Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Erdélyi Krónika 2017

Immár több mint egy éve, hogy elindult Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika. Visszatekintve az elmúlt 12 hónapra, elmondható, hogy a kezdeményezés nem volt eredménytelen. Az elképzeléseknek megfelelően sikerült létrehoznunk egy olyan internetes felületet, amely a laikus közönség számára heti rendszerességgel közöl tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő írásokat Erdély történelmi múltjáról. Fontos partneri kapcsolataink létesültek a Művelődés és a Korunk folyóiratokkal, összeköttetésünk alakult ki a Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel, a Történelem Szakkollégiummal, valamint a Román Akadémiai Könyvtár kolozsvári fiókjával és a Szabadság közéleti napilappal is. Több fórumon, rendezvényen és médiafelületen is lehetőségünk volt bemutatni az Erdélyi Krónika tevékenységét, céljait. Az első bemutatkozásunk a Romániai Doktorandusok és Fiatal Kutatók konferenciáján zajlott, majd a Kolozsvári Magyar Napokon, a gyergyói történész táborban és a Thinkonomy fórumán is ismertettük a portál működését, küldetését és jövőbeli terveit. Szintén jelentős előrelépés volt az Erdélyi Krónika Egyesület megalapítása, ugyanis ez biztosítja a portál működésének intézményes hátterét.

Az Erdélyi Krónika világhálós portál kezdőlapja
Az Erdélyi Krónika kezdőlapja

Az év legnagyobb sikere azonban kétségtelenül az volt, hogy a portált sikerült online ismeretterjesztő folyóiratként regisztrálni a Magyar Tudományos Művek Tárába. Ez azt jelenti, hogy a honlapon megjelent cikkek hivatalos közlésnek számítanak, és felvehetők az MTMT-s publikációs jegyzékbe, továbbá pontokat érnek a magyarországi felsőoktatási, ösztöndíj- és pályázati rendszeren belül. A fentiek mellett ugyancsak örvendetes, hogy a BBTE Történelem és Filozófia Karán működő szakkollégium haladó gondolkodású tanárai a diákok szakmai fejlődése érdekében az Erdélyi Krónika portál nyújtotta publikációs lehetőségek kihasználását szorgalmazzák.

A portál tartalmában is sokat gazdagodott az elmúlt év során: az Erdélyi Krónika a már meglévő rovatok mellett négy újjal bővült. A Villámkérdések történészeknek című rovat célja, hogy a történészeket röviden, a szakmaitól eltérő nézőpontból, személyes kérdések révén mutassa be az olvasóknak és a pályatársaknak, akik így jobban megismerhetik az embert a hivatás mögött. A Képkocka rovat, amint ahogy a neve is utal rá, történelmi filmekről és sorozatokról készült rövid ismertetőket tartalmaz. Itt nemcsak a legújabb filmekről lehet olvasni, hanem rengeteg régi, talán feledésbe merült, értékes film is újra terítékre kerül. Ezek mellett indult egy társadalomtörténeti és egy művészettörténeti rovatunk, valamint előkészületben van egy hadtörténeti rovat is.

A portálon megjelent publikációk 2017-es olvasottsági mutatói az elvárások szerint alakultak. A követőink száma az év utolsó harmadára megnőtt, s noha nyáron, valamint az ünnepek időszakában visszaesett a kattintások száma, az éves teljesítménnyel teljes mértékben elégedettek lehetünk. Itt azt is hozzá kell tenni, hogy az Erdélyi Krónika kezdeményezése egyedülálló a térségben, így nincs konkurenciája, és egyelőre az olvasottsági mutatókat sincs mihez viszonyítani. A portál kizárólag hetente egyszer közöl cikket, így az éves olvasottsági indexet ennek tükrében kell értelmezni, és nem hasonlítható össze sem a hírportálok, sem más szórakoztató vagy közösségi platformok olvasottságával. Sőt, mivel Erdélyben egyelőre nincs más ilyen jellegű portál, ezért lényegében bármilyen párhuzam értelmetlen.

