Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Gyermekek a (nagy)színpadon

Ferencz Zsolt
Ferencz Zsolt

Ahogy telt az idő, egyre több emberhez eljutott a Kolozsvári Állami Magyar Színház Légy jó mindhalálig című készülő produkciója híre, közvetlenül vagy közvetve rengetegen lettek részesei az alkotói folyamatnak is. A szűkebb csapatnak előbb a gyermekszereplők kiválasztásának édes terhét kellett magára vennie, majd a 28 színésztanonccal hamar hozzáfogtak a munkához. Közben bekapcsolódtak a társulat művészei, az eseményeket árgus szemekkel követték a szülők, s az előadás már a premier előtt behálózta Kolozsvárt. Ezzel volt tele a sajtó, a gyermekek lelkes-izgatott nyilatkozatai a kívülállókat is arra ösztönözték, hogy kíváncsian várják az eredményt. „Jöjjenek el, mert hogyha minden jó lesz, akkor nagyon jó lesz és megcsináljuk!” – tanácsolta az egyik kisfiú.

Pszichológusok, szociológusok, színházi szakemberek és sokan mások elemezhetnék hosszasan, hogy milyen vonatkozásai vannak a jelenségnek, amelyet nevezzünk egyszerűen így: gyermekek a kolozsvári színpadon. Közismert, hogy a gyermekeket már az óvodában kisebb-nagyobb színpadokra állítják: karácsony, farsang, nőnap, anyák napja lehet az apropó, hogy verset, mesét mondjanak, énekeljenek, vagyis hogy nagyobb közönség előtt szerepeljenek. A lámpaláztól az örömig sokféle érzés keveredik ilyenkor, a taps és a pozitív visszajelzések viszont megerősíthetik őket abban, hogy ügyesen helytálltak. Aztán az iskolában folytatódik a szerencsés esetben diákszínjátszó csoportokhoz vezető játék. Már nincs ott a muszáj, de lehet szabadidőben, önkéntesen művelni, köszönettel azoknak a pedagógusoknak, akiknek még erre is futja az erejükből.

A gyermekek így megtapasztalják, hogy nem is olyan egyszerű: rengeteg munkával, lemondással jár, ugyanakkor arra is rájönnek, hogy ez nem egyszemélyes vállalkozás. Az ügyesség tehetséggé fejlődhet, a siker mellett pedig a másik fontos tényező, hogy örömüket leljék abban, amit csinálnak. Nem hiszem, hogy „elszállnának” a pozitív visszajelzésektől, sőt, inkább helyénvalónak érzem, ha oda tudunk fordulni hozzájuk, és azt mondjuk: jó voltál, csak így tovább!

Érvényes mindez akkor is, amikor hivatásos művészeti intézmény hirdeti meg, hogy gyermekszereplőket keres; a különbség esetleg az adrenalin mértékében és a még keményebb munkában rejlik. Az adrenalin bizonyára a színpad nagyságával és a nézőtéren ülők számával egyenes arányban nő, nem beszélve arról, hogy azokra a világot jelentő deszkákra léphetnek, amelyeken felnőtt színész és operaénekes nénik, bácsik léptek fel, akiknek tulajdonképpen erről szól az életük. Kitartással, tanulással, lelkesedéssel, odaadással négy éve is megvalósult a csoda, a Kolozsvári Állami Magyar Opera Valahol Európában című musicalje. A beválasztottak olyan lelkesen beszéltek a benyomásaikról, hogy öröm volt hallgatni. Ahogyan most, a Légy jó mindhalálig esetében is történt/történik, még akkor is, ha próbákra járni, szöveget, éneket és koreográfiát tanulni, figyelni önmagukra és a többiekre, megfogadni a tanácsokat – mindezt az iskolai tanulás, vagyis a darab egyik dalsorát idézve: „feleltetés, lecke és dolgozat” mellett! –, nem is olyan könnyű, de bármilyen nehéz is, megéri! Hiszen csapattá, közösséggé kovácsolódtak, egymással és a színészekkel is, megcsinálták.

Megérdemlik a hosszú percekig tartó vastapsot, hiszen a gyermekek tisztasága, őszintesége, pajkossága által sikerült nagyszerű energiákat bevinni az előadásba, a színészekkel és a stáb többi tagjával való közös munka pedig egyértelműen a szakmai szempontok javára vált.

Színire felvételizni? Ne legyen ez olyan cél, amihez foggal-körömmel ragaszkodni kéne. Legyenek boldog tanárok, orvosok, újságírók, kétkezi munkások, de nagyon fontos, hogy közben színházszerető emberek maradjanak – én biztos vagyok abban, hogy ez a találkozás elültette bennük a szikrát. Szeretném remélni, hogy hozzájuk hasonlóan szüleik, hozzátartozóik ezután is érdeklődést mutatnak a színház produkciói iránt. A bemutató óta életük fontos helyszínévé vált a nézőtér, és ez így van rendjén: legyenek ott, legyenek büszkék! Merjenek álmodni.

A nézők többségéhez hasonlóan magam is szurkolok, hogy legyenek még hasonló alkalmak, amikor sok-sok kolozsvári és környékbeli gyermeknek megadatik bekapcsolódni egy-egy ilyen produkcióba. Bízom az opera 90 fősre duzzadt gyermekkórusában is, amely éppen egy évvel ezelőtt alakult, s azóta szép eredményeket ért el. Lám, sokan sokat tehetnek azért, hogy kolozsvári alapokból táplálkozó értékek szülessenek a jövőben is. Maradandó élményekkel, mindannyiunk örömére.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét.