Hawaii hallatán a legtöbb emberben fel sem merül, hogy néhány száz magyar ajkú honfitársunk éli ott mindennapjait, valamint háromezerre tehető azoknak a személyeknek a száma, akik magyar származásúnak vallják magukat.
A kivándorló emberek egy része elzárkózik a többi magyartól, de szerencsére akadnak olyan elszánt személyek, akik igyekeznek identitásukat megőrizni. Ezek a Hawaiin élő magyarok, több ezer kilométernyire az anyaországtól, a tőlük telhető módon ápolják hagyományainkat, ünneplik nemzeti ünnepeinket.
Hawaii az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama, így a kiköltözés önmagában sem egyszerű feladat. Mégis, több száz magyarnak sikerült, s otthonaként említheti ezt az elzárt szigetcsoportot. Hawaii az Amerikai Egyesült Államok legizoláltabb állama. Ez az egzotikus szigetvilág egy elzárt oázis a Csendes-óceán közepén, burjánzó növényvilággal, különleges állatokkal és aktív vulkánokkal.
A torockói találkozón részt vevő, hulát táncolók egy része
Hawaii
Az Amerikai Egyesült Államok délnyugati partja mentén egy tűzhányólánc húzódik a Csendes-óceánban, melynek vízfeletti részei alkotják a Hawaii-szigeteket.
Hawaii a legizoláltabb szigetcsoport és a leghosszabb szigetlánc a világon. A szigetek a tenger alatti vulkanikus tevékenységek által keletkeztek. A számos szigetecske és atollok mellett a hat fő sziget a következő: Oahu, Molokai, Lanai, Maui, Hawaii Island és Kauai.
Napjainkban Hawaiin több mint egymillió ember él, s ennek 80 százaléka Oahu szigetén, ahol Honolulu is található.1
Hawaii történelme kevesebb mint 2000 évet foglal magába, mely így az egyik legrövidebb a világon, jelentős része pedig legendákkal átszőtt. A polinézek, kiknek kultúrája Krisztus előtt 1 500 és 2 000 között alakult ki Szamoa és Tonga szigetvilágában, figyelemre méltó tengerészeti technológiával rendelkeztek, s kéttörzsű tengerjáró kenukkal utazták át az óceánt. Ezek a járművek több mint száz ember szállítására voltak alkalmasak, az ültetésre szánt magvak és háziasított állatok mellett. Időszámításunk szerint 300 körül indultak el, hogy 5 ezer kilométeren keresztül átszeljék az óceánt, és felfedezzék Hawaiit.2
Bár a brit tengerészkapitány és felfedező, James Cook 1778-ban fedezte fel hivatalosan Hawaiit, meggyőző bizonyítékok utalnak arra, hogy a spanyol hajók megelőzték a briteket mintegy 200 évvel. Cook kapitány időzítése egyike a legfurcsább történeteknek. Hajói egy hawaii ünnepségkor érkeztek a partok közelébe. A brit hajók hasonlítottak az ősi hawaii próféciához, mely megjósolta Lono isten visszatérését egy úszó szigeten. A hawaiiak tisztelettel fogadták Cook kapitányt. 1779-ben útnak indultak, azonban Cook hajóit megrongálta a vihar, így vissza kellett térniük az öbölbe. A hawaiiak ekkor jöttek rá, hogy a kapitány és emberei nem lehetnek istenek. Harcok törtek ki, mely során megölték Cook kapitányt.3
Hawaii 1809-ben vált királysággá. 1820-ban pedig megérkeztek az első misszionáriusok Amerikából. 1825-ben Oahun kávé- és cukorültetvényeket hoztak létre, ezután 1840-ben kihirdették Hawaii első alkotmányát, majd 1842-ben az Amerikai Egyesült Államok elismerte a hawaii királyság függetlenségét. Hawaii 1898-ban vált amerikai területté, mely döntés kedvezett az ültetvényeseknek és a kereskedőknek. Végül 1959-ben Hawaii az Amerikai Egyesült Államok 50. tagállama lett, mellyel megnyíltak a szigetek a turisták tömegeinek is.4
Ha a demográfiai adatokat vizsgáljuk meg, megállapíthatjuk, hogy Hawaii népessége nagyon vegyes. A különböző etnikumok közül az ázsiaiak vannak jelen a legnagyobb számban, a 2010-es népszámlálási adatok alapján több mint ötszázezren.5 Hawaii egy olvasztótégely, ahol különböző kultúrájú emberek élik mindennapjaikat. Itt találta meg otthonát néhány szerencsés honfitársunk is, akik bebizonyították, hogy a világban bárhol megmaradhatunk magyarnak.
