Igencsak úgy tűnik, hogy a derék japánokat valamiféle átok sújtja, ha olimpiai játékok megrendezéséről van szó. Mint az ismert, a COVID–19-járvány világméretűvé válása miatt a 2020 nyarára tervezett tokiói olimpiai játékokat 2021-re halasztotta el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. S bizony erre még nem volt példa a modern kori ötkarikás események 1896 óta íródó történetében! Olyan viszont, hogy olimpia elmaradjon, több alkalommal is volt. 1916-ban az első, míg 1940-ben és 1944-ben a második világháború szólt közbe. Nézzük is, hogyan történt mindez!
Az első eset: 1916, Berlin
Berlint még 1912. július 4-én, Stockholmban jelölték ki hivatalosan a VI. újkori olimpiai játékok helyszínének; igaz, a német főváros az első körben nem óhajtott pályázni. Ám 1911-ben − miután kiderült, hogy Cleveland, Alexandria és Budapest is versenybe száll − sürgősséggel nyújtotta be igényét a rendezés jogára. Mivel pályázatát a modern kori olimpiai játékok megálmodója, Pierre de Coubertin báró is támogatta, nem is volt kérdés, hogy 1916-ban a német fővárosban találkozzanak a sportolók. Berlin nagyon készült az olimpiára, sorra épültek a sportlétesítmények. 1913. június 8-án felavatták a 33 000 néző befogadására alkalmas Deutsches, a köznyelvben Grünewald-stadiont, amely az olimpia központi létesítménye lett volna. A Berlinhez közeli, akkor közigazgatásilag még nem a fővároshoz tartozó Charlottenburgban felépített stadiont – Volker Kluge német olimpiatörténész szerint – „a német sportszellemiség központjának” szánták. Az ezüst-arany jubileumát, azaz császárságának 25. évfordulóját ünneplő II. Vilmos császár jelenlétében tartott avatón több mint 60 000 sportoló és néző vett részt.
Otto March, a stadion tervezője a kor legmodernebb, londoni stadionjának mintájára készítette el tervét, számos újítással egészítve ki azt. Középen gyeppálya, körülötte az atlétika számára a salakpálya. A főtribün előtt a futópálya 20 méteresre szélesedett, így a rövidtávú atlétikai versenyeket a középtávfutással párhuzamosan lehetett lebonyolítani. A főtribünnel szemben épült a 100 méter hosszú úszómedence. A stadion mindkét oldalán antik stílusú oszlopcsarnokok épültek öltözőkkel, mosdókkal és raktárakkal. (A grünewaldi sportkomplexumot 1934-ben Hitler ösztönzésére elbontották, hogy az 1936-os berlini játékok létesítményeit fel tudják építeni a helyén, amelyek a mai napig működnek.)
A játékok 1916. július 1-jén kezdődtek volna. A programot a szervezők három különálló versenyidőszakra osztották. Először tartották volna meg a „Játékok Hetét”, amit a „Stadion Hete”, majd a „Vitorlázás és Evezősportok Hete” követett volna. A tervek szerint a berlini játékokon mutatták volna be először az olimpia új szimbólumát, az ötkarikát.
A történelem azonban közbeszólt, hiszen 1914-ben kitört a Nagy Háború. A sportolók nagyobb része a frontokon harcolt, nagynevű versenyzők sora esett ott el. A világháború kitörése után a németellenes országok kérték Németország kizárását a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból, illetve az 1916-os játékok rendezési jogának megvonását. 1915-ben Pierre de Coubertin lemondott NOB-elnöki pozíciójáról, miután őt is behívták a francia hadseregbe. Az ideiglenes elnök a semleges svájci alelnök, Godefoy de Blonay lett. Ebben az évben tette át székhelyét is Lausanne-ba a NOB. A lemondástól függetlenül továbbra is befolyásos Coubertin mindvégig kitartott Berlin mellett, mondván, hogy az olimpia eszméje független a politikai döntésektől, és a háború előtti békés állapotokat tükrözi; az olimpia megrendezési jogát nem lehet ily mód megváltoztatni. Ám a háború elhúzódott, az olimpiai játékok pedig elmaradtak. Ezért az esemény így került be a sporttörténetbe: „VI. olimpiai játékok, Berlin, 1916. A háború miatt elmaradt.”
