A tordaszentlászlói kórusmozgalom antológiája

Fokozott érdeklődéssel és várakozással vettem kézbe Boldizsár Zeyk Imre könyvét*, hiszen mint zenész, karvezető, jómagam is cselekvő részese voltam a benne foglaltaknak. A szép, vonzó kivitelezésű borító valóban ünnepi hangulatot sugároz: a Kolozs megyei, „Kalotaszegelet” település kórusmozgalma immár 125 éves.

A község szülöttje, egyben az antológia írója és szerkesztője az örökmozgó Boldizsár Zeyk Imre. Az Előszóban azt írja: „Erdély három néprajzi vidékének – Kalotaszeg, az Aranyosvidék és a Mócvidék – találkozásánál fekvő Tordaszentlászló hazánk egyik legszebb, a néprajzi, művészeti és művelődéstörténeti hagyományokban gazdag táj­egységnek: Kalotaszegnek egyik színes virága. (…) A 20. században az anyanemzettől való elszakításunk után új körülmények között végig jelen van abban a mélyreható gazdasági, társadalmi, közművelődési harcban és munkában, amelyet az erdélyi/romániai magyarság folytat nemzeti identitása és fizikai léte megőrzéséért, emberi és kollektív jogai, intézményei, anyanyelve, kulturális értékei és hagyományai átmentéséért és továbbfejlesztéséért.”

A kórusmozgalom első szentlászlói állomása az indulás. Az adatgazdag fejezet a kezdetektől (1888) számított száz év eseményeit tárgyalja. A helybeli új református templom felszentelése az indítéka a Tordaszentlászlói Ifjúsági Dalkör megalakulásának. A jó hanganyagú, zenét szerető alapító tagok szándékának megfelelően elhangzott az első karének, a Botos Imre karnagy által tanított Magasan repül a daru. Az együttes nemsokára (1894) már a tordai EMKE- közgyűlés műsorán szerepelt. A korabeli sajtó kiemeli a dalkör precíz énekét, amellyel általános feltűnést keltett. Nem térhetünk ki a dalárda működésének minden mozzanatára, amit az antológia részletesen bemutat. A tordaszentlászlói dalkör 1908-ban belépett az Országos Dalárdaegyesületbe, majd később (1921) a Romániai Magyar Dalosszövetségbe (RMD). A helybeli fellépések mellett vendégszereplésre is vállalkoztak, példát mutattak a környező falvak dalköreinek, kórusrepertoárjuk folyamatosan bővült. Fokozatosan megismerkedtek a Bartók–Kodály által fémjelzett zenei stílussal. A kevésbé jól és jól képzett karvezetők a kórus élén váltogatták egymást, és az együttes többször nevet cserélt. Soraiból kerültek ki a műkedvelő színjátszók és a fúvószenekar tagjai. Megalakult a vegyeskar mellett a férfikar is. Természetesen az együttesnek voltak felfele ívelő szakaszai és hullámvölgyei, amiket sikerült átvészelni. Sokoldalú támogatás folytán megépült a Dalárdaház, majd a Művelődési Ház.

Mindezeket az eredményeket a századik évforduló alkalmával tartott közgyűlésén és ünnepségen összegezték (1988), felkészülve a további kihívásokra, megmérettetésekre, szereplésekre. A fejezetet a forrásjegyzék és a Dalkör irattárából származó adatok zárják.

A következő, Az erdélyi magyar kórusmozgalom a Szent László-napi kórustalálkozók tükrében (1990–2004) című, szintén tartalmas fejezetet a szerző Boldizsár Zeyk Imre történelmi számbavétellel kezdi. Megelevenednek a magyar kórusokat még 1867-től összevonó országos és területi egyesületek működései, feladatai, a zenei egyesületek összefogását magára vállaló RMD és EMKE, mert „Az RMD az EMKE mellett elévülhetetlen érdemeket szerzett a vidéki és városi közművelődés megszervezésében, irányításában, a növekvő kulturális igények kielégítésében és a közösségi erők összetartásában az államosítást (1948) követő szétveréséig.” Az RMD mozgósította a legjobb erdélyi magyar zenészeket; hangversenyeket, ünnepségeket, karnagyképző tanfolyamokat szervezett, felkarolta az újabb zenei kifejezési eljárásokat; kapcsolatot épített ki a külhoni magyar szövetségekkel.

Majd beköszöntött az 1989-es rendszerváltozás, amelynek hatására újjászervezték az EMKE-t, az RMD-t, amely „vállalja és folytatja elődei áldozatos, etnikummegtartó munkáját.”

A szerző áttér arra a nagyhatású kezdeményezésre és megvalósításra, amelyben Tordanszentlászló apraja-nagyja segédkezet nyújtott: az évente megrendezett Szent László-napi nemzetközi magyar kórustalálkozóra. „E kezdeményezés Kalotaszeg legrégibb kórusának, a Tordaszentlászlói Ifjúsági Daloskör (1887/88) hagyományaira és tapasztalatára támaszkodik, melyben zenei anyanyelvünk műhelyei: kórusaink, zenekarok, népdalkörök, hagyományőrző csoportok felhívásunkra (…) minden külső, állami beavatkozás nélkül, önszántukból vehetnek részt. Tehát: sem verseny, sem osztálytalálkozó jellege nincs.” A hozzáértő szervezők kidolgozták a találkozó menetét, kezdve a kórusok elszállásolásától, a népviseletben pompázó, utcai felvonuláson és a Szent László szobra előtti tisztelgésen keresztül a fellépésig. Közben képzőművészeti kiállításról is gondoskodnak az irányítók. A felhívásra évente beneveznek Tordaszentlászló, Erdély, az Anyaország és a Kárpát-medence magyarlakta vidékeinek és helységeinek a kórusai. Ezek az együttesek a református templomban, az igényesen felújított Művelődési Házban és a templom előtti Szent László-szobor előtt tesznek tanúságot tudásukról.

A Tordaszentlászlói Női Kórus fennállásának 10. évfordulója alkalmából elmondott köszöntőt (1999) a kórus egyik tagja, Mátyás Katalin tolmácsolta, aki rövid számvetés keretében beszámolt az eltelt időszak fontosabb mozzanatairól. Külön kitért Guttman Mihály karnagy döntő fontosságú zenei működésére, akinek – mint fogalmazott – „fiatalos lendülete, türelme, önfeláldozó munkája nélkül kórusunk biztosan nem érte volna meg a 10. évfordulóját. Guttman Mihály vállán vezénylés közben otthonosan megült a kalotaszegi szűr. (…) Ez a díszpolgárság, amellyel most Guttman Mihályt megtiszteljük (…) Tordanszentlászló minden lakosának elismerését és megbecsülését fejezi ki.”

Részletes függelék zárja az antológiát a Dalkör névsoraival (évszám, alapító tagok, választmány, tisztikar, karnagyok), és műsorának pontos címjegyzékével, továbbá a helybeli kórusmozgalom irataival, fényképeivel, sajtóvisszhangjával.

Boldizsár Zeyk Imre szándéka a 125 éves tordaszentlászlói kórusmozgalom eddigi működésének bemutatása, rögzítése és továbbadása, „hogy általa részleteiben is megismerje az olvasó vidéki nemzetiségi közművelődésünk múltját, jelenét, hibáiból és erényeiből okulva pedig ki-ki megtalálja jövőnkhöz a cselekvés járható útjait és módszereit.”

* A 125 éves tordaszentlászlói kórusmozgalom antológiája, Tordaszentlászlói Kalotaszegi Tájmúzeum, 2016.