz helyzetbe került: „1931-től 1936-ig a kezelő könyvtáros Gulyás Károly és a főkönyvtáros Szigyártó Gábor egyáltalán nem kaptak fizetést, valószínűleg 1936-ban, visszamenőleg jutottak végül bérükhöz és a fűtési-világítási költségek megtérítéséhez. Ez a helyzet különösen Gulyást rendkívül súlyosan érintette, tanári nyugdíja is késvén, gyakorlatilag nyomorgott”.6 Ebben a kétségbeesett állapotában, kilátástalannak tűnő helyzetében írta az alábbi segítség-kérő levelét7 Papp Aurél (Aurel Popp) festőművésznek, Szatmárra:
„Drága jó Barátom Aurél,
elhiheted, rettentő sokat tusakodtam magamban, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy ezeket a rettenetes sorokat leírjam, szomorúra változott jelen sorsomat feltárjam előtted.
Mindenekelőtt azonban leghálásabb köszönetemet azért a soha meg nem érdemelt kitüntető, spontán baráti figyelmedért és Reád valló teljes jóságodért, hogy annyi idő óta se felejtkeztél meg hajdani barátodról, közös kedves Gazdag8 barátunk figyelmét kétszer is felhívtad rám, szegényre, majd – személyesen informáltattad Édes Magadat – rólam, felőlem.
Ez a nemes baráti megnyilatkozás nékem felejthetetlen élmény lesz mindenkor, amint kifejeztem Lajos előtt: bár személyesen tisztelhettelek volna, hogy olyan soha nem változó szeretettel ölelhettelek volna magamhoz, amilyennel annak idején ott éltünk Szatmáron.
Elmondta Gazdag, művészetednek kiteljesedését, leírta kompozícióidat, megrázó erejű stíluskészségedet, Édes Magad lelke mélyéről merített mélységes elgondolásaidat, a ma divatos »izmusoktól« mentes, egészséges felfogásodat, úgy mutatott be egészen, olyan hűségesen, amilyennek én ismertelek.
Mégis nagyon boldog voltam, hogy mindezeket első, megbízható, baráti szájból hallhattam; nem azért, mintha meg nem lettem volna győződve enélkül is a Te magasanjáró gondolkozásodról, hanem ez a humánum nekem olyan jól esett, ezeket újra megtudnom, hogy azt kimondani sem tudom.
Régi bámulatom irányodban sok mindennel bővült azóta, hogy utoljára voltunk együtt, én, egy szerencsétlen nemzet fia, megettem az életemet 62 esztendős koromra, aberráltam9 az »alte Liebé«-től,10 a rajztanárkodást tettem élethivatásommá, a művészetnek, az általad olyan magasra emelt grand art lobogója mellől elállottam, aztán 39 évi életmunkám eredménye romjaihoz így érkeztem el, ahogy itt leírva kapod, ami mind azóta történt máról-holnapra körülöttem, mellettem, hogy Gazdaggal itt azokat a kellemes órákat töltöttük a Reád való emlékezésben.
El akarják venni egyik egzisztenciámat, Aurél, a könyvtárat, ami 28 éve hajlékot ád nekem, és nem akarják megadni azt a csekély, körülbelül havi 3500 lejes nyugdíjamat, ami kisebbségi mivoltom dacára is úgy kijárna nékem, mint öregebb, szintén kisebbségi társaimnak!
Akinek a földön már semmije sincsen, ne féljen, csak pártját fogja a jó Isten… így írta ezt egyik nagy írónk, hanem mindez röviden fogva így szól modernül: S. O. S. – mentsd meg lelkem, erre a baráti szívességre kérlek, boldogult drága öcséd emlékére!
Minden összeomlott körülöttem, mellettem, most, de szinte momentán, ahogy írtam, nagy keserűségemben. Nyugdíjam a Ministerul Finanțelor Consiliul de Administrație al Casei Generale de Pensiuni Comisiunea de Censiumi-nál hallgat a Casa Generală de Pensiuni No 35529, 16 júl. 1935 alatt, mikor nekem se szerzett, se öröklött vagyonom nincsen, és meg van rekedve, a téka meg, ahol 28 éve lakom – most ingott meg, úgyhogy maholnap hajléktalan vagyok, a szó legkeresetlenebb értelmében, aztán: közel s távolban senki, aki hónom alá nyúljon rettenetes helyzetemben!
Őszintén tártam fel szomorú én helyzetemet –, tépd össze az egész írást, ha Tenéked, lelkem barátomnak csak egy legkisebb kellemetlenséget okoztam véle.
Viszont, ha van modus vivendi egy olyan méltán magas pozícióban lévő jóbarátnak, amilyennel Benned dicsekszem – megkönyörülni rajtam – ne terheltessél. Drágám, belényúlni életem sorsának kerekébe – úgyse soká élhetek már én az én nehezen fujtató rossz tüdőmmel, rossz szívemmel; sok magas barátod lesz ott az Astra gyűlésen, valamelyiknek ajánld jóságos figyelmébe elárvult ügyemet; hazámban, Debrecenben sem jártam 1918 óta, ki se tettem a lábamat ebből a királyi Erdélyből, Románia földjéről, ha magas korom dacára nem is tudtam volna mindezt édes anyanyelveden megírni, de tudom, hogy Te ezt az én fogyatkozásomat nem rovod fel bűneim sorába, Te a régi vagy énhozzám, és én azzal a régi, igaz baráti hűséggel és őszinteséggel tárulkoztam most ki előtted, ahogy kél és száll a szív viharja, mint a tenger vésze, a fájdalom a boldogságnak legszebb alkatrésze, ímé az én irántad érzett határtalan kedvességedhez nem is mérhető boldogságomba most, éppen most mart belé a fájás
– megbocsáss az őszinteségért, ne vedd helyzetkínálta kihasználásnak –, de nincs kinek panaszkodnom, ha nem neked, akinek, szomorúan hallottam: szintén voltak sajnos – emberi fájdalmaid.