Háborúk sora: 1940, Tokió, Helsinki
Az 1940. évi, XII. nyári olimpiai játékokra eredetileg Tokióban 1940. szeptember 21-étől október 6-áig került volna sor. Ez lett volna az első ázsiai olimpia. A rendezés jogáért nagy küzdelem zajlott. A császárság 2600. évfordulóját ily módon is megünnepelni készülő japánok biztosra akartak menni. Ezért nemcsak a NOB-ot próbálták meggyőzni, hanem igyekeztek különféle diplomáciai csatornákon is nyomást gyakorolni a döntéshozókra. Az egyik szóvivőjük az a Dzsigoró Kano volt, akit a dzsúdó, vagyis a cselgáncs atyjának is tekintenek. Kano a Külügyminisztérium tisztviselője, 1927-től a Népszövetség főtitkárhelyettese és a politikai ügyek igazgatója volt 1933-ig, 1934-től 1937-ig római nagykövet, majd párizsi nagykövet, a NOB első ázsiai tagja. Röviden: befolyásos személy volt, aki fontos és elévülhetetlen szerepet játszott abban, hogy Tokió legyen a későbbi befutó.
Ahogyan a 2011-es szökőár után Tokió elnyerte a 2020-as játékok rendezési jogát, úgy az 1940-es kandidálás is lehetőséget adott nekik arra, hogy a fővárost sújtó, nagy, kantói földrengés okozta károkat az olimpia megrendezésével orvosolni tudják, lehetőséget teremtve így az újjáépítésre.
Bár Kano már 1932-ben részt vett – és bejelentette Japán rendezési szándékát – a Los Angeles-i NOB-ülésen, a játékok helyszínéről mégsem – az eredeti terveknek megfelelően – az 1935. évi NOB-ülésen döntöttek, hanem csak az 1936-ban Berlinben tartott ülésen. A japánok Tokióban tett látogatása során először meggyőzték a kezdetben velük szemben kritikus NOB-elnököt, a belga Henri de Baillet-Latourt. Második lépésként rábírták – éppen a diplomáciai csatornákon keresztül – Rómát és Londont, hogy vonják vissza kandidálásukat. (Róma esetében a Kano melletti másik két japán NOB-tag, Michimasa Sojesima és Jotaro Sugimura 1935-ben személyesen is találkozott Mussolinivel.) Így egyetlen riválisként Helsinki maradt, amelyet a szavazáson 36:27 arányban le is győztek.
1937. szeptember 2-án nagy trauma érte a világ sportéletét. Báró Pierre de Coubertin szívbénulás következtében Genfben – miközben a La Grange parkban sétált – meghalt. Előtte azonban még volt ideje eljuttatni Werner Klingeberghez (a szervezőbizottság technikai tanácsadójához) utolsó, kevesek által ismeretlen üzenetét. Ez 1937. július 29-én kelt, amelyről úgy tartják, hogy az olimpizmus atyjának utolsó jelentős üzenete volt: „Az a misszió, amelyet Japán vállal azáltal, hogy megszervezi a XII. olimpiai játékokat Tokióban, a legnagyobb, amit valaha egy népre bíztak. Nem csak arról van szó, hogy az olimpiai láng végigfut szinte az egész világon, és így az olimpia szellemisége társul egész Ázsiához. Így egyesülhet a hellenizmus Ázsia kifinomultabb kultúrájával és a művészetével. Nagy öröm számomra, hogy valamilyen módon hozzájárulhattam ehhez.”
Igen ám, csakhogy 1937. július 7-én kitört a második japán–kínai háború, aminek nyomán hamarosan a japánok Mandzsúriában egy bábállamot hoztak létre. A háborúskodás a szigetország kormányát megszorító intézkedések megtételére kényszerítette. Ezek közé tartozott az olimpiai játékok megrendezésének esetleges lemondása is. Hosszú belső viták után végül is 1938. július 14-én a japán kormány megvonta támogatását a szervezőbizottságtól. Ezek után – két nappal rá – tájékoztatták a NOB-ot is a döntésről, amely Helsinkit kérte fel a rendezésre. A finnek vállalták is a rendezést. Más kérdés, hogy a világháború eszkalálódása miatt nemcsak az első ázsiai, hanem a finnországi olimpia is elmaradt.
