Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Erdélyi Krónika – tudományos ismeretterjesztés a világhálón

Erdély első történelmi portálja, az Erdélyi Krónika 2017 januárjában kezdte meg működését. Az elképzeléseknek megfelelően sikerült létrehozni egy olyan digitális felületet, amely a laikus közönség számára rendszeresen közöl tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő írásokat Erdély történelmi múltjáról.[1] A modern technológia nyújtotta lehetőségeket kihasználva a portál által közvetített tartalom azokhoz az olvasókhoz is eljut, akikhez a nyomtatott kiadványok nem, ezáltal pedig sokkal szélesebb körben népszerűsíthető a különböző erdélyi közösségek, városok és régiók történelme, mint korábban bármikor.

Jelen írás célja bemutatni az Erdélyi Krónika történelmi portál szerkezeti felépítését, partneri kapcsolatait, összegezni a tavalyi év (2017) statisztikai eredményeit, ismertetni a digitális ismeretterjesztés jelentőségét, az erdélyi történelmi ismeretterjesztés egyes problémáit, valamint a közösségi média szerepét az ismeretterjesztés területén belül.

Miért szükséges a digitális ismeretterjesztés?

Erre a kérdésre a válasz meglehetősen sokrétű, de kezdjük a legfontosabbal: a történelem, a múlt megismerése nem korlátozódhat egy zárt történészi rétegre. A négy fal között zajló konferenciák, előadások, illetve a szaklapokban publikált tanulmányok által közvetített tudományos eredmények nem feltétlenül jutnak el a nagyközönséghez, vagy ha mégis, akkor sem közérthető formában. Történelmünk megismerésének és az információ szakszerű továbbadásának társadalmi haszna megkérdőjelezhetetlen, éppen ezért nagy felelőtlenség lenne szemet hunyni afölött, hogy a kutatások eredményei mindössze egy szűk réteg számára elérhetőek. A történészek és a laikus közönség között tátongó szakadék már így is túl nagy, ha pedig meg szeretnénk előzni, hogy a jövő nemzedékei téveszméken nőjenek fel, akkor szükség van a szakmai–laikus dialógusra. Ennek egyik legmegfelelőbb kommunikációs csatornája – a statisztikai mutatókat nézve[2] – a világháló.

Más történészek is felfedezték a tudományos jellegű tartalmak digitális térben történő terjesztésének fontosságát. Fónagy Zoltán,[3] az MTA BTK Történettudományi Intézet főmunkatársa a következőképpen fogalmazott az online ismeretterjesztésről: „Történészként ezáltal azokkal is megosztjuk a tudásunkat, akik végső soron »eltartanak« bennünket azért, hogy a közösségünk múltját feltárjuk és megismerjük.”[4] Vagyis a történészeknek nemcsak az intézményük, munkáltatójuk vagy a szakmabeliek felé van kötelezettségük, hanem a közösségük felé is; a különböző digitális platformok (blog, vlog, honlap, portál) pedig segítenek abban, hogy a tartalmak szélesebb közönséghez is eljussanak. Fónagy Zoltán ugyanakkor azt is hozzáteszi, hogy „egy ilyen felület – jelen esetben a Mindennapok története című történelmi blogról van szó – nem jelent nagy törést az ismeretterjesztés korábbi médiumaihoz képest, pusztán csak kibővültek a lehetőségeink.”[5] Ezzel ugyanakkor azt mondja, hogy a hagyományosnak tekinthető orgánumok – újságok, hetilapok, magazinok –  továbbra is jelentős szerepet játszanak az ismeretterjesztés területén. Ez részben igaz is, hiszen a társadalmon belül mindig volt/van/lehet egy olyan réteg, amely – akármennyire is hódítson a digitális média – továbbra is a minőségi, szépen kivitelezett nyomtatott kiadványok fogyasztója marad.[6]

A társadalomnak viszont van egy olyan rétege is, amely nagyrészt online tartalmakat fogyaszt.[7] A társadalom ezen rétegéhez csak úgy jut el a tudományos alapú, hiteles ismeretterjesztés, ha a történészszakmán belül megtörténik a digitális átállás. Ebben az esetben az átállás kizárólag az ismeretterjesztésre vonatkozik, és nem jelenti a nyomtatott kiadványok teljes elhagyását – a két platform tökéletesen megfér egymás mellett. Az azonban kiemelten fontos, hogy a két médiafelület hasonló odafigyelést kapjon a történészszakmától. Sőt kijelenthető, hogy a digitális felületen történő ismeretterjesztésre nagyobb hangsúlyt kellene fektetnünk, ugyanis a digitális térben elszaporodó „alternatív”, áltörténelmet hirdető portálok komoly problémákat okozhatnak, ha nincs olyan szakmai felület, amely hatékonyan tudná ellensúlyozni ezeket. Az ilyen portálok minden tudományosságot nélkülözve terjesztik a hiteltelen, félrevezető történelmi hiedelmeket, továbbá előszeretettel bélyegzik meg a szakmabelieket, olyan pejoratív konnotációjú jelzőkkel, amelyek bizonyos – jól körülhatárolható körökben – képesek negatív reakciók kiváltására. Nem szabadna hagyni, hogy az ehhez hasonló dilettáns oldalak teljesen kisajátítsák a világhálót, és megtévesztő tartalmakkal mételyezzék a laikusok tömegeit. A szakma már így is jelentős lemaradásban van – az elért médiafogyasztók számát tekintve – hozzájuk képest, és ha továbbra is a digitális elzárkózást választja, akkor a nagyközönség számára rövid időn belül – mi több, már most is vannak erre utaló jelek – az áltörténészi hiedelmek válnak ténnyé, és a tudományos, szakmai ismeretek lesznek hiteltelenné, ennek pedig hosszú távon nagyon káros társadalmi következményeivel számolhatunk. Ezért mindenképpen vállalni kell az egyszerű és közérthető nyelven közölt, de a szakmaiság igényének megfelelő széles körű – elsősorban digitális – ismeretterjesztés feladatát.

Erdélyben csupán helyi szinten működik az ismeretterjesztés – ha egyáltalán működik –, és leginkább a helyi napilapok hasábjairól lehet megtudni egy-két helytörténeti érdekességet. Természetesen van olyan tudományos intézmény, amely felvállalta és megszervezte a közössége történelmi múltjának ismeretterjesztését. Ilyen például a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, amelynek munkatársai évek óta magas színvonalú, igényes és gazdagon illusztrált történelmi folyóiratot[8] szerkesztenek. Azonban az ehhez hasonló kezdeményezés ritka – elsősorban az anyagi nehézségek miatt. A legtöbb intézmény csupán évkönyvet ad ki, amely mind formailag, mind pedig tartalmilag és szerkezetileg messze áll az ismeretterjesztő jellegű kiadványoktól. Emellett az is megfigyelhető, hogy az Erdély-szerte megrendezésre kerülő történelmi előadások nagy része nem fókuszál konkrétan Erdély történelmére – kivéve, ha a fejedelemség kora az előadás fő témája –, hanem ez a legtöbb esetben Magyarország történelmébe ágyazva kerül említésre. Itt tehát elsősorban az a gond, hogy az előadások többsége csupán a nagyobb történelmi folyamatok kontextusába helyezve mutatja be Erdélyt – értelemszerűen, ha olyan a téma –, és kevés az olyan előadás, amely konkrétan a régió történelmének egy-egy részletére összpontosítana.  Ez egyrészt azért érthető, mert nincs túl sok, Erdély történelmét célzó kutatás, másrészt pedig azért, mert egy előadássorozat számára a bővebb témák nagyobb közönséget hozhatnak, mint például egy Segesvár felekezeti összetételét tárgyaló történelmi előadás. Természetesen vannak kivételek, ilyen például az idei Szacsvay Akadémia, ahol erdélyi és magyarországi történészek erdélyi témákon keresztül mutatják be az elmúlt 100 év eseményeit.[9]

