Jó mesterünk, immár néhai Guttman Mihály ezelőtt 90 esztendővel, 1926. július 21-én az erdélyi bányavárosban, Petrozsényban született. Gazdag, szép hosszú életét, amelyről 85 évesen vallott, Isten ajándékának és népes családja iránta való szeretetének tulajdonította. Azon pedagógusok közé tartozott, akik közel állottak diákjaikhoz, hiszen mindenki Misi bácsinak szólíthatta.
37 éven át, azaz 1949-től 1986-ig volt a neves Kolozsvári Zeneművészeti Líceum tanára, nyolc éven át, 1950 és 1958 között igazgató tanára, a diákzenekar, a leánykórus, valamint a kamarazene együttes munkájának irányító karnagya, amellyel több száz zeneiskolai koncertet szervezett és vezényelt. Zeneművészeti, valamint kitűnő szervezői munkájának köszönhetően 1959 és 1975 között a Kolozsvári Állami Filharmónia művészeti titkári tisztségét is betölthette, majd több mint húsz éven át, 1987-től 2009-ig a nagy múltú tordaszentlászlói férfikar, a dalárda munkáját folytatva felvállalta a tordaszentlászlói kórus, azaz a női kar, majd a vegyes kar képzését és vezetését. Nagyra értékelve kiemelkedő szervező és karvezetői munkásságát, 1999. szeptember 29-én, névnapján, Tordaszentlászló díszpolgárává avattuk.
Guttman Mihály közösségformáló és nemzetmegtartó munkáját Nagy István zenetanár-karnaggyal együtt Kolozsváron kezdte közvetlenül a második világháború befejezése után. Az akkori zeneművészeti elit tagjaival együttműködve alakult meg a Bartók Béla Dalosszövetség, amelyet azonban 1948-ban az államosítás, az akkori proletárhatalom megszűntetett.
A röviddel az 1989-es romániai rendszerváltás után a Brassóban újraalakult EMKE nyomában újraindult Romániai Magyar Dalosszövetség 1994-ben Kolozsváron Guttman Mihály zenetanár-karnagyot tiszteletbeli elnökké választotta. Zenepedagógusként a hazai énekkarok munkájának segítségére sietve állította össze a Romániai Magyar Zeneszerzők Kórusgyűjteménye című hiánypótló kötetet, hogy megújuljon és beteljesülhessen rég várt óhajunk és célunk: Bartók nyomában, Kodály szellemében haladva újraéledjen az „éneklő Erdély, éneklő magyar ifjúság”.
Hála Istennek, hogy mára a Bartók és a Kodály művek vagy ezek szellemisége mind a zeneiskolai koncerteken, mind a dalosszövetségi rendezvényeken, a kórustalálkozókon jelen vannak. Így van ez Tordaszentlászlón is a Szent László-napi kórustalálkozókon, amelyek sorában idén a 27. következett a Romániai Magyar Dalosszövetség által meghirdetett Guttman Mihály emlékév keretében.
Guttman Mihály tanár úr a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmából megjelentetett füzet előszavában a következőket írja: „Huszadik alkalommal, Urunk segedelmével, bátran, hitünket megvallva, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, Erdély viszonylatában legnagyobb seregszemléje ez élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk. Lassan-lassan zarándokhelyünk. Amint a csodatevő Csíksomlyói Szűzanya százezreket hív össze magához, úgy szólítja meg immár Tordaszentlászló református templomának harangja a velünk együtt érzőket. Bátran énekeljük: Nem sokaság, hanem lélek, / Szabad nép tesz csuda dolgokat…”
Egy kórus dicsérete címmel a Szabadság, 1999. április 15-i számában így írt a női kórus, a ma is működő későbbi tordaszentlászlói énekkar 11 éves munkájáról: „Ha nem léteztek, akkor biztos nem lett volna tordaszentlászlói kórustalálkozó sem. Ha valaki Salzburgról hall, Mozart neve jut eszébe, és ez majd így lesz Szentlászlóval is. Mindez pedig a ti munkátok érdeme. (…) Az első tíz év alatt gyűltek a meghívottak és a meghívások is, szaporodtak a testvéri-baráti kapcsolatok. Minden szereplésnek megvolt az »adventje«, a várakozás, a felkészülés ideje, feszítő próbákkal. Magatokénak tudjátok Halmos László, Bárdos Lajos, Bartók Béla, Kodály Zoltán számos művét, Jagamas János, Márkos Albert, Vermesy Péter műveit-népdalfeldolgozásait. Repertoárotokban több mint száz mű szerepel. Hihetetlen. De ha utánaszámolunk, 11 év alatt mintegy 1100 próbanapon ez kb. 3000 próbaórát jelent. Köszönet érte. És köszönet azoknak is, akik hozzásegítettek Titeket. (…) De ne a számokat nézzük, hanem a szép hangversenyeket itthon, Baróton és Gelencén, vagy Siklós várának kápolnájában, Nagykőrös csodás református templomában, a hollandiai emlékezetes turné megannyi emlékeit-szépségeit. Sikeres és kevésbé sikeres előadások, öröm és szomorúság köt mindinkább össze.
