Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gulyás Károly válságos éve 1935-ben

Marosvásárhely művészeti élete vele kezdődik”1, s ha így van, máig sem jutott elegendő méltányos figyelem munkásságára és személyére. Gulyás Károly (1873–1948) Debrecenben született (unokatestvére Medgyessy Ferencnek), a budapesti Mintarajziskolában szerzett rajztanári oklevelet (1896). Tanított Kisújszálláson, mások mellett Móricz Zsigmondot is (Móricz a Forr a bor Csordás tanárát róla mintázta). Az 1902/1903-as tanévtől kinevezték a marosvásárhelyi református kollégium rajztanárának. Kinevezése szerint „a mértani és szabadkézi rajz tanára. (…) Főtárgyai a rajz és a szépírás, emellett időnként görögpótló rajzot, mértani rajzot, magyar nyelvet és mennyiségtant tanít. (…) Mindvégig ő a rajzszertár őre”.2

Első mondatunk a rajztanárra, a képzőművészre vonatkozik, aki több tehetség elindításában meghatározó szerepet vállalt. Barcsay Jenő, érettségije után fölkereste, megmutatta neki a kezdő képeit, s ő „szeretettel végignézte”, majd kijelentette: „tehetséges vagy”, és elvitte Soófalvy Illyés Sándorhoz, akinek az anyagi támogatása tette lehetővé Barcsaynak a tanulmányai megkezdését a budapesti Képzőművészeti Főiskolán.3 Gulyás tanította és egyengette az útját iskolai kiállításokon és írásaiban is Vida Árpádnak,4 Bordi Andrásnak, Andrássy Zoltánnak, Dabóczy Mihálynak. Az ő tanítványa volt a művészeti írásba bekapcsolódó M. Kiss Pál és Vásárhelyi Ziegler Emil.


A marosvásárhelyi református kollégium (ma a Bolyai Farkas Elméleti Líceum) 1914-ben (forrás:
www.marosvasarhelyi-kepeslapok.blogspot.com)

1907-től tanári munkája mellé elvállalta a Teleki Téka őrének, könyvtárosának a munkakörét is. Ettől kezdve „a könyv és a kép között”5 telt az élete. Szolgálati lakást kapott a Téka épületében, s ezután ennek a kertjében festettek, rajzoltak a tanítványai, és ő korrigálta a munkáikat. A könyvtárban föltáró és rendszerező munkát végzett a kölcsönzések intézése mellett. A muzeális gyűjtemény megismerése tette lehetővé számára egy-egy fontos dokumentum földolgozását és publikálását. „A Teleki Téka egész története folyamán az egyik leghosszabb ideig szolgált, leghűségesebb és legszorgalmasabb könyvtárosa, Gulyás Károly 1907. november 10-től 1942. május 1-ig volt kezelő könyvtáros”. A Teleki Tékában ő „az első tékárius, aki tudományos igénnyel kezeli a könyvtárat”, ám „teljes szívvel-lélekkel igazán csak a kollégiumból való nyugdíjazása után tudta belevetni magát a munkába”. Noha éppen a nyugdíjazott rajztanár és tékárius nehéz helyzetbe került: „1931-től 1936-ig a kezelő könyvtáros Gulyás Károly és a főkönyvtáros Szigyártó Gábor egyáltalán nem kaptak fizetést, valószínűleg 1936-ban, visszamenőleg jutottak végül bérükhöz és a fűtési-világítási költségek megtérítéséhez. Ez a helyzet különösen Gulyást rendkívül súlyosan érintette, tanári nyugdíja is késvén, gyakorlatilag nyomorgott”.6 Ebben a kétségbeesett állapotában, kilátástalannak tűnő helyzetében írta az alábbi segítség-kérő levelét7 Papp Aurél (Aurel Popp) festőművésznek, Szatmárra:

„Drága jó Barátom Aurél,

elhiheted, rettentő sokat tusakodtam magamban, míg arra az elhatározásra jutottam, hogy ezeket a rettenetes sorokat leírjam, szomorúra változott jelen sorsomat feltárjam előtted.


