Felavatták Petri Mór emlékszobrát a tasnádszarvadi templomkertben a helyi református egyházközség és az Erdélyi Múzeum-Egyesület Zilah és Vidéke Fiókegyesülete szervezésében, július 10-én; az eseményre valamennyi égtájról érkeztek vendégek és meghívottak.
A tasnádszarvadi születésű történész a Szilágy vármegye monographiája című hatkötetes munkájával maradandó értéket hagyott az utókorra, és hozzájárult a szilágyságiak történelmének megismertetéséhez. A jeles alkalom során Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese tartott ünnepi istentiszteletet. Az egyházi elöljáró kiemelte: az 1863-ban született Petri Mór igazi zászlóvivő volt, aki példát mutatott abban, hogyan kell cselekedni; munkássága pedig nélkülözhetetlen és pótolhatatlan az utókor számára. Az esperes az igehirdetés során a szolgálat értékéről, valamint a munka megbecsüléséről is beszélt: „A hitből fakadó, jól és helyén végzett munkának nagy értéke van. A szeretet értelmet ad minden fáradságnak, még akkor is, ha úgy gondoljuk, nincs eredménye. Dr. Petri Mór is elvégezte a maga munkáját, a maga helyén és idején.”
Az esperes arra biztatta az ünneplőket, hogy tanuljanak az olyan jelentőségű történelmi személyektől, mint Petri Mór, és vegyenek példát tőlük: „Nemzetünk nagyjai a ma élőknek is utat mutathatnak. Hitben kell munkálkodnunk, szeretettel és reménységgel megtöltött szívvel” – fogalmazott az esperes.
A Szilágy megyei magyar közösség mindig is tisztelettel adózott a nemzeti kultúra, irodalom és történelem nagyjai előtt. Megbecsülésük jeleként az elmúlt bő három évtized során emlékművet állítottak a Báthoryaknak, Wesselényi Miklósnak, Ady Endrének, Arany Jánosnak, Petőfi Sándornak, legutóbb pedig Szikszai Lajosnak, aki Zilah régi központját és kórházát is építette. Eme illusztris társasághoz most Petri Mór is csatlakozott.
Seres Dénes parlamenti képviselő arról beszélt az ünnepi köszöntőjében, hogy a szilágyságiak és szatmáriak együtt emlékezhetnek arra az óriási jelentőségű személyre, aki hat kötetében, több mint ötezer oldalon keresztül örökítette meg a szilágysági falvak történetét. „Felfoghatatlan munka eredménye ez a tanulmány, amely a mai napig segít nekünk megismerni a múltunkat. Mert aki a múltat ismeri, az érti a jelenét és építi a jövőjét” – hangsúlyozta a parlamenti képviselő.
Egyed Ákos akadémikus elmondta: az utókor úgy szolgálja a történészek emlékét a legjobban, ha gyakran idézi a munkáit. Petri Mór pedig a Szilágy vármegye monographiájával rászolgált arra, hogy gyakran idézzék őt. A Magyar Történelmi Társaság segítette ezeknek a vármegyei történeteknek a létrejöttét, útmutatót, szöveget adott, hogy még a tudományosság színvonalát is elérjék az alkotások. Petri Mór felhasználta ezeket a „mankókat”, de el is határolódott a sablontól, hogy jobban kifejezhesse azt, ami Szilágy vármegyét jellemezte. „Petri Mór munkássága igen sokrétű, hiszen költő is volt, szociológusnak is említik, és történeti munkákat is írt a Wesselényiekről, a vármegye falvairól. Mégis azt mondják róla, hogy elsősorban történész volt, amit az a munka is bizonyít, amit az asztalunkra letett, és amit azóta is rendszeresen igénybe veszünk. Jól ismerte a történetírás szabályait, anyag- és adatgyűjtésben elöl járt, levéltárakat kutatott át, beutazta a vármegye településeit, egyházait, felkereste a magányosok levéltárait” – mondta róla Egyed Ákos.
