Minden kisebb-nagyobb közösségnek szüksége van hétköznapi hősökre. Olyan emberekre, akik képességeikhez, tehetségükhöz mérten a közösség meghatározó tagjaivá válnak, akik tevékenységükkel szebbé és jobbá teszik az adott közösség hétköznapjait. Ilyen hétköznapi hős lehet például a tanító, a tanár, a lelkipásztor, a vállalkozó vagy bárki más, aki azzal tűnik ki a többiek közül, hogy saját közösségét szem előtt tartva cselekszik, és ezzel példaként áll előttünk.
A mi hétköznapi hősünk Miklós Artúr János, maratoni és félmaratoni versenyek többszörös győztese, aki sikereivel ismertté tette Domokost és a Láposi-medencét, de azt is felismerte, hogy a mi falusi közösségünk kincseket, csiszolatlan gyémántokat rejt, s azokat meg kell találni, és csiszolni.
Domokos környezete, természeti és földrajzi adottságai meghatározó tényezői Artúr életének és a bajnokságokra való felkészülésének.
Miklós Artúr János Magyarláposon született 1972. január 11-én, négygyermekes családban. Ő a legnagyobb, utána két fiú- és egy leánytestvére született. Szülei földműveléssel foglalkozó emberek, akik egyszerű falusi emberekként a természet szeretetére és megbecsülésére, a munka tiszteletére, valamint a szülőfalujához és nemzetéhez való ragaszkodásra tanították. Miklós Artúr János a domokosi általános iskolában járta ki az 1–8. osztályt, majd a magyarláposi ipari líceumban tanult tovább, román nyelven, itt ismerkedett meg a futással, az edzésekkel és a versenyzéssel, Dumitru Paina tornatanár jóvoltából. 1991-ben Nagyszebenbe került, ahol altiszti iskolát végzett. Őrmesteri pályáját Nagyszalontán kezdte 1993-ban, majd 1995-től Nagyváradon folytatta, végül 2000 és 2016 között a Bukaresti Vasutas Sportklub alkalmazottjaként tevékenykedett, rendszeresen versenyezve, utána pedig hazatért Domokosra.
A Máramaros megyei Domokosról
Domokos (románul: Dămăcușeni) Máramaros megyei falu a Szőcs-patak Láposba ömlésénél. Domokos és Magyarlápos (románul: Târgu Lăpuș) magyarsága a Lápos-medence őshonos népességét képezi. A Lápos völgyének ez a felső szakasza korábban Belső-Szolnok, később Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott, tájegységileg az Észak-Mezőség része.
A Domokos eredetéről szóló monda szerint egy, a Kővárból megszökött Ungur nevű román tolvaj és kecskepásztor alapította a települést, aki később elcserélte egy Domokos nevű magyar tolvajtársával. Neve 1325-ben Szőcstő volt, mert ott fekszik, ahol a Szőcs-patak befolyik a Láposba. Feltételezések szerint lakói esetleg Kővár őrségéből rekrutálódtak. 1393-ban Damunkusfalva, 1733-ban Domokos, 1750-ben Domokoseny, 1767-ben Tolvaj-Domokos alakban fordult elő a helység neve.
A két település a középkor óta magyar nyelvsziget a történelmi Erdély északi határán. 1848-ban Magyarláposról 160-an, Domokosról 120-an álltak be nemzetőrnek. A Kővár vidéki román felkelők november végén megadásra szólították föl a domokosiakat, de azok a magyarláposiakkal együtt felkészültek az önvédelemre. Miután a honvédcsapatok elvonultak a környékről, a rogoziak megtámadták Domokost, amelynek lakói Magyarláposra menekültek. A támadás hírére visszatérő honvédek kiűzték a rogoziakat az égő Domokosról, és felgyújtották Rogozt. A szabadságharc bukása után a két magyar falu csak 2000 forintnyi sarc kifizetése árán menekült meg a pusztulástól.
Vallási szempontból Magyarlápos és Domokos magyar lakosságának többsége református. A Magyarlápostól mindössze négy kilométerrre fekvő Domokos kedvező elhelyezkedése miatt gazdaságilag évszázadokig meghatározó szerepet töltött be a Láposi-medence falvai körében, a községben termelt zöldséget, gyümölcsöt, finoman feldolgozott gyapjút, háziipari terméket viszonylag magas áron tudta értékesíteni. Domokos lakossága a legutóbbi évekig 90 százalékban megmaradt református magyarnak. Az idősebb domokosi asszonyok között nagy számban vannak, akik alig tudnak románul, manapság azonban a nyelvi beolvadás jelei egyre inkább megfigyelhetők.
A maratoni futásról
Az atlétikai szám egy Pheidippidész nevű görög katona legendájához kötődik. A legenda szerint a görög–perzsa háborúk idején, Kr. e. 490-ben a görög seregek a marathóni csatában vereséget mértek a túlerőben lévő perzsákra, Pheidippidész pedig a 40 kilométerre levő Athénig szaladt, hogy a győzelem hírét elvigye. Amikor megérkezett, csak annyit mondott, hogy „Győztünk!”, és holtan esett össze. A Marathón és Athén közötti távot 40,42 kilométerre becsülték, ez azonban csak 36,7 kilométer volt.
Amikor az első újkori olimpiát 1896-ban Athénban megrendezték, a legnagyobb érdeklődés a Michel Bréal nyelvész és történész által megálmodott maratoni futást övezte. Az első újkori olimpiákon még nem volt egységes táv, az atléták más-más távokat futottak a versenyeken. Az 1908-as londoni olimpiára növelték 42 kilométerre a távot, ennyi volt ugyanis az út a windsori kastélyból a White City stadionig. Ezt a 42 kilométert aztán még meg kellett toldani 195 méterrel, miután Alexandra királynő tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a futók nem a stadion királyi díszpáholya előtt érnek célba. A királynőnek köszönhető tehát, hogy a maratoni futók mind a mai napig 42 195 métert teljesítenek.
A maratoni távnak több változata is ismeretes. Ilyen a 21 097,5 méteres félmaratoni, de ilyenek a klasszikus, 42,195 kilométernél hosszabb távú ultramaratoni versenyek. Ismert még az ún. szupermaratoni verseny, amelyen a versenyzőknek öt napon át különböző távokat kell leszaladniuk.
Miklós Artúr János pályafutása és eredményei
Amint már említettük, Miklós Artúr János Dumitru Paina testnevelő tanár irányítása alatt Magyarláposon kezdett el edzeni és versenyezni. Ez 1988 és 1990 között történt. Altiszti iskolai évei alatt, Nagyszebenben Mihai Deac, Gheorghe Tomoiagă és Ilie Popa vezetésével folytatta az atletizálást, Nagyváradon 1995 és 1998 között Nicolae Șuteu, Bukarestben 2000 és 2018 között Gheorghe Boghean és Gabriel Brănișteanu voltak az edzői. Klubjai: Nagyszebenben és Nagyváradon a Katonai Sportklub; Bukarestben és Galacon a Vasutas Sportklub; 1998-ban a budapesti BVSC színeiben versenyzett, csapatban.
Felnőtt eredményei maratoni Balkán-bajnokságokon: aranyérmes (2002, Isztambul), ezüstérmes (2000, Belgrád; 2001, Isztambul), bronzérmes (2005, Isztambul). Maratoni országos bajnokságokon: aranyérmes (1999, 2000, 2001, 2004), ezüstérmes (1998, 2003). Félmaratoni országos bajnokságokon: aranyérmes (2003, 2004), ezüstérmes (2005).
Mester kategóriában félmaratoni távon: IV. helyezett csapatban a Toruńban (Lengyelország) rendezett világbajnokságon, kétszeres Európa-bajnoki ezüstérmes csapat országúti számban (Alicante, Spanyolország, 2018; Jesolo, Olaszország, 2019), bronzérmes egyéni országúti számban (Aarhus, Dánia, 2017). Európai hegyifutó-bajnokságokon kétszeres ezüstérmes csapatban (Barcelona, Spanyolország, 2017; Alicante, 2018).
Egyéb eredményei, Balkán-bajnokságokon: 2018, Celje, Szlovénia: 1500 m síkfutás – aranyérem, félmaraton – ezüstérem, 5000 m síkfutás – bronzérem, 2019, Bukarest: 5000 m síkfutás – aranyérem, 1500 m síkfutás – 4. hely. Országos bajnokságokon: 2017, Pitești: futóverseny – aranyérem; Bukarest: 5000 m síkfutás, 10 000 m síkfutás és félmaraton – aranyérem; 2018, Bukarest: 5000 m síkfutás, 10 000 m síkfutás és félmaraton – aranyérem; 2019, Misztótfalu: 10 km-es országúti verseny – aranyérem; 2019, Bukarest: 1500 és 5000 m síkfutás – aranyérem. 2020-ban: 11 km-es hegyi futás (Smida, Belényes község, Bihar megye) - aranyérem; 1500 m (Bukarest) – aranyérem; 5000 m (Bukarest) - aranyérem. 2021-ben: 8 km-es hegyi futás (Vărbilău, Prahova megye) - aranyérem, 10 km-es országúti futás (Belényes) – aranyérem; 1500 m (Bukarest) – ezüstérem; 5000 m (Bukarest) - aranyérem.
Egyéni legjobbjai, maratonin: 2:20 óra – négy alkalommal; 2:19 óra – kétszer; 2:18 óra – háromszor. Félmaratonin: 68 perc – kilencszer; 67 perc – ötször; 66 perc négyszer; 65 perc négyszer.
1988 és 2019 között 418 versenyen vett részt, edzéseken és versenyeken összesen 169 396 kilométert szaladt le.
„Gyermekként erről álmodtam”
Elmondása szerint Miklós Artúr János már gyermekkorában arról álmodott, hogy atléta lesz. „Az első verseny sorsdöntő volt számomra. Emlékszem, hogy valósággal repültem a cél felé, éreztem, hogy ez nekem való, meg tudom csinálni, és meg is fogom. Első perctől nagy kihívást jelentett számomra, és tudtam, hogy csak kitartó, rendszeres munkával és erős akarattal lehet eredményt elérni, egyre magasabb szintre jutni” – mesélte. Kérdésünkre, hogy milyen volt a család hozzáállása, azt mondta: „Édesanyám volt az egyetlen, aki megértett engem. Támogatott anyagilag és lelkileg, még felnőttkoromban is. Vele el tudtam beszélgetni a munkámról, a gondjaimról és a sikereimről, amelyeknek végtelenül örült. A család többi tagját egyáltalán nem érdekelte, még kacagtak is rajtam.”
Mint mondta, egyszer egyetlen hét leforgása alatt két maratoni versenyen vett részt, Budapesten 2:21, Bukarestben 2:28 óra alatt teljesítette a távot, ekkor a Bukaresti Vasutas Sportklub edzője felfigyelt rá, és meghívta a román fővárosi klubhoz.
Bajnokunk szerint a felkészülésben nagyon fontos a téli alapozás, az erőre és az állóképességre rá lehet építeni a sebességet, a gyorsulást. Amióta a mesteri kategóriába jutott, már csak napi egy edzést tart, de fiatalabb korában, amikor a maratoni versenyekre készült, naponta kétszer edzett. Azt mondja, az edzés mibenléte attól függ, hogy milyen versenyre kell készülni, és a futók számára nagy előnyt jelent, hogy nagyon sok kategóriában versenyezhetnek, és az utóbbi időben rengeteg versenyt szerveznek. Hozzátette: nem elég csak a fizikai felkészülés, mentálisan is ott kell lenni az edzéseken és a versenyeken is; mindenütt és mindenkor erős akaraterő és kitartás kell, mert fejben dől el, hogy valaki képes-e leszaladni a távot. Mint mondta, soha nem volt olyan ellenfele, akitől tartott volna, mert bízott önmagában és akaraterejében. Ennek ellenére vele is előfordult, hogy a maratoni távot nem tudta befejezni, egészségi okokból leállt, de a történteket hamar feldolgozta, és másnap már készült a következő versenyre. Miklós Artúr János azt is elárulta, hogy az elején, a Nemzeti és Balkán-bajnokságokon követték az ellenfelek edzési módszereit, a felkészülésüket, mert abból is tanultak. Iuliu Grec nagybányai futót tartja a legjobb barátjának, akivel megbeszélheti terveit, céljait, de a hibáit és a tévedéseit is, hiszen – mint mondja – „csak az az ember nem hibázik, aki nem dolgozik”.
atlétáknak
Miklós Artúr Jánosnak az a vágya, hogy pályafutását a veterán kategóriában folytassa, és minél több versenyen minél jobb eredményeket érjen el. Ezzel együtt minél többet szeretne átadni az atlétáknak az évek hosszú során szerzett tapasztalataiból.
A Domokosi Kulturális Egyesület
2016-ban Miklós Artúr János úgy döntött, hogy végleg letelepszik Domokoson. Hazatérve kezdeményezte és megalapította a Domokosi Kulturális Egyesületet, amelynek alelnöki tisztségét vállalta. Az egyesület fő célkitűzései között szerepel a kulturális értékek megőrzése és megismertetése a felnövekvő nemzedékekkel, környezetünk védelme, valamint az egészséges életvitelre nevelés a sport révén, sok-sok mozgással. Az egyesület évente megszervezi a Domokosi Hagymás Napokat, amelynek keretében népdalok, néptáncok, népi gyermekjátékok tanulása mellett az érdeklődők népi mesterségeket is megismerhetnek és gyakorolhatnak, mint például a hagymafonás, a csigatészta készítése, a hímzés, a szövés, a gyöngyfűzés és így tovább. A rendezvények velejárója a sütés-főzés, következésképpen hagyományos ételeket készítenek: hagymalevest, juhtúrós puliszkát hagymasalátával, libapörköltet, lecsót és egyebeket. Ilyenkor sportversenyeket is szerveznek minden korosztály számára. A gyermekeknek futó- és bicikliversenyt szerveznek, a felnőttek pedig különböző ügyességi versenyeken vehetnek részt, ilyen például a nyomórúd- és a laskanyújtó-hajítás.
Az egyesület népdal- és néptánctáborokat is rendez, ahol a népdal és a néptánc tanulása mellett népi gyermekjátékok, kézműves műhelyek, de egy-két éjszaka erejéig erdőszéli sátorozás is szerepel a kínálatban, utóbbi a környezet megismerése és tisztelete céljából. Utóbbihoz kapcsolódva több alkalommal szerveztek szemétgyűjtést gyermekek és szülők bevonásával, túraösvényeket tisztítottak meg és láttak el jelzéssel, Domokos határában pedig egy több mint 130 éves vadkörtefát kerítettek be, hogy megvédjék a kártevőktől.
A táncházban tanult népdalokat és táncokat Domokoson a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával, valamint Magyarláposon, Nagybányán, Szamosardón és Koltón is bemutatják. A népi mesterségek megismerésére – mint amilyen a bútorfestés, a fafaragás, a kosárfonás – kirándulásokat szerveznek.
Mindezek mellett a régi szokások, a hagyományok megélésére is nagy hangsúlyt fektetnek. Ilyenek az évázás, a kántálás, a maszkurázás, a farsangi bál és a népi színjátszás. A rendezvények alkalmával kiállítást rendeznek be, amelyeken bemutatják az időközben elkészült és az adott rendezvényhez illő tárgyakat.
A Magyarláposi Atlétikai Sportklub
2005. november végén Miklós Artúr János és a Domokosi Általános Iskola igazgatója, Molnár Judit közösen megszervezték az első futóversenyt Domokoson az 5–8. osztályosok számára. Azóta az elemisek, majd a középiskolások is beszálltak a versenybe, sőt, két éve már az óvodásoknak is szerveznek versenyt. Az elmúlt évben már családi futóverseny is volt. Mindezek célja a mozgásra és az egészséges életmódra ösztönzés/nevelés, ugyanakkor a tehetséges gyermekek felfedezése és felkészítése a versenyekre.
2016-ig Miklós Artúr János csak a téli időszakban segíthetett a felkészülésben, amikor ő is itthon tartotta az alapozó edzéseket. Miután hazatért, heti egy alkalommal tartott edzéseket a gyermekeknek az iskola udvarán és tornatermében, valamint a focipályán. A domokosi gyermekek elkezdtek részt venni a megyei szintű futóversenyeken, majd a sikerek láttán megyeközi, országos, majd nemzetközi megmérettetésekre is beneveztek. Az edzésszám heti háromra nőtt, ráadásul a felkészülés helyszínei is bővültek a magyarláposi sportpályával és tornateremmel, így a domokosiakhoz a magyarláposi, illetve a környező falvakbeli gyermekek és felnőttek is csatlakoztak.
