Petri Mórról

Azért gyűltünk össze, hogy emlékoszlopot állítsunk Petri Mór történésznek, Szi­lágy vármegye monográfusának saját szülőfalujában, Tasnádszarvadon. Igaz, ő már rég emléket állított magának Szi­lágy vármegye hatkötetes monográfiája megírásával. Az utókor azzal becsüli meg igazán az alkotó emlékét, ha sokan és sokszor idézik munkáit. Legalapvetőbb munkáját mindenki használja, ha Szilágy vármegyével foglalkozik.

Amikor Petri Mór elvállalta Szi­­lágy vármegye monográfiájának a megírását, országos akcióba kapcsolódott be; a Magyar Történelmi Társulat pedig ajánlást adott ki a vármegyei monográfiák elkészítésére. (Ekkor készült Bihar vármegye és Nagyvárad monográfiája is Borovszky Samu szerkesztésében). Ez nem sablon volt, hanem útmutató, hogy olyan monográfiák születhessenek, amelyek a tudományos elvárásoknak is megfelelhetnek. Valószínűleg Petri Mór is felhasználta a Magyar Történelmi Társulat ajánlásait, de amint ő maga írta, az említett ajánlás „csak általános tájékoztatást kívánt adni”. Ezért el kellett térnie bizonyos mértékig a Történelmi Társulat ajánlásától. Erről a kötet bevezetője nyújt felvilágosítást: „Az általános részben azt kívánom nyújtani, ami szorosan kapcsolatos az egész területtel, ami behálózza a vármegyei terület egészét, és ami egy vagy más tulajdonságánál fogva, ha talán nem is kapcsolódik szorosan a terület minden parányához, a részletes történelemből mégis kiemelkedik.”¹ Ezzel a szerző azt is kifejezi, hogy nem törekedett a részletek megírására, helyette a kiemelkedő jelentőségű jelenségekre összpontosított. Azoknak a tényezőknek a hangsúlyozására törekedett tehát, amelyek Szilágy vármegyét jellemezték: a népesség megoszlása, a falutelepülések és a földművelés túlsúlya, egyházak, iskolák. Nem mellékes, hogy Zsibó kapcsán szól a kötet a Wesselényi családról s a nagy Wesselényi Miklósról, és Sződemetert ismertetve Himnuszunk szerzőjéről, Kölcsey Ferencről is.

Petri Mór Tasnádszarvadon született 1863. július 11-én, és Budapesten hunyt el 1945. március 2-án. A gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a Református Kollégiumba járt, ahol 1881-ben érettségizett. A budapesti egyetemre iratkozott be, itt eleinte természettudományokat és mennyiségtant hallgatott, majd később magyar–latin irodalomtörténeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat. 1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet. Ezt követően Zilahon lett tanár a református kollégiumban, ahol Ady Endrét is tanította. Munkássága – ahogy ma mondani szokás: életműve vagy öröksége – több részből áll. Foglalkozott irodalommal; költeményeket írt és adott ki, szociológusként és antropológusként is szokták emlegetni. Tehát nem minden ok nélkül választották az Erdélyi Irodalmi Társaság, aztán a Petőfi Társaság tagjává. De elsősorban mégis történész volt, mert főműve, a Szilágy vármegye monographiája történészi munka, amit tartalmi szerkezete jól bizonyít.

Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.²

A feltárt adatokból építette fel a vármegye történetét. A történetírásban, mármint a vámegye monográfiájának megírásában nagy segítséget kapott más történészektől, akiket név szerint fel is sorol munkája első kötetének bevezetőjében, ezekből említjük meg a legismertebbeket: Marczali Henrik, Márki Sándor, Fejérpataky László, Barabás Samu, Szádeczky Lajos, Acsády Ignác, Tagányi Károly, Erdélyi Pál, Illésházy János.

Alaposan foglalkozott a vármegye szervezetével és a közigazgatással, pontosabban a közigazgatás polgárosításával. Ismertette Szilágy vármegye tisztikarát 1876-ból és az 1877-es tisztújítást; főispán volt Baranyi Ágoston, alispán és árvaszéki elnök Dull László, főjegyző Kolcza Márton, és így tovább. A közigazgatási feladatokat a vármegye helyi önkormányzatok által gyakorolta. A vármegye feladata ezután nagyrészt a közigazgatás intézése volt. A vármegyei törvényhatóság döntött a költségvetésről, megválasztotta a tisztviselőket. A vármegyék járásokra, azok kis- és nagyközségekre, azaz falvakra tagozódtak. A járások élén a főszolgabíró állt.³ A közigazgatás polgári átszervezésének egyik hulláma Tisza Kálmán miniszterelnök nevéhez fűződik. Ennek során felszámolták a közigazgatás rendi, azaz nemesi szervezetét.

Hogyan keletkezett Szilágy vármegye?

Szilágy vármegye 1876-ban alakult meg, azon év szeptember 4-én mondták ki a megalakulását Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből és Szatmár vármegye egyes részeiből. Ezt a területet nevezték általában Szilágyságnak. 1870-ben elfogadtak Magyarországon egy közigazgatási reformot, amely a bíráskodást és a közigazgatást szétválasztotta, és a vármegyéket a modern polgári közigazgatás rendszerébe illesztette be.⁴ Szilágy megyét 1948-ban szüntették meg.

Dr. Petri Mór a következő szavakkal adta át nagy munkáját a vármegyének (Zilahon): „Az én szeretett vármegyémnek, őseink hajdan viselt dolgairól írott könyveimet, amily tisztelettel nyújtom át, épp oly meleg szívvel adok kifejezést a letűnt századok történelmi lapjairól megismert erényei iránt való bensőséggel teljes hódolatomnak.”

Ez 1900. július 11-én történt. A monográfia köteteit 1901-ben kezdték el kiadni, utána sorra jelentek meg az egyes kötetek.

(Elhangzott Tasnádszarvadon 2022. július 10-én, a Petri Mór-emlékünnepségen.)

Jegyzetek

1 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. kötet. Kiadja Szilágy vármegye közönsége. 1901, 14. oldal.

2 Uo. 10.

3 Bővebben lásd: Romsics Ignác: Magyarország története. Kossuth Kiadó, 2017. 350–351.

4 Uo. 801–803.