Sokszoros olimpiai- és világbajnok magyar kajak-kenusok és hawaii magyarok néhány évvel ezelőtt
Hawaii összeköt bennünket
László Judit Erdélyben született és élte le életének jelentős részét. Mintegy 14 évvel ezelőtt költözött Oahu szigetére. Azóta mindennapjait ezen az egzotikus szigeten tölti, és igyekszik összetartó és aktív tagja lenni a kint élő magyaroknak. A közösségi média felületein tartja a kapcsolatot a kint élőkkel, és segíti válaszaival azokat, akik elutaznának a szigetekre. Mindemellett szervezője azoknak a találkozóknak, melyeket az anyaországban vagy az elcsatolt területeken tartanak.
Ezek a hawaii–magyar baráti találkozók összefogják azokat a magyarokat, akik valamilyen módon kötődnek Hawaiihoz, kint éltek vagy él gyermekük, nyaraltak már ott, érdekli őket Hawaii vagy egy ilyen távoli magyar közösség. A közös ezekben a tagokban, hogy mindannyian fontosnak tartják magyarságuk megőrzését és identitásuk erősítését.
Idén júniusban e találkozó Torockóra költözött. A három csodálatos nap lehetőséget nyújtott arra, hogy megismerjük Erdély egyik gyöngyszemét, illetve ő is megismerje Hawaiit.
A valamikori Nagy-Magyarország teljes területéről érkeztek magyarok, hogy ezt a három napot együtt tölthessék el: tanulhassanak Hawaiiról, megismerjék a kint élő magyarokat és történetüket, valamint megízleljék a hawaii kultúrát. Anyaországiak, Erdélyből elszármazottak, felvidékiek, délvidékiek és hawaiiak azért utaztak a Székelykő lábához, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz és Hawaiihoz. S miközben elfogyott a somodi kalács, a Torockóra pedig lassan leereszkedett az éjszaka, megismerkedtünk a Hawaiin élő magyarok történetével és mindennapjaival.
Magyarok Hawaiin
A magyarok nagyobb számú bevándorlása Hawaiira az 1900-as években kezdődött. 1950-ig mintegy 42 magyar érkezett a szigetekre, a következő tíz évben pedig további 35. 1980-ig összesen 121 magyar költözött Hawaiira. Bár a népszámlálási adatok nem mérték a migrációt kiváltó okokat, valószínűsíthető, hogy a 1960-as évekig érkező magyarok elsősorban a második világháború, majd a szovjet megszállás és az 1956-os forradalom elől menekültek. A magyarok a békés élet reményével érkeztek a szigetekre.6
A napjainkban kint élő magyar közösségről nincsenek pontos adataink. Önbevallásuk szerint 200 és 300 közé tehető azoknak a személyeknek a száma, akiknek a magyar az anyanyelvük. Mint mindenhol, itt is vannak olyan személyek, akik elzárkóznak a közösségtől és csendben szeretnék élni az életüket. Szerencsére azonban a magyarok egy összetartó csoportja rendszeresen találkozik, hogy az anyanyelvükön beszélgethessenek.7
Az évek során számos törekvés bizonyította be, hogy a kint élő magyarok igényt tartanak identitásuk ápolására és megőrzésére. Az 1970-es években hivatalos klubbot alapítottak, rendezvényeket szerveznek, majd 2005-ben elindult saját református gyülekezetük. Sajnos napjainkban a gyülekezeti tagoknak nincs lehetőségük istentiszteletre járni, de az ezt az időszakot megelőző találkozók emléke megerősíti bennünk, hogy aktív és magyarságukért tenni akaró közösség alakult ki a Csendes-óceán e távoli szigetén.8
A Hawaiin élő magyarok egy elzárt közösség tagjai, ahol a fehérek számítanak kisebbségnek, és ahol a mindennapok az „aloha spirit” szellemiségében telnek. De mi is ez az „aloha spirit”? Magyarul talán „aloha életérzésnek” fordíthatnánk, s nem jelent mást, mint a mások felé való nyitottságot, a kedvességet és a kiegyensúlyozottságot. Hawaiin az emberek köszönnek egymásnak, és mindig van egy-két jó szavuk a másikhoz. Tisztelik embertársaikat és figyelnek a másikra. Nem komorak és zárkózottak, hanem kedvesek és mosolyognak. Az egymásra való figyelés, és a környezet tisztelete felerősödik.9
