Kezdődik a Szentmise bemutatása. Az introitusnál tartunk. Magasba lendülő kar, kezében a még mindig búgó hangvillával éneklő imára szólítja a kicsinyek kórusát, és már zeng is ezüstős csillogásban az ég felé csodaszép gregorián dallamon a 27. zsoltár üzenete: „Az Úr az én fényem, / Kitől is félnék? / Életem oltalmazója, / Kitől rettegnék?”
Palocsay György karvezető karja ez a magasba emelt kar, aki éppen legmagasztosabb kántori szolgálatát teljesíti. Áldott tehetségével, vallásos művészetével áhítatra ébreszt mindnyájunkat, és az énekelt ima fenséges örömében részesít. Mert együtt énekelhetjük a kicsik és nagyok kórusain felzengő Kyrie, Glória, Krédó, Sanctus és Agnus Dei dalokban megsokszorozott üzeneteit, amelyek imigyen mindnyájunk bensőséges imájaként szárnyalnak az Ég felé, és tudva hisszük, hogy el is jutnak Urunk Istenünk közvetlen közelébe.
Kántornak született 1971. június 10-én, Úrnapján. Ám soha nem járt kántoriskolába. Háromévesen zeneóvodás lett Csala Márta keze alatt, hétéves korától hegedülni tanította Szabó Ammer Zsófia és Vas Attila a Zeniskolában, majd a Báthory Líceum végzőseként érettségizett 1990-ben. Ám zeneszeretete továbbra is vágyainak elsőrendű letéteményese maradt. Mint ő mondotta, „báthorysként” hegedűversenyen vesz részt és szép díjat is nyer. Bizonyára nem veszi rossznéven, ha Gyurikának nevezem, mert jellemének vezérmotívumában, játékos tisztaságában ő a mi Gyurikánk, aki ma is, mármár félévszázadosan, gyermekkora első zenei élményeinek örök varázsában őrzi mosolygó, bizalomgerjesztő tekintetében az áhítat-élmény ezüstösen csillogó tisztaságát.
Még középiskolás volt, mikor felejthetetlen emlékű plébánosunk, Kádár István, felfigyel egy misztériumjáték során Gyurika hangjára, zenei képzettségére, és a kolozsmonostori plébánia segédkántorsága, majd érettségije után teljes kántorává teszi. „Szerettem volna kántoriskolába járni – nyilatkozta egyszer –, de a szüleim és nagyanyám nem támogatta, mert akkoriban a fehérvári iskolában végzettek 12 osztályát nem ismerték el, vagyis nem lett volna érettségi diplomám.” Mindig nagy szeretettel szólt otthoni indíttatásáról mind zenei, mind vallásos nevelkedése során. Valamint Angi Csöpi néniről, akivel korrepetálta a kántori énekrepertoárt, és így készült fel kántori vizsgáira. Pontosan és jól dokumentáltan le is tette őket sorjában Fehérváron.
A jellem örökségét védő gének módjára alakította zeneszeretetét lelkében a Szűz Mária tisztelete. Nem véletlen, hogy énekkari repertoárja a Magnificat jegyében alakult ki, hiszen általa a monostori templomunk védőszentjét, a Fájdalmas Szűzanyát köszönthette énekkari műsorainak javarészével.
Ezüstösen csillogó-mosolygó tekintete hegedűjén fogant hangszíneszményét tükrözi mindmáig. Ezt a hangeszményt váltja valóra énekkari művészetében. Belőle fakadnak művészi kifejező eszközei, és teszik érzékivé az áhítat, a tisztelet hangján az imádság zenéjét. Példák rá kedvenc kórus művei, mint: Beethovennek az Isten dicsőségére, vagy Kodály Zoltánnak a Stabat Matere című műve. Énekkara gyakran vezeti be a szentleckét, például Halmos László Idők vezére, Krisztusunk, vagy Tartini Stabat Mater című alkotások megszólaltatásával. Ez utóbbi a Fájdalmas Szűzanyának szentelt templomunk zenei vezér dallamává magasodott, először, teljes egészében nálunk hangzott el Kolozsváron.
Hasonlóan, áldozás alatt gyakran gyönyörködhetünk Mozart: Ave verum corpus és Claudio Casciolini Panis angelicus című művekben.
A 96. zsoltár alapeszméje: „Énekeljen az egész világ, énekeljetek az Úrnak”, Kodály első számú biciniuma azt zengi, hogy „Örvendjen az egész világ”. Gyurika egész családját nagymamájától, édesanyjától kezdve következetesen az úrnak éneklés öröme hatja át. Elég, ha csak azt említjük, hogy egész családja, felesége, Andrea, leányai, a majd tizenkilenc éves Johanna-Erzsébet és a tizenöt éves Izabella-Bernadett, mindnyájan aktív tagjai énekkarának.
Itt jegyezzük meg, hogy kántorunk tizennégy éven át 2005-ig hitoktató is volt a monostori negyed öt iskolájában.
A jövőre nézve is tele van újabb elvárásokkal, a repertoár gazdagítása újabb művek elsajátításával, az énekkar állandó erősítése új tagokkal. Előbbire példa Philip Stopford, Ave Verumának mielőbbi megtanulása. Utóbbira, az énekkar sorsára vonatkozó elvárásai pedig szervesen összefüggnek, nagyon megszeretett jeleni plébánosunk, dr. Székely Dénes Fehérvári professzor, a mi Dénes atyánk terveivel. A lelkesítő hír a nemrégiben négyszáz székelyruhás zarándokunk szebbnél szebb élményekkel teli útjáról a Vatikánba, követendő példaként énekkarunk jövőjére első alkalommal, mint az ihlet fuvallata, még játékos ábrándként hatott Dénes atya ajkán: meg sem állunk Rómáig! Ám köztudott, hogy az ábránd, ha makacs, lassan eszménnyé válik, és az eszmény, mint távlati cél, ha nem hagyjuk magunkat, valósággá válik. Hát már majdnem itt tartunk.
Kívánjuk, hogy e nemes veretű, orgona- és egyházművészetünk legszebb múltját megidéző Zsizsmann Rezső-díj és -diploma átadásakor laudációnk felhangozzék az égi érdekeltek trónusáig.
Kérünk Urunk, hogy megadassék Palocsay György kántorunk életének második félévszázadára is a lehetőség arra, hogy teljes szívéből, lelkéből és elméjéből Fenségedet szolgálhassa, mennyei király, énekkarának élén.
A magasba emelt kar kezében a vibráló hangvillával végül is enged a rövidség ékességének, és a dallam gravitációja nyomán lefelé tart. Gyurika csendesen felénk fordul, ránk emeli tekintetét, mi pedig bizton tudjuk, hogy megérdemli a neki kijáró taps minden örömét.
(Elhangzott 2018. november 17-én Kolozsváron, a Romániai Magyar Dalosszövetség ünnepi közgyűlésén.)
