Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Viski János, Kodály Zoltán magyar-örmény tanítványa

Az évforduló alkalmával érdemes felidézni Kodály erdélyi vonatkozásait és közöttük azt a fiatal kolozsvári tanítványát, akit maga szemelt ki utódjának a budapesti Zeneakadémia zeneszerzéstanári állásába.

Az évforduló alkalmával érdemes felidézni Kodály erdélyi vonatkozásait és közöttük azt a fiatal kolozsvári tanítványát, akit maga szemelt ki utódjának a budapesti Zeneakadémia zeneszerzéstanári állásába.
Viski János (1906–1961) kolozsvári hangversenyén
1926-ban

Viski János Kolozsvárt született 1906. június 10-én a család második gyermekeként. Az apa, dr. Viski László ügyvéd (Szilágyzovány, 1867. október 28.–Kolozsvár, 1930. január 12.) református papi családból származott. Elődei Kibéden, Koronkán szolgáltak, végül a zeneszerző apai nagyapja Szilágyzoványban működött. Itt élt egy tehetős gazda, Viski János is, aki idős korára történt ápolása elismeréseként a több gyermekes Viski Pál református lelkészre hagyta birtokát.

Az édesanya, Ákontz Mária második gyermekként egy valóban hagyományos magyar-örmény, sokgyermekes családban született. Az utána következő testvére, Paulina Gizella, édesanyja nevét örökölte. Ákontz Mária a De Gerando Antonina nevével fémjelzett hírneves kolozsvári felsőbb leányiskolában szerezte 1888 és 1892 között zenei kultúráját is, mert ott a zongorázás kötelező tantárgy volt. Pár év múltán, 1897 őszén kötött házasságot dr. Viski László fiatal ügyvéddel és a Főtér 5. sz. alatti szülői házból a Petőfi u. 46/48. sz. alá költöztek. Itt született meg előbb László fiuk (1898), majd 1906-ban János. Neveltetéséből fakadóan az édesanya lett kisebbik fia zenei tanulmányainak a támogatója, miközben az apa inkább a végrendelettel elnyert birtok kezelésében látta János jövőjét.

De annyira ne szaladjunk előre, egyelőre ott tartunk, hogy 1912-ben a későbbi zeneszerző megkezdte tanulmányait a majdnem a szomszédban található református kollégiumban. Itt Antal Gyula tanító vezette be a hegedülés alapjaiba, majd 1916-tól dr. Léczfalvi Sipos Gábor jogásznál folytatta. Utóbbi a helyi Zenetársaság titkára volt 1906 és 1917 között, amikor Kolozsvár zeneélete a legnagyobb előadóművészeket fogadta. Viski János második tanára nemcsak remek szervező, hanem maga is aktív muzsikus volt. Id. Farkas János hegedűszakos tanítványaként Viski János elsősorban a bécsi klasszikus irányzat vonósnégyeseiben vállalt szerepet a Zenetársaság nyilvános hangversenyein. A város történelmében páratlanul gazdag időszak lezárult az első világháború végén. Léczfalvi Sipos Gábor Magyarországra távozott, a Zenetársaság megszűnt.

Viski János következő hegedűtanára Kolár Gusztáv lett. Utóbbi Raczek Zsófia tanítványa volt, majd 1915 és 1920 között Budapesten folytatta Emil Barré irányítása alatt. Alig érkezett vissza Kolozsvárra, a Román Opera zenekara máris alkalmazta őt, de közben tanítással is foglalkozott. Ebben a zenekarban – valószínűleg 1922-24-ig – játszott időnként Viski János is.