Ez a szellemiség átszövi a kint élő magyarok életét is. Egy részük pedig igyekszik aktívan ápolni magyarságát. Honolulu egyik közkedvelt parkjában minden szombaton találkoznak, ahol magyarul beszélgethetnek. A március 15-i megemlékezést is igyekeznek ápolni. Kokárdát viselnek, kitűzik a magyar zászlót, közben magyar ételek mellett beszélgetnek, szavalnak és éneklik a Himnuszt.10
Bár a találkozók a mai napig rendszeresek a Kapiolani-parkban, az érdeklődők száma évről évre fogy. Elképzelhető, hogy néhány év múlva a nemzeti ünnepeinkről már csak online tudnak megemlékezni. Szerencsére azonban sokan tesznek azért, hogy a hawaii magyarság összetartó maradjon. Ilyen személy Fekete Pista is, aki harminchat éve rendszeresen főz a szombati találkozókra.11
A Honolului Magyar Református Egyház
A Honolului Magyar Református Egyházat 2005-ben alapították Szabó Sándor püspök kezdeményezésére. Az egyház egyoldalas bemutatkozásából kiderül, hogy a hívek nagyon boldogok voltak az anyanyelvű istentisztelet miatt. A közösség alacsony lélekszáma azonban nem indokolta a rendszeres istentiszteleteket, azok időpontját mindig előre közölték. Ebből a dokumentumból kiderül, hogy a lelkipásztoruk maga az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke volt, aki nem a szigeteken élt. Az egyház csupán néhány évig működött. Ez idő alatt történt keresztelő is, melyen nagyjából húsz magyar személy vett részt.12
Az egyház 2005. október 23-án kezdte meg működését Honoluluban, Hawaii fővárosában. Hosszú hónapok sikertelen szervezése után alakult meg az a kis közösség, mely a gyülekezetet alkotta. Előtte utoljára a 70-es években hallhatott az itt élő közösség magyar nyelvű misét, amikor Mindszenty József bíboros Hawaiira látogatott. Az Amerikai Magyar Református Egyház Hivatalos Lapja szerint az egyház alapításakor közel 300 magyar élt a fővárosban és Oahu szigetén. Szabó Sándor püspök úr a Magyar Clubot és annak vezetőjét kereste meg kezdeményezésével. A Clubnak nem volt saját helyisége, így a rendszeres találkozóikat az óceánparton ejtették meg.13
Az ekkor megalakult egyházban az istentiszteleteket negyedévente tartották. A főgondnoki tisztséget László Judit, a presbiteri jegyzői tisztséget Dr. Szabó Matild, a pénztárosi tisztséget Dr. Sipos Ferenc töltötte be. Ők vállalták a magyarsággal való kapcsolattartást és az istentiszteletekre való hívogatást, értesítést. Az első istentisztelet alkalmával László Judit és Dr. Sípos Ferenc Isten áldását kérték házasságukra.14
Ahogy a fenti rövid történeti áttekintésben is megfigyelhető, az egyházközösségnek nem volt állandó lelkésze. Az istentiszteletek megtartására Szabó Sándor püspök úr Kalifornia államból repült Honoluluba. Az egyháznak nem volt saját temploma, így egy imatermet béreltek15. Miután Szabó Sándor megbízatása lejárt, az egyház életében nem szerveztek újabb istentiszteleteket. Ennek oka nem az új püspök volt, a kint élő magyarok szerint csökkent az érdeklődés a magyar nyelvű istentiszteletek iránt, valamint az anyagiak hiánya is megnehezítette azok megtartását. A Honolului Magyar Református Egyház működése során tartottak esküvőt és keresztelőket is. Az egyik legmeghatóbb pillanat az úrvacsoravétel volt, melyre egyetlen alkalommal került sor az évek során.16 Bár a gyülekezet napjainkban nem aktív, hivatalosan nem szűnt meg, így amennyiben alkalom nyílik rá és jelentkezik lelkész a szolgálatra, megtarthatók az istentiszteletek. A Honolului Magyar Református Egyház egy missziói gyülekezet. A gyülekezet inaktivitásának oka az anyagiak hiányában keresendő, mely megakadályozza, hogy kifinanszírozzák a szolgálatra érkező lelkészek utazási költségét.17
Szabó Sándor rengeteget tett a hawaii magyarokért. Foglalkozott velük, s mindezt magyarul tette. Az istentiszteletek alkalmával felekezettől függetlenül gyűltek össze a kint élő magyarok, hogy az anyanyelvükön beszélgethessenek, megismerjék a többi kint élő honfitársukat, továbbá magyarul hallgassák Isten Igéjét.18