Ilyen előzmények után alapították meg 2018-ban a Magyarláposi Atlétikai Sportklubot, amelynek támogatására sikerült megnyerni a magyarláposi polgármesteri hivatalt és a városi tanácsot. Az évenkénti, domokosi futóverseny megyei szintűvé nőtte ki magát, a magyarláposi Decemberi Futás pedig országos versennyé vált. Az Artúr által felkészített atléták ma már nemzetközi versenyeken is nagyon szép eredményeket értek és érnek el, természetesen mindenki a saját felkészültségi szintjének megfelelő megmérettetésen indul.
Felnőtt tanítványa, Nicoleta Marinela Sasu 2021. szeptember 4-én világbajnok lett a női mester 35-ös kategória egyéni hegyi futó számában az ausztriai Stubaiban.
Az elismerés nem is maradt el: 2018 és 2019 végén a magyarláposi polgármesteri hivatal oklevéllel díjazta Miklós Artúr Jánost, és a futókat is megdicsérte az elért eredményekért. 2019-ben már a Máramarosi Megyei Tanács is elismerte Artúr munkáját. Mi nagyon büszkék vagyunk rá!
Miklós Artúr János szerint a szaladás életforma, amely példás magatartást, jól megtervezett programot, kitartó munkát, bátorságot, önbizalmat, optimizmust, kreativitást, rendet, lelki nyugalmat, helyes táplálkozást, sikert jelent.
Embertársai szemében
Miklós Artúr János személyisége barátai, családtagjai, munkatársai és tanítványai beszámolóiból is kirajzolódik. A sikeres atlétalányok – Páll Orsolya Bernadett, Pap-Ieney Stela Roberta és Molnár Natália Vivien – elmondták, hogy nagyon szeretik őt, mert megkedveltette velük a mozgást, a sportolást. Szeretik az edzéseket, a versenyeket, amelyekről sok szép emléket őriznek, és amelyeken ragyogó eredményeket értek el. Hálásak Artúrnak a felkészítésért, a biztatásért, a bátorításért, és sikerekben gazdag, hosszú életet kívánnak neki, hogy minél több nemzedéket felkészíthessen az újabb és újabb versenyekre.
Székely Erika, felnőtt atléta azt mondta: örvend, hogy a Láposi-medence ilyen ügyes edzővel büszkélkedhet. Mint mondta, maga is szívesen jár edzésekre, mert „Artúr nagy tapasztalattal bír, és nemcsak edző, hanem mentor is. Szívből köszönöm a felkészítést, bátorítást, és sok sikert kívánok neki továbbra is.”
Ieney Gabriella, a Magyarláposi Atlétikai Sportklub alapító tagja és három sikeres atléta édesanyja szerint „Számukra Artúr elsősorban nem edző, hanem jó barát, aki megszerettette velük a mozgást, a futást és a természetet. A gyermekek és Artúr között nincs szigorú edző–sportoló kapcsolat, a fiatalok szívesen járnak edzésekre és versenyekre, mert a mi bajnokunk és edzőnk mindig támogatja és bátorítja őket. Ezért hálásak vagyunk, hogy a mi kis falunkba visszatért, és továbbadja tapasztalatait, felkészítve a tehetségeket, a bajnokokat. Sok sikert, Artúr, továbbra is!”
Kollégája, régi barátja, versenyző ellenfele, György Szabolcs elmondta, hogy Artúr példakép. Eredményei és hosszú pályafutása is alátámasztják ezt. „Egyszerű falusi élet mellett nagyon jó maratoni időket szaladt, többször bizonyított éveken keresztül, veterán kategóriában is nagyon jól teljesít. Mindnyájunk számára az a legfontosabb cél, hogy minél hosszabb ideig magas szinten tudjunk teljesíteni” – mondta György Szabolcs, aki az atlétikai klub megalapításáról is elismerően szólt. „Követem a tevékenységeit, munkálkodását. Tetszik, ahogyan az atlétákkal foglalkozik. Bármikor jó Artúrral szaladni, versenyezni, jókat lehet vele beszélgetni, s bár más-más korosztályból vagyunk, sokat tanulhatunk egymástól. Én is sokat tanultam tőle, de gondolom, én is adtam neki ötleteket. Kíváncsian várom az eredményeit a veterán kategóriában. Látom, nagyon komolyan veszi, mint eddig. Semmit sem változott az évek során. A világszintű versenyeken is mindig jól akar teljesíteni” – részletezte György Szabolcs.