Édesapja óhaját teljesítve, a kollégium után Viski János beiratkozott a helybeli Mezőgazdasági Akadémiára. 1924 és 1927 között tovább folytatta hegedűtanulmányait, és fejlődése bizonyítékaként három egymás utáni évben egész estet betöltő hangversenyen lépett fel. Előbb 1925-ben, amikor Beethoven Tavasz szonátáját és Mendelssohn e-moll versenyművét adta elő ifj. Szabó Géza kíséretével. A következő év döntőnek bizonyult: nemcsak egy jóval igényesebb műsorral lépett fel (Bach E-dúr szóló szonáta, Paganini XVII. Caprice), hanem találkozott Telmányi Emillel is. A nemzetközi hírnévnek örvendő, valóban a legnevesebb magyar-örmény származású hegedűművész 1926. március 8-án tartott kolozsvári hangversenye alkalmával meghallgatta az akkor 20 éves Viski Jánost, és a zeneszerzés irányába tanácsolta őt. Sőt, amikor 1927 őszén Viski János Kolozsvárról a budapesti Zeneakadémia felé indult, már nála volt Telmányi Emil névjegykártyája: „Telmányi Emil Kodály Zoltánnak beajánlja Visky (sic!) Jánost. Szív. üdv.” Ezt megelőzően, 1927 januárjában Viski még adott egy utolsó hegedű estet Kolozsvárt, amelyen további fejlődését bizonyította. Három szonáta volt műsoron: az eddig nem játszott Dohnányi-, Sjögren- és C. Franck művei.

Rövidesen megjelent a helyi Új kelet című lapban Viski János talán egyetlen hangversenykrónikája Kolár Károly egyik, szintén 1927 eleji előadásáról. Az alig 20 éves Viski értékítéletéről, ízléséről, igényességéről sokat tudhatunk meg a következő sorokból: „Az átlagközönségre oly biztosan ható émelygős és érzelgősséget és üres zsonglőrködést nem tűrő műfajnak, a kamarazenének (…) Jólesett annyi, agyonvibrált, vérszegény, kétségbeesetten külső hatást hajhászó hegedűs után, egyenletes, mély zengésű nagy tónust, minden mellékzörejtől mentes nagy erőt és páratlan muzikalitást hallani. Csak a szakember veszi észre, hogy Kolárnak óriási technikája van. De ez nem az általánosan annak nevezett jól-rosszul sikerült balkézpizzicatós, üveghangos »nesze semmi fogd meg jól«, mitől a művészeti parvenü ájuldozik az elragadtatástól. A Kolár technikája: hibátlan, klasszikus technika, hol a virtuóz futam is dallammá nemesül.”1


Viski János szülőháza Kolozsváron 1929-ben a Petőfi utca 48. szám alatt

Ebben az időszakban jelentkezett édesapja betegsége, amely végül 1930-ban elhunytához vezetett. Az 1927/28-es tanévben kezdett zeneakadémiai tanulmányai is megsínylették ezt a változást, de utána is volt ereje nemcsak folytatni, hanem az 1932/33-as tanévben még a Pázmány Péter Egyetemen is hallgatott bölcsészetet egy szemeszteren át.

Egy kezdő zeneszerző esetében nem épp szokványos érdeklődés, ezért visszatérünk református kollégiumi környezetére és eredményeire. Tanárai között voltak Csűri Bálint, Dr. Tavaszi Sándor, Dr. Széll Kálmán, Tulogdy János. Végzős eredményei szerint pedig a tiszta 10-es Rohonyi Vilmos2 után Viski János másodikként végzett 9,88 általános osztályzattal!

A Zeneakadémián (1927–32) Viski valóban kiválóan teljesített, zeneszerzés tanára, Kodály Zoltán minden tanévben jeles minősítéssel értékelte munkáját leckekönyvében. Utána 1933-ban visszatért Erdélybe, de Kolozsvárról Zoványba költöztek édesanyjával, erről tanúskodik Kodály Zoltánnal 1933 és 1935 között folytatott levelezése. Ebben az időszakban írta első nagyobb művét, a Szimfonikus szvitet, amelynek nyilvános hangverseny-bemutatója 1938. március 31-én volt a budapesti Zeneakadémián. Az Országos Hangversenyzenekart Vaszy Viktor vezényelte, aki később is műsorra tűzte a zeneszerző műveit. Erre az első bemutatóra igyekezve, az édesanya, Ákontz Mária a villamoson hirtelen rosszul lett és elhunyt. Fiával csak a sikeres hangverseny után tudatták a megrázó veszteséget.

