Erdélyi Krónika 2017

Immár több mint egy éve, hogy elindult Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika. Visszatekintve az elmúlt 12 hónapra, elmondható, hogy a kezdeményezés nem volt eredménytelen. Az elképzeléseknek megfelelően sikerült létrehoznunk egy olyan internetes felületet, amely a laikus közönség számára heti rendszerességgel közöl tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő írásokat Erdély történelmi múltjáról. Fontos partneri kapcsolataink létesültek a Művelődés és a Korunk folyóiratokkal, összeköttetésünk alakult ki a Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel, a Történelem Szakkollégiummal, valamint a Román Akadémiai Könyvtár kolozsvári fiókjával és a Szabadság közéleti napilappal is. Több fórumon, rendezvényen és médiafelületen is lehetőségünk volt bemutatni az Erdélyi Krónika tevékenységét, céljait. Az első bemutatkozásunk a Romániai Doktorandusok és Fiatal Kutatók konferenciáján zajlott, majd a Kolozsvári Magyar Napokon, a gyergyói történész táborban és a Thinkonomy fórumán is ismertettük a portál működését, küldetését és jövőbeli terveit. Szintén jelentős előrelépés volt az Erdélyi Krónika Egyesület megalapítása, ugyanis ez biztosítja a portál működésének intézményes hátterét.

Az Erdélyi Krónika világhálós portál kezdőlapja
Az Erdélyi Krónika kezdőlapja

Az év legnagyobb sikere azonban kétségtelenül az volt, hogy a portált sikerült online ismeretterjesztő folyóiratként regisztrálni a Magyar Tudományos Művek Tárába. Ez azt jelenti, hogy a honlapon megjelent cikkek hivatalos közlésnek számítanak, és felvehetők az MTMT-s publikációs jegyzékbe, továbbá pontokat érnek a magyarországi felsőoktatási, ösztöndíj- és pályázati rendszeren belül. A fentiek mellett ugyancsak örvendetes, hogy a BBTE Történelem és Filozófia Karán működő szakkollégium haladó gondolkodású tanárai a diákok szakmai fejlődése érdekében az Erdélyi Krónika portál nyújtotta publikációs lehetőségek kihasználását szorgalmazzák.

A portál tartalmában is sokat gazdagodott az elmúlt év során: az Erdélyi Krónika a már meglévő rovatok mellett négy újjal bővült. A Villámkérdések történészeknek című rovat célja, hogy a történészeket röviden, a szakmaitól eltérő nézőpontból, személyes kérdések révén mutassa be az olvasóknak és a pályatársaknak, akik így jobban megismerhetik az embert a hivatás mögött. A Képkocka rovat, amint ahogy a neve is utal rá, történelmi filmekről és sorozatokról készült rövid ismertetőket tartalmaz. Itt nemcsak a legújabb filmekről lehet olvasni, hanem rengeteg régi, talán feledésbe merült, értékes film is újra terítékre kerül. Ezek mellett indult egy társadalomtörténeti és egy művészettörténeti rovatunk, valamint előkészületben van egy hadtörténeti rovat is.

A portálon megjelent publikációk 2017-es olvasottsági mutatói az elvárások szerint alakultak. A követőink száma az év utolsó harmadára megnőtt, s noha nyáron, valamint az ünnepek időszakában visszaesett a kattintások száma, az éves teljesítménnyel teljes mértékben elégedettek lehetünk. Itt azt is hozzá kell tenni, hogy az Erdélyi Krónika kezdeményezése egyedülálló a térségben, így nincs konkurenciája, és egyelőre az olvasottsági mutatókat sincs mihez viszonyítani. A portál kizárólag hetente egyszer közöl cikket, így az éves olvasottsági indexet ennek tükrében kell értelmezni, és nem hasonlítható össze sem a hírportálok, sem más szórakoztató vagy közösségi platformok olvasottságával. Sőt, mivel Erdélyben egyelőre nincs más ilyen jellegű portál, ezért lényegében bármilyen párhuzam értelmetlen.

