Ráday Mihály méltatása

Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság • Fényes Elek Díj

Budapesten született 1942-ben. Édesapja, Ráday Imre ismert színművész, színházi rendező, főiskolai tanár, rádiós műsorvezető. Édesanyja, Ferda Erzsébet Magdolna divatszalont vezetett a fővárosban. Az ELTE magyar–művészettörténet szakán végzett először, azt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskolán rendezői, majd operatőri oklevelet szerzett. 1968–2010-ig a Magyar Televízióban dolgozott számos nagysikerű film, tévéjáték, gyermekműsor vezető operatőreként, rendezőjeként. Munkái közül néhány: 1975 – Csontváry, 1978 – Keménykalap és krumpliorr, 1978 – Mednyánszky, 1987 – Bánk Bán

Ráday Mihály

Még az ELTE művészettörténet szakán Dercsényi Dezső professzor, a magyar műemlékvédelem legendás nagysága oltotta bele az építészet, az épített környezet szeretetét, védelmének fontosságát, aktualitását. 1980-ban indult az Unokáink sem fogják látni című városvédő műsora, amely hihetetlenül gyorsan lett népszerű, mind az idősebbek, mind a fiatalok között. Közel kétmillió néző várta havonta, hogy Ráday bemutassa nekik az ország szépségeit, rávilágítson a nemtörődömség, gazdátlanság (tudatlanság) következményeire, pusztuló épített környezetünkre, függetlenül a tulajdonosi viszonyoktól: az eldugott falusi kúriáktól az ismert, romokban álló kastélyokig, a hatalom és az örökséggel nem törődő tervezők, „fejlesztők” által bontandónak ítélt járdaszegélytől az eklektikus kandeláberekig, liftházakig, a hagyományos postaládákig. Igazi népművelőként nem csak a pusztuló emlékek megmaradásáért, helyreállításáért szállt síkra, hanem az értékek, hibák bemutatása mellett a használat, az esetleges más funkció lehetőségét is felvetette, gondolkodásra inspirálva (kényszerítve) a nézőt, tulajdonost, az állami szerveket egyaránt. Végül a hatalom úgy ítélte: elég… 2010 közepén megszüntették a sorozatot. Ezt követően aláírásgyűjtés indult a folytatásért. Közel 17000 aláírás gyűlt össze. A válasz ismert.

Amikor 1998-ban az Európa Nostra Becsület Érdemrendet átvette Nápolyban hangsúlyozták, hogy ez a fajta ismeretterjesztő műsor egyedülálló Európában.

Ráday Mihály sok száz újságcikk, tanulmány, örökségvédelemmel foglalkozó kiadvány szerzője. Könyvei közül a Városvédőbeszédek 1–2., az Új városvédőbeszédek tekintélyes terjedelmű kötetei mellett, megszállott szabadságharc-kutatóként, Katona Tamással közösen írt Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei című kötetet kell kiemelni.

1990 és 1994 között országgyűlési képviselő. 1985–2012-ig tagja a Fővárosi Közgyűlésnek. 2010-től két évig Tarlós István főpolgármester tanácsadója. Meghatározó szerepet vállalt a főváros helyi értékvédelmi rendeletének, a város műemléki alapjának, a helyreállításokat támogató pályázati rendszerének kidolgozásában

Számos kitüntetéssel, díjjal ismerték el tevékenységét. Többek közt: Magyarországon, 1996-ban Kossuth-díjjal, 2005-ben Táncsics Mihály díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével, Nápolyban 1988-ban az Európa Nostra Becsület Érdemrenddel, Nagyváradon 2013-ban Rimanóczy-díjjal tüntették ki.

Televíziós munkája mellett „civilben”, leküzdve a kor ellenállását, az 1970-es években lombosodó városvédő, szépítő mozgalomban teljesedett ki szervező, mozgósító, a városvédelemben lehetetlent nem ismerő egyénisége. Alapító elnöke lett az 1983-ban alakult Budapesti Városszépítő Egyesületnek. 1986-ban, kezdeményezésére alakult meg a Hungaria Nostra, a Város- és Faluvédők Szövetsége, amelynek később elnöke lett. Döntő részt vállalt a Nemzeti Panteon Alapítvány 1992-ben történt létrehozásában, amelynek elnöke lett. A Szövetség azóta is sikeresen működik. Az alapító egyesületek 1981-es szombathelyi találkozójára emlékezve, nagy érdeklődés mellett rendezték meg idén – szintén Szombathelyen – a XXXVII. Országos Találkozót és Szakmai Konferenciát.

A szövetség egyik legfontosabb feladatának tekinti a fiatalok bevonását az épített környezet megvédésébe. 1991-ben jelentették meg először a Fiatalok az épített és természeti környezetért pályázatot, amely azóta is sikeresen mozgósítja az „utánpótlást”. A pályázatokon díjazott írásművek, képzőművészeti alkotások szerzői lehetőséget kapnak arra, hogy térítésmentesen egyhetes nyári városvédő táborban vegyenek részt, ahol megismerkedhetnek az adott településsel, környezetével, de elsősorban dolgoznak: értékmentő, városszépítő munkát végeznek.

Töretlen munkabírással, napjainkban is ott van mindenütt, ahol tenni kell, lehet az épített és természeti örökség védelméért, küzdeni kell az oktalan rombolás, a kivagyiságtól, üzleti érdekektől vezérelt, indokolatlan rekonstrukciók ellen. Szakmai és civil szervezeti rendezvényeken, tervtanácsokon egyaránt hallatja hangját, legyen az a Városliget beépítése, a Várnegyed „rekonstrukciója”, a városközpont köré tervezett magasházak engedélyezése, vagy az örökségvédelmi, műemlékvédelmi szervezet, jogszabályok folyamatos átalakítása, módosítása.

Partiumi, nagyváradi tevékenységéről, ismertségéről, elismertségéről Péter I. Zoltán helytörténeti kutató, író sorait idézem: „Ráday Mihály az 1990-es éveket követően behatóbban megismerkedett Nagyváraddal is, azzal a várossal, amelyet megszeretett, magáénak vallott és többször forgatott itt, Ady Endre nyomát követve, a nagyközönség számára. Váradi munkássága nyomán a televízió képernyőjéről ismert művészettörténész operatőrt még inkább szívükbe zárták a váradiak, sok barátot, segítőtársat találva a helybeliek között. Első, Váradhoz kötődő munkája a Katona Tamással közösen forgatott, Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékhelyei volt, amely később hasonló néven megjelent könyv formában is. Ebből az alkalomból az 1990-es években járt Nagyváradon is a forradalom emlékhelyeit, itteni jelesebb résztvevőit kutatva. Többek között megfordult a Rulikowski temetőben és a barátok templomának kriptájában is. Ekkor csodálkozott rá jobban a városra.

Ezt követően egy-egy rövid építészeti ismertető erejéig többször is visszatért Nagyváradra. Ezeket, a rövid filmeket a városvédő sorozatában mutatta be. Legjelentősebb Váradot és Ady Endrét felidéző alkotása, amelyet rendezőként jegyzett a két részes A tegnap városa volt (Péter I. Zoltán szakértői közreműködésével), amelyet 2004-ben mutattak be a Magyar Televízióban. Öt évvel később, az Unokáink sem fogják látni sorozatban egy nagyobb lélegzetű alkotásként a nagyváradi zsidó temetőket mutatta be. Íróként is több cikket szánt a fővárosi lapokban Nagyvárad épített állományának a bemutatására.”

Természetesen ez az érdeklődés, szeretet kétoldalú volt. A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság vezetőségével is jó kapcsolatot ápol, az őszi konferenciákon mindig részt vesz, és bölcs tanácsaival támogatja a Társaság munkáját. Emiatt is döntött úgy a PBMET, hogy a Fényes Elek-díjjal köszöni meg a neves város- és műemlékvédő eddigi, Nagyváradhoz is szorosan kötődő munkásságát, amelynek folytatásához további sikereket és jó egészséget kívánunk.

 

(Elhangzott Érsemjénben 2018. augusztus 31-én a díj átadó ünnepségén.)

 

Új hozzászólás