Kérésünkre Molnár Judit, a Domokosi Kulturális Egyesület elnöke, nyugalmazott tanítónő, iskolavezető elmondta, hogy Artúrt gyermekkora óta ismeri. Nagyon bátor és elkötelezett embernek tartja, aki nagyon sokat tett Domokosért, a szülőfalujáért. Nagy dicsőség egy ilyen kis falunak, ha egy ilyen bajnoka van, aki nagyon sokat munkálkodik faluja felemelkedéséért. Mint mondta, közelebbi munkaviszonyba 2005-ben került vele, amikor elkezdték szervezni a futóversenyeket Domokoson. Közösen alapították a Domokosi Kulturális Egyesületet, amelynek keretében Artúr sok ötletes tevékenységet tervezett meg és vitt véghez. Példát mutat kitartásban, szorgalomban, munkájában maximalista. Jellemző rá a nyugodtság, a magabiztosság és a rend. Ezt próbálja beleoltani tanítványaiba is, nagy szeretettel. Büszke rá, hálás az eredményekért, és kívánja, hogy álmai, vágyai valóra váljanak.
Páll Albert, szülő, a Domokosi Kulturális Egyesület tagja, a Magyarláposi Atlétikai Sportklub támogatója, elmondta, hogy Artúr a szülőföldjét, szülőfaluját szerető egyszerű ember volt és maradt. Ezt bizonyítja az a sok esemény, a munka és az idő, amit Domokoson és Magyarláposon eltölt az itteni emberek érdekében. Artúr a nagyvilágból jött haza ahhoz, hogy megalapítsa a Domokosi Kulturális Egyesületet és a Magyarláposi Atlétikai Sportklubot, és hogy ezek által is a gyermekek és a felnőttek figyelmét ráirányítsa a sportolás, a környezetvédelem és a hagyományok megélésének fontosságára. „A mozgás szeretetét aktív sportemberként sok-sok szeretettel és tudással adja át gyermekeknek és a felnőtteknek, akik az atlétikában megtalálták és megtalálják azt a sok örömöt, boldogságot és azt a sok-sok kihívást, amit a sportban megélnek. Mindezeket nagyon szépen köszönjük neki, és kívánunk sok-sok egészséget, erőt és boldogságot azon az úton, amit ő kiválasztott, hogy minél több nemzedéket tudjon felkészíteni, tanítani. S hogy évek múlva tudja elmondani, és tudjuk elmondani mi is, hogy megérte. Megérte az a sok munka, amit befektet a két egyesületbe, mert a sportolók közül lesz majd két-három olyan ember, aki híressé válik. Köszönjük Artúrnak a sok munkát! Sok sikert!” – foglalta össze Páll Albert.
Interjúalanyok:
Miklós Artúr János – atléta, edző
Molnár Natália Vivien, Páll Orsolya Bernadett, Pap-Ieney Stela Roberta diákatléták
Székely Erika – atléta
Ieney Gabriella – szülő, atléta
György Szabolcs – atléta, barát
Molnár Judit – tanítónő
Páll Albert – sporttanár, támogató
(Az írás készültekor, 2020-ban a szerzők a domokosi Benkő Ferenc Általános Iskola diákjai voltak, Páll Aliz Nikolett kivételével, aki a magyarláposi Petru Rareș Elméleti Líceum diákja volt. Ma Molnár Natália Vivien a magyarláposi Petru Rareș Elméleti Líceum diákja; Molnár Tímea Angéla, Páll Orsolya Bernadett a domokosi Benkő Ferenc Általános Iskola diákja; Páll Aliz Nikolett pedig leérettségizett és egyetemre készül. Csapatvezető: Molnár Judit nyugdíjas tanítónő)