Gulyás Károly levelének első oldala

Mindenekelőtt azonban leghálásabb köszönetemet azért a soha meg nem érdemelt kitüntető, spontán baráti figyelmedért és Reád valló teljes jóságodért, hogy annyi idő óta se felejtkeztél meg hajdani barátodról, közös kedves Gazdag8 barátunk figyelmét kétszer is felhívtad rám, szegényre, majd – személyesen informáltattad Édes Magadat – rólam, felőlem.

Ez a nemes baráti megnyilatkozás nékem felejthetetlen élmény lesz mindenkor, amint kifejeztem Lajos előtt: bár személyesen tisztelhettelek volna, hogy olyan soha nem változó szeretettel ölelhettelek volna magamhoz, amilyennel annak idején ott éltünk Szatmáron.

Elmondta Gazdag, művészetednek kiteljesedését, leírta kompozícióidat, megrázó erejű stíluskészségedet, Édes Magad lelke mélyéről merített mélységes elgondolásaidat, a ma divatos »izmusoktól« mentes, egészséges felfogásodat, úgy mutatott be egészen, olyan hűségesen, amilyennek én ismertelek.

Mégis nagyon boldog voltam, hogy mindezeket első, megbízható, baráti szájból hallhattam; nem azért, mintha meg nem lettem volna győződve enélkül is a Te magasanjáró gondolkozásodról, hanem ez a humánum nekem olyan jól esett, ezeket újra megtudnom, hogy azt kimondani sem tudom.

Régi bámulatom irányodban sok mindennel bővült azóta, hogy utoljára voltunk együtt, én, egy szerencsétlen nemzet fia, megettem az életemet 62 esztendős koromra, aberráltam9 az »alte Liebé«-től,10 a rajztanárkodást tettem élethivatásommá, a művészetnek, az általad olyan magasra emelt grand art lobogója mellől elállottam, aztán 39 évi életmunkám eredménye romjaihoz így érkeztem el, ahogy itt leírva kapod, ami mind azóta történt máról-holnapra körülöttem, mellettem, hogy Gazdaggal itt azokat a kellemes órákat töltöttük a Reád való emlékezésben.

El akarják venni egyik egzisztenciámat, Aurél, a könyvtárat, ami 28 éve hajlékot ád nekem, és nem akarják megadni azt a csekély, körülbelül havi 3500 lejes nyugdíjamat, ami kisebbségi mivoltom dacára is úgy kijárna nékem, mint öregebb, szintén kisebbségi társaimnak!

Akinek a földön már semmije sincsen, ne féljen, csak pártját fogja a jó Isten… így írta ezt egyik nagy írónk, hanem mindez röviden fogva így szól modernül: S. O. S. – mentsd meg lelkem, erre a baráti szívességre kérlek, boldogult drága öcséd emlékére!

Minden összeomlott körülöttem, mellettem, most, de szinte momentán, ahogy írtam, nagy keserűségemben. Nyugdíjam a Ministerul Finanțelor Consiliul de Administrație al Casei Generale de Pensiuni Comisiunea de Censiumi-nál hallgat a Casa Generală de Pensiuni No 35529, 16 júl. 1935 alatt, mikor nekem se szerzett, se öröklött vagyonom nincsen, és meg van rekedve, a téka meg, ahol 28 éve lakom – most ingott meg, úgyhogy maholnap hajléktalan vagyok, a szó legkeresetlenebb értelmében, aztán: közel s távolban senki, aki hónom alá nyúljon rettenetes helyzetemben!

Őszintén tártam fel szomorú én helyzetemet –, tépd össze az egész írást, ha Tenéked, lelkem barátomnak csak egy legkisebb kellemetlenséget okoztam véle.


