Régiók bemutatkozása

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. Az évente jelentkező szerkesztőségi eseményre ebből az alkalomból, meghívásunkra, a Nyárád mente régió néhány jeles képviselője látogatott el a kincses városba, s előadásaikban felelevenítették ennek a rendkívül sokszínű, kulturális értékekben (is) ugyancsak bővelkedő székely táj nagyon is eredeti világát. Hisz ezekkel a találkozásokkal pont az a célunk, hogy az ugyancsak változatos székely kistérségek minél hitelesebben mutassák be kulturális értékeiket a rendezvényre ellátogató kolozsvári közönségnek.

Hogy miből is áll össze egy ilyen régiós bemutatkozó program, mintaként álljon itt az idei esemény előadásainak napirendje: Balázsy András: Vidékfejlesztés a Nyárád mentén, Barabás László: Nyárádmente népszokásai az ezredfordulón, Jakab Sámuel: Kertészeti kultúra a Nyárádmentén, Suba Gyöngyi: Nyárádmente művelődési élete, valamint bemutatták a Nyárádmente képekben című, a Nyárádmenti Kistérségi Társulás által összeállított dokumentum értékű fotomontázs-kiállítást. A találkozó kolozsvári résztvevői megismerhették A Nyárád mente képekben – Valea Nirajului în imagini – Snapshots from the Niraj Valley háromnyelvű kiadványt, amelyről merem állítani, hogy rég nem láttam ennyire ízlésesen és szakszerűen összeállított, turistacsalogató albumot. Nemcsak a kisrégión belüli, egyedi természeti látványosságokat mutatja be ez a kiadvány, művészi fotókon és tömör, frappáns magyarázó szövegeken keresztül, hanem a különböző települések megtekintésre érdemes egyes kulturális értékeit is. A találkozó utolsó mozzanata az Itthon és/vagy otthon általunk így megnevezett beszélgetés, vagy inkább párbeszéd volt, hallgatóság és a vendégek között, amelyet Benkő Levente, erdővidékről Kolozsvárra elszármazott szerkesztő kollégám moderált. Tudniillik a hallgatóság soraiba meghívtunk olyan személyeket is, akik a Nyárád mentéről származnak, és már évek óta Kolozsvárra hozta őket a (jó vagy rossz?) sorsuk, ebben a városban élnek, egyesek családot is alapítottak, tehát megpróbáltak itt gyökeret ereszteni. Mindig tanulságosak ezek a beszélgetések, hisz általában olyan érzelmi húrokat pendítenek meg, mint a honvágy, vagy mit jelent elszakadni a szülőföldtől, de a távolból, Erdély fővárosából is segíteni – az itt szerzett más jellegű élettapasztalatokkal – az otthoni világot. Vagy mit lehet tenni ebben az új, rohanó nagyvárosi környezetben, hogy a hátrahagyott egykori életük szép népi hagyományait legalább ünnepek alkalmából tovább lehessen éltetni. De biza ezek a beszélgetések arra is keresték a választ, hogy egyeseknek miért nem tudott jövőt biztosítani a székely szülőföld, mert nagyon sokan a kolozsvári egyetemi tanulmányaik befejezése után e multikulturális nagyvárosban látták további életük értelmét. S a beszélgetésekből az is kiderült, hogy székely autonómia ide vagy oda, de soha senki felelős erdélyi politikus nem kérdezte meg az elszármazottakat, vagy nem hívták meg őket olyan fórumra, ahol az elvándorlás okairól, miértjéről érdeklődtek volna tőlük. Mint jeleztem, a Nyárád mente immár a negyedik székely kistérség, amely a Régiók bemutatkozása című szerkesztőségünk által szervezett programon részt vett. Mert 2016-ban Erdővidék, 2017-ben Sóvidék, 2018-ban Székelykeresztúr és vidéke mutatkozott be Kolozsvár közönségének a Györkös Mányi Albert Emlékházban, s fejeztük be valamennyi találkozót is az idei beszélgetéshez hasonló „talk show”-val. S az utóbbi két összejövetel egy-egy Művelődés-melléklet megszerkesztésére és kiadására is ihletett minket.

A Régiók bemutatkozása című, évi rendszerességgel jelentkező szerkesztőségi programunk ötlete ugyancsak jóízű, hangulatos intézményen belüli beszélgetések eredménye. Tudniillik az öttagú szerkesztőségünkben csak én vagyok egyedül kolozsvári, három kolléga székelyföldi, egy pedig a Partiumból jött. Hárman meg ugyancsak fiatalok, 35 év alattiak. Számomra élmény volt felfedezni, hogy a más‑más különböző régióból érkezett munkatárs hogyan látta és látja Kolozsvárt, miért döntöttek úgy, hogy itt maradnak, s az évek során hogyan alakul át bennük a szülőföld világa. Őszintén: kolozsváriként az egyik szemem sírt, a másik nevetett őket hallgatva. Sírt, hisz ahonnan elszármaztak, mind olyan vidéke Erdélynek, ahol ugyancsak nagy szükség lenne az ottani közösségeknek értékes munkájukra, példás családi‑közösségi életükre. Nevetett, hisz Kolozsváron maradtak, nem mentek odébb a határon túlra, városunk magyarságát gyarapították, nem beszélve arról, hogy a szerkesztőség munkatársai lettek. S mi tagadás, általuk én is más szemmel kezdtem el látni szülőföldemet, de a szülőföldjüket is. Ezt a számomra különleges élményt kívántam megosztani mindazokkal, akik az elmúlt esztendőkben kolozsváriként ellátogattak a Régiók bemutatkozása programunkra.