Indulásunk óta 205 cikket, ismertetőt, interjút, beszámolót, eseményfelhívást tettünk közzé, vagyis hetente átlagosan 4 bejegyzéssel jelentkeztünk. A szerzőgárda nagyrészt pályakezdő történészekből és egyetemi hallgatókból áll, ami azt jelenti, hogy a portál nyújtotta lehetőségeket elsősorban a fiatal szakmabeliek veszik igénybe, az előrehaladottabb szenior történészek már kevésbé. Jövőbeli terveink között szerepel, hogy ezen változtassunk. A cél elérése érdekében egyrészt a távolságtartó és szkeptikus közelítők aggályait szükséges oldanunk, másrészt pedig a nyilvánosság igényére kell irányítanunk a figyelmet, arra, hogy a történelem, a múlt megismerése nem korlátozódhat egy zárt történészi rétegre. A négy fal között zajló konferencia-előadások, vagy a szaklapokba publikált dolgozatok nem biztos, hogy eljutnak a nagyközönséghez, de ha mégis, akkor sem közérthető formában. Történelmünk megismerésének és szakszerű terjesztésének társadalmi haszna megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért nagy felelőtlenség lenne, ha kutatásainkat mindössze egy szűk réteg számára tennénk elérhetővé. A történészek és a nagyközönség között tátongó szakadék már így is túl nagy, ha pedig el szeretnénk kerülni, hogy a jövő nemzedékei ne téveszméken nőjenek fel, akkor mindenképpen vállalni kell az egyszerű és közérthető nyelvezettel szavakba öntött, de a szakmaiság igényének megfelelő ismeretterjesztés feladatát. Az Erdélyi Krónika csapata által létrehozott internetes platform és közösségi háló egy olyan fórumot teremt, ahol nem a mitizált közhiedelmek, hanem a tudományos eszközökkel végzett múltfeltárás a legfontosabb szempont.

A statisztikai adatok alapján az elmúlt évben 30 ezer egyéni látogató összesen 70 ezer alkalommal kereste fel az oldalt. Az olvasók többsége, pontosabban 60 százaléka Romániából, 30 százaléka Magyarországról és 10 százaléka a világ többi országából böngészte az Erdélyi Krónika tartalmát. Olyan országokból is rendszeresen felkeresték a lapot, mint például Ausztrália, Kanada, Mexikó vagy az Egyesült Államok, de ránk kattintottak már Gabonból, Peruból, Panamából, Szingapúrból vagy Jordániából is. Településekre bontva, csak a romániai olvasókat nézve kijelenthetjük, hogy a követők jelentős többségének lakhelye Kolozsvár, ezután következik Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kovászna és Brassó szintén benne van a top 10-ben, és érdekes, hogy a lista nyolcadik helyét Bukarest foglalja el. Az itt felsorolt települések mellett a lap jelentős olvasóbázissal rendelkezik Budapesten, Szegeden és Debrecenben is.

A modern digitális technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva az Erdélyi Krónika lényegesen kitágította az ismeretterjesztés határait. Az interneten keresztül az általunk közvetített tartalom azokhoz az olvasókhoz is eljut, akikhez a nyomtatott kiadványok nem, ezáltal pedig sokkal szélesebb körben népszerűsíthető a régiók történelme. Azért régiók és nem régió, mert az Erdélyi Krónika érdeklődése nem korlátozódik a történelmi Erdély múltjára. A szerkesztőség álláspontja szerint Erdély egy tágabb értelmezési keretbe helyeződik, amelyhez szorosan kapcsolódik a Partium, Máramaros és a Bánság.

Az elmúlt tíz évben az olvasási szokások nagymértékben átalakultak, és folyamatos változásban vannak, ezt figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a portál struktúrája rugalmas legyen, és bármikor képessé váljon alkalmazkodni az új viszonyokhoz, olvasói igényekhez. A jelenkori online ismeretterjesztés sikerének kulcsa alapvetően a rövid, olvasmányos, könnyen értelmezhető és lényegre törő stílus. A részletgazdag, száraz, nehéz nyelvezetű és terjedelmes írások elriasztják a hétköznapi olvasókat. A szerkesztőség részéről nagy naivitás lett volna azt feltételezni, hogy a laikus közönség olvasási szokásait ezek a szempontok határoznák meg. Mindezt figyelembe véve a cikkek többségénél a maximális terjedelem 10 ezer (kivételes esetekben 20 ezer) karakter. A kellemes olvasásélmény elérése érdekében fontos kritérium a szövegtörzs szellős szerkesztése, tördelése és a gazdag illusztrálás.