Élete folyamán Viski Jánosnak többször, újra és újra talpra kellett állnia, miközben habitusa és műveltetése szerint nem vitte mindezt a nyilvánosság elé. Egyebek mellett ez a házaséletére is vonatkozik.

Két hónap sem telt el a kettős próbatétel – pesti hangversenye és édesanyja halála – óta, amikor Zoványban adott terjedelmes interjút, beszámolva eddig útjáról, életéről. Tanárai között nemcsak Kolár Gusztávot említette meg, hanem öccsét, Károlyt is, Delly-Szabó Gézát és Hermann Katicát is, aki zongoratanulmányaiban segítette. Már ekkor elhangzott Rajter Lajos karmester neve, aki ugyancsak lelkes terjesztője volt a Viski-műveknek. Tervei között szerepelt két – később meg is valósult – zenemű: a Két magyar tánc és az Enigma, bár utóbbi eredetileg és ekkor még tenor szólóval szerepelt. Előbbit valóban Rajter Lajos vezetésével Budapesten mutatták be 1939. december 15-én, utóbbit, a W. Mengelbergnek ajánlott Enigmát egy évvel később, 1940. október 18-án Sergio Failoni vitte sikerre, ugyancsak Budapesten a Filharmóniai Társaság élén.

Még ebben a lendületben kezdte el Viski János komponálni a hegedűversenyt, de a világháború és előzményei már megakasztották a befejezést. A budapesti Nemzeti Zenede titkára és hangszerelés tanára volt 1940-ben, majd 1941 őszén szülővárosa újraindult zenekonzervatóriumán igazgatóvá nevezték ki. Alig egy évig töltötte be ezt a tisztet, de a kinevezés természetes volt, hisz az eddigi időszakban Viski János, tanulmányai, majd gazdálkodása mellett is megmaradt kolozsvárinak. A helyi lapok folyamatosan figyelemmel kísérték életútját, de maga is aktívan részt vett a távolság ellenére a város zeneéletében. Tanára, Kodály Zoltán 50. születésnapja tiszteletére a kolozsvári magyar zenekonzervatórium 1933. március 2-án emlékestet rendezett, amelyen a méltató beszédet Viski János mondta.


Viski János és Willem Mengelborg
a Szimfonikus szvit előadása alkalmával
1939. március 6-án Budapesten

Egy későbbi mozzanat, az újonnan, 1939 elején megalakuló Zeneegylet. Ennek tagsága alelnöki pozícióba választotta Viski Jánost, immár több évtizedes munkásságot felmutató helyi muzsikusok társaságában. Ilyenek voltak Járosi Andor, Zsemberi Elvira, Csipkés Ilona, Szele Irén, Tatár Ferenc. A helyi énekkarok Benedek Kálmán vagy Szántó Béla vezetésével sem mellőztek a fiatal zeneszerző műveit e Zeneegylet rendezvényein.

Leköszönve a kolozsvári intézmény vezetőségéből, 1942-től a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés főtanszak tanára lett 1961-ben bekövetkezett elhunytáig. A világháborúban őt is veszteség érte, majd 1947-ben sikerül befejeznie a Hegedűversenyt, amely először ebben az évben hangzott el Zathureczky Ede előadásában, akinek e művét ajánlotta. Az Enigma mellett ez az a zenemű, amelyik leginkább ismertté tette Viski Jánost nemzetközi szinten is. „Különösen és szívből ajánlom Viski János versenyművét, ami számomra nemzetközi mércével is csodás alkotás. A kodályi–bartóki, sőt a nemzetközi színvonal követelményeinek is megfelel, minden provincializmustól mentesen” – írta nemrég Ábrahám Márta Bartók és Kodály zenei hatása az 1945 után keletkezett hegedűversenyekre című doktori értekezésében (Budapest, 2013).