Gulyás Károly: A Teleki Téka olvasóterme, 1933

Viszont, ha van modus vivendi egy olyan méltán magas pozícióban lévő jóbarátnak, amilyennel Benned dicsekszem – megkönyörülni rajtam – ne terheltessél. Drágám, belényúlni életem sorsának kerekébe – úgyse soká élhetek már én az én nehezen fujtató rossz tüdőmmel, rossz szívemmel; sok magas barátod lesz ott az Astra gyűlésen, valamelyiknek ajánld jóságos figyelmébe elárvult ügyemet; hazámban, Debrecenben sem jártam 1918 óta, ki se tettem a lábamat ebből a királyi Erdélyből, Románia földjéről, ha magas korom dacára nem is tudtam volna mindezt édes anyanyelveden megírni, de tudom, hogy Te ezt az én fogyatkozásomat nem rovod fel bűneim sorába, Te a régi vagy énhozzám, és én azzal a régi, igaz baráti hűséggel és őszinteséggel tárulkoztam most ki előtted, ahogy kél és száll a szív viharja, mint a tenger vésze, a fájdalom a boldogságnak legszebb alkatrésze, ímé az én irántad érzett határtalan kedvességedhez nem is mérhető boldogságomba most, éppen most mart belé a fájás

– megbocsáss az őszinteségért, ne vedd helyzetkínálta kihasználásnak –, de nincs kinek panaszkodnom, ha nem neked, akinek, szomorúan hallottam: szintén voltak sajnos – emberi fájdalmaid.

Ismétlem, Lelkem – dobd tűzbe egész én írásomat, ha nem tudsz hozzászólni, de – világért sem érintse ez hajdani igaz, újra megköszönt drága figyelmedet szerencsétlen Károlyod iránt, aki Téged változatlanul fog mindig szeretni ezután is, odáig is agyba-főbe csókollak, igaz, meleg szeretettel

Gulyás

Târgu-Mureș, 1935. IX/15.”

Végül megoldódtak Gulyás Károly valóban súlyos problémái, mert 1942-ig tovább dolgozott tékáriusként, és így maradhatott a szolgálati lakásban is. Gulyás szatmári együttlétükre és barátságukra hivatkozik a levélben, de annak címzettje (ő maga is sok problémával küszködve) valószínűleg nem tudott segíteni tevőlegesen a támogatást kérőnek.

Gulyás Károly a tanári és könyvtárosi működése mellett s mindkettőhöz nagyrészt kapcsolódóan rendszeresen publikálta írásait. Legelőször történeti tárgyú elbeszélésekkel próbálkozott, majd művelődéstörténeti és képzőművészeti cikkeket, tanulmányokat írt. Dolgozatainak fontos hányada Marosvásárhely kultúrtörténetéből veszi a tárgyát: a Teleki Téka története, a Bolyaiak, a vásárhelyi zenélő kút, Teleki Sámuel élete, az ő marosvásárhelyi könyvtáralapítása, közlések a Teleki Téka levél-fondjából (Kazinczy Ferenc, Benkő József, Aranka György, gr. Festetich György, gr. Széchenyi Ferenc levelei gróf Teleki Sámuelnek).


Az egykori budapesti mintarajziskola homlokzata, ma a Magyar Képzőművészeti Egyetem épülete
(forrás: Artmagazin Online - MKE Könyvtár, 1878–1879-es évkönyv melléklete)

A képzőművészeti tárgyú írásainak fontos része az erdélyi magyar képzőművészet problémáit, elmaradottságát, hátrányos helyzetét tárgyalja. Hozzászólt az Ellenzék vitájához: Hogyan állunk képzőművészetünk ügyével? Írásában megvédte az iskolai rajzoktatást és summázva kijelentette: „Mindenhez pénz szükségeltetnék, ezen semmiféle elmélet nem segít, de még az Erdélyi Szépmíves Céh sem, mert az erkölcsi támogatás magától értetődő nemes gesztus, de vállveregetésből a Barabás Miklós Céhtől is eleget kapott képzőművészetünk.”11