Ismétlem, Lelkem – dobd tűzbe egész én írásomat, ha nem tudsz hozzászólni, de – világért sem érintse ez hajdani igaz, újra megköszönt drága figyelmedet szerencsétlen Károlyod iránt, aki Téged változatlanul fog mindig szeretni ezután is, odáig is agyba-főbe csókollak, igaz, meleg szeretettel
Gulyás
Târgu-Mureș, 1935. IX/15.”
Végül megoldódtak Gulyás Károly valóban súlyos problémái, mert 1942-ig tovább dolgozott tékáriusként, és így maradhatott a szolgálati lakásban is. Gulyás szatmári együttlétükre és barátságukra hivatkozik a levélben, de annak címzettje (ő maga is sok problémával küszködve) valószínűleg nem tudott segíteni tevőlegesen a támogatást kérőnek.
Gulyás Károly a tanári és könyvtárosi működése mellett s mindkettőhöz nagyrészt kapcsolódóan rendszeresen publikálta írásait. Legelőször történeti tárgyú elbeszélésekkel próbálkozott, majd művelődéstörténeti és képzőművészeti cikkeket, tanulmányokat írt. Dolgozatainak fontos hányada Marosvásárhely kultúrtörténetéből veszi a tárgyát: a Teleki Téka története, a Bolyaiak, a vásárhelyi zenélő kút, Teleki Sámuel élete, az ő marosvásárhelyi könyvtáralapítása, közlések a Teleki Téka levél-fondjából (Kazinczy Ferenc, Benkő József, Aranka György, gr. Festetich György, gr. Széchenyi Ferenc levelei gróf Teleki Sámuelnek).
(forrás: Artmagazin Online - MKE Könyvtár, 1878–1879-es évkönyv melléklete)
A képzőművészeti tárgyú írásainak fontos része az erdélyi magyar képzőművészet problémáit, elmaradottságát, hátrányos helyzetét tárgyalja. Hozzászólt az Ellenzék vitájához: Hogyan állunk képzőművészetünk ügyével? Írásában megvédte az iskolai rajzoktatást és summázva kijelentette: „Mindenhez pénz szükségeltetnék, ezen semmiféle elmélet nem segít, de még az Erdélyi Szépmíves Céh sem, mert az erkölcsi támogatás magától értetődő nemes gesztus, de vállveregetésből a Barabás Miklós Céhtől is eleget kapott képzőművészetünk.”11
Elbeszéléseit és művelődéstörténeti tárgyú írásait ő maga illusztrálta. Bagoly Bandi lakodalma című gyermekregényében12 is a saját kísérőrajzai jelentek meg. A Cimbora és a Pásztortűz illusztrátora, munkatársa a Zord Idő, a Vasárnap, az Ifjú Erdély és az Erdélyi Szemle című lapoknak, folyóiratoknak.13 Kós Károly és Krizsán János mellett illusztrátora a Fekete Magyarország14 című kötetnek, amelyben szeretett munka- és lakhelyét rajzolta meg: A Marosvásárhelyi Teleki Téka kertje, A Teleki Téka olvasóterme
Jegyzetek
1 Banner Zoltán: Bordi András. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. 9.
2 Bányai Réka: Kötéltánc a könyv és a kép között… Gulyás Károly (1873–1948). In: Teremtő életek. Marosvásárhelyi személyiségek. Szerk.: Pál-Antal Sándor – Simon Zsolt. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011. 19–28. (Ezentúl: Bányai 2011.)
3 Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, 2000. 22.
4 Lyka Károly: Vida Árpád. Művészet, 1915. 165–167.
5 Kiss László: Emlékeiről beszél Gulyás tanár úr, akinek Móricz Zsigmond is tanítványa volt. Keleti Újság, 1939. október. 15.
6 Bányai Réka: Egy könyvtár mindennapjai. A Teleki Téka élete a 20. század első felében In: Könyvek által a világ… Teleki Téka Alapítvány, Marosvásárhely, 2009. 21-72.
7 A kézzel írott levél Papp Aurél hagyatékával került a szatmári (Románia) levéltárba: Arhivele Naționale, Biroul Județean Satu Mare, fond: Popp S. Aurel nr. 26., inv. nr. 31., dosar nr. 151.
8 Gazdag Lajos közös barátjukat nem sikerült azonosítanom.
9 Aberrál (lat.) eltér valamely mintától, normától
10 Rrégi szerelem, itt értsd: a festőművészettől
11 Ellenzék, 1934. szeptember 9. 6.
12 Megjelent Benedek Elek ajánlásával, Marosvásárhely, 1922.
13 Művei bibliográfiája: Bányai 2011. Az erdélyi magyar képzőművészet-történet alaposabb megismerése miatt fontos lenne írásait kötetbe gyűjteni.
14 dr. Incze Gábor: Fekete Magyarország Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. Bp., 1933. A Fekete Magyarország=Erdély, Transzilvánia, egy francia középkori kódexben nevezték így. Erdély név-változatához: „Valamikor egy magyar kultuszminiszter bizalmas rendeletet adott ki. (…) ’Erdély’ fogalmának helyettesítésére ezentúl földrajzi vonatkozásban ’délkeleti felföld’, politikai vonatkozásban ’Királyhágón túli kerület’ meghatározás szolgáljon”. Kós Károly: Erdélyi írók a magyar irodalom egységéről. Erdélyi Helikon, 1928.
1. sz. 56-57. w