Elsők között szerepeltetek az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség tagjai között. Megértettétek mindig a hívó szavát az összetartó egyesületeknek. Alkotóm ajándékának tekintem, és tudom, tekintitek ti is. Köszönöm, hogy együtt lehettünk, és nyugdíjas éveimbe belefértetek. Virágaitokat szeretett feleségem sírjára tettem, hiszen tudjátok, mennyire szeretett titeket.
Kívánom, továbbra is ápoljátok a magyar kórusművészetet!
Guttman Mihály”
Jó mesterünk, Guttman Mihály tanár úr nem csak Tordaszentlászló és a hozzá közeli Magyarfenes kórusművészetét és közművelődését karolta fel és vállalta magára, hanem nyugdíjas kora ellenére is kezdeményezte, vállalta, szervezte a zengő kórusok tevékenységét, munkára serkentését, bátorított és fellépésre buzdított. A dalosszövetség keretében igyekezett bekapcsolni Bukaresttől Szatmárig és Máramarosig, Temesvártól Bukovináig, Kalotaszegtől az Aranyos-vidéken át Székelyföldig, Budapesttől a Vajdaságig és a Felvidékig a működő kórusokat és szólistákat a magyar közművelődési életbe. Különösen figyelt a szórványban, mostoha körülmények között működő kórusokra. Eleget tett minden szórványbeli meghívásnak, és kórusát, a tordaszentlászlói énekkart évente szórványszolgálatra vitte. S hogy ne haljon ki a népdal, népdaléneklési versenyeket és gyermekkórus-találkozókat szervezett, így járulva hozzá a Magyar Kultúra Napja programjaihoz Kolozsváron és környékén, hogy ez a nap ünnepnappá nemesedjen városon és falun egyaránt. Ez alkalmakkor is tanította felnőtteknek és gyermekeknek, hogy a népdal, amely a magyar lélek tükre, egyidős magyar anyanyelvünkkel, és fejlődésében a magyar kultúra virága. Ezek a nemzetmegtartó alapelvek bontakoztak ki akkor is, amikor évente egy-egy előadást tartott a Szent László-napi kórustalálkozókon megjelent több száz dalos testvérünk előtt.
Megnyerő személyisége Isten és az ember közötti harmóniát jelentette. Hitt az erdélyi magyarság megmaradásában, s így aktív tagja volt a magyar közéletnek is. Szakmai tudásával, hívő kereszténységén alapuló emberségével állandó figyelemmel kísérte a kórusok életét, igényességre buzdítva a kórusművek megválasztásában és előadásában egyaránt. S mindezt az éneklő Erdély megvalósításáért.
Íme, ilyen gazdag hitbeli, lelki, szellemi és közművelődési örökséget hagyott családjára, ránk, tanítványaira, több ezer dalos testvérünkre, akik ebben a munkában méltó tanítványaivá lettek-lettünk, folytatva az ő nemes, felelősségteljes, közösséget formáló, nemzeti kultúrát közvetítő és az utókornak továbbadó munkáját.
Méltó tiszteletünkre, emlékének megbecsülésére, munkájának folytatására, hogy e nép, a magyar nép, amelyből vétettünk, lelkét megtartsa-megtalálja, s táplálja a föld, itt, vagy ott, ahol él.
Guttman Mihály tanár úr munkásságát számos állami, társadalmi és szakmai kitüntetéssel ismerték el még életében. Mi itt most kopjafát állítunk tiszteletére és emlékére, közvetlenül Erdély védőszentje, falunk névadója, Szent László királyunk szobra közvetlen szomszédságában. Így lett újabb kegyeleti-zarándokhely Tordaszentlászló református templomkertje, ahová évente összegyűlhetnek a Kárpát-medence kórusai, hogy folyamatosan felcsendüljön az Istent dicsérő és közösséget formáló szép magyar ének.
A kopjafaállítás gondolatát a Thamó Gyula Közművelődési Egyesület a 2016. február 5-én tartott évi rendes közgyűlése elfogadta, költségeit Tordaszentlászló Község Önkormányzata nevében Tamás Gebe András polgármester elsőként felvállalta, Szőke Zoltánné, a tordaszentlászlói énekkar volt elnök asszonya és Szőke Zoltán, a helyi EMKE elnökének közvetítésével Sándor János székelyföldi fafaragó művész pedig kivitelezte. A kopjafa szövegzáró felirata hozzánk, és mindenkihez intésként szól: „Őrzők! Vigyázzatok a strázsán!”
(Elhangzott június 25-én, Tordaszentlászlón az emlékkopja avatóján)