Elbeszéléseit és művelődéstörténeti tárgyú írásait ő maga illusztrálta. Bagoly Bandi lakodalma című gyermekregényében12 is a saját kísérőrajzai jelentek meg. A Cimbora és a Pásztortűz illusztrátora, munkatársa a Zord Idő, a Vasárnap, az Ifjú Erdély és az Erdélyi Szemle című lapoknak, folyóiratoknak.13 Kós Károly és Krizsán János mellett illusztrátora a Fekete Magyarország14 című kötetnek, amelyben szeretett munka- és lakhelyét rajzolta meg: A Marosvásárhelyi Teleki Téka kertje, A Teleki Téka olvasóterme

 

Jegyzetek

1 Banner Zoltán: Bordi András. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1978. 9.

2 Bányai Réka: Kötéltánc a könyv és a kép között… Gulyás Károly (1873–1948). In: Teremtő életek. Marosvásárhelyi személyiségek. Szerk.: Pál-Antal Sándor – Simon Zsolt. Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2011. 19–28. (Ezentúl: Bányai 2011.)

3 Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim. Budapest, 2000. 22.

4 Lyka Károly: Vida Árpád. Művészet, 1915. 165–167.

5 Kiss László: Emlékeiről beszél Gulyás tanár úr, akinek Móricz Zsigmond is tanítványa volt. Keleti Újság, 1939. október. 15.

6 Bányai Réka: Egy könyvtár mindennapjai. A Teleki Téka élete a 20. század első felében In: Könyvek által a világ… Teleki Téka Alapítvány, Marosvásárhely, 2009. 21-72.

7 A kézzel írott levél Papp Aurél hagyatékával került a szatmári (Románia) levéltárba: Arhivele Naționale, Biroul Județean Satu Mare, fond: Popp S. Aurel nr. 26., inv. nr. 31., dosar nr. 151.

8 Gazdag Lajos közös barátjukat nem sikerült azonosítanom.

9 Aberrál (lat.) eltér valamely mintától, normától

10 Rrégi szerelem, itt értsd: a festőművészettől

11 Ellenzék, 1934. szeptember 9. 6.

12 Megjelent Benedek Elek ajánlásával, Marosvásárhely, 1922.

13 Művei bibliográfiája: Bányai 2011. Az erdélyi magyar képzőművészet-történet alaposabb megismerése miatt fontos lenne írásait kötetbe gyűjteni.

14 dr. Incze Gábor: Fekete Magyarország Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. Bp., 1933. A Fekete Magyarország=Erdély, Transzilvánia, egy francia középkori kódexben nevezték így. Erdély név-változatához: „Valamikor egy magyar kultuszminiszter bizalmas rendeletet adott ki. (…) ’Erdély’ fogalmának helyettesítésére ezentúl földrajzi vonatkozásban ’délkeleti felföld’, politikai vonatkozásban ’Királyhágón túli kerület’ meghatározás szolgáljon”. Kós Károly: Erdélyi írók a magyar irodalom egységéről. Erdélyi Helikon, 1928.

1. sz. 56-57. w

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Haller kastély

A Haller család eredete, Magyarországra való áttelepülése, majd egyik ágának Erdélybe történt kiszakadása és felemelkedése a történészek, a genealógusok számára érdekes és izgalmas téma volt régen is, ma is. Házasságaik révén rengeteg híres magyar családdal kerültek rokoni kapcsolatba, jelentős csatákban vettek részt, elismert országos és megyei politikai szerepet vállaltak. Ugyanígy téma az irodalmároknak is, hisz tagjai közül – szinte öröklődően – többen megörökítették írásaikkal a nevüket a magyar irodalom történetében.

széki csárdás

Pontosabbnak és körültekintőbbnek tűnne ugyan a „mindig hiteleset mindig hitelesen”, mégis e kétszavas címnél – ha úgy tetszik: mondanivalóm lényegét is kifejező jelszónál – állapodtam, meg, nem csupán a tömörség kedvéért, hanem elsősorban azért, mert így vélem igazabbnak és kevésbé köntörfalazónak – és éppen ezért valamivel mozdítóbbnak is. A folklór állandóbb rovatjellege és a különféle összefüggő sorozatok hiányolhatók ugyan, mégis a keretek biztosításában a szerkesztőség vezetőségének egészséges törekvése nyilvánul meg (máskülönben sok sikeres tárgyválasztásban is). Hogy mi tette oly széppé, vonzóvá és hatásossá egy-egy műsorát?