A portál arculata és logója többször is megváltozott, míg végül sikerült megalkotni a lap szellemiségéhez legjobban illeszkedő dizájnt. A fekete és szürke árnyalatainak kombinációja visszafogott, letisztult és minimalista hatást kölcsönöz, amely nem hivalkodik, ugyanakkor nem is egyhangú. A rendszeres kísérletezésnek köszönhetően a betűtípus, a betűméret és a háttérszín is a legújabb olvasói igények és szokások szerint alakult ki. A külső formatervezésénél elsődleges követelmény volt, hogy egy könnyen irányítható, szellős és interaktív platform álljon az olvasók rendelkezésére. A tapadó navigációssáv (masthead), az oldalsáv (sidebar) és a lábrészmodul (footer-widget) segít a gyors eligazodásban, valamint lehetővé teszi a gördülékeny és komfortos böngészést. Szintén elemi szempont volt, hogy a portál mobileszköz-kompatibilis legyen, hiszen manapság egyre többen olvasnak cikkeket a telefonkészülékeiken. Az Erdélyi Krónika követői között egyelőre alacsony azok aránya, akik okostelefonról böngészik a lapot, ám számuk folyamatosan növekszik, és ezt szem előtt tartva már tavaly kiépült egy könnyed megjelenésű, egyszerűen kezelhető telefonos interfész.

Összességében nézve elmondhatjuk, hogy az Erdélyi Krónika projekt számára az intézményesülés, a szakmai berkekből érkező elismerések, valamint a pozitív visszajelzések biztosítottak szilárd és stabil alapot. Az ebből fakadó konzisztens fejlődés legfontosabb eredménye, hogy a portál az erdélyi szakmai ismeretterjesztés úttörője és egyben fontos komponense lett. A kezdeményezés továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a digitális szektor lehetőségeinek hatékony kiaknázása, a progresszív, professzionális hozzáállás és az objektív megközelítés. Csak ezek által garantálható, hogy az Erdélyi Krónika 2018-ban elveinek és céljainak megfelelően szintet lépjen az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés terén.

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Balázs Bécsi Attila

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma a 2016/2017-es tanévben indította Hétköznapi hőseink – írjunk történelmet! elnevezésű kezdeményezését. Ennek lényege, hogy iskolások saját szülőfalujukból mutassanak be olyan embereket, akik bár nem kerültek reflektorfénybe, szélesebb körben nem kerültek az érdeklődés középpontjába, de munkájuk révén sokat tettek a helyi közösségekért, és rendkívüli képességeikről, kiemelkedő tulajdonságaikról, átlagon felüli jellemvonásukról tettek tanúbizonyságot. A projekt erdélyi lebonyolítója az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, ezen belül a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet, résztvevői romániai magyar iskolás csapatok. Új, Hétköznapi hőseink című sorozatában a Művelődés szerkesztősége a kezdeményezés során eddig született, helytörténeti adalékokat is tartalmazó dolgozatok szerkesztett, esetenként tömörített változatát teszi közzé.

