Bevezető

Örömmel vettem a kolozsvári Művelődés szerkesztősége felkérését, hogy jelen mellékletükben bemutassuk Érmelléket. Egy olyan periférikus helyzetű tömbmagyar vidékről van szó, amely 1920 óta furcsa kettősségben találja magát: az anyaországiaknak csak tranzitzóna, a belső erdélyieknek pedig az irigyelt magyar határmente. A Hajdú-Bihar és Bihar megye közti országhatár sajnos szellemi határ is volt. Még ma is sokszor kell hajdú-bihari magyaroknak földrajzórát tartanunk a történeti Érmellékről.

De mi is az Érmellék? Van-e érmelléki identitás? Mi határozza meg ezt? Érmellék olyan geológiailag, földrajzilag, vízrajzilag, természetrajzilag, néprajzilag összefüggő entitás, amelyet a történelmi közigazgatási határok gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból kényszerűen Alsó- vagy bihari Érmellékre és Felső- vagy szatmári, erdélyi Érmellékre osztottak. Érmellék behatárolása több szempont alapján is lehetséges – egyik sem fedi a másikat. E több szempont szerinti értelmezést Szilágyi Ferenc kísérelte meg, melyről egy tanulságos térképsorozatot is készített 2008-ban. Tanulmánya több helyen is megjelent. Érmelléki identitás létezik, de az ezt meghatározó értékeink még sokszor magunk előtt is ismeretlenek. Az Alsó- és Felső-Érmellék, illetve az erdélyi Érmellék fogalmakat jómagam 19. század közepi szőlészeti szakirodalomban láttam először. A bihari Hegyköznek Alsó- és Felső-Hegyközre való osztásához hasonlóan kézenfekvőnek tartom az Alsó- és Felső-Érmellék elnevezést is, de tekintettel e topográfiai finomságokban kevésbé járatos olvasóinkra, a szerkesztőséggel és a szerzőkkel arra a következtetésre jutottunk, hogy a sokkal világosabb bihari és szatmári Érmellék elnevezéseket fogjuk használni.

Miért mutatjuk be csak a bihari Érmelléket? A bihari Érmellék hosszú századok óta egységesebb maradt közigazgatásilag Bihar vármegye keretében (Érmelléki járás, Érmelléki Református Egyházmegye stb.), csak 1920 után csíptek le belőle egy településsort az anyaországhoz. A szatmári Érmellék egy része a Kraszna és a Közép-Szolnokból létrejött Szilágy megye tasnádi járása és Szatmár megye nagykárolyi járása közt oszlott meg hosszú ideig. A szatmári Érmellék a Partium erdélyi, míg a bihari Érmellék a Partium magyarországi részéhez tartozott a századok folyamán, tehát nemcsak a vármegyehatár, hanem az Erdély és Magyarország közti tartományi határ is elválasztotta őket. Tömbmagyar kisrégióként – értékek szempontjából, hála Istennek – Érmellék mindkét fele a bőség zavarával küzd. Érmellék történeti megosztottsága ma is fennáll, ezt mi is tiszteletben tartottuk.

A mellékletben olvasható írások egy részében Érmellék egészével, a cikkek másik részében pedig a közigazgatásilag egységesebb bihari Érmellékkel foglalkozunk. Különszámunk bihari Érmellékre vonatkozó határait a fenti szempontok figyelembe vételével állapítottuk meg: északon a mai Bihar-Szatmár megyehatár, keleten az Érszőllős–Margitta–Szentjobb, délen a Szentjobb–Biharfélegyháza képzeletbeli laza vonalak, míg nyugaton a határ menti anyaországi településsor (Pocsaj, Létavértes, Kokad, Álmosd, Bagamér) szegélyezi a bemutatott területet. Főleg a Romániához szakadt nagyobb tömb bemutatására helyeztük a hangsúlyt, ugyanis a bihari Érmellék anyaországi településeinek bemutatkozási lehetőségei megítélésem szerint összehasonlíthatatlanul jobbak a miénknél.

Napjaink anyaországból kisugárzó értéktári és hungarikummozgalma is serkentett bennünket: HU-RO CBC pályázatok révén a Hegyköz Kollégium kiadta a Bihari Hegyköz Értéktárát, illetve elkészült Körösrév Helyi Értéktára is. A bihari Érmelléken, eltekintve néhány visszhang nélkül maradt anyaországi kezdeményezéstől, még nem történt semmi értékelhető e tekintetben. Alig van a bihari Érmellékről átfogó ismertető mű is. Kivételt képez Benedek Zoltán Érmellék című munkája (Helios Kiadó, Orosháza, 1996) és a Debreceni Egyetem Hatvani István Szakkollégium Kiadványai sorozatban megjelent Érmelléki Kalauz 1. és 2. (Debrecen, 2005 és 2008). E kötetek Érmellék történelmi-demográfiai, illetve természetrajzi-vízraji értékeit járják körbe. Megemlítendő még a Szülőföldünk: Bihari Érmellék című munka (Érmihályfalva, 2012), Beke György riportesszéi, valamint Sütő Éva: Érmellék, szerelmem (Partiumi Füzetek, 73. Nagyvárad, 2013) és Érmelléki embermesék (Érintő, Érmihályfalva, 2016) című kötetei is.

Ha a bihari Érmellék történeti értéktárát állítanánk fel, akkor abban olyan (mára sokszor elfeledett) entitásoknak kellene helyet kapniuk, amelyek külön-külön és összességükben is meghatározó elemei lehetnek Érmellék identitásjegyeinek, híres szülötteink szellemi hagyatékával együtt. E történeti értéktárba az alábbiakból álló terjedelmes listát javaslom jelenlegi ismereteim alapján: gr. IX. Zichy Ferenc diószegi, a mölki apátság margittai, gr. Stubenbergék székelyhídi, gr. Pongráczék nagykágyai mintaszőlészete és -borászata, Érmellék újjáéledő legendája – a bakator szőlő, az egykori diószegi vincellériskola, Érmellék tönkretett mocsarai (emblematikus a lápi póc, a réti csík, a kolokán és a 205 madárfaj) és megmaradt reliktumai (a pocsaji ősláp, kokadi Daru-láp, székelyhídi Csíkos-tó és gémtelep, Nagy Barna értarcsai mocsárszeme), a népi halászatot-vadászatot bemutató székelyhídi múzeum, valamint diószegi és ottományi tárlatok, a népi építészetet és a hagyományos életmódot bemutató bagaméri, pocsaji, létavértesi, érmihályfalvi, érkörtvélyesi, mezőpetri, gálospetri és szalacsi tájházak. De megemlítendő még gr. Stubenbergék évszázados székelyhídi ménese (1837–1945), a szálas mocsári növények feldolgozása, az érmelléki pincesorok, a szalacsi Árpád-kori sólerakat, a négylyukú kőhíd, Székelyhíd és Szentjobb egykori várai, a Szent István király jobb kezét egykor őrző szentjobbi hiteleshelyi apátság és mai kegyhely, az albisi/oláhcsatári erdő öreg tölgye a bádog Krisztussal, Székelyhíd, Albis, Bogyoszló, Vedresábrány, Biharvajda református templomai (Zólyomy Tamás székelyhídi tumbájával), Irinyiék emlékhelyei – ők Albison születtek, Bihardiószegen keresztelkedtek ortodoxoknak, és reformátusokként temették el őket Létavértesen.

Ide sorolhatók még gr. Széchenyi István diószegi, Kölcsey Ferenc sződemeteri, Kazinczy Ferenc, Fráter Loránd és Csiha Kálmán érsemjéni, a székelyhídi Penkert gyógyszerész dinasztia öt nemzedékének, valamint Fényes Elek csokalyi eszmei öröksége és emlékhelyei. Ide tartozik Bocskai István diószeg-álmosdi csatája és az arra emlékező csataimitációk, a Rákóczi-szabadságharc diószegi, székelyhídi eseményei, a diószegi Kossuth-szobor, az érsemjéni Kazinczy-szobor (1907) és az azt megelőző emlékoszlop (1859), a székelyhídi turulmadaras emlékmű, az érmihályfalvi 1485-ös öregharang, az érmelléki történelmi borvidék, a jankafalvi Árpád-kori bronz feszület és márvány keresztelőmedence. De ebben a történeti értéktárban helyet kaphatna Dobos Gábor érmelléki betyár emléke, a szőlőoltómester Nagy Gábor nagykágyai (Első Érmelléki Szőlőtelep) és Nagy Imre szalacsi (Noé Szőlőtelep) tevékenysége, a dr. Andrássy Ernőnek köszönhetően Ottományról elnevezett régészeti kultúra, Érmellék jól feldolgozott népköltészete, Sass Kálmán, Számadó Seligo Ernő, dr. Andrássy Ernő és Balaskó Vilmos 1956-os szellemi öröksége, a székelyhídi, diószegi, ottományi, nagykágyai kastélyok és érsemjéni, gálospetri, érmihályfalvi nemesi udvarházak, a Dukrét Géza és munkatársai által felleltározott emlékjelek összessége, a diószegi és szentjobbi katonai hagyományőrző mozgalmak és jelenkori lovaskultúra (Köbölkút), a ’89 után megindult dalárda- és néptáncmozgalom, Margitta egykori, méltán híres baromvására, valamint az egykor országos hírű érmelléki (diószegi és nagylétai) dohány.

Szándékosan használtam a bihari Érmellék történeti értéktára elnevezést, valamint érmelléki identitást, ugyanis a vázolt különállások ellenére nem érzékelek világosan elkülönülő identitásbeli különbséget Érmellék bihari és szatmári részei között: azonos tudatú két testvér-kistájról van tehát szó. E történeti értéktár tartalma még bővíthető, amint újabb jelentős értékek kerülnek elő a múlt homályából, vagy jelenkoriak érnek azokká.

Összeállításunk megírásakor több elv vezetett bennünket. Mivel településhálózata alapján a bihari Érmellék sokközpontú térség (a közhiedelem ellenére Érmelléknek nincs „fővárosa”), amelynek vezető települései évszázadok óta versenyeznek egymással, nem tekintettük járható útnak egyes települések vagy szervezetek kiemelését és egyenkénti bemutatását. Inkább egységesebb képet igyekeztünk kialakítani egy-egy témában a megfelelő súlyozásokkal, a terjedelem szabta korlátok között a többről kevesebbet elv alapján. Inkább a jelenkor olyan témáira összpontosítottunk, amelyekben még nem készült reprezentatív érmelléki összefoglaló. Az oktatás, az egyház, a közélet, a sport eseményei elérhetők a világhálós, a sugárzott és a nyomtatott sajtóban egyaránt; a régészet és a történetírás, valamint a szépirodalom is kialakította a maga kommunikációs csatornáit a bihari Érmellék viszonylatában, tehát mellékletünkben nem tárgyaljuk ezeket a témákat.

Az egyes cikkeket olyan szerzők írták, akik az illető téma avatott ismerői. Ez biztosíték arra, hogy magas színvonalú kiadványt tegyünk a tisztelt Olvasó elé. Megtartottuk a szerzők fogalmazási stílusa és az egyes témakörök megkövetelte adatszerkezet miatti különbségeket. Mivel adatgazdag, átfogó képet igyekeztünk nyújtani, kerültük a felesleges szóvirágokat, ezért néhol száraznak, esetleg didaktikusnak tűnhet az anyag, de vállaljuk az ebből származó olvasói kellemetlenséget. Olvassák olyan érdeklődéssel, amilyen szeretettel és lelkesedéssel mi is megírtuk. A Művelődés hasábjain további ismertető cikkek fognak megjelenni a bihari Érmellék kiállítóhelyeiről, a katonai hagyományokról és lovaskultúráról. Reméljük, mások is kedvet kapnak további cikkek írásához.