Töredékek Pataki István radnóti lelkész életéből

Puritán, nagyon egyszerű életmódú embert ismerhetünk meg a személyében, akinek külföldi diáksága idején néha „se inge, se gatyája” nem volt, majd hazatérve Erdélybe olyan embereknek a barátságát és tiszteletét élvezhette, mint a főnemes Teleki Mihályét, aki 1692-től Kővárvidék kapitánya volt. Mindezt bizonyára tudása és kiváló emberi tulajdonságai alapján érdemelhette ki.

Az elmúlt hónapokban Európa szerte megemlékeztek a „Nagy Verekedés” lezárásának századik évfordulóján. Nevezetesen arról a jeles eseményről, amikor 1918. november 11-én, a compiégne-i erdőben, egy tárgyaló-, valamint irodahelyiséggé átalakított rekvirált vasúti étkezőkocsiban – amely a nyugati fronton harcoló szövetséges haderők francia főparancsnokának, Ferdinand Foch marsallnak a „hivatala” volt – a győztesek és Németország képviselői aláírták azt a fegyverszünetet, amelynek szövegét megalázó módon szó szerint „tollba mondták”, azaz diktálták a veszteseknek.

1918-ban a november 3-i páduai fegyverszünet ugyan a teljes Monarchiára nézvést érvényes volt, ám a határokat érintetlenül hagyta. Csupán a belgrádi katonai konvenció, amelyet a Károlyi kormány képviseletében Linder Béla tárcanélküli megbízott miniszter írt alá, nevezte meg Erdélyben a Maros folyó vonalát demarkációs határként. Ugyanez a miniszter korábban, a páduai fegyverszünet utáni napokban felmentette a katonai szolgálat alól az 1899 előtt születetteket, napokkal azelőtt, hogy az 1918 májusában különbékét aláíró Román Királyság a német fegyverszünet előestéjén francia sugalmazásra újra belépett volna egy deklaratív hadüzenettel, november 10-én este 10-kor a Központi Hatalmak ellen, amelyek közül viszont csupán Németország állt még fegyverben. Az Osztrák–Magyar Monarchia nevében ugyanis Weber tábornok már kereken egy héttel korábban érvényes fegyverszünetet kötött.

román hadsereg bevonul Kolozsvárra

Az első világháborút követően az Osztrák– Magyar Monarchia szétesésével Erdély Romániához került. Az impériumváltás, majd az azt követő integrációs időszak többéves folyamat eredményeként jött létre. Az impériumváltás, más szóval hatalom- vagy főhatalomváltás szűkebb értelemben, a mi esetünkben azt a rövid időszakot jelenti, amely az Osztrák–Magyar Monarchia de jure felbomlásától egészen a trianoni békeszerződés (1920. június 4.) aláírásáig tartott, illetve ennek a következő év nyarán történő ratifikálásáig. A tágabb értelmezési keret már jóval kimerítőbb megközelítési lehetőségét nyújtja ennek az időszaknak. Kezdve a nacionalizmusok és nemzeti mozgalmak kialakulásától, végig a „hosszú 19. század” eseménysorozatain, el egészen az első világháború befejezéséig.

Cseke András a brassói 24. honvéd gyalogezred kötelékében került ki a galíciai harctérre géppuskásként és telefonosként. Kis jegyzetfüzetébe naponta feljegyezte az 1916. szeptember 30. és 1918. június 15. közötti, számára fontosabb eseményeket a fogságba esés napjától a hazaérkezésig. Feljegyzései nem annyira a hadi eseményeket, hanem sokkal inkább a fogságba esett ember, a hadifogoly katona lelkiállapotát, vívódásait és vágyódásait tükrözik. 

a teleki könyvtár

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.

