Azért gyűltünk össze, hogy emlékoszlopot állítsunk Petri Mór történésznek, Szilágy vármegye monográfusának saját szülőfalujában, Tasnádszarvadon. Igaz, ő már rég emléket állított magának Szilágy vármegye hatkötetes monográfiája megírásával. Az utókor azzal becsüli meg igazán az alkotó emlékét, ha sokan és sokszor idézik munkáit. Legalapvetőbb munkáját mindenki használja, ha Szilágy vármegyével foglalkozik.
Amikor Petri Mór elvállalta Szilágy vármegye monográfiájának a megírását, országos akcióba kapcsolódott be; a Magyar Történelmi Társulat pedig ajánlást adott ki a vármegyei monográfiák elkészítésére. (Ekkor készült Bihar vármegye és Nagyvárad monográfiája is Borovszky Samu szerkesztésében). Ez nem sablon volt, hanem útmutató, hogy olyan monográfiák születhessenek, amelyek a tudományos elvárásoknak is megfelelhetnek. Valószínűleg Petri Mór is felhasználta a Magyar Történelmi Társulat ajánlásait, de amint ő maga írta, az említett ajánlás „csak általános tájékoztatást kívánt adni”. Ezért el kellett térnie bizonyos mértékig a Történelmi Társulat ajánlásától. Erről a kötet bevezetője nyújt felvilágosítást: „Az általános részben azt kívánom nyújtani, ami szorosan kapcsolatos az egész területtel, ami behálózza a vármegyei terület egészét, és ami egy vagy más tulajdonságánál fogva, ha talán nem is kapcsolódik szorosan a terület minden parányához, a részletes történelemből mégis kiemelkedik.”1 Ezzel a szerző azt is kifejezi, hogy nem törekedett a részletek megírására, helyette a kiemelkedő jelentőségű jelenségekre összpontosított. Azoknak a tényezőknek a hangsúlyozására törekedett tehát, amelyek Szilágy vármegyét jellemezték: a népesség megoszlása, a falutelepülések és a földművelés túlsúlya, egyházak, iskolák. Nem mellékes, hogy Zsibó kapcsán szól a kötet a Wesselényi családról s a nagy Wesselényi Miklósról, és Sződemetert ismertetve Himnuszunk szerzőjéről, Kölcsey Ferencről is.
A tasnádszarvadi református templom
a leleplezésre váró obeliszkkel
Petri Mór Tasnádszarvadon született 1863. július 11-én, és Budapesten hunyt el 1945. március 2-án. A gimnázium első osztályát magánúton végezte, majd Zilahra, a Református Kollégiumba járt, ahol 1881-ben érettségizett. A budapesti egyetemre iratkozott be, itt eleinte természettudományokat és mennyiségtant hallgatott, majd később magyar–latin irodalomtörténeti, művészettörténeti és esztétikai előadásokat. 1889-ben szerezte meg a tanári oklevelet. Ezt követően Zilahon lett tanár a református kollégiumban, ahol Ady Endrét is tanította. Munkássága – ahogy ma mondani szokás: életműve vagy öröksége – több részből áll. Foglalkozott irodalommal; költeményeket írt és adott ki, szociológusként és antropológusként is szokták emlegetni. Tehát nem minden ok nélkül választották az Erdélyi Irodalmi Társaság, aztán a Petőfi Társaság tagjává. De elsősorban mégis történész volt, mert főműve, a Szilágy vármegye monographiája történészi munka, amit tartalmi szerkezete jól bizonyít.
Petri Mór meglátásom szerint jó történész volt, aki ismerte a történetírás szabályait. Utalhatunk itt nagy munkájának előkészületeire, az adat- és anyaggyűjtésre. Erről a következőket vallotta: „Hány levéltárt kutattam át? Ezeknek csak puszta fölsorolása lapokra terjedne. Csak általánosságban jegyzem meg, hogy beutaztam az egész vármegyét: egyházak, községek, magánosok levéltárait, ahol bármi csekély anyag kecsegtetett, valamennyit átkutattam, mint szintén felkerestem a vármegye határain kívül lévő mindama levéltárakat, amelyekben csak valami adatot véltem fölfedezhetni”.2
A feltárt adatokból építette fel a vármegye történetét. A történetírásban, mármint a vámegye monográfiájának megírásában nagy segítséget kapott más történészektől, akiket név szerint fel is sorol munkája első kötetének bevezetőjében, ezekből említjük meg a legismertebbeket: Marczali Henrik, Márki Sándor, Fejérpataky László, Barabás Samu, Szádeczky Lajos, Acsády Ignác, Tagányi Károly, Erdélyi Pál, Illésházy János.