Március 15-i ünnepség Honolulu egyik parkjában 2019-ben. László Judit felvételei
Hungarian Freedom Fight Day és Hungarian Spring Festival
László Judit számtalan kép és irat birtokosa, melyek egy cipős dobozban kerültek hozzá. Általa hallottam először a Hungarian Freedom Fight Dayről – szabad fordításban: a magyar szabadságharc napja –, mely hivatalos ünnepnapként lett bejegyezve a hawaii önkormányzatnál. E bejegyzést 1981 októberében írta alá Eileen R. Anderson, Honolulu város és megye akkori polgármesterasszonya, valamint George R. Ariyoshi, Hawaii állam kormányzója. Ebben a dokumentumban Hungarian Freedom Fighters’ Day in Hawaii néven illetik. A kormányzó hivatalosan is ünnepnappá nyilvánította 1981. október 25-ét, mint a magyar szabadságharcosok napja.19
Az ünnepnapot a Hungarian Americans of Hawaii szponzorálta, és különleges programokkal emlékeztek meg a szabadságharc 25. évfordulójáról. Ez egyfajta tiszteletadás volt azoknak a bátor ifjaknak, akik életüket adták Magyarországért.20
A magyar tavaszi fesztivált (Hungarian Spring Festival) 1983. március 13- án tartották Honoluluban. A fesztivált a The Honolulu Academy of Arts és a Hungarian Americans of Hawaii rendezte, mely 14 és 17 óra között zajlott. A résztvevők olyan magyar ételeket kóstolhattak, mint a magyar palacsinta, rétes vagy bejgli, de kipróbálhatták a tojásfestést és a magyar táncokat is, valamint magyar filmet is nézhettek.21
Magyar Club
A Magyar Clubot Oahu szigetén, Honoluluban alapították meg 1972-ben, amikor Mindszenty József bíboros meglátogatta Hawaiit és összefogásra bíztatta a szigeten élő 1956-os menekülteket.22
A klub hivatalosan bejegyzett csoport volt, melyben kulturális tevékenységet folytattak és tagsági díjat fizettek. Az így összegyűlt pénzből szervezték az összejöveteleket. Ezek az alkalmak lehetőséget adtak az ismerkedésre is. Minden összejövetelen készült egy csoportkép, így nyomon követhető volt, hogyan alakult a csoport létszáma. Ám a vezető tagok kiöregedése után a klub működése ilyen formában megszűnt. A csoport fiatal tagjai azonban nem hanyagolták el a közös tevékenységeket, így minden szombaton a Kapiolani parkban találkoznak. Ezek a szombati találkozók napjainkban is élnek, köszönhetően a klub egyik aktív tagjának, aki harminchat éve várja a magyarokat főtt étellel. A csoport többi tagja is kiveszi részét a találkozókból: van, aki házi kenyeret, van, aki süteményt visz a parkba. Ezeken a találkozókon gyakran megjelennek a magyar turisták is. A magyarokat, bárhol is élnek a világban, szívesen várják.23
2019. március 15-én legkevesebb ötven személy gyűlt össze a Kapiolani parkban, hogy megünnepeljék a nemzeti ünnepet. Elénekelték a Himnuszt és elszavalták a Nemzeti dalt, amelynek refrénjét megtanították a gyerekeknek is.24
A történet most kezdődik
A múlt feltárásával látjuk igazán, hogy milyen összetartó közösség alakult ki Hawaiin az elmúlt évtizedek alatt. Az emberek cserélődnek, az idősek kiöregednek és teret adnak a fiatalabb nemzedéknek, a magyarság és az anyaország iránti szeretet azonban megmaradt. Az 1900-as évek közepén érkezett magyarok bebizonyították hűségüket nemzetükhöz és anyanyelvükhöz. Hivatalos klubba tömörültek, elérték, hogy 1981. október 25-ét a magyar szabadságharcosok napjává nyilvánítsák, valamint megrendezték a magyar tavaszi fesztivált Honoluluban. A 2000-es években újabb esemény történt a kint élők életében: 2005-ben megalapították a Honolului Magyar Református Egyházat. Bár az egyház csupán néhány évig fogadta a híveket, büszkeséggel tölt el, hogy a kint élőknek sikerült elindítaniuk ezt a kezdeményezést, s bízom benne, hogy idővel újra magyarul szólhat Isten Igéje a szigeteken.
A hawaii magyar közösség hálás lehet László Juditért, aki energiát nem sajnálva tesz törekvéseket a kint élők megismeréséért és összetartásáért. Neki köszönhetjük a hawaii magyar találkozókat, a közösségi média felületein való segítségnyújtást, valamint azokat az információkat, melyeket ebben az írásban részleteztem. Rátermettségéről, tenni akarásáról és megbízhatóságáról tanúskodik az is, hogy a régi hawaii magyarok rábízták „kincseiket”, a közösség fotóit és értékes iratait.
A hawaii magyarok kutatása egy eddig feltáratlan terület volt. A kutatói munka azonban csak ezután kezdődik. Céljaim között szerepel, hogy felmérjem a Hawaiin élő magyar közösség lélekszámát, valamint az identitás megőrzésére vonatkozó igényeit és törekvéseit.
13 Honolului Magyar Református Egyház. In: Az Amerikai Magyar Református Egyház Hivatalos Lapja, 84. évfolyam, 4. szám, 2005. október–november–december, 21–22. oldal. http://hungarianrca.org/www/ images/pdf/MagyarEgyhaz/MagyarEgyhaz_2005_4.pdf
Letöltés dátuma: 2017.10.26.
14 Uo.
15 László Judit-interjú alapján
16 Uo.
17 Szabó Sándor Tiszteletbeli Püspök elbeszélése alapján
18 Uo.
19 László Judittól kapott hivatalos dokumentumok alapján
20 Uo.
21 László Judittól kapott eredeti szórólap alapján
22 László Judit-interjú alapján
23 Uo.
24 A közösségi médiába feltöltött március 15-i ünnepségről készült fotók és videók alapján
Megtörténhet, hogy „a Dávid Ferenc-szobor”-ként fog bevonulni a történelembe az az egész alakos műalkotás, amelyet augusztus 17-én ünnepélyes keretek között avattak fel Kolozsvár belvárosában. Az unitárius templom és a János Zsigmond Unitárius Kollégium, a püspöki hivatal között létrehozott kis téren álló bronzszobor különlegessége, hogy az első egész alakos Dávid Ferenc-szobor, ami valaha készült. És mivel az unitáriusok vallásalapító püspökéről (1520 körül–1579) nem maradt fenn hiteles képi ábrázolás, nem kizárt, hogy sokaknak ez a kép ragad meg róla a retináján.
A megfigyelt történelemkörről a nevemre kiállított I 72467-es számú szekus dosszié főleg kutatói tevékenységem megfigyelésére vonatkozott. Ennek ellenére számos adatot, dokumentumértékű feljegyzést tartalmaz oktató-nevelői tevékenységemre, főleg pedig az általam vezetett történelemkör tevékenységének a megfigyelésére vonatkozóan. A jelentősebb feljegyzések a következők.
A hely és az alkalom történelmi fontosságát jó mesterünk, karnagyunk, Guttman Mihály néhai zenetanár így fogalmazta meg a 20. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmával, 2010-ben: „… Urunk segedelmével, bátran megvallva hitünket, vállalva nemzeti hovatartozásunkat, erdélyi viszonylatban a legnagyobb seregszemléje az élő kórusoknak, akik a Kárpát-medence minden sarkából legalább egyszer eljönnek, hogy Szent László királyunk napján, a kóruszene ünnepén, június hónap utolsó szombatján, Tordaszentlászlón ünnepeljenek. Ez lett a mi kalotaszegi Mekkánk, lassan-lassan zarándokhelyünk.”
A történelemkör tagjai 1982 őszén dolgozataikat Bukarestben is bemutatták. Vendéglátónk Demény Lajos, a Nicolae Iorga történeti intézet nemzetiségi osztályának a vezetője volt, aki október 14-én házigazdaként fogadott bennünket a Petőfi Sándor Művelődési ház rendezvényén. A történelemkör diákjainak az előadásairól az Ifjúmunkás azt írta: „Az esemény, amely ennek a levélnek a megírására késztet, október 14-én zajlott le Bukarestben, amikor is a Petőfi Sándor Művelődési Ház vendégül látta a gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Líceum történelemkörének tagjait.
A Magyar Művészeti Akadémia felkérésére kismonográfiát írok Pomogáts Béláról. Címe: Otthon mindenütt a magyar „szigettengereken”. Alcíme: Pomogáts Béla és az „irodalmi nemzet”arculatépítése. Ebből szeretnék bemutatni egy részletet, abban a reményben, hogy e szíven ütően pontos fogalmi ikerpár – otthonosság és illetékesség – hozzásegít a 85. életévét októberben töltő szerző száznál több kötetet számláló életművének értelmezéséhez.
Az 1978–79-es tanévtől kezdődően oktattam a Salamon Ernő-középiskolában. Itt – mint korábbi munkahelyemen, Gyergyóremetén – kötelességemnek tartottam a magyar múlt reális oktatását, főleg a szülőföld történetének a megismertetését. Mivel a korabeli oktatási programok nem tették lehetővé a magyar történelem széleskörű, részletes tanítását, elhatároztam a történelemkör létrehozását.
Voltak persze eltérő szakaszai a szervezet életének, hiszen az első negyven éve – 1949-től 1989-ig – úgy telt, hogy a csehszlovákiai magyarság mindenese volt. Egyszerre töltötte be a politikai párt, az érdekérvényesítő, a társadalmi képviselő, az identitásmegőrző és közösségépítő szerepét is, bár tény, hogy amikor létrehozták, más feladatot szántak neki.
P. Buzogány Árpád nem okítani akar, hanem roppant szerénységében, szelíden tetteivel tanít, ahogyan él és dolgozik, ahogyan a régi nagy mesterek tették, vagy teszik neves kutatók ma is. Munkáiban egyetlen arc köszön vissza ránk, de a számtalan kérges tenyér és a sokat tapasztalt emberek szép arcán végig futó ráncok most a tanú rá, hogy ez a becsületes helytállás, a józan gondolkodás tisztánlátására, méltóságteljes tiszteletre és nagy tudásra vall.
Aki nem beszél nyelveket, annak valóban az, de aki beszél nyelveket, tudja, hogy minden nyelvnek megvan a szépsége. Mi, magyarok nem nézhetünk le senkit sem. Milyen jogon nézek én le bárki mást is? Keresztényként meg pláne a másikat, felebarátomat tisztelnem és szeretnem kell, bármilyen színű a bőre, bármilyen nyelvet beszél. Még ha románul is beszél, akkor is tisztelnem és szeretnem kell, mert ő is a felebarátom, mert olyan, mint én.
Az Alsóboldogfalván élő és ma is aktívan tevékenykedő nyugalmazott iskolaigazgató, néprajzkutató és közíró Gálfalvi Gábor fő kutatási területe az ember és a táj közötti valós életterek kapcsolatának vizsgálata. Ezen belül a méltatlanul feledésbe merülő kismesterségek, a népi építkezés, a tanya- és faluvilág témaköreit felölelő témák érdeklik, ezeken munkálkodik, publikál, mint ahogyan az alábbiakban is ezekről, valamint az ide vezető útról vall. Az ilyen út, hol az ember a valós értékeket és a valós múltat elfogultság nélkül kutatja, hosszú és rögös, ahogy egykoron Bözödi György neves szociográfus is összefoglalta. Ennek szemléletében kérdeztük a fáradhatatlanul kutató írót.
A VI. Krüzselyi Erzsébet szavalóverseny kapcsán a „fogyatékos” szó gyógypedagógiai fogalom, jelentéstartalmát az ember testi, idegrendszeri, lelki, cselekvésbeli vagy szociális tulajdonságai területén lehet meghatározni. A nehéz földi életutat megjárt költő, hátrányt szenvedett ember már nem él, nem kell őt vigasztalni, a sajnálat pedig méltatlan egy költőhöz. Művét nem vizsgálhatjuk fogyatékosságainak tükrében. Tudjuk, hogy témavilága zárt, szűk körű.
A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr (képünkön) 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk, valamint a kolozsvári Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.
Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.
Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.
Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.
Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.
Új hozzászólás