Indulásunk óta 205 cikket, ismertetőt, interjút, beszámolót, eseményfelhívást tettünk közzé, vagyis hetente átlagosan 4 bejegyzéssel jelentkeztünk. A szerzőgárda nagyrészt pályakezdő történészekből és egyetemi hallgatókból áll, ami azt jelenti, hogy a portál nyújtotta lehetőségeket elsősorban a fiatal szakmabeliek veszik igénybe, az előrehaladottabb szenior történészek már kevésbé. Jövőbeli terveink között szerepel, hogy ezen változtassunk. A cél elérése érdekében egyrészt a távolságtartó és szkeptikus közelítők aggályait szükséges oldanunk, másrészt pedig a nyilvánosság igényére kell irányítanunk a figyelmet, arra, hogy a történelem, a múlt megismerése nem korlátozódhat egy zárt történészi rétegre. A négy fal között zajló konferencia-előadások, vagy a szaklapokba publikált dolgozatok nem biztos, hogy eljutnak a nagyközönséghez, de ha mégis, akkor sem közérthető formában. Történelmünk megismerésének és szakszerű terjesztésének társadalmi haszna megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért nagy felelőtlenség lenne, ha kutatásainkat mindössze egy szűk réteg számára tennénk elérhetővé. A történészek és a nagyközönség között tátongó szakadék már így is túl nagy, ha pedig el szeretnénk kerülni, hogy a jövő nemzedékei ne téveszméken nőjenek fel, akkor mindenképpen vállalni kell az egyszerű és közérthető nyelvezettel szavakba öntött, de a szakmaiság igényének megfelelő ismeretterjesztés feladatát. Az Erdélyi Krónika csapata által létrehozott internetes platform és közösségi háló egy olyan fórumot teremt, ahol nem a mitizált közhiedelmek, hanem a tudományos eszközökkel végzett múltfeltárás a legfontosabb szempont.

A statisztikai adatok alapján az elmúlt évben 30 ezer egyéni látogató összesen 70 ezer alkalommal kereste fel az oldalt. Az olvasók többsége, pontosabban 60 százaléka Romániából, 30 százaléka Magyarországról és 10 százaléka a világ többi országából böngészte az Erdélyi Krónika tartalmát. Olyan országokból is rendszeresen felkeresték a lapot, mint például Ausztrália, Kanada, Mexikó vagy az Egyesült Államok, de ránk kattintottak már Gabonból, Peruból, Panamából, Szingapúrból vagy Jordániából is. Településekre bontva, csak a romániai olvasókat nézve kijelenthetjük, hogy a követők jelentős többségének lakhelye Kolozsvár, ezután következik Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kovászna és Brassó szintén benne van a top 10-ben, és érdekes, hogy a lista nyolcadik helyét Bukarest foglalja el. Az itt felsorolt települések mellett a lap jelentős olvasóbázissal rendelkezik Budapesten, Szegeden és Debrecenben is.

A modern digitális technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva az Erdélyi Krónika lényegesen kitágította az ismeretterjesztés határait. Az interneten keresztül az általunk közvetített tartalom azokhoz az olvasókhoz is eljut, akikhez a nyomtatott kiadványok nem, ezáltal pedig sokkal szélesebb körben népszerűsíthető a régiók történelme. Azért régiók és nem régió, mert az Erdélyi Krónika érdeklődése nem korlátozódik a történelmi Erdély múltjára. A szerkesztőség álláspontja szerint Erdély egy tágabb értelmezési keretbe helyeződik, amelyhez szorosan kapcsolódik a Partium, Máramaros és a Bánság.

Az elmúlt tíz évben az olvasási szokások nagymértékben átalakultak, és folyamatos változásban vannak, ezt figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a portál struktúrája rugalmas legyen, és bármikor képessé váljon alkalmazkodni az új viszonyokhoz, olvasói igényekhez. A jelenkori online ismeretterjesztés sikerének kulcsa alapvetően a rövid, olvasmányos, könnyen értelmezhető és lényegre törő stílus. A részletgazdag, száraz, nehéz nyelvezetű és terjedelmes írások elriasztják a hétköznapi olvasókat. A szerkesztőség részéről nagy naivitás lett volna azt feltételezni, hogy a laikus közönség olvasási szokásait ezek a szempontok határoznák meg. Mindezt figyelembe véve a cikkek többségénél a maximális terjedelem 10 ezer (kivételes esetekben 20 ezer) karakter. A kellemes olvasásélmény elérése érdekében fontos kritérium a szövegtörzs szellős szerkesztése, tördelése és a gazdag illusztrálás.

A portál arculata és logója többször is megváltozott, míg végül sikerült megalkotni a lap szellemiségéhez legjobban illeszkedő dizájnt. A fekete és szürke árnyalatainak kombinációja visszafogott, letisztult és minimalista hatást kölcsönöz, amely nem hivalkodik, ugyanakkor nem is egyhangú. A rendszeres kísérletezésnek köszönhetően a betűtípus, a betűméret és a háttérszín is a legújabb olvasói igények és szokások szerint alakult ki. A külső formatervezésénél elsődleges követelmény volt, hogy egy könnyen irányítható, szellős és interaktív platform álljon az olvasók rendelkezésére. A tapadó navigációssáv (masthead), az oldalsáv (sidebar) és a lábrészmodul (footer-widget) segít a gyors eligazodásban, valamint lehetővé teszi a gördülékeny és komfortos böngészést. Szintén elemi szempont volt, hogy a portál mobileszköz-kompatibilis legyen, hiszen manapság egyre többen olvasnak cikkeket a telefonkészülékeiken. Az Erdélyi Krónika követői között egyelőre alacsony azok aránya, akik okostelefonról böngészik a lapot, ám számuk folyamatosan növekszik, és ezt szem előtt tartva már tavaly kiépült egy könnyed megjelenésű, egyszerűen kezelhető telefonos interfész.

Összességében nézve elmondhatjuk, hogy az Erdélyi Krónika projekt számára az intézményesülés, a szakmai berkekből érkező elismerések, valamint a pozitív visszajelzések biztosítottak szilárd és stabil alapot. Az ebből fakadó konzisztens fejlődés legfontosabb eredménye, hogy a portál az erdélyi szakmai ismeretterjesztés úttörője és egyben fontos komponense lett. A kezdeményezés továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a digitális szektor lehetőségeinek hatékony kiaknázása, a progresszív, professzionális hozzáállás és az objektív megközelítés. Csak ezek által garantálható, hogy az Erdélyi Krónika 2018-ban elveinek és céljainak megfelelően szintet lépjen az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés terén.

 

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

türi magyar ház

E népszokás ezeréves, pogánykori „felmenői” a téli napfordulóhoz köthető néphagyományok között keresendők, mint például a regölés volt hajdanán, amely már nem él a faluban (egyebütt sem a környékünkön), de szövegtöredékeit a gyermekmondókák hellyel-közzel még megőrizték. 

I. István király 1038. augusztus 15-én halt meg, és Székesfehérvárott az általa építtetett Nagyboldogasszony-székesegyházban temették el. 1083. augusztus 20-án ugyanitt avatták szentté. Nem meglepő ezek után, ha nehézségek idején ma is, közel ezer évvel az ő halála után, buzgón hozzá fohászkodunk, és templomainkban ezt énekeljük: „Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben teelőtted sírván”.

Olvasótábor Szálkán

Még a térképen is alig… A faluban magában már inkább, hisz volt már itt ilyesmi. Mint ahogyan másutt is előfordult, több helyszín esetében, a visszatérés. Az elmúlt 45 év adott erre alkalmat. Még kimondani is emelkedettség: közel fél évszázad, legkevesebb két nemzedék lelkisége benne, s a példa, az elköteleződés, a játék és az emberélmény közelségei.

both joco, both zsuzsanna

A 30plusz néptánctanfolyamnak indult, de már az elején többnek bizonyult annál. Hamarosan közösséggé kovácsolódott. Célközönsége a harminc fölötti korosztály, de fiatalabbak is jöhetnek. Senkit sem akarunk kizárni, de úgy gondoltuk, hogy ez az a korosztály, amely ha táncolni szeretne, nem válogathat sokféle lehetőségből. Ebben a csoportban nem tanulunk koreográfiát, nem gyúrunk színpadra, hanem csak úgy, a tánc szeretetéért, az együttlétért gyűlünk össze minden péntek este 8 órakor. 

Balázs Ferenc

A népfőiskolának sajátosan erdélyi gyökerei is vannak, ami a sajnálatosan rövid életű Balázs Ferenc egykori unitárius lelkész, író, közösségszervező 1930 és 1937 közötti, az Aranyos-menti Mészkőn kifejtett tevékenységéhez köthetők. 

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-magyarországi Képviseleti Pontján működő Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely megtisztelő lehetőséget kapott kolozsvári bemutatkozásra, a Györkös Mányi Albert Emlékházba. A kör tagjai azzal a kiállítással köszöntötték a látogatókat, amelyet 2017. február 19-én, a Fejedelemasszony névnapján mutattak be a sárospataki Művelődés Házában. Az úri hímzéssel készült textíliák egyben a reformáció 500. évfordulója előtti tisztelgés jegyei is.