Közben Viski oktatott, tanítványai között voltak Dobszay László, Eötvös Péter, Földes Imre, Hidas Frigyes, Láng István, Károlyi Pál, Lendvay Kamilló, Petrovics Emil, Soproni József, Szőllősy András, Szőnyi Erzsébet. De kevésbé ismert, hogy Kocsis Zoltán zongoraművész egy 60 éves korában készült interjújában emlékezett meg, hogy őt valójában Viski János fedezte fel és kezdetben ő egyengette pályáját: „Inkább a szomszédok gondolták, hogy szólni kell arra hivatott szakembernek, nézze meg a jelenséget. És Viski János jött el, az ő révén kerültem el azután a legjobb helyekre. – Hány éves voltál ekkor? – Öt. Viski nemcsak meghallgatott, de onnantól folyamatosan figyelemmel kísérte „alakulásomat”. Amikor pedig nyolc és fél évesen reumatikus lázzal kórházban feküdtem jó két hónapig, akkor meglátogatott. Egy elismert, befutott zeneszerzőtől ez bizony nem kevés.”3


Ákontz Mária és húga, Paulina az 1890-es években

Következett 1953-ban a Zongoraverseny, Kodály Zoltán 70. évfordulójára ajánlva, 1954-ben Visky János megkapta az Erkel-díjat, következő évben az Érdemes művész kitüntetést. Ekkor komponálta harmadik versenyművét, amelyet ezúttal a gordonkának szánt. Kossuth-díjas lett 1956-ban, de ez már sok volt egyeseknek. Megpróbáljuk felidézni a légkört Jemnitz Sándor4 naplójából származó idézetekkel: „… megaláznak, hogy eszembe ne jusson »nagy fiú«-vá lenni… 1949. október 31… Este a Zeneművész Szövetség pártaktívája ülésezett. Szabó Ferenc előadta, hogy a jó iskolai bizonyítványra pályázó zeneszerzőknek tartózkodniuk kell a taktusváltoztatásoktól és a sok modulálástól. Szöveget tilos a kész zenére utólag iktatni. Tehát sutba dobhatjuk az Aidát, amelynek II. felvonása tudvalevőleg így készült! Vonósnégyesek nem korszerűek. A tájfestő művekbe bele kell vinni a világnézeti szempontokat. Megkérdeztem, hogy ezek szerint Debussy La mer-je jó-e vagy rossz? Zavart nevetés. Nem mertek válaszolni.”

Következett 1960 végén, karácsony előtt az az ülés a Zeneakadémián, ahol a plénum előtt Szabó Ferenc igazgató megvádolta Viski Jánost, miszerint „reakciós metódusokkal tanítja a zeneszerzést.” Egy ilyen kijelentés egyenlő volt a megsemmisítéssel. Viski akkor már szenvedett a szívével, gyógyszere nem volt nála, kórházba került és amint a jelen levő tanítványai később tanúsították: nem is akart meggyógyulni.

1961. január 16-án befejezte életpályáját.

Viski János emlékezete

1998. szeptember 17-én a Budapest Fővárosi Örmény klubban bemutatták Viski János fiatalkori évei című könyvemet, amely a zeneszerző erdélyi éveit térképezte fel.

2000. június 8-án avattuk fel a budapesti Zeneakadémia harmadik emeleti folyosóján a zeneszerző emléktábláját.

2002-ben sikerült rávenni Kecskés Balázs zongoraművészt, a Bartók Béla zenekonzervatórium akkori igazgatóját Viski Zongoraversenyének újbóli előadására.

2006. október 6-án avatták fel a budapesti Zeneakadémia második emeletén azt a bronzból készült fejdomborművet és sötét márványtáblát, amelynek a felirata: „Viski János (1906–1961) zeneszerző emlékére, aki 20 éven át osztotta meg tudását növendékeivel. Liszt Ferenc Zeneakadémia 2006.”

A két emléktáblát a Zeneakadémia restaurálása (2011–2013) alkalmával leszedték.

2017-ben a Kodály-emlékév alkalmával több helyszínen tartottunk előadást Viski János, Kodály Zoltán magyar-örmény tanítványa címmel.

Viski János zeneművei ma is várják újbóli felfedezésüket.