Kettős japán bukás: 1940, Szapporó, de St.Moritz és Garmisch-Partenkirchen is hoppon maradt
Hogy a történet még érdekesebb legyen, a japánok mindjárt két olimpia megrendezését bukták el. Az történt ugyanis, hogy 1940-ben az V. téli olimpiai játékokra szintén a felkelő nap országában, nevezetesen Szapporóban került volna sor. A fenti okok miatt azonban a február 3–12-re tervezett eseményt szintén lemondták. 1938. szeptember 3-án a NOB az 1940-es téli játékokat átadta St. Moritznak. A svájci szervezőbizottság és a NOB között azonban viták keletkeztek, így St. Moritz megbízatását 1939. június 9-én visszavonták, a rendezési jog átszállt a felső-bajorországi Garmisch-Partenkirchenre. A második világháború azonban eldöntötte a dilemmát: a három hónappal később elkezdődő háború miatt a játékokat törölték.
1944, London és Cortina d’Ampezzo
Négy évvel korábban még nem sejthették, hogy a második világháború miatt tizenkét éves szünet lesz az olimpiák sorában. Az elmaradt 1944-es XIII. nyári olimpia, amelynek rendezésére a NOB nyolc város közül – szavazással – Londont választotta ki, csak sorszámot kapott. (A brit főváros hamar vigasztalódhatott, miután négy évvel később, 1948-ban a NOB a rendezési jogot szavazás nélkül Londonnak ítélte.) Az 1944-es téli játékok a Dolomitokban, Veneto tartományban lévő településen, Cortina d’Ampezzóban lettek volna, de szintén elmaradtak. (Az olasz kisváros 1956-ban fogadta ötkarikás havas-jeges játékokon a világ legjobbjait, 2026-ban pedig Milánóval együtt közösen rendezhet olimpiát.)
Japán vigasz: 1964, Tokió és 1972, Szapporó
Az elmaradt 1940. évi olimpia után 24 évvel mégiscsak Ázsiába ért az olimpiai láng. A japán főváros 1964. október 10. és 24. között rendezhette a XVIII. nyári olimpiai játékokat. A versenyeken 93 nemzet 5151 sportolója vett részt. 21 sportág 163 versenyszámában avattak bajnokot. Magyarország 10 arany-, 7 ezüst-, valamint 5 bronzéremmel az előkelő 6. helyen zárt az éremtáblázaton. Itt, az első ázsiai olimpián védte meg címét a temesvári születésű Balázs Jolán magasugrónő is. Tokióban a lebonyolítást biztosító létesítmények a legkorszerűbb módon épültek, a modern technikai eszközök pedig ámulatba ejtették a sportvilágot.
Nyolc esztendővel később a másik, korábban hoppon maradt város is vigasztalódott. 1972. február 3. és 13. között Szapporóban 35 nemzet 1006 sportolója 10 sportágban mérette meg magát az Ázsiában megrendezett első jeges-havas játékokon. Érdekesség, hogy Magyarország mindössze egy sportolóval, Almássy Zsuzsa műkorcsolyázóval képviseltette magát, aki amúgy a dicséretes ötödik helyen végzett.
Epilógus
A NOB döntése értelmében a 2020. évi, elhalasztott játékokat 2021. július 23. és augusztus 8. között fogják megrendezni. Reményeink szerint az egészségét visszanyerő emberiség nagy játéka a sport győzelme is lesz, sok-sok magyar sikerrel!
Hozzászólások
Главные новости мира https:/…
Главные новости мира https://ua-vestnik.com и страны: политика, экономика, спорт, культура, технологии. Оперативная информация, аналитика и эксклюзивные материалы для тех, кто следит за событиями в реальном времени.
Главные новости мира https:/…
Главные новости мира https://ua-vestnik.com и страны: политика, экономика, спорт, культура, технологии. Оперативная информация, аналитика и эксклюзивные материалы для тех, кто следит за событиями в реальном времени.
What is the reason for the failing of the PARP inhibitor trial priligy premature ejaculation pills 20 Mistranslated proteins can incorporate into the cell membrane, inducing the damage discussed above