" (...) a kulturális termék előállítása is pontosan olyan, mint a kertészetének: mindkettőnek megvan az eredete, ami a kultúrában az ötlet, a kertészetben pedig a mag. A kultúrában az ötlet és az ihlet önmagában semmit nem ér, ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, ha nem ölt testet színben, szóban, hangban, festményben, versben, zenében. A kertészetben, ös - szességében a mezőgazdaságban is így van: ott van a mag, ami ha nem kerül megfelelő kezekbe és környezetbe, más szóval, ha nem kerül számára jó földbe, ha nem kap vizet, napfényt, táplálékot, akkor elsenyved, elpusztul. A két szakterület tartalmát tekintve valóban más, de logikailag teljesen egyforma. A mezőgazdaságban van egy állandó: a föld, ez az alap. A kultúrában, a közművelődésben is van egy állandó: az ember, a célközönség. De a mechanizmusok hasonlóak. "

Jósika Miklós szülőháza Tordán

Tordával kapcsolatosan többször elhangzott, hogy sok jelentős értelmiségit adott a világnak, de ezeket nem tudta megtartani. Így hát úgy döntöttem, hogy megvizsgálom ennek a megállapításnak a történelmi háttereit, és bemutatok néhány értelmiségit, aki a tudományok, irodalom és a művészetek terén alkotott, olyan embereket, akiknek életműve már lezárult.

Albert Mátyás

... ha jól belegondolok, már gyerekkoromban érződött a kultúrához, a művelődéshez ragaszkodás. A magyar identitás megőrzése és az itthon, a szülőföldön maradás ösztönzése is már serdülőkoromban jelentkezett, ami azután csak egyre jobban erősödött. Talán így kell születni, ez belülről jön, ezek mind erős és öntudatos belső érzések, amelyek később csiszolódnak, és a mindennapok rávilágítanak, rávezetnek arra, hogy tenned kell valami jót, valami maradandót.

Vannak csaták, amelyeket elveszítünk. Rájöttem. Ma bejöttem az irodába, és látom, hogy egyik kolléganőm fia ott ül az egyik széken. Hatalmas mosollyal ráköszönök a kis Danra, és ahogy a spanyol mondja, „no me paró bola”, rám sem hederített. Ha a felnőtt és az okostelefon küzd a gyermek figyelméért, abból mi ritkán kerülünk ki győztesen. Komolyra fordítva a szót, szeretnék kicsit foglalkozni azzal, hogy Latin-Amerikában hogyan fest az anya, apa és a gyermek kapcsolata, valamint azzal, hogy mi mindent képesek egymásért megtenni.

Honduras nem az az ország, amelyet ha valakinek megemlítesz, akkor rögtön tudja, hogy miről beszélsz. Ami földrajzi elhelyezkedését illeti, legyünk őszinték, legtöbbünknek kell egy kis segítség, hogy megtalálja a térképen. És ha már itt tartunk, akkor elárulom, hogy vannak olyanok, akik nemhogy az ország, de még a térség létezéséről sem tudnak. És ha földrajzi elhelyezkedését homály fedi, akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy kultúrájának sajátosságai még kevesebbé ismeretesek.

A Partiumi Honismereti Konferenciák társaságunk legmagasabb fóruma. Ekkor mutatjuk be tagtársaink kutatási eredményeit, amelyeket igyekszünk közzé tenni mindenki számára. Ugyanekkor adjuk át a Fényes Elek-díjakat és más kitüntetéseket. Ekkor tartjuk a közgyűlésünket is, amelyen fontos határozatokat hozunk. Gyakorlatilag ekkor találkozunk egymással, Szatmárnémetitől Temesvárig, Budapesttől Kolozsvárig. Nem véletlenül mondtam Budapestet, mert nyolc tagunk van Magyarországról. Eddig 24 konferenciát szerveztünk: igyekeztünk mindig más helységben megszervezni, elsősorban ott, ahol sikerült segítséget kapni, a helyi önkormányzatoktól, az egyházaktól. És természetesen a helyi tagtársaink hathatós segítségével. Ugyanakkor igyekeztünk bevonni az illető terület szakembereit is. Ekkor találkoznak a jó barátok, elbeszélgetünk, mint egy nagy családban. Remélem, így érez mindenki.

A Benedek Elek Emlékév legkiemelkedőbb rendezvénye szeptember 30-én Baróton és Kisbaconban volt: Erdővidék központ­jában Elek apó szobrát avatták fel, szü­lőfalujában pedig az emlékház ötven éves fennállását ünnepelték. 2019 hár­mas évforduló okán vált Benedek Elek Emlékévvé: 160 éve született, 90 éve halt meg a nagy mesemondó, lapszerkesztő és kiváló publicista, az általa épített Ma­ri-lak pedig, hol élete utolsó éveit élte, félszáz esztendeje vált múzeummá és zarándokhellyé.

