Petri Mórról

Azért gyűltünk össze, hogy emlékoszlopot állítsunk Petri Mór történésznek, Szi­lágy vármegye monográfusának saját szülőfalujában, Tasnádszarvadon. Igaz, ő már rég emléket állított magának Szi­lágy vármegye hatkötetes monográfiája megírásával. Az utókor azzal becsüli meg igazán az alkotó emlékét, ha sokan és sokszor idézik munkáit. Legalapvetőbb munkáját mindenki használja, ha Szilágy vármegyével foglalkozik.

A történész-monográfus tudományos tevékenységéről vetítettképes előadásban is megemlékeztek

Amikor Petri Mór elvállalta Szi­­lágy vármegye monográfiájának a megírását, országos akcióba kapcsolódott be; a Magyar Történelmi Társulat pedig ajánlást adott ki a vármegyei monográfiák elkészítésére. (Ekkor készült Bihar vármegye és Nagyvárad monográfiája is Borovszky Samu szerkesztésében). Ez nem sablon volt, hanem útmutató, hogy olyan monográfiák születhessenek, amelyek a tudományos elvárásoknak is megfelelhetnek. Valószínűleg Petri Mór is felhasználta a Magyar Történelmi Társulat ajánlásait, de amint ő maga írta, az említett ajánlás „csak általános tájékoztatást kívánt adni”. Ezért el kellett térnie bizonyos mértékig a Történelmi Társulat ajánlásától. Erről a kötet bevezetője nyújt felvilágosítást: „Az általános részben azt kívánom nyújtani, ami szorosan kapcsolatos az egész területtel, ami behálózza a vármegyei terület egészét, és ami egy vagy más tulajdonságánál fogva, ha talán nem is kapcsolódik szorosan a terület minden parányához, a részletes történelemből mégis kiemelkedik.”1 Ezzel a szerző azt is kifejezi, hogy nem törekedett a részletek megírására, helyette a kiemelkedő jelentőségű jelenségekre összpontosított. Azoknak a tényezőknek a hangsúlyozására törekedett tehát, amelyek Szilágy vármegyét jellemezték: a népesség megoszlása, a falutelepülések és a földművelés túlsúlya, egyházak, iskolák. Nem mellékes, hogy Zsibó kapcsán szól a kötet a Wesselényi családról s a nagy Wesselényi Miklósról, és Sződemetert ismertetve Himnuszunk szerzőjéről, Kölcsey Ferencről is.

A tasnádszarvadi református templom
a leleplezésre váró obeliszkkel

Petri Mór Tasnádszarvadon született 1863. július 11-én, és Budapesten hunyt el 1945. március 2-án. A gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a Református Kollégiumba járt, ahol 1881-ben érettségizett. A budapesti egyetemre iratkozott be, itt eleinte természettudományokat és mennyiségtant hallgatott, majd később magyar–latin irodalomtörténeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat. 1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet. Ezt követően Zilahon lett tanár a református kollégiumban, ahol Ady Endrét is tanította. Munkássága – ahogy ma mondani szokás: életműve vagy öröksége – több részből áll. Foglalkozott irodalommal; költeményeket írt és adott ki, szociológusként és antropológusként is szokták emlegetni. Tehát nem minden ok nélkül választották az Erdélyi Irodalmi Társaság, aztán a Petőfi Társaság tagjává. De elsősorban mégis történész volt, mert főműve, a Szilágy vármegye monographiája történészi munka, amit tartalmi szerkezete jól bizonyít.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.2

A feltárt adatokból építette fel a vármegye történetét. A történetírásban, mármint a vámegye monográfiájának megírásában nagy segítséget kapott más történészektől, akiket név szerint fel is sorol munkája első kötetének bevezetőjében, ezekből említjük meg a legismertebbeket: Marczali Henrik, Márki Sándor, Fejérpataky László, Barabás Samu, Szádeczky Lajos, Acsády Ignác, Tagányi Károly, Erdélyi Pál, Illésházy János.

Alaposan foglalkozott a vármegye szervezetével és a közigazgatással, pontosabban a közigazgatás polgárosításával. Ismertette Szilágy vármegye tisztikarát 1876-ból és az 1877-es tisztújítást; főispán volt Baranyi Ágoston, alispán és árvaszéki elnök Dull László, főjegyző Kolcza Márton, és így tovább. A közigazgatási feladatokat a vármegye helyi önkormányzatok által gyakorolta. A vármegye feladata ezután nagyrészt a közigazgatás intézése volt. A vármegyei törvényhatóság döntött a költségvetésről, megválasztotta a tisztviselőket. A vármegyék járásokra, azok kis- és nagyközségekre, azaz falvakra tagozódtak. A járások élén a főszolgabíró állt.3 A közigazgatás polgári átszervezésének egyik hulláma Tisza Kálmán miniszterelnök nevéhez fűződik. Ennek során felszámolták a közigazgatás rendi, azaz nemesi szervezetét.

Hogyan keletkezett Szilágy vármegye?

Szilágy vármegye 1876-ban alakult meg, azon év szeptember 4-én mondták ki a megalakulását Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből és Szatmár vármegye egyes részeiből. Ezt a területet nevezték általában Szilágyságnak. 1870-ben elfogadtak Magyarországon egy közigazgatási reformot, amely a bíráskodást és a közigazgatást szétválasztotta, és a vármegyéket a modern polgári közigazgatás rendszerébe illesztette be.4 Szilágy megyét 1948-ban szüntették meg.

Egyed Ákos: „Az utókor úgy szolgálja a történészek emlékét a legjobban, ha gyakran idézi a munkáit.
Petri Mór pedig a Szilágy vármegye monographiájával rászolgált arra, hogy gyakran idézzék őt.”

Dr. Petri Mór a következő szavakkal adta át nagy munkáját a vármegyének (Zilahon): „Az én szeretett vármegyémnek, őseink hajdan viselt dolgairól írott könyveimet, amily tisztelettel nyújtom át, épp oly meleg szívvel adok kifejezést a letűnt századok történelmi lapjairól megismert erényei iránt való bensőséggel teljes hódolatomnak.”

Ez 1900. július 11-én történt. A monográfia köteteit 1901-ben kezdték el kiadni, utána sorra jelentek meg az egyes kötetek.

(Elhangzott Tasnádszarvadon 2022. július 10-én, a Petri Mór-emlékünnepségen.)

 

Jegyzetek

1 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. kötet. Kiadja Szilágy vármegye közönsége. 1901, 14. oldal.

2 Uo. 10.

3 Bővebben lásd: Romsics Ignác: Magyarország története. Kossuth Kiadó, 2017. 350–351.

4 Uo. 801–803.

Új hozzászólás