Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Az erdélyi halottkultuszról

A halál az ember földi életének egyik legmegrázóbb állomása. Nem véletlen, hogy a magyar néprajztudomány kialakulása óta számos kutató foglalkozott az elmúláshoz, a halottakhoz, a temetőkhöz, a halálon túli léthez kapcsolódó képzetekkel, hiedelmekkel, rítusokkal, szokásokkal és tárgyi objektumokkal.

A 19. század idején, a modern nemzeti kultúrák megszerkesztésének hőskorában számos kutató úgy vélte, hogy a falusi parasztság halottkultuszának régies elemei még a kereszténység és a honfoglalás előtti időkből származnak, segítségükkel pedig a magyarság ősi pogány mitológiáját lehet rekonstruálni.

 A magyar falvak és városok lakosai minden évben november elsején, halottak napjának előestéjén látogatják meg a kitakarított és feldíszített sírokat. Ez a nap alkalmat teremt egyrészt az elhunytakra való emlékezésre, a róluk való beszélésre, az eltávozottak számbavételére, a rokonsági kapcsolatok felelevenítésére, átfogalmazására és megerősítésére, másodsorban pedig ez az emlékünnep összekapcsolja a természetes helyi mikroközösség (család, rokonság, faluközösség) jelenét és közelmúltját.

Egy‑egy síremléket általában csak három vagy négy nemzedéken át gondoznak, ameddig még élnek helyben olyan hozzátartozók, akik közvetlenül ismerték az elhunyt személyt, ameddig a lokális közösség még őrzi emlékezetében az eltávozott alakját, vonásait, speciális tudását, erényeit és hibáit.

A sírjelek anyaga, formája, ornamentikája, jelentésvilága elsősorban a földi ember és a halálon túli transzcendens világ kapcsolatát fejezi ki, másodsorban pedig egy-egy közösség világ- és térszemléletét, valamint térformáló kultúráját tükrözi. Míg a katolikus korban templomokban, templomok szomszédságában, cintermekben helyezték el örök nyugalomra az elhunytakat, addig a hitújítás után, a 17–18. századok idején már elsősorban a települések külterületén temették el halottaikat, de a főurak körében továbbra is fennmaradt a templomban való eltemetés. Míg a 18. századtól kezdődően a nemesek barokk és klasszicista stílusú sírköveket állíttattak, addig a 19. század során már impozáns kriptákat és mauzóleumokat emeltettek, sokszor saját családi parkjaikban. Hatásukra a módosabb városi polgárok is csakhamar eklektikus és szecessziós stílusú kriptákba temetkeztek. Érdekes jelenség, hogy a családi kertekbe, telkekbe való temetkezés sok helyen (pl. Mezőségen, Mócvidéken, a sóvidéki Siklódon, a Kis‑Küküllő menti Csókfalván, a háromszéki Dálnokon stb.) fennmaradt egészen napjainkig a falusi földművesek gyakorlatában. Az európai temetők jellegét nem csak a környezeti tényezők határozták meg, mivel azokat alapvetően befolyásolta a helyi közösség társadalmi, etnikai és felekezeti hovatartozása is.

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. Specifikus világképük, kulturális és társadalmi hagyományaik tehát alapvetően befolyásolták halottkultuszuk szerkezetét, rétegeit, elemeit és működését.

A sírjelek a polgárosodás kibontakozása után, a 19. század végétől számos erdélyi településben újabb szimbolikus jelentésekkel gyarapodtak, fokozatosan etnicizálódtak. Miközben a kettős fakeresztek az erdélyi románság nemzeti jelképeivé váltak, az etnikailag homogén Székelyföld színkatolikus falvaiban a fából faragott, zsindellyel födött magas keresztek a római katolikus magyarság felekezeti identitásának szimbólumai, a fából faragott, oszlopszerű halál‑és sírjelek pedig egészen a 19. század végéig protestáns jelképek voltak az erdélyi református, unitárius és lutheránus közösségekben.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára