Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

A mai gyermekirodalom és a bábjátszás újító kísérletei (2.)

Bár a rendszerváltás előtti időszakban a kolozsvári bábszínház repertoárjában hangsúlyosan jelen voltak a kisóvodásoknak szánt előadások (Cini Samu kalandjai, Az erdő művészei, Kék süni, A lusta kismozdony, Lepkeszárnyon, A kíváncsi elefántkölyök, Libácska1), ezek mégsem azonosíthatók a mai csecsemőszínházi előadásokkal, hiszen az említett előadások paravános bábjátékok voltak, terük, jelrendszerük, plasztikai nyelvezetük, zenéjük nem sokban különbözött a nagyobb korosztálynak szánt előadásokétól. Bár a rövid lélegzetvételű, egymás mellé rendelt színpadi történések, a kiváló verses szövegek2, a gyermekkönyvek illusztrációiból ismert és közkedvelt állatszereplők megszólaltatása valóban megismertette és felejthetetlenné tette a hároméves gyermekek számára a bábszínházi előadásokat, az ennél kisebbeket vagy a befogadásra felkészületleneket a színpadi tértől egy bársonykordon és a paraván tartotta távol. Kérdés, persze, hogy érdemes-e három éves kor alatt színházba, bábszínházba vinni a gyermeket? Novák János, a budapesti Kolibri Gyermek-és Ifjúsági Színház művészeti vezetője az ASSITEJ3 50. évfordulója alkalmából közzétett írásában ezt nyilatkozta a magyarországi csecsemőszínházi alkotói mozgalomra reflektálva: „Akkoriban a művészek és a pszichológusok úgy gondolták, hogy a legkisebbek, akiket érdemes már színházba vinni, az ötévesek, a fiatalabbak számára ártalmas lehet a túl korai élmény. Az első saját tapasztalatok megváltoztatták a véleményünket. Szerencsénkre részesei lehettünk annak az első hullámnak, amikor formálódott, divatba jött Európa-szerte a legkisebbeknek szóló színház.”4 Roberto Frabetti, a bolognai La Baracca színház vezetője – ahol már a ’80-as évek óta rendszeresen játszanak ennek a korosztálynak  – nyilatkozta egyszer: „A sűrű figyelem csendje az a csoda, amivel csak csecsemőszínházi előadáson találkozhat a művész. A csecsemőszínház kifejezés abban segített, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá tette: igen, mi a legkisebbekre gondolunk, és igen, ez egy új színházi műfaj.”5


Részlet a Szegény Dzsoni és Árnika című bábelőadásból

A műfaj valóban diadalútját járja Amerikában és Európában. Az „új műfaj” ennek ellenére Erdélyben nem lett túl népszerű. Tudomásunk szerint eddig csak az ASSITEJ gyermekszínház-koncepciójához igazodó marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági- és Gyermekszínház (jellemzően csak ez a bábszínház váltott át a műfajt jelölő Bábszínház elnevezésről Ifjúsági- és Gyermekszínház névre) mutatott be egy csecsemőszínházi előadást. Barabás Olga Állatkert című produkcióját (még) nem követte más csecsemőszínházi vagy pöttömszínházi kísérlet.

De mi is a csecsemőszínház, vagy a pöttömszínház?

Számomra az első produkciók élménye volt meghatározó. Ezért a Kolibri színházban látott Toda – a csoda gyereknyelven! és Orbán Ottó A tekergő című produkciók élménye után így fogalmaznám meg a választ: a csecsemőszínház a pár hónapostól, a három-négy éves korú gyermekekig tartó korosztálynak ajánlott, alkalmazott (báb-)színházi (al)műfaj. Bár színházi eszköztárral dolgozik, átmeneti formát képez a játszóház és a (báb-)színházi előadás között. Egyidejűleg közös játék és előadott/ megfigyelt játék. Ez az egyidejűség tartja egyensúlyban, és ez az egyensúly az előadók megérzésére van bízva. A csecsemőszínházi előadás nem feltétlenül lineáris történetre vagy mesére építkező produkció.

Jóreggelt, jóreggelt, / Kati ma korán fölserkent.

Üldögél az ágyban / egyszál magában,

hallani a falon át, / hogy számlálja össze/ minden földi vagyonát.

Anyája, apája, / kutyája, macskája, / gyerekje.6

A színpadi cselekvés nem történetet illusztrál, inkább kis etűdők füzére, mely a gyermekhez közel álló lényekről szól, többnyire állatokról (háziállatokról vagy egzotikus állatokról) vagy magáról a kisgyerekről és a családról, a környezetében megtalálható növényekről, apró tárgyakról. A minimális szövegtest, mely többnyire zenei kíséret mellett vagy éppen énekelve hangzik el, kis versikék, mondókák és a játékhoz igazodó egyszerű improvizációk szőttese, vagy lehet összefüggő verses történetecskék sorozata (akár a már említett Orbán Ottó költeményei a Tekergőben.7):

Kék, lebegő kék, / tág levegőég. / Ott repül a pilóta, / ki tudja, mióta?

Egy hete, / két hete / száll az a / gép vele.

Járja a mennyboltot. / (A leszállója elromlott)

Bő, bő, bő, / szegény repülő.

Az előadás tere, fényviszonyai és hangzásvilága meghittséget és otthonosságot sugároz: kicsi (már-már majdnem intim) tér, közvetlen, puha, természetes textíliák, meleg színek, egyszerű formák. Szűrt fény világítja be a nézőteret, mérsékelten hangsúlyozva a játékteret, a fény és a hanghatások mellőzik az erős és hirtelen effektusokat. A színészi játék közvetlen, visszafogott, kerüli az indulatos megnyilvánulásokat, tempóját a gyerekek figyelőkészségéhez igazítja, hogy a kicsiknek legyen idejük a mozgások, változások nyugodt, elmélyült szemlélésére. A színházi „varázslat”8 lépésről lépésre történik: a kockák, párnák, kelmék, apró tárgyak életre kelnek, a játéktér rituális térré válik, a mozgás, a zene, és a versek „varázsszövegekként” a kisgyerek figyelemét az előadókra irányítják. A csecsemőszínház sajátossága, hogy ebben a szeretetközegben maguk az előadók is elvarázsolódnak és a játékot egyfajta agapéként, szeretet-együttlétként élik meg, mint akik az előadás során „ajándékoznak”. Barabás Olga rendező szerint az első lépés talán az, hogy mindenféle egyéni színházi ambíciót el kell felejteni. „Itt nem fontos a koncepció, viszont nagyon fontos a jó ízlés, a tiszta gondolat, a szándék, a játék: az, hogy amit meg szeretnél mutatni a gyermekeknek, az játékos legyen, de­rűs, színes… Valami olyat akartunk létrehozni, ami úgy készül, mint egy ajándék. És valahogy úgy is adjuk át, mintha ajándék lenne. Gon­dolkodtunk, hogy mi az, ami az apró gyerme­kek figyelmét megragadja: színek, formák, tér – az atmoszféra. Az előadás ideje alatt, ami 25 perc, egyszer sem sötétedik el a tér, például. Előadás végén egy kis játszóházba invitáljuk a gyermekeket, és itt azokat a formákat, amelye­ket használunk az előadásban, kézbe vehetik, játszhatnak a színészekkel, így egy kicsit ők is részeseivé válhatnak az előadásnak, a játéknak.”9


Részlet a Szegény Dzsoni és Árnika című bábelőadásból

A csecsemőszínházi előadás időtartama a kisgyerek figyelőképességének határához igazított: a négy-öt perces mikrotörténetek füzére átlagosan húsz-harminc percet tart, melyet rendszerint egy negyedórás kötetlen játék követ. „Ha fél óránál nem sokkal hosszabb a játék, ha nincs teljes sötétség, és az eltotyogó kicsik is visszatalálhatnak szüleikhez, ha nincsenek váratlan erős hang és fény effektusok, ha az előadás után a kicsik maguk is kipróbálhatják a látott játékokat, tárgyakat – csecsemőszínházi előadást láttunk. A legkisebbek még nem tudnak követni nagyívű történetet, az ő figyelmük a cselekvésekhez kötődik. Számukra nem a mese, hanem a jól megfigyelhető elemekből álló cselekvések füzére jelenti a színházi előadást.”10

2005-ben a Kolibri Színház, a Glitterbird – művészet a legkisebbeknek11 projekt keretében Magyarországon elsőként mutatott be bábos csecsemőszínházat (a Toda című előadást), de a mozgásszínházban, Bozsik Yvette is próbálkozott a műfajjal (Négy évszak), és a Szkéné színházban, Rácz Attila színész-táncos-koreográfus-rendező népi gyermekjátékokból építkező előadást vitt színre (Erdőn, mezőn, udvaron). Az említett előadásokat ki-ki a saját művészi világának eszközeiből építette föl, és ma is láthatók. A színházi kísérlet eredményeit összegző Novák János szerint: „A nézőkkel való első találkozások után még adódott lehetőség a változtatásokra. Az átlagosnál hosszabb, kísérletező próbafolyamat alapozta meg az előadások máig ható érvényességét.” A csecsemőszínházi előadások kikísérletezése felért egy színházi alapkutatással, melynek során a színházi hatásokra kérdeztek rá az alkotók: Mi az a velünk született képesség, ami lehetővé teszi a színházi élmény befogadását, és mi az, amit csak később, a felnőtté válás során sajátítunk el? Mintha egy mindenki számára érvényes színházi ősnyelv és grammatika kidolgozása lett volna a cél.

Bár nem csecsemőszínházi produkcióknak szánták, a kolozsvári Puck Bábszínház előadása, a Tornyocska12 a legkisebb korosztálynak szól, és ugyancsak az interaktív játékra alapoz. Az előadás forgatókönyve sikeresen megteremti a közvetlen játékra lehetőséget adó alaphelyzetet: a bábosok látogatóba érkeznek az óvodába, játszani szeretnének a gyermekekkel. Az ismerkedés után színészek és gyerekek együtt építik fel, tervrajz szerint, közösen énekelgetve, színes kockákból a mezőn álló tornyocskát, majd a hozzá kötődő verses történetet kézre húzható puha kesztyűbábukkal a játszók adják elő.

Minden kocka, minden darab

Erősebbé tesz egy falat

Aki kézről kézre adja

Ha elfárad, abbahagyja.13

A közös éneklés „építőcsapattá” kovácsolja össze a gyerekek és a bábosok közösségét még akkor is, ha a közönség nem szervezett csoportban érkezett az előadásra. Ugyanakkor a színészek és gyerekek közös játéka, közös éneklése megteremt egy jelrendszert és meghatározza az előadás ritmusát is. A színházi előadás játszóházi keretbe helyeződik: a bábelőadás végén a gyerekek eljátszhatják ujjra húzható rongybábukkal (az eredeti bábu-szereplők kicsinyített másaival) a Tornyocska történetét. Ez az előadás a kolozsvári Puck Bábszínházban több mint húsz éve műsoron van, és népszerűsége a mai napig töretlen. A rangidős színészek színészpedagógiai szempontból különösen fontosnak tartják, hogy a Tornyocskában minden kezdő bábos szerephez jusson és ezáltal beavatódjon a legkisebbekkel való színházi együttlétbe.


Részlet a Szegény Dzsoni és Árnika című bábelőadásból

Nonverbalitás a csecsemőszínházban

A nonverbalitás az európai bábszínházban már a 15. századi vásári bábtáncoltatóknál megjelent14, és folyamatosan jelen van napjainkban is a romániai és a magyarországi színpadokon egyaránt. Bábos paródiák15, egyetemi vizsgaelőadások16 vagy a klasszikus meseirodalom közkedvelt címei17 kerültek színpadra nonverbális, azaz szöveg nélküli adaptációkban. A bábjáték egyik sajátossága, hogy nehezen viseli a túlzott verbalitást. A nonverbalitás a bábszínházban részben lázadás a nyelvezetükben megkopott, túlbeszélt szövegkönyvek ellen, részben a nemzetközi szakmai fórumokra való kijutás „útlevele”. Kivételesen izgalmas és friss nonverbális tárgyanimációs tanulmányelőadást láthattunk a kolozsvári színinövendékektől Műanyag címmel 2012-ben Palocsay Kisó Kata irányításával. A környezeti (műanyag) hulladékok egyszerűen és gyorsan bábuvá alakultak úgy, hogy közben eredeti funkciójuk is érzékelhető maradt.


Erős János

A kísérletező kedv visszaesése miatt a nonverbális bábjátékok mára sokat vesztettek hajdani egzotikus fényükből. Az ötvenes évek kísérleteinek egyik legemlékezetesebb előadása, Yves Jolie Papírtragédiája,18 bábszínház-antológiai eseménnyé vált: a zenés némajáték során az alkotók kiemelték az anyag (a papír) adta interpretációs lehetőségeket, sugallva annak efemer természetét is. A nonverbális színház alapgondolata szerint a néző az előadást leginkább a látványon keresztül képes befogadni. Az előadás a mozgást, a zenét, a ritmust veszi alapul. A színházi jelek közül a gesztus, a test és a kép, a tárgyak és a kellékek kommunikációs lehetőségei kapnak hangsúlyt, így felerősödik a színház szertartás jellege.

A Kolibri Színház bábos kísérletezései/kutatásai a Toda – a csoda gyereknyelven! és a Tekergő sikere után folytatódtak. 2013-ban Novák János, a színház igazgatója felkérte Barbara Kölling Európa-szerte elismert gyermekszínházi alkotót, a hammi Helios Theater művészét egy nonverbális produkció megrendezésére. Igy jött létre a Pont, pont, vesszőcske19 című előadás, melyben a csecsemőszínház nonverbális módszerekkel kísérletezve ismét igazolni kívánta létjogosultságát. „Agyaggal és faágakkal mesélünk kicsiknek és nagyoknak a világ keletkezéséről – három színész és egy zenész előadásában” – hirdeti a színház honlapja. Anyaghasználatát20, eszközeit tekintve ez az előadás hagyományosabb, mint a korábbiak. A címlap világteremtő játékra invitál, és ezzel nagyon magasra dobja a labdát: Hogyan kezdődött a Világ? Mi volt előbb? A fény, a víz, vagy egy szó? Talán egy labda? Vagy több? És azután mi történt? Növekedés, változás, fejlődés. Egy ág, egy kő, pont, pont, vessző…21 Az ajánlott korosztály valamivel idősebb, mint a csecsemőszínházi: az 1–3 éves korú gyerekeknek hirdették meg kezdetben az előadást, amit aztán jelenleg 2–5 éves korra módosítottak. Mindezeket azért hangsúlyozom, mert a korábbi előadásokban a szöveg (a verses szöveg) szolgált a játék alapjául, a rendezői koncepció a versekre támaszkodott, míg a Pont, pont, vesszőcskében az anyag átlényegítésére irányuló színészi játékra bízott mindent a rendező. A Pont, pont, vesszőcske ezzel szemben sokkal pőrébb, eszköztelenebb előadás: egyfajta ’visszatérés’ az ősi elemekhez. Ez egyébként a rendező, kézjegye, aki előadásaiban már bebarangolta a fával, a vízzel és a papírral kapcsolatos ’elemi kérdéseket’ is. A játszók (Tisza Bea, Czupi Dániel, Ruszina Szabolcs) lényegében agyagból és fából teremtenek egy új világot22– referál Rádai Andrea az előadásról a Revizor (színház)kritikai portálon.

Bár ebben az előadásban a színészek minden lehetséges módon eljátszanak, elgyúrmáznak az agyaggal, az ágakkal, a vesszőkkel: mindenféle stilizált emberi testekre emlékeztető formákat, maszkokat gyúrnak és keltenek életre, játékukat hangutánzó szavakkal és zenei hangeffektusokkal egészítik ki, a sokat emlegetett varázslat nem jön létre, a gyerekek kimaradnak a játékból. A folyamatosan stimuláló cselekvések és a szuggesztív színészi játék ellenére is az előadás eszközei elkopnak és a közönség figyelmét az előadás végére tartogatott interaktivitás sem tudja már lekötni. Színházi külsőségek szempontjából viszont sokkal formálisabb a Pont, pont vesszőcske, mint a korábbi csecsemőszínházi előadások. Jóval élesebbek a színházi szituáció körvonalai: nagyobb a távolság a játszók és a közönség között, érinthetetlenebb a színpad világa. Ez abból is látszik, hogy a többi előadással ellentétben a gyerekek itt nem indulnak felfedező útra, és a nézőtér is teljesen sötétbe borul. És talán a kissé steril, fehér színű, egyenruha-jellegű jelmezek is okolhatók érte, de kevésbé barátságos vagy családias a hangulat, a szorosabb értelemben vett előadás alatt kifejezetten távolságtartó a légkör.23 Ami az előadást (a felnőtt néző számára!) többsíkúvá teszi, az éppen az anyag metamorfózisa: nyersessége, élettelensége kihangsúlyozza az életre kelés drámaiságát.24 A játszók apró rezdülésekkel, hangokkal és állandó rácsodálkozással kísérik ezt a misztériumjátékot. Talán éppen ez az animációs színház lényege.


Részlet a Szegény Dzsoni és Árnika című bábelőadásból.

Látszólagos egyszerűsége és gyors térhódítása ellenére a csecsemőszínházi előadás létrehozása a magyar bábjátszásban nem minden esetben sikertörténet. Az Apaparán, egy internetes Kultúrtárca színházértékelő rovatában, „Apu” fedőnév alatt így számol be (vállalva „önkényes kategorizációit”), csecsemőszínházi élményéről egy néző: „A fiatal drámapedagógusokból, színész II-kből (akármit is jelentsen ez) és hobbiszínészekből álló társulat ötlete egész jó. Gyermekeknek mutatnak be drámapedagógiai elemeket tartalmazó, didaktus és kissé normatív történeteket gitárral, dallal, kézimunkával. Ezúttal a fűtés nélküli Parksarokban ismertették a játszótérre menés szabályait kissé borsos áron. Elaludni nem tudtam, ugyanis tátott szájjal figyeltem azt a lelkesedést, amivel karjaikra és ujjaikra zoknit és kesztyűt húzva, kicsit perverz beütéssel próbáltak elmutogatni nekünk valamit, amiről nem is igazán tudom, hogy mi volt. Közben néha, a derült égből elővettek egy-egy kiszámolósdit, amiket aztán úgy tízszer el is ismételtek egymás után, ami miatt még hetekkel az előadás után is itt zúg a fejemben az Apacukafundaluka.”25

(Folytatjuk)

 

Jegyzetek

1 Kovács István – Vartic, Daniela (szerk.) Monográfia. Puck Bábszínház. Ötven éves évforduló. Remus Kiadó, Kolozsvár, 2000

2 Kovács Ildikó saját bábdarajai mellett, Palocsay Zsigmond, Bajor Andor, Sütő András és Nina Cassian (Kányádi Sándor fordításában) verses bábdarabjait is színre vitte

3 Az ASSITEJ a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezete

4 1970-es évek végén a londoni Theatre Kit és az Oil Cart társulat mutatott be először csecsemőszínházi produkciókat

5 http://kolibriszinhaz.hu/uj-vilagot-teremteni-novak-janos-irasa-a-csecse...

6 Orbán Ottó: Kati patika

7 http://kolibriszinhaz.hu/eloadas/tekergo/

8 A bábos gyermeki játékhitét, képzelőerejét, az ősi varázslat-mágia(kollektív tudat) emlékeit mozgósjtja, hogy létrejöhessen a bábu életre keltésének csodája. A bábszínház a varázslat, a mágia színháza. Kovács Ildikó, bábrendező-tanulmányok, interjúk, írások. Koinónia–OSZMI, Kolozsvár, 2008, 108 old.

9 László Beáta Lídia- Apró emberkék színháza, Játéktér 3. évfolyam, 4. szám

10 http://kolibriszinhaz.hu/uj-vilagot-teremteni-novak-janos-irasa-a-csecse...

11 http://www.dansdesign.com/gb/hungary/artists.html

12 Sz: Sz. J. Marsak, R. Jakab Ildikó, Báb- és díszlettervező: Kovács Mária Zenesz.: András Enikő

Előadják: Pünkösti Laura, Vincze Tímea, Csokán Raul, Ferencz Nándor.

13 Lászlóffy Aladár verse

14 Székely György, Bábuk árnyak, Népművelési Propaganda Iroda, Budapest 1972, 87 old.

15 Oh, Romeo... oh, Júlia, Ariel Bábszínház, r. Antal Pál

16 BBTE I éves mesteris hallgatók előadása, a kolozsvári BBTE Színház és Televízió karán, 2014, r. Palocsay Kata

17 Hófehérke és a hét törpe, Puck Bábszínház, Kolozsvár, r. Decebal Marin

18 Yves Joly társulata, Papírtragédia, Párizs, 1958,I. Nemzetközi Bábfesztivál, Bukarest

19 Az előadást felvételről láttam

20 A Márkuszínház már a ’90-es években épített ezekre az anyagokra előadást (Az égig érő fa)

21 http://kolibriszinhaz.hu/eloadas/pont-pont-vesszocske/

22 http://revizoronline.com/hu/cikk/
4699/pont-pont-vesszocske-kolibri-szinhaz/

23 Uo.

24 Az élet és az élettelenség, az automatizmus és a nyers ösztönösség összecsapása emlékeztet Silviu Purcărete Gargantua és Pantagruel című előadására is.

25 Babaszínház, a Kezeslábas Társulat: Játszótér című előadásáról az Apapara kúltúrtárca rovata referál http://www.apapara.hu/2014/02/kulturtarca.html

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Voltak persze eltérő szakaszai a szervezet életének, hiszen az első negyven éve – 1949-től 1989-ig – úgy telt, hogy a csehszlovákiai magyarság mindenese volt. Egyszerre töltötte be a politikai párt, az érdekérvényesítő, a társadalmi képviselő, az identitásmegőrző és közösségépítő szerepét is, bár tény, hogy amikor létrehozták, más feladatot szántak neki.

P. Buzogány Árpád nem okítani akar, hanem roppant szerénységében, szelíden tetteivel tanít, ahogyan él és dolgozik, ahogyan a régi nagy mesterek tették, vagy teszik neves kutatók ma is. Munkáiban egyetlen arc köszön vissza ránk, de a számtalan kérges tenyér és a sokat tapasztalt emberek szép arcán végig futó ráncok most a tanú rá, hogy ez a becsületes helytállás, a józan gondolkodás tisztánlátására, méltóságteljes tiszteletre és nagy tudásra vall.

Simon Ferenc bécsi esperes-plébános, a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség lelkipásztora

Aki nem beszél nyelveket, annak valóban az, de aki beszél nyelveket, tudja, hogy minden nyelvnek megvan a szépsége. Mi, magyarok nem nézhetünk le senkit sem. Milyen jogon nézek én le bárki mást is? Keresztényként meg pláne a másikat, felebarátomat tisztelnem és szeretnem kell, bármilyen színű a bőre, bármilyen nyelvet beszél. Még ha románul is beszél, akkor is tisztelnem és szeretnem kell, mert ő is a felebarátom, mert olyan, mint én.

Gálfalvi Gábor

Az Alsóboldogfalván élő és ma is aktívan tevékenykedő nyugalmazott iskolaigazgató, néprajzkutató és közíró Gálfalvi Gábor fő kutatási területe az ember és a táj közötti valós életterek kapcsolatának vizsgálata. Ezen belül a méltatlanul feledésbe merülő kismesterségek, a népi építkezés, a tanya- és faluvilág témaköreit felölelő témák érdeklik, ezeken munkálkodik, publikál, mint ahogyan az alábbiakban is ezekről, valamint az ide vezető útról vall. Az ilyen út, hol az ember a valós értékeket és a valós múltat elfogultság nélkül kutatja, hosszú és rögös, ahogy egykoron Bözödi György neves szociográfus is összefoglalta. Ennek szemléletében kérdeztük a fáradhatatlanul kutató írót.

Krüzselyi Erzsébet

A VI. Krüzselyi Erzsébet szavalóverseny kapcsán a „fogyatékos” szó gyógypedagógiai fogalom, jelentéstartalmát az ember testi, idegrendszeri, lelki, cselekvésbeli vagy szociális tulajdonságai területén lehet meghatározni. A nehéz földi életutat megjárt költő, hátrányt szenvedett ember már nem él, nem kell őt vigasztalni, a sajnálat pedig méltatlan egy költőhöz. Művét nem vizsgálhatjuk fogyatékosságainak tükrében. Tudjuk, hogy témavilága zárt, szűk körű.

angi istván

A cél, ami összehozott bennünket, a tisztelgés szándéka. Tisztelegni akarunk Angi István professzor úr (képünkön) 85. születésnapján, méltatni akarjuk eddigi tudományos életpályája gazdag eredményeit mi, akik diákjai voltunk, valamint a kolozsvári Református Tanárképző karon dolgozó kollégák, akik néhány évig abban a kiváltságos helyzetben voltunk, hogy tanártársai is lehettünk a professzor úrnak, mindannyiunk István bácsijának.

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Mezőkeszü

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával. 

Negyedszázad komoly időszaknak számít egy civil szervezet életében, s ez mérleg készítésére kötelez. Dióhéjban szeretném ismertetni egyesületünk legfontosabb tevékenységeit, eredményeit. Már 1992-ben felmerült egy honismereti szövetség megalakításának szükségessége. Még abban az évben tervet állítottam össze helytörténeti és néprajzi kutatómunka megszervezésére, valamint emlékhelyek létesítése és ápolása érdekében.

Tenke

A Tenkei Művelődési és Honismereti Kör és a Bihar megyei község református gyülekezete kilencedik alkalommal rendezte meg május 25-én és 26-án Táj- és Honismereti Konferenciáját. A Fekete-Körös felső folyásának vidéke, ahol tíz-egynéhány Árpád-kori településen csak pár ezer magyar él ma már, igen gazdag hagyományokban, kultúrában, lelkiségben, természeti kincsekben. S erre nem hullhat rá a feledés pora – vélik a találkozósorozat kitartó szervezői.

Mezőkeszű, Református templom

Lapunk 2017. márciusi számában Életviszonyok egy mezőségi faluban címmel a szerző tömör összefoglalót írt Mezőkeszü 1940-50-es éveiről. Kun Árpád nyugalmazott református lelkész azóta bővítette és újabb adalékokkal egészítette ki a mezőségi falu évtizedekkel ezelőtti életét leíró emlékiratát. Munkájából a mára lényegesen átalakult, sőt eltűntnek is mondható falukép és falusi életvitel rajzolódik ki, szerkesztőségünk ezért tartotta indokoltnak az írás folytatásos közlését, a már megjelent részek kihagyásával.

A 19. és a 20. század irodalmi szövegeinek szerkesztője és értelmezője, a szövegek társadalomtörténeti összefüggéseinek kutatója, szótárszerkesztő, lelkiismeretes könyvkiadói szakember és intézményalapító, tankönyvszerző áll előttünk.

„A magyar irodalom legelőször óvodás koromban ragadott meg, amikor román elemi iskolába járván (merthogy a magyar református elemit épp első osztályos koromban zárták be) Édesanyám magyarul írni-olvasni Petőfi Sándor és Arany János versein tanított. Aztán folytatódott és mélyült a kötődésem a székelyudvarhelyi gimnazista évek alatt, ahol jó és lelkes magyar tanáraim voltak, s persze akkor már magamtól szenvedélyes olvasó voltam. A család el is könyvelte, hogy magyar irodalom szakra megyek.”

A Tomcsa Sándor Színház segítségével immár második alkalommal rendezték meg a forradalom.ma elnevezésű, rendhagyó március 15-i megemlékezést Székelyudvarhelyen. 2016. március idusán az 1848-as forradalom kirobbanásának délelőtti eseményeit, idén forradalom.ma 2.0 néven a délutáni eseményeket elevenítették fel a szervezők.