Jegyzetek

1 A Kolár-Breviman-Molnár kamarazene estről. Új kelet, 1927. március 3.

2 A későbbi gépészmérnök és egyetemi tanár.

3 Café momus, 2015. 05. 30.

4 Jemnitz Sándor annak az 1945. április közepén ülésező zenei igazoló bizottság vezetője volt, amely alaptalanul Dohnányi Ernőt háborús bűnösséggel vádolta meg.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

A francia Louis Daguerre találmányát 1839. február elején mutatták be Párizsban, majd az új eljárás Jules Garbiel Janin (1804–1874) francia újságíró cikkei révén indult hódító útjára. Híre a korabeli magyar, német és román nyelvű sajtó révén jutott el a hazai olvasókhoz.

1848–1849 és öröksége kiemelt helyet foglal el a magyar történelmi tudatban és az azóta eltelt másfél évszázad emlékezetében is. Ez az emlékezés nemcsak politikai hagyományt vagy magáért az emlékezésért való több évtizedes küzdelmet jelent, hanem egyéni törekvést is 1848– 1849 életben tartására, ami az elhanyagolt, elfeledett sírhelyek, emlékhelyek újrafelfedezését, gondozását is jelentheti.

makkfalva

Ez év nyarán a makfalvi Nagy Pál alkotótáborban bemutattak egy különleges könyvet, A makfalvi báró Wesselényi-féle Székely Nemzeti Iskola történetét, amelynek szerzője két makfalvi tanár, Péterfi György és Péterfi Levente. Miután belelapoztam, láttam, hogy egy nagyon dokumentált könyvről van szó. Makfalvi vagyok, és gyermekkoromban az öregek sokat emlegették a kolégyomot. Több írásban olvastam, hogy a reformkor idején Wesselényi a marosvásárhelyi megyegyűlésen szeretett volna beszélni, de az elöljárók figyelmeztették, hogy nincs joga erre, mert nincs birtoka a megyében. A székelyek a segítségére siettek, a makfalviak telket írattak a nevére, amiért másnap már szólásjogot kapott. Wesselényit annyira meghatotta a gesztus, hogy megígérte, iskolát épít a telekre. 

Nem véletlenül kapta ceremónia­mesteri megbízását Bánffy Miklós! Már középiskolás korában is szinte minden estéjét a színházakban töltötte. 18 éves korában írt színdarabját műkedvelők be is mutatták. Zichy János kultuszmi­niszter nevezte ki a budapesti Opera és a Nemzeti Színház intendánsává. Ezt a tisztet 1918-ig töltötte be. Néhány év alatt bebizonyosodott, hogy a magyar szín­padművészet egyik legnagyobb mestere. Díszlet- és kosztümtervei világviszony­latban is elsőrangúnak számítottak!

Kimaradhatatlan tartozéka a Petőfi-kultusz ünnepségi színhelyeinek a székelykeresztúri Gyárfás-kúria, és a mögötte levő, immár több évtizede elhíresült körtefa, ahol a magyar nemzet nagy költője, Petőfi Sándor töltötte utolsó éjszakáját 1849. július 31-én. Hiteles bizonyíték ugyan nincsen rá, de sokan hiszik, hogy a költő a kúria mögötti körtefa alatt elszavalta az Egy gondolat bánt engemet című versét is.

Már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megalakulásától (1894) Magyarország fontos szerepet játszott az olimpiai eszme népszerűsítésében. A magyar sportolók részt vettek az első világháború előtti összes olimpián, Budapest neve pedig többször felvetődött, mint lehetséges helyszín. Bár az 1920-as olimpiai helyszín kiválasztásakor a magyar főváros előszavazást nyert, és megkezdődött a nemzeti stadion tervezése is, az elvesztett világháború után 

kisfaludy sándor

Sümeg falakkal kerített belvárosában, anyai nagyszülei kúriájában látta meg a napvilágot a kilencgyermekes Kisfaludy család elsőszülöttje, aki a 1801-ben Himfy szerelmei című kötetével valósággal berobbant a magyar irodalmi életbe. Hegedűs Géza szerint „a 20. század első két évtizedében nem volt ismertebb, népszerűbb és nagyobbra tartott magyar költő Kisfaludy Sándornál”.

