Sakkterápia

A sakkterápiás módszert több mint két éve találtam ki, azóta folyamatosan finomítom, csiszolom. Minden játszma és az azt követő beszélgetés segít abban, hogy a módszert minél jobban hasznosítsam terápiás céllal. Egy-egy sakkterápiás beszélgetés után, hiszem, hogy nincsen vesztes, hanem mindketten nyerünk.

A partnerrel egy sakkpartit játszunk, melyet közben írunk és utána közösen kielemzünk. A játszma során kérdéseket teszek fel, ezek kapcsán elindul a beszélgetés az életről. Az ötletet Jim Sheehan írországi családterapeutától kaptam, akivel beszélgettünk a terapeuta erőforrásairól és szóba került mint ilyen erőforrás, a hobbi is. Azt mondta, hogy a klienst vonjuk be a hobbinkba. Elmesélte, hogy egy korábbi zenészből, aki hirtelen pszichológiára váltott, hogy lett sikeres zeneterapeuta, amikor összekapcsolta azt a két területet, amelyben jártas volt.

A névadásnál sokat gyötrődtem, hogy mi is lenne jó. A sakkterápia szimpatikus, mert rímel a sokkterápiára, de a terápia megnevezés lehet, sokakat elriaszt. Lehet, hogy aki nem tud sakkozni, ki sem próbálja ezt a módszert, habár egy kezdő sakkos is, aki ismeri a lépéseket, élvezni tudja a játékot, és hasznos lehet számára az ezt követő beszélgetés.

A sakk, noha egy racionális, gondolkodást igénylő játék, mégis sok esetben az érzelmeink, érzéseink befolyásolják a logikus döntéseinket, akárcsak az életben. A sakktáblára kirajzolódik az a belső játszma, amit lelkünkben játszunk.

Mit keres a Krisztus-monogram a sakkterápiában?

A sakkjáték keresztyénséggel való kapcsolata korántsem új keletű. A 13. században például Jacobus de Cessolis szerzetes híres sakkprédikációja váltott ki nagy hatást a hallgatóságban. Hatásos szentbeszédeiben a figurákat az emberekhez hasonlította, s misztikus tartalommal látta el. A királyok feladataitól az egyszerű paraszt kötelességéig mindent sorra vett, olyannyira, hogy a gyalogokat különböző foglalkozási ágakkal azonosította. Gyalogok: földműves, kovács, szabó, pénzváltó, orvos, gondozó, kapuőr, hírvivő. Hatalmas sikerű prédikációival kettős célt ért el: egyrészt bebizonyította, hogy a sakk az élet szimbóluma, s így megmentette azt a további üldöztetéstől, másrészt beszédeivel növelte egyházának tekintélyét és hatását. Erről részletesebben Barcza Gedeon ír Magyar sakktörténet (Budapest, Sport Kiadó, 1975) c. munkájában.

Cessolis az első, aki meglátta, hogy a sakkozásban minden ember a maga sajátos életét keresi, a sakktáblán azt éli le. A sakknak varázslatos ereje van, mert amíg az elrontott élet után az ember helyrehozhatatlanul romlásba zuhan, az elrontott sakkjátszma után újat kezdhet (bűnbánat), új reményekkel és lehetőségekkel, s így elnyerheti az örök élet jutalmát.

Az európai sakk legrégebben feljegyzett játszmáját egy a 15. század végéről származó, 41 oldalas, 576 soros, katalán nyelvű kéziratban fedezték fel. A versbe foglalt játszma Mars (világos) és Vénusz (sötét) szerelmi párviadalát jelképezi, amelyben Merkur volt a tanú. A Merkur szerepét vállaló Fennolár apát volt a világ első versenybírója (Barcza, 1975). A Krisztus-monogram jelzi, hogy nemcsak a vízszintes sakktáblán, de a függőleges, transzcendens síkban is keressük az összefüggéseket életünk eseményei között.

A sakk – írja Franklin – elővigyázatosságra tanít bennünket, arra, hogy a jövőre is figyeljünk egy kicsit. Körültekintésre is int, vagyis arra, hogy az egész sakktáblát szem előtt tartsuk; óvatosságra, vagyis arra, hogy ne kapkodjuk el lépéseinket; végül három igen fontos életszabályra: ne csüggedjünk, ha pillanatnyilag rosszul állnak dolgaink; reménykedjünk a dolgok jobbra fordulásában; s végül, legyünk továbbra is kitartóak a kiút keresésében.

Napjainkban a sakkozást legtöbben úgy tekintik, mint a szabadidő eltöltésének egyik meglehetősen elterjedt játék- és sport jellegű, ugyanakkor kulturált formáját. Sokan egyenesen a sakk négy fő funkcióját említik: sport, játék, tudomány és művészet egyszerre. Általában arról is szinte mindenki meg van győződve, hogy a sakkozás – alapvető kognitív lelki folyamatokat és funkciókat működtetve – jótékonyan hat az értelmi képességek, mindenekelőtt a megértést és a problémamegoldást biztosító gondolkodás fejlődésére.

Néhány téma, melyeket érinthetjük a játszmát követő beszélgetés során

Fehér-fekete: hogyan választ színt? Mivel szeret inkább játszani? Támadó vagy védekező a stílusa? Kapcsolatban áll ez a színnel? Kezdeményez vagy passzív a játék során, vagy a kapcsolataiban?

Idő: az idő szorítása.  Telik vagy csak múlik az idő? Jó az időbeosztása? Átgondolja a lépéseket, vagy kapkod? Valóban olyan fontos tényező-e az idő, vagy csak épp türelmetlen?