Alaposan foglalkozott a vármegye szervezetével és a közigazgatással, pontosabban a közigazgatás polgárosításával. Ismertette Szilágy vármegye tisztikarát 1876-ból és az 1877-es tisztújítást; főispán volt Baranyi Ágoston, alispán és árvaszéki elnök Dull László, főjegyző Kolcza Márton, és így tovább. A közigazgatási feladatokat a vármegye helyi önkormányzatok által gyakorolta. A vármegye feladata ezután nagyrészt a közigazgatás intézése volt. A vármegyei törvényhatóság döntött a költségvetésről, megválasztotta a tisztviselőket. A vármegyék járásokra, azok kis- és nagyközségekre, azaz falvakra tagozódtak. A járások élén a főszolgabíró állt.3 A közigazgatás polgári átszervezésének egyik hulláma Tisza Kálmán miniszterelnök nevéhez fűződik. Ennek során felszámolták a közigazgatás rendi, azaz nemesi szervezetét.
Hogyan keletkezett Szilágy vármegye?
Szilágy vármegye 1876-ban alakult meg, azon év szeptember 4-én mondták ki a megalakulását Kraszna és Közép-Szolnok vármegyékből és Szatmár vármegye egyes részeiből. Ezt a területet nevezték általában Szilágyságnak. 1870-ben elfogadtak Magyarországon egy közigazgatási reformot, amely a bíráskodást és a közigazgatást szétválasztotta, és a vármegyéket a modern polgári közigazgatás rendszerébe illesztette be.4 Szilágy megyét 1948-ban szüntették meg.
Dr. Petri Mór a következő szavakkal adta át nagy munkáját a vármegyének (Zilahon): „Az én szeretett vármegyémnek, őseink hajdan viselt dolgairól írott könyveimet, amily tisztelettel nyújtom át, épp oly meleg szívvel adok kifejezést a letűnt századok történelmi lapjairól megismert erényei iránt való bensőséggel teljes hódolatomnak.”
Ez 1900. július 11-én történt. A monográfia köteteit 1901-ben kezdték el kiadni, utána sorra jelentek meg az egyes kötetek.
(Elhangzott Tasnádszarvadon 2022. július 10-én, a Petri Mór-emlékünnepségen.)
Jegyzetek
1 Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája. I. kötet. Kiadja Szilágy vármegye közönsége. 1901, 14. oldal.
2 Uo. 10.
3 Bővebben lásd: Romsics Ignác: Magyarország története. Kossuth Kiadó, 2017. 350–351.
4 Uo. 801–803.
 Természetesen a honismeret mint fogalom és mint tevékenység nem a most 50 esztendős folyóirat létrejöttével került a köztudatba, búvópatakként, vagy nyílt vízfolyásként, megnevezve vagy ráutalóan évszázadok óta létezett. Hiszen már „honfoglaló népünk számára is természetesnek számított, hogy töviről hegyire megismerjék a földet, ahol megtelepedtek, a tájat csakúgy, mint az itt talált embereket és emberi alkotásokat. |
 A Hepehupa 2002-es indulását hosszas, évekig húzódó tervezgetés előzhette meg. Zilahi értelmiségi és politikusi körökben talán Kovács Kuruc János történelemtanár, helytörténész szorgalmazta legtöbbször egy művelődési lap elindítását. Lelkesedését, ügybuzgalmát elmondása szerint az 1999-ben megjelent és a zilahi Color Print nyomdában nyomtatott Szilágysági magyarok kismonográfia-gyűjtemény sikere is táplálta. E kiadvány munkálatainak koordinálása, a nyomdatulajdonos Major Istvánnal kialakult barátsága, valamint az egyes szerzőkkel folytatott beszélgetések közben születhetett meg a gondolat, hogy Szilágyságban is életképes maradna egy művelődési lap, hiszen ez a tájegység is rendelkezik azokkal az írástudókkal, akik terjedelmesebb honismereti vagy irodalmi írásaikkal folyamatosan el tudnák látni a betűre éhes magyar olvasóközönséget. |
 Szervátiusz Tibor két vésőmozdulat között arra lett figyelmes, hogy az arra utazók megálltak csöndben figyelni a munkálkodást, a koppanásokat, a csengés hangját, és közülük egyre többen mondták tovább, hogy mi készül Farkaslakán. Mint megfogalmazta: „hamar elterjedt a hír, hogy Tamásinak faragunk emlékművet. Egyre többen jöttek hozzánk munka közben, sokan egy-egy lehullott kődarabot is elvittek emlékbe.” Így vált közkinccsé, a szó legszorosabb értelmében folklórrá a szobor. |
 A gyermek életében az apja akkor jelent meg, amikor hazajött a háborúból. Előtte az anyjával élt. Sokszor volt bezárva egyedül, és akkor mindig a szomszéd házának frontját bámulta, amit szép angyalfigurák díszítettek. |
 „Legyen előtted mindig az út” – mondja az ír áldás, ami igen találó a túrázóra. Jó közösségbe tartozni, együtt elindulni, felfedezni új és újabb célpontokat. A mi esetünkben a kerékpározás célja nem csupán a közös mozgás, hanem igyekszünk felfedezni a táj szépsége mellett különböző történelmi és kulturális értékeket is. |
 A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott. |