A kétszázötven évvel ezelőtt, 1769. március 2-án elhunyt Bod Péter (született 1712 február 22., Felsőcsernáton) neve ismerősen cseng Marosvásárhelyen, hiszen róla nevezték el a református diakóniai központot az Erdő utca aljában. A Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ épülete másfél évtizeden át otthona volt az asszisztensképző iskolának, számos rendezvénynek nyújtott helyszínt, jelenleg a Gecse Dániel Református Orvosi és Egészségügyi Szakkollégiumnak a székhelye. De mit is tudunk Bod Péterről és mit illik megismernünk róla halálának negyedszázados évfordulóján?

Csucsa, Boncza Berta

Ki ne ismerné Ady Endre – majd Márffy Ödön – hitvesének és múzsájának, Boncza Bertának, azaz Csinszkának nevét, és ki ne hallott volna Hollós Ilonáról, az 1950-es évek leghíresebb magyar énekesnőjéről, Bágya András zeneszerző feleségéről?

600 éves freskók a székelyderzsi templomban

Székelyderzs, az erdélyi erődtemplomos falvak, Prázsmár, Szászkézd, Nagybaromlak, Kelnek, Szászfehéregyháza mellett 1993-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára. A falu e kivételes figyelmet a késő gótikus unitárius templomával érdemelte ki, amelynek a jellegzetes építési stílusa, és a 15. században készült falfestményei európai jelentőségűek.

spaller károly, csempekályha

Vajon hányan vannak ma Kolozsváron, akik ismerték vagy még ismerik a Spaller nevet, mely az elmúlt kétszáz évben összefonódott a cserépkályhás szakmával. Az bizonyos, hogy ez a név ismerősen csengett azok körében, akik kályhát vagy kandallót szerettek volna építtetni („rakatni”, ahogyan a kályhások mondták) otthonukban. 

gábor áron, ágyúöntő, Kézdivásárhely

Gábor Áron fogadalmát szinte megszámlálhatatlanul sokan idézték, de tudomásom szerint még senki sem elemezte a fogadalom megszületésének történetét. Ezért választottam ezt dolgozatom címéül. Tudjuk, hogy fogadalmat ‒ illetve, ahogy régen nevezték, fogadást ‒ sokszor tesznek az emberek, amelyet vagy betartanak, vagy elfelednek, megszegnek. A Gábor Ároné nem tartozik az utóbbiak közé, ő hűségesen kitartott fogadalma mellett. Elhangzására kivételes forradalmi helyzetben került sor, és történelmi jelentőségű eredményhez vezetett. Véleményem szerint ezért kell szélesebb összefüggésekben értelmeznünk; látnunk kell előzményeit és következményeit.

Az ókori Róma története különösen nagy szerepet játszott a román nyelvű historiográfiában, elsősorban Dacia provincia rövid, kevesebb mint két évszázados történetének köszönhetően, amelynek történetisége beépült a román nép nemzeti öntudatába és 18 század óta élő etnogenezis történeti irodalmába is. Bár Erdély római múltja elevenen élt a román nép kollektív mentalitásában, különösen a 18–19. század óta, az ókori Róma történetének román nyelvű összefoglalóira vagy fordításaira a 20. század elejéig kellett várni. Az alábbi írás rövid bevezetőt kíván nyújtani az ókori Róma történetének román nyelvű műveibe.

A románság idén ünnepli az 1918. évi gyulafehérvári nagygyűlés centenáriumát – a magyarság ugyanakkor 100 éve él román állami keretek között Erdélyben Az impériumváltás következtében merőben más politikai, kulturális, társadalmi közeg határozza meg az életét A Trianonban elszenvedett trauma azonban ennek ellenére sem okozta azt a rövidzárlatot, amelyet feltételezett és elvárt az új hatalom. Az első döbbenet után a társadalom kezdett lassan magára találni, és tenni a dolgát, ahogy lehetett.

Lapunk fennállásának 70. évfordulóján, idei számainkban egy-egy régebbi írásunkat közöljük. Azzal a szándékkal tesszük ezt, hogy felelevenítsük a folyóirat gyűjteményében őrzött írásokban évtizedekkel ezelőtt megfogalmazott, de máig időtálló megállapításokat, gondolatokat, illetve hogy a mai olvasók is megismerhessék korábbi szerzőink munkájának egy-egy részletét.