„A kommunizmus évtizedeiben mindannyian magyarok maradtunk, ez nagy eredmény. Néhány kelet-európai nép sajnos nem volt ennyire szerencsés. Ugyanakkor kiesett a közös emlékezetből jó néhány évtized. Itt nemcsak arra gondolok, hogy 30 év erdélyi magyar kultúrájáról alig van információja a magyarországi értelmiségnek, hanem arra is, hogy az elmúlt évszázadok erdélyi történelmét is igyekeztek elfeledtetni a magyarországi köztudattal. Rengeteg tévhit, félinformáció él ma is még a képzettebb magyar értelmiségiek körében is Erdéllyel kapcsolatban.”

bodrogközi táncok

A Művelődés folyóirat olvasói is olvashattak már alap hasábjain arról az együttműködésről, amely a romániai szórvány közösségek által működtetett magyar házak és a sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára között az elmúlt évek alatt kialakult.

facebook

Nap mint nap számtalan fontos és kevésbé fontos döntést hozunk meg, amelyek aztán alakítják életünket és újabb döntéshelyzetek elé állítanak. Az énképünk szerves részét képezi az az elképzelés, hogy ezeket a döntéseket néhány kivételes esettől eltekintve szabadon és saját elhatározásunkból hozzuk. A digitális térben tett online „sétáinkra” is inkább tekintünk szabad barangolásként, mintsem befolyásolt lépések sorozataként. A Facebook közösségi oldal gyengéd noszogatásainak „leleplezésén” keresztül mutatom be, hogy miért gondolom illúziónak azt az egyébként identitásvédő mechanizmus mögötti gondolatot, miszerint teljesen szabadon cselekszünk az online vagy akár az offline térben is.

bábszínház

„Itt nem fontos a koncepció, viszont nagyon fontos a jó ízlés, a tiszta gondolat, a szándék, a játék: az, hogy amit meg szeretnél mutatni a gyermekeknek, az játékos legyen, de­rűs, színes… Valami olyat akartunk létrehozni, ami úgy készül, mint egy ajándék. És valahogy úgy is adjuk át, mintha ajándék lenne. Gon­dolkodtunk, hogy mi az, ami az apró gyerme­kek figyelmét megragadja: színek, formák, tér – az atmoszféra. 

Magyarzsákod

A magyarországi és erdélyi falugondnoki kapcsolat gyökerei az 1990-es évek elején keresendők, amikor Kemény Bertalan, a mindannyiunk Berci bácsija Magyarországon hallatlan sikerrel szervezte meg kidolgozott programmal a falugondnoki szolgálatot.

„Az előadásaink sikere, igazi kézzelfogható sikere az, mikor érezzük, hogy a gyermekközönség lélegzetvisszafojtva figyel, együtt rezdülve a színpadi érzelmekkel, mikor felszabadult, boldog nevetés tölti be a termet, mikor spontán felkiáltásokkal, beleszólásokkal vesznek részt a játékban, együtt játszva teljes átéléssel velünk; és a legnagyobb siker az, amikor fellázadnak cselekvésig a rossz, a gonosz ellen, az igazság, a jó védelmében. Mindez a művészetünk értéke, ereje, a játékunk „fizetsége”.

A bihari Érmellék jelenkori katonai hagyományőrzése szempontjából a 2005-ös év mérföldkőnek nevezhető. A történeti hagyományőrzés a Kárpát-medencében Pákozd után, Bihardiószeg központtal (hajdúk, kurucok, huszárok) Érmelléken fedi le a legszélesebb időskálát (honfoglaláskor is). Ez volt az a kapocs, mely mentén Diószeg és Pákozd közt testvértelepülési kapcsolat jött létre.  

Kányádi Sándor, Fodor Sándor

A Napsugár szerkesztőségének a jóvoltából nézegetem, olvasgatom a valamikori kiadványokat. Doboznyi, évfolyamokba rendezve, bekötve szépen. A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállóan vastag lapokat.

Guttmann Mihály, megemlékezés

December 7-én, a 90 éves Misi bácsi köztünk elnevezésű emlékest szólamvezetőjeként, a jelenlévőket Guttman Mihály portréháttérrel közös megalkotására késztetve ennek az arcképnek az előzetes vázlatát igyekeztem megrajzolni, amennyire élményeim és emlékezeti képességem megengedték.