 Bejárta a megye mindegyik helységét, rögzítette az ott talált adatokat, emellett pedig átfogó levéltári kutatómunkát végzett. Heteket töltött Kuun Géza marosnémeti levéltárának átkutatásával, a leleszi premontrei konvent gazdag archívuma szintén értékes adatokkal szolgált, Kolozsvárott pedig a hasonlóképpen gazdag Wesselényi- és Bánffy-levéltár anyagában kutathatott. Természetesen a Szilágyság két történeti vármegyéjének régi iratanyagát is hasznosította, emellett pedig a szomszédos vármegyék régi levéltáraiba is betekintett. |
 Brassóban 1921. november 13-án harminc erdélyi magyar énekkar képviselője kimondta a Romániai Magyar Dalosszövetség megalakulását. A dalosszövetség létrehozására azért volt szükség, mert Trianon után az erdélyi kórusok elszakadtak a Budapesten székelő Magyar Dalosok Országos Szövetségétől. A szövetség megalapítását idős Szemlér Ferenc, a Brassói Magyar Dalárda elnöke és Szabó Béni alelnök, parlamenti képviselő kezdeményezte. Tisztában voltak azzal, hogy össze kell fogniuk annak érdekében, hogy az erdélyi kórusmozgalom továbbra is jelentős szerepet képviseljen az ország művelődési életében. |
 Tíz református püspök kért áldást tíz dél-erdélyi gyülekezetre – Csombord, Magyarlapád, Székelykocsárd, Gyulafehérvár, Alvinc, Marosszentimre, Szászváros, Kéménd, Algyógy, Magyarigen és Boroskrakkó – a pénteki hálaadó istentiszteleteken, május 20-án. Az elmúlt évtizedben több mint háromezer templomot újítottak fel a Kárpát-medencében, ebből négyszázat az erdélyi egyházkerületben. A dél-erdélyi templomok az egykor virágzó magyar kultúrát hirdetik ma is, és bár több település gyülekezete is szinte teljesen elfogyott vagy fogyóban van, a közös hálaadás éreztette az ünneplőkkel: nem vagyunk egyedül. |
 A református egység napját ezúttal inkább egységnapoknak lehetne nevezni, hiszen – amint Tussay Szilárd főszervező fogalmazott – május 21-ét két napon keresztül konferenciák, kiállítások, templomavatások és más programok előzték meg. Május 19–20-án a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban Az iskolák felettébb szükséges voltáról címmel tartottak egyháztörténeti konferenciát, amelynek alapját az adta, hogy az erdélyi fejedelem éppen 400 éve, 1622 májusában alapította Gyulafehérváron a Collegium Academicumot. Különben ennek jegyében telt a háromnapos ünnepség is, s ennek tiszteletére nyilvánította az idei esztendőt az erdélyi református egyház az oktatás évének. |
 A 19. században a történetírást Európa-szerte fontos közügynek tartották. Ez így volt Erdélyben is, ahol Nagyajtai Kovács Istvánt a modern magyar történetírás úttörői között tartották számon. Köztük volt gr. Mikó Imre is, akinek nagy szerepe volt az 1848–49 utáni abszolutista rendszerben az erdélyi magyarság védelmében. Utóbbi a közös cél érdekében kereste a Kovács Istvánnal való együttműködés lehetőségét. |
 A mai napon Erdővidék egy jelentős turisztikai desztinációval gyarapodik. Olyan kulturális látnivalóval, a szabadidő tartalmas eltöltésére alkalmas helyszínnel, amely erősíti a nagyajtai identitást és messzire repíti a település hírnevét. A bástyákban felépült kiállítás a szemléletében és módszereiben is megújuló erdélyi magyar muzeológia egy újabb kísérleteként készült el. |
 A nagyajtai unitárius műemléktemplom és gyülekezet életében mérföldkő ez a nap: 2022. május hetedike. Ettől a mérföldkőtől visszafelé és előre egyaránt tekinthetünk. A holnapi nap, a vártemplom használatba vétele is ugyanannyira fontos, mint az eddigi kutatás, tervezés, kivitelezés és a képzőművészeti értékek feltárása, valamint restaurálása. |
 A május 14-én délelőtt a kollégium dísztermében megtartott konferencia a Romániai Magyar Dalosszövetség kétnapos ünnepségsorozatának a második programpontja volt, az előző nap délutánján a szövetség nagyjaira emlékeztek a Házsongárdi temetőben, majd kolozsvári zenei séta következett Guttman Szabolcs építésszel. Szombat délután, a konferenciát követően ünnepi kórushangversenyt tartottak a Kétágú (alsóvárosi) templomban. |
 Az erdélyi magyar közösség érdekeinek képviseletéért és intézményeinek fenntartásáért folytatott több évtizedes munkájának elismeréseképpen Kerekes Sándor a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetésben részesült. |
 |
A nyolcvanas évek szűk világában a színház fontos szerepet töltött be a városom, az emberek életében. Kevés volt az élmény másutt is, a gyermeki fantáziát a könyvek mellett, mint képi anyag, kizárólag a színház és a heti húsz percnyi tévéfilm táplálta. A toronyházban, ahol felnőttem, annyi gyerek volt, hogy mindenféle társaságra telt belőle.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A Művelődés folyóirat megjelenik a Kolozs Megyei Tanács támogatásával / Revista Művelődés apare sub egida Consiliului Judetean Cluj
Új hozzászólás