Stratégia – hosszú távú terv: tervvel ül le játszani? Tudja azt változtatni az ellenféltől függően? Mer kísérletezni? A cél elérését meg kell tervezni. Milyen körülményeknek kellene teljesülniük ahhoz, hogy stratégiánk sikeres legyen? Milyen áldozatokat kell hoznunk? Mit kell változtatnunk, és mit tehetünk azért, hogy bizonyos változások bekövetkezzenek, vagy éppenséggel ne következzenek be? Tisztáznunk kell, milyen stratégiai részcélok segítenek a fő célok elérésében? A sikeres stratégiának az a kulcsa, hogy tudatában legyünk erősségeinknek, gyengeségeinknek, hogy tudjuk, miben vagyunk igazán jók. Saját korlátainkkal éppúgy tisztában kell lennünk, akárcsak a legjobb tulajdonságainkkal.

Taktika – rövid távú terv: taktika nélkül légvárakat építünk, stratégia nélkül pedig csupán spontán döntéseket hozunk. A terv a sakkjáték nélkülözhetetlen eleme, a siker biztosítéka. A tervszerűtlenség feltétlenül megbosszulja magát.

A sakk megtanít a rövid és hosszú távú gondolkodásra, tervezésre, valamint konkrét és általános célok kitűzésére és megvalósítására.

Nyitás: a kezdeményezés. Tudok-e, merek-e újítani? A megnyitás feladatai: az erők gyors és harmonizált (koordinált) mozgósítása, kezdeményező küzdelem a centrumért, pozíciós előny szerzése.

A centrum birtoklása: mit jelentenek az életemben, mik ezek a fontos mezők, ahonnan uralni tudom az egész táblát?

Felfejlődni a tisztekkel: mik az erősségeim, amelyeket ki tudok hangsúlyozni, be tudok vetni a céljaim elérésében?

A király biztonságba helyezése: mik a legféltettebb kincseim, titkaim?

A gyalog becserélése: mire fordítható át az, hogy a gyalog, a leggyengébb bábu, az utolsó sorba bejuttatva bármivé átváltozhat, legtöbbször eldöntve ezzel a csata sorsát? Mi az az életedben, amit most gyengeségnek gondolsz, de később erősségeddé válhat? Volt-e már hasonló tapasztalatod ezen a téren?

Hibák: Milyen rossz szokásokat szedtünk fel? A döntéshozatal során milyen lépéseket ugrunk át, és melyeket hangsúlyozunk túl? Hibás döntéseink miből származnak: téves információkból, rossz értékelésből, helytelen számításból, vagy ezek együtteséből?

Mik az erősségeink? Az alkotó felkészülés? A tettrekészség? A részletek kiszámítása? Tartunk-e valamelyik területtől? Figyeljük meg, miben vannak előítéleteink, és igyekezzünk megszabadulni tőlük.

Bábu vagy sakkjátékos: melyik bábu lennél legszívesebben a táblán és miért? Ennél a pontnál, tehetünk egy próbálkozást egy probléma felállítására. Megkérem a klienst, hogy válasszon egy bábut a maga szerepére, és minden számára fontos személy szerepéhez válasszon egy-egy bábut, majd azt tetszés szerint állítsa fel a táblán. Az így kialakult állást elemezzük, ki kivel van kapcsolatban, kinek milyen szerep jut, ki kit véd, vagy támad. A figurák segítségével beszéltetem a klienst a táblán látható családról, problémarendszerről. Sokszor a reveláció erejével hat kívülről ránézni arra a rendszerre, amiben nap mint nap élünk.

Záró gondolatok

Ki kell fejlesztenünk magunkban azt a képességet, hogy átfogóan lássunk, kezelni tudjuk a válsághelyzeteket, és tanuljunk is belőlük. Az effajta döntő pillanatok fordulópontok – ilyenkor választás előtt állunk, merre menjünk tovább, és tudjuk, hogy nincs visszaút. Ezekért a pillanatokért élünk, de ezek is meghatározzák életünket. Megtanuljuk, hogy kik vagyunk, hogy igazából mi fontos számunkra. A „titok” abban áll, hogy e kihívásokat vállalni s nem elkerülni kell. Ez az egyetlen útja annak, hogy minden képességünket feltárjuk és kiaknázzuk. Saját személyes modellünk fejlesztése révén juthatunk el oda, hogy jobb döntéseket hozzunk, nagyobb önbizalmunk legyen, bízzunk ösztöneinkben, és tudjuk, bárhogyan alakul is az eredmény, megerősödve jövünk ki a csatából. Valamennyiünk számára ez a siker egyetlen titka.

Ezen a ponton, ha a kliens is akarja, a sakkfigurák segítségével lemodellezünk egy döntési helyzetet, ami előtt áll a valós életben.

„A sakk fejleszti képességeinket. Szükségünk van a mentális képességeinkre ahhoz, hogy életben maradjunk. Az elemzés, az előrelátás, a számítás, az átértékelés, a stratégiák felállítása, a konvergens gondolkodás – ezek azok a lépések, amelyek előreviszik a civilizációt.” – írja Bruce Pandolfini.

Mint sok más sakkjátékos, a sakktáblán folyó küzdelemben én is az emberélet meghökkentően pontos modelljét látom mindennapi harcával, örökös föl-le hullámzásával – vallotta Garri Kaszparov. Bobby Fischer pedig egyszerűen úgy vélte: „Chess is life”  – A sakk maga az élet.

Az életben azok az emberek teljesítenek a legjobban, akik célokat tűznek ki maguk elé, azután keményen munkálkodnak ezek elérésén. S hogy mit kapnak céljaik elérése révén, az közel sem olyan fontos, mint az, hogy mivé válnak útjuk során.

A múlt megérthető (elemezhető), a jelen átélhető (élvezhető), a jövő formálható (tanulhatok a hibáimból, újratervezhetem az életem).