Az EME alelnöke, Sipos Gábor professzor polihisztornak nevezte a tanár alapfoglalkozású Petri Mórt, aki lapot szerkesztett, tanfelügyelő, író és költő is volt; továbbá több verseskötete is megjelent, és már a kortársak is méltó figyelemmel kísérték munkásságát. A tasnádszarvadi ünnepségen dr. Petri Mór életéről Szabó Attila, Kürti Barna, Csóka László és Kovács Kuruc János tartott vetítettképes előadást, majd Petri Mór-díjat adtak át két egykori szilágysági iskolaigazgatónak, Maier Elemérnek és Vicsai Jánosnak.
Maier Elemér volt szilágynagyfalui iskolaigazgató 2000-ben, a helyi szervezett oktatás 400. évfordulója során javasolta azt, hogy az iskolát nevezzék el Szilágyság híres szülöttéről, Petri Mórról, a javaslatát pedig az iskolai tanács nagy többséggel elfogadta. Így vált 2000. szeptember 1-én a szilágynagyfalui oktatási intézmény a Kárpát-medence első olyan iskolájává, amely Petri Mór nevét viseli. Az iskola névadója Petri Mórhoz hasonlóan szolgálta a helyi közösséget és az ifjúságot egyaránt: nevelt, oktatott, hogy a szilágynagyfalui diákok az iskolából kikerülve is megállják helyüket az életben, és a helyi közösség aktív tagjaivá válhassanak. Mindvégig kiállt a magyar kultúra és oktatás mellett, ugyanakkor nemcsak jó igazgató és tanár, hanem mindenekelőtt remek pedagógus volt, aki több nemzedéket is ellátott hasznos útravalóval. Ennek köszönhető, hogy az egykori diákok még mindig tisztelettel és nagyrabecsüléssel gondolnak vissza volt igazgatójukra.
Vicsai János nyugalmazott szamosardói pedagógus, történelem–földrajz szakos tanár, iskolaigazgató munkásságát a kitartó közösségszolgálat határozta meg mind az iskolai, mind a közéleti tevékenységében. Erősítette a Szilágy megyén kívül rekedt, a Tövishát északi határán élő magyar közösségek nemzeti azonosságtudatát, szolgálta a hagyományok ápolását, szervezte a fiatal nemzedék minőségi közösségi életét. Ennek eredményeként Szamosardó a szórványosodó máramarosi magyarság végvára lett.
Állandó kapcsolatban állt az erdélyi magyar szellemi élet, az erdélyi magyar ifjúsági sajtó képviselőivel, és jó viszonyt ápolt a máramarosi magyar faluközösségekkel is. Iskolaigazgatóként, iskolaszervezőként egy erős, versenyképes tanintézmény megteremtéséért küzdött, amely bentlakásos rendszerrel működik ma is. Az ő kezdeményezésére viseli az iskola 2006 óta Kós Károly nevét. De nem csak igazgatóként volt sikeres: 2010 és 2012 között, nyugdíjazása előtt Máramaros megyei főtanfelügyelő-helyettesként is felvállalta és szolgálta a máramarosi magyar nyelvű oktatás ügyét. 2012-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást folytatta: ott volt, ahol csak szükség volt a munkájára. 52 évnyi munkássága példaértékű, amelyet személyiségéből áradó optimizmusa tesz hitelessé. „Bízik az erdélyi, partiumi magyarság szellemi és anyagi erejében, amely biztosítja e nemzeti közösség fennmaradását. Ebből a meggyőződéséből született hitvallásnak is tekinthető az a gondolata, hogy Erdélyben, Partiumban történelmet tanítani igazán megtisztelő felelősség – történelmi önismeretet kialakítani pedig egyszerűen kötelesség” – méltatta a volt iskolaigazgatót Varga D. István magyartanár.
A díjak átadása után Papp Borbála lelkipásztor áldása és Vitéz Bikfalvi György méltatása következett, majd leleplezték a Petri Mór emlékére állított obeliszket.