Újra meg újra olvasom a levelét Kedves öcsém, s nem akarok hinni a szemem­nek: minden szavából meleg szeretet árad felém. Ezt a szeretetet könyveim­nek köszönhetem, melyeknek ön gyer­mekkorától mind e mai napokig hű olvasója. Az én szívemről szakadt szü­lötteimnek, melyek megtalálták az utat az ön szívéhez.

Imreh István születésének 100. évfor­dulójára több intézmény és több rokon tudományterület képviselői együtt em­lékeztek szeptember 12–13-án az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kolozsvári Aka­démiai Bizottság Történelemtudomá­nyi Szakbizottsága, a BBTE Történelem és Filozófia Karának Magyar Történeti Intézete és az MTA BTK Történettudo­mányi Intézete közös szervezésében Kolozsváron megrendezett konferenci­án. Ez is mutatja, hogy mind az erdélyi magyar, mind a magyarországi tudo­mányosság képviselői magukénak érzik a hagyatékát.

Dávid Ferenc szobor, Kolozsvár

Megtörténhet, hogy „a Dávid Fe­renc-szobor”-ként fog bevonulni a törté­nelembe az az egész alakos műalkotás, amelyet augusztus 17-én ünnepélyes keretek között avattak fel Kolozsvár belvárosában. Az unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégi­um, a püspöki hivatal között létrehozott kis téren álló bronzszobor különleges­sége, hogy az első egész alakos Dá­vid Ferenc-szobor, ami valaha készült. És mivel az unitáriusok vallásalapító püspökéről (1520 körül–1579) nem ma­radt fenn hiteles képi ábrázolás, nem ki­zárt, hogy sokaknak ez a kép ragad meg róla a retináján.

Hawaii hallatán a legtöbb emberben fel sem merül, hogy néhány száz magyar ajkú honfitársunk éli ott mindennapjait, valamint háromezerre tehető azoknak a személyeknek a száma, akik magyar származásúnak vallják magukat. A kivándorló emberek egy része el­zárkózik a többi magyartól, de szeren­csére akadnak olyan elszánt személyek, akik igyekeznek identitásukat megőriz­ni. Ezek a Hawaiin élő magyarok, több ezer kilométernyire az anyaországtól, a tőlük telhető módon ápolják hagyo­mányainkat, ünneplik nemzeti ünne­peinket.

securitate beszervezés

A megfigyelt történelemkörről a nevemre kiállított I 72467-es számú szekus dosszié főleg kutatói tevékenységem megfigyelésére vonatkozott. Ennek ellenére számos adatot, dokumentumértékű feljegyzést tartalmaz oktató-nevelői tevékenységemre, főleg pedig az általam vezetett történelemkör tevékenységének a megfigyelésére vonatkozóan. A jelentősebb feljegyzések a következők.

Szentlászló kórustalálkozó

A hely és az alkalom történelmi fontosságát jó mesterünk, karnagyunk, Guttman Mihály néhai zenetanár így fogalmazta meg a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmával, 2010-ben: „… Urunk segedelmével, bátran megvallva hitünket, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, erdélyi viszonylatban a legnagyobb seregszemléje az élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy Szent László királyunk napján, a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján, Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk, lassan-lassan zarándokhelyünk.”

A történelemkör tagjai 1982 őszén dolgozataikat Bukarestben is bemutatták. Vendéglátónk Demény Lajos, a Nicolae Iorga történeti intézet nemzetiségi osztályának a vezetője volt, aki október 14-én házigazdaként fogadott bennünket a Petőfi Sándor Művelődési ház rendezvényén. A történelemkör diákjainak az előadásairól az Ifjúmunkás azt írta: „Az esemény, amely ennek a levélnek a megírására késztet, október 14-én zajlott le Bukarestben, amikor is a Petőfi Sándor Művelődési Ház vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemkörének tagjait.