Mi a közművelődés? Ön hogyan határozná meg e fogalom jelentését, korszerű tartalmát?”– kérdezte mintegy fél évszázaddal ezelőtt V. András János, a Kolozsváron megjelenő Művelődés című folyóirat főszerkesztője. A kérdést 2017-ben megismételte a kiadvány jelenlegi főszerkesztője, Dáné Tibor Kálmán is.

A Szenci Molnár Albert által javított hanaui biblia címlapja

A tíz magyarországi nemes Pethő család közül ez az, amely Nyitra vármegyéből átszármazott először Nógrádba, a 16. század második felében pedig – feltehetően beházasodás révén – az akkori Magyarország keleti, Erdéllyel szomszédos megyéibe (Szatmár, Szilágy), az úgynevezett Partiumba. Első említésük 1245-ben még a Vág folyó melletti településeken olvasható. A 17. század végén az utolsó névviselő, Anna (Szilassy Andrásné) elhunytával több mint négyszáz év után, 1682-ben a család kihalt. S milyen a véletlen, ő a házasságával visszaszármazott Nógrád vármegyébe, ahol a férje másodalispán volt.

a dévai vár

A Déva város feletti Várhegyen (250 m) az ókorban a dákok, majd a rómaiak is emeltek erődítményt, amely őrtoronyként funkcionált. Az Árpád-kori várat a mongolok lerombolták, majd tatárjárás után IV. Béla újraépítette. 1302-től az erdélyi alvajdák székhelye, a 14. században a Hunyadiak birtoka, később pedig a Szapolyai, Perényi családok tulajdona volt. Itt raboskodott és hunyt el Dávid Ferenc unitárius püspök. 1717 és 1719 között Stephan von Steinville gróf tábornok, erdélyi főhadparancsnok megerősítette a Vauban-i erődépítészet elvei alapján. A 18. század derekától katonai jelentősége csökkent.

kallos zoltán

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét. 

D. Berde Amál és R. Berde Mária emlékezete

A Berde család öt megszületett gyermeke közül négy érte meg a felnőttkort és közülük három kiváló alkotó lett. R. Berde Mária író-költő, műfordító mindig igazi otthonának tekintette Nagyenyedet „a melegfészkű kollégiumot.” Dócziné Berde Amál festőművész témái kiterjednek az erdélyi tájra és a népviseletre. Fiútestvérük Dr. Berde Károly orvosprofesszor, a szellemi néprajz megalkotója. A két testvérlány munkássága elsősorban Nagyenyedhez, Kolozsvárhoz, de egyben egész Erdélyhez kötődik. 

nagyajtai sport

A sport, elsősorban a labdarúgás szerelmese volt. Vallomása szerint sportstatisztikusi „inaséveit” falubelije, Kuttlik (Rezső) Rudolf „műhelyében” töltötte, tőle tanult meg újságot írni, szaklapokat böngészni, kivonatolni, adatokat gyűjteni. Kőhalomból az 1960-as években heti rendszerességgel hazajárt, és Rudi bácsival közösen szerkesztették a kézzel írt, majd stencilezett Nagyajtai Sport című lapot. A lap a maga nemében az újságírás különleges kuriózuma. A kézzel írott, rajzokkal illusztrált Nagyajtai Sport 1946 és 1972 között 386 alkalommal jelent meg.  

Pelikán-szobor a Duna-delta áldozatainak

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület rendhagyó kezdeményezésére Mezőfelében (Maros megye) fából faragott pelikán-szobrot avattak. Ez az első emlékhely egész Erdélyben, amely a kommunizmus áldozatai közül a totalitárius rendszer által a Duna-delta kényszermunkatáboraiba száműzött politikai meghurcoltaknak állít emléket.