De kikből áll a közönség, és általában hol kerülnek megrendezésre az előadások? Sajnos azt kell mondanunk, hogy nem a fiatalok alkotják a résztvevők többségét, és az idősebbek közül is nagyrészt ugyanaz a társaság jelenik meg alkalomról alkalomra. Az előadások jelentős része Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és néhány székelyföldi városban zajlik. Brassó, Nagybánya, Temesvár, Arad vagy Zilah közössége számára – az iskolapadot leszámítva – kevés lehetőség adódik arra, hogy bármilyen kapcsolatba kerüljön a városa, vidéke, régiója történelmével. Pedig igény van rá, hiszen nemrég Benkő Levente történész az Erdélyi Figyelő műsorában – pont a fent említett Szacsvay Akadémia kapcsán – arról beszélt, hogy a nagybányai közönség jelezte, őket is érdekli az előadássorozat.[10]

Az erdélyi iskolai történelemtanítás sem jelent megoldást, főleg, ha azt vesszük figyelembe, hogy milyen csekély óraszámban és a magyarságtörténet tananyagába sűrítve oktatják Erdély történelmét. Az idősebb nemzedékek számára sem volt kedvezőbb a helyzet. Ők a kommunizmus időszakában nőttek fel, és a Román Kommunista Párt oktatáspolitikusai értelemszerűen nem az objektív megközelítést tartották elsődleges szempontjuknak, hanem az ideológiával és propagandával átszőtt oktatást, amelyben Erdély magyar vonatkozású múltja teljesen háttérbe szorult.

Összegezve a problémákat, meg kell állapítanunk: nem létezik egy erdélyi lefedettségű történelmi ismeretterjesztő folyóirat/magazin, sőt még helyi szinten sincs ilyen – a Lustra kivételével. Ennek egyik oka, hogy az intézmények többsége nem rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel ahhoz, hogy elindítson és fenntartson ilyet. Ebből kifolyólag nincs olyan kommunikációs csatorna, fórum, amely kapcsolatot teremtene a szakma és az – elsősorban online tartalmakat fogyasztó – nagyközönség között. Mindezek mellett a történészek egy részére jellemző a bezárkózás, a nem szakmabeli nagyközönséggel folytatott dialógus hiánya. Ugyanakkor, mint említettük, alacsony óraszámban oktatják Erdély történelmét, miközben a világhálón egyre több áltudományos oldal jelenik meg.

Az Erdélyi Krónika történelmi portál ezen problémák áthidalása és a hiányok betöltése céljából jött létre. A kialakított platform és közösségi háló olyan fórumot teremt, ahol a szakma közvetlen kapcsolatba kerülhet a közönséggel, valamint a digitális felület biztosítja, hogy a lap tartalma mindenki számára díjmentesen elérhetővé váljon.

A következő lépésben a távolságtartó és szkeptikus aggályokat szükséges oldani, és a nyilvánosság igényére kell irányítani a figyelmet, arra, hogy a történelem hiteles ismertetése társadalmi felelősség. A befelé fordulás, az elszigetelődés nem képes feloldani a társadalom téveszméken és hiedelmeken nyugvó történelemszemléletét. Természetesen a csúsztatásokon alapuló történelemszemléletet rövid távon nem lehet átalakítani, hanem csak akkor van esély a változtatásra, ha a szakma folyamatosan kommunikál a közönséggel.

Szerkezeti felépítés

Mivel a portál elsősorban a nagyközönség számára készült, a lap szerkezeti felépítésénél a legfontosabb szempont az átláthatóság volt. Ennek megfelelően van egy korszak szerinti felosztás, amely a hagyományos értelemben vett történelmi korszakokat[11] csoportosítja –ókor, középkor, újkor, jelenkor –, és van egy tematikus felosztás, amelyen belül a fontosabb „topik” rovatok közül lehet válogatni: politika, gazdaság, társadalom, sajtótörténet, várostörténet, egyháztörténet, művészettörténet, portré – ez utóbbi a portál navigációs menüjében külön kiemelésre került.

A Könyvjelző rovat történelmi témájú könyvekről készült recenziókat foglal magában. A rovat nem rendelkezik konkrétan meghatározott ütemezési idővel, így általában dátumtól függetlenül jelentkezik. Mivel a rovat leginkább a szakmának szól, a legtöbb esetben a már megjelent recenziók kerültek ide. Hamarosan megjelennek kisebb terjedelmű ismertetők is, amelyek célzottan a nagyközönség számára készülnek, és itt inkább a kötet bemutatásán, népszerűsítésén lesz a hangsúly, kevésbé éleződik majd ki a kritikai szempont.

   A Villámkérdések történészeknek című rovat célja, hogy a történészeket röviden és tömören, személyes kérdések révén – a szakmaitól eltérő nézőpontból – mutassa be az olvasóknak és a pályatársaknak, akik így jobban megismerhetik az embert a hivatás mögött. A rovat azért kiemelt jelentőségű, mert megközelítésmódja egyedi és teljesen új.[12] A kérdéseket egy kérdőívhez hasonló módon strukturáltuk. Természetesen a legtöbb kérdés a történelemhez áll közel, de vannak a kultúrával és a művészettel kapcsolatos témák is. 

A Képkocka rovat, amint arra a neve is utal, történelmi filmekről és sorozatokról készült, rövid ismertetőket tartalmaz. Itt nemcsak a legújabb filmekről lehet olvasni, hanem rengeteg régi, talán feledésbe merült, értékes film is újra terítékre kerül.[13] Ezek mellett indult egy társadalomtörténeti és egy művészettörténeti rovat, valamint előkészületben van egy hadtörténeti rovat is.

   Az oldaldoboz menüjéhez tartozik a Heti Szemle nevű rovat, amely a portál archívumából szemléz ki egy-egy cikket hetente. Ez azért fontos, mert így újra megoszthatóvá és láthatóvá válnak a korábban publikált cikkek. Így nemcsak az elérések számát lehet növelni, hanem az olvasókét is, hiszen egy cikk a megosztása után nem feltétlenül jut el a portál összes követőjéhez. A Heti Szemle lehetőséget ad arra, hogy az archívumból kiemelt cikk több olvasóhoz is eljusson. A módszer nem új keletű: számos nyugati magazin folyamatosan újra megosztja a régebbi cikkeit.  A Heti Szemle alatt van egy hónapokra bontott archívum, továbbá egy a legutóbbi és egy a legnépszerűbb cikkeket tartalmazó modul.

Az elmúlt tíz évben az olvasási szokások, trendek – a digitális technológia erőteljes fejlődésének következtében – nagymértékben átalakultak, és továbbra is folyamatos változásban vannak. Mindezeket figyelembe véve elengedhetetlen, hogy a portál szerkezeti felépítése rugalmas legyen, és bármikor tudjon alkalmazkodni az új viszonyokhoz, olvasói igényekhez. A jelenkori online ismeretterjesztés sikerének kulcsa alapvetően a rövid, olvasmányos, könnyen értelmezhető és lényegre törő stílus. A részletgazdag, száraz, nehéz nyelvezetű és terjedelmes írások elriasztják a hétköznapi olvasókat, ezért a cikkek többségénél a maximális terjedelem 10 ezer (kivételes esetekben 20 ezer) karakter. A kellemes olvasásélmény biztosítása érdekében fontos kritérium a szövegtörzs szellős szerkesztése, tördelése és a gazdag illusztrálás.

A portál dizájnja és logója többször is megváltozott, míg végül sikerült megalkotni a lap szellemiségéhez legjobban illeszkedő stílust. A fekete és a szürke árnyalatainak kombinációja visszafogott, letisztult és minimalista hatást kölcsönöz, amely nem hivalkodik, ugyanakkor nem is egyhangú. A rendszeres kísérletezésnek köszönhetően a betűtípus, a betűméret és a háttérszín is a legújabb olvasói igények és szokások szerint alakult ki. A külső formatervezésénél elsődleges követelmény volt, hogy könnyen irányítható, szellős és interaktív platform álljon az olvasók rendelkezésére. A tapadó navigációs sáv, az oldalsáv és a lábrészmodul segít a gyors eligazodásban, valamint lehetővé teszi a gördülékeny és kényelmes böngészést. Szintén kulcsfontosságú szempont volt, hogy a portál mobileszköz-kompatibilis legyen, hiszen manapság sokan olvasnak tartalmakat a telefonkészülékeikről.[14] Az Erdélyi Krónika követői között egyelőre alacsony azok aránya, akik okostelefonról böngészik a lapot, ám számuk folyamatosan növekszik, és ezt szem előtt tartva már tavaly kiépült egy könnyed megjelenésű, egyszerűen kezelhető telefonos interfész.

A közösségi média szerepe

A közösségi média – esetünkben a Facebook – szerepe a hír- és ismeretterjesztésben megkerülhetetlen. Ez egyszerre pozitív és negatív jelenség, hiszen a hamis, félrevezető posztok ugyanúgy terjeszthetők, mint a kiemelten fontos bejegyzések. Azonban a web 2.0[15] világában a tömegkommunikáció már nem hasonlítható össze a kilencvenes évek klasszikus formájával, amikor a kommunikáció még a honlapokon közvetítve jutott el a közönséghez.[16]

Az Erdélyi Krónika esetében azért különösen fontos a Facebook, mert olvasóink többsége a közösségi média révén szerez tudomást a legfrissebb cikkekről. Ha csak azt elemezzük, hogy az Erdélyi Krónika felületén megjelent publikációk mekkora arányú megtekintést értek el egy Facebook-megosztáson keresztül, és mekkorát anélkül, az eredmény döbbenetes. A tavalyi adatok alapján 30 ezer olvasóból 23 ezer a Facebookon keresztül kattintott a portál által megosztott cikkekre.[17] Ennek függvényében arra lehet következtetni, hogy egy jól kiépített közösségi háló hiányában értelmét veszítené az egész projekt, ugyanis nem lennének olvasók.

Mivel a követők jelentős hányada kizárólag a közösségi média révén értesül a tartalmakról, mind a portál, mind az olvasó a közösségi média kiszolgáltatottja lett. A probléma nemcsak az Erdélyi Krónika esetében jelentkezik; ez szinte az összes olyan digitális médiafelületet érinti, amelynek tartalmát a közösségi média közvetítésével olvassák. A Pew Research Center tavaly készített egy felmérést, amelyben azt vizsgálták, hogy az amerikaiak hány százaléka használja hírforrásként a közösségi médiát. A felmérés alapján az derült ki, hogy az amerikaiak 67 százaléka a közösségi médián keresztül értesül a napi híradások legalább egy részéről. Ami még érdekesebb, hogy már az 50 év felettiek 55 százaléka, tehát több mint fele is a közösségi médiát használja elsődleges hírforrásként.[18] Mondhatnánk, hogy ez csak az Egyesült Államokra vonatkozik, de nem, hisz az Erdélyi Krónika követőinek 77 százaléka és más erdélyi portálok követőinek is jelentős többsége a közösségi média révén kerül kapcsolatba a közzétett tartalmakkal. Egy 2015-ben – az erdélyi internetes szokásokról – készült felmérés szerint az online hírportáloknál a Facebook a legnépszerűbb hírforrás, vagyis erről a felületről értesülnek a legfrissebb hírekről, nem pedig direkt a portálokra kattintva.  Tehát a korábban említett web 2.0 világa Erdélyben is tapasztalható. A felmérésből az is kiderült, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége (76 százaléka) a világhálót leggyakrabban „facebookozásra” használja.[19]

Tovább bonyolítja a helyzetet az időzítés tényezője, vagyis az, hogy mikor kerülnek megosztásra a bejegyzések, hiszen nem mindegy, hogy kedden vagy vasárnap, délelőtt vagy délután. De az, hogy az Erdélyi Krónika szerkesztősége folyamatosan elemezze követőinek Facebook-felhasználói szokásait, és az azokból szerzett eredmények alapján ütemezze a cikkek publikálását, már túl összetett és időigényes feladat volna, amelyre egyelőre nem vállalkozhatunk.

Statisztikai adatok

A portál indulása óta 205 cikk, ismertető, interjú, beszámoló és eseményfelhívás került közlésre, vagyis átlagosan hetente 4 bejegyzés. Az elején túlsúlyban voltak a kolozsvári témák, mivel induláskor az Erdélyi Krónika tartalmának jelentős részét a Kolozsvári Krónika[20] várostörténeti blog felületéről vettük át. Még mindig meglehetősen hangsúlyos a kolozsvári rész, aminek az a magyarázata, hogy erről a városról jóval több kutatás áll rendelkezésre, mint Erdély többi városáról. Ennek ellenére a lap szerkesztősége kiemelten törekszik a tartalmi kiegyensúlyozottságra, amely cél érdekében fontos, hogy felhívjuk a kevésbé jelentős városokkal, régiókkal foglalkozó kutatók, helytörténészek figyelmét az Erdélyi Krónika által nyújtott lehetőségekre.

   A portálon közzétett legnépszerűbb cikkek (top 5) a következők: 1. T. Szabó Csaba: Dákok, rómaiak és a székelyek esete, 2. Bartha Zoltán: Árva Bethlen Kata élete, 3. Gál Zsófia: Amit a Marianumról tudni érdemes, 4. Fodor János: A marosvásárhelyi „véres választások”, 5. Bereczky Zsolt: Kire és hogyan emlékezzenek a vásárhelyiek? A cikkek magas olvasottsága részben a címnek, részben a tartalomnak, részben pedig a megosztás időpontjának köszönhető.

A megjelent publikációk 2017-es olvasottsági mutatói a szerkesztőség elvárásai szerint alakultak. Itt viszont hozzá kell tenni, hogy az Erdélyi Krónika kezdeményezése egyedülálló a térségben, tehát nincs konkurenciája, és ebből kifolyólag az olvasottsági mutatókat sem lehet mihez viszonyítani, ugyanakkor – figyelembe véve a portál jellégét – nem hasonlítható össze a hírportálok, illetve a szórakoztató vagy közösségi platformok olvasottságával sem.

A januári és februári hónapok kimagasló teljesítménye az Erdélyi Krónika sajtóvisszhangjának köszönhető. A következő hónapokban megfigyelhető egyfajta stabilizálódás, majd enyhe visszaesés következik. Ez utóbbi nagyrészt a nyári vakációs időszakra volt jellemző, de a csökkenés annak is betudható, hogy a portálon megjelent publikációk száma ebben a periódusban volt a legalacsonyabb. Az őszi hónapoktól kezdődően fokozottabb növekedés volt tapasztalható, amely október környékén csúcsosodott, ezt követően pedig az ünnepi szezon közeledtével mérséklődik az olvasók száma. Az első két hónapot követően stabil olvasóbázis alakult ki, amely átlagosan havonta 4 ezer alkalommal böngészte a honlapot. A megtekintések számát nagyban meghatározza, hogy a portál hány követővel rendelkezik, a publikációk milyen nap, hány órakor kerülnek megosztásra, milyen témájú az írás, és végül az is, hogy hány bejegyzés kerül fel a portálra az adott hónapban.

A statisztikai adatok alapján az elmúlt évben 30 ezer egyéni látogató összesen 70 ezer alkalommal kereste fel az oldalt. Az olvasók többsége, pontosabban 64 százaléka Romániából, 29 százaléka Magyarországról és 10 százaléka a világ többi országából böngészte az Erdélyi Krónikát. Olyan országokból is rendszeresen felkeresték a lapot, mint például az Egyesült Államok, Németország, Kanada vagy Ausztria.

 

Településekre bontva, csak a romániai olvasókat nézve az látható, hogy a követők jelentős többségének lakhelye Kolozsvár, ezután következik Marosvásárhely, Nagyvárad és Szatmárnémeti. Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely és Brassó szintén benne van a top 10-ben, és ami érdekes, hogy a lista nyolcadik helyét Bukarest foglalja el.

Ha a lap követőinek Románián kívüli lakhely szerinti megoszlását nézzük, akkor egyértelműen kirajzolódik Budapest dominanciája, hiszen az itteni olvasók a határon túli követők 74 százalékát teszik ki. A magyar fővárost Debrecen és Szeged követi, 6 és 5 százalékkal. A nem magyar nyelvterületekről két nagy európai város került be a top tízbe: London és München. Mindkét város jelentős számú magyar ajkú lakossal rendelkezik, így nem meglepő, hogy az Erdélyi Krónika követői között található londoni és müncheni lakhellyel rendelkező olvasó.

Az ország szerinti megoszlás: a követők jelentős többsége, 77 százaléka romániai, 19 százaléka pedig magyarországi. A megmaradt, elenyésző százalékokon Németország, az Egyesült Királyság és az Amerikai Egyesült Államok osztozik.

 

Az Erdélyi Krónika követőinek a nem szerinti és a kor szerinti statisztikai adataiból az látható, hogy a követők 60 százaléka nő, és 40 százaléka férfi. A kor szerinti megoszlásnál a nők körében az 55–64 év közöttiek képviselik a legnagyobb arányt (14%), míg a férfiaknál a 35–44 év közötti korosztály (9%). A férfiaknál a kor szerinti megoszlás lényegesen kiegyensúlyozottabb, mint a nőknél, ahol az idősebb generáció dominál.

Intézményes háttér, partneri kapcsolatok

Egy tudományos ismeretterjesztő portál zökkenőmentes fejlődése szempontjából rendkívül fontos az intézményes háttér és a partneri kapcsolatok. Ezen pontokat figyelembe véve az Erdélyi Krónika csapata 2017 során megalapította az Erdélyi Krónika Egyesületet,[21] továbbá fontos összeköttetéseket létesített a Művelődés és Korunk folyóiratokkal,[22] az Erdélyi Magyar Televízióval, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézettel,[23] valamint a Történelem Szakkollégiummal. Ez utóbbi fölöttébb örvendetes fejlemény, mivel a BBTE Történelem és Filozófia Karán működő szakkollégium haladó gondolkodású vezetőtanárai a diákok szakmai fejlődése érdekében a portál nyújtotta publikációs lehetőségek kihasználását szorgalmazzák.

Az év legnagyobb sikere azonban kétségtelenül az volt, hogy a portált sikerült online ismeretterjesztő folyóiratként regisztrálni a Magyar Tudományos Művek Tárába.[24]Ez azt jelenti, hogy a honlapon megjelent cikkek hivatalos közlésnek számítanak, és felvehetők az MTMT-s publikációs jegyzékbe, továbbá pontokat érnek a magyarországi felsőoktatási, ösztöndíj- és pályázati rendszeren belül.

Összegzés

Az Erdélyi Krónika történelmi portál által szolgáltatott digitális platform olyan egyedülálló fórumot és információs csatornát biztosít, amelyen keresztül az erdélyi – és magyarországi – történészszakma interaktív és közvetlen formában kommunikálhat az online tartalmakat fogyasztó társadalommal. A kezdeményezés nemcsak abban kivételes, hogy mindez a világhálón történik, hanem abban is, hogy hiánypótló. Erdélyben korábban nem létezett széleskörű – sem print, sem online – történelmi ismereterjesztés, annak ellenére, hogy igény volt rá – ami jól kivehető a követők a számából is, amely egy év után majdnem 5 ezernél tart, és folyamatosan növekszik. Emellett lényeges kiemelni, hogy a portál publikációs lehetőséget nyújt a történészhallgatók számára is, ami jelentősen segítheti őket a szakmai fejlődésben.

A portál – azon túlmenően, hogy tájékoztat és széleskörű lefedettséget kínál – az erdélyi közösségeket is megpróbálja összekapcsolni. Ez abból a szempontból fontos, hogy az egyes közösségek ezáltal jobban megismerhetik más közösségek történelmi múltját.

Végül pedig elmondható, hogy 2017 során az Erdélyi Krónika számára az intézményesülés, az MTMT-s regisztráció és a szakmai berkekből érkező pozitív visszajelzések biztosítottak stabil alapot. Az ebből fakadó konzisztens fejlődés legfontosabb eredménye, hogy a portál az erdélyi történelmi ismeretterjesztés úttörője lett. A projekt továbbfejlesztése szempontjából elengedhetetlen a digitális szektor nyújtotta lehetőségek hatékony kiaknázása, a nyitottság, a rugalmasság és progresszív hozzáállás, ugyanis csak ezek által biztosítható, hogy a kitűzött céloknak megfelelően az Erdélyi Krónika szintet lépjen az ismeretterjesztés és a tudománynépszerűsítés terén.

 

 

JEGYZETEK

 


[1]Korábban a Transindex hírportál keretein belül működött egyhetente jelentkező történelmi rovat, melyet Novák Csaba Zoltán történész szerkesztett. 

[2] Number of internet users worldwide from 2005 to 2017. statista.com.

 (https://www.statista.com/statistics/273018/number-of-internet-users-worldwide/, letöltés 2018. jan. 20.)

[3]Fónagy Zoltán az alapítója és működtetője a népszerű Mindennapok története című történelmi blognak. (http://mindennapoktortenete.blog.hu/)

[4]Sipos Géza: Kölcseytől a pesti kiművelt zsiványokig: történészblog régmúlt mindennapokról.

(http://mta.hu/mta_hirei/kolcseytol-a-pesti-kimuvelt-zsivanyokig-torteneszblog-regmult-mindennapokrol-mindennapok-tortenete-blog-fonagy-zoltan-106182,  letöltés 2018. jan. 20.)

[5] Uo.

[6] A magazinokat nem érinti annyira a digitális média terjedése, mint a napilapokat, hiszen a magazinok mind tartalmi, mind pedig műfaji szempontból mást kínálnak, mint a napi sajtó. Sajnos erre vonatkozó erdélyi adatok nem állnak rendelkezésünkre, és csak a magyarországi magazinpiac helyzetéből kiindulva vonhatunk le következtetéseket.(http://kreativ.hu/magazin/cikk/nagy_magazinpiaci_korkep_2016_rol, letöltés 2018. jan. 20.)

[7]Ha azt nézzük, hogy szinte az összes nagyobb erdélyi napilapnak van online kiadása, akkor ebből arra következtethetünk, hogy folyamatosan növekszik azok száma, akik csak online tartalmakat olvasnak. Erről érdekes interjút adott Tibori Szabó Zoltán újságíró az Erdélyi Kávéháznak, ahol többek közt arról beszélt, hogy a médiapiac komoly átalakulásokon megy keresztül. Lásd: Erdélyi Kávéház: Tibori Szabó Zoltán – 2016. április 4. (https://www.youtube.com/watch?v=gJJAYlJiFtc, letöltés 2018. jan. 20.)

[8]A Lustra című folyóiratról van szó.

[9]Tőtős Áron: Az erdélyi magyarság 100 éve – Történelmi roadshow. (https://erdelyikronika.net/2018/01/31/az-erdelyi-magyarsag-100-eve-tortenelmi-roadshow/, letöltés 2018. jan. 31.)

[10] Az erdélyi magyarság 100 éve – az előadások programja. https://www.youtube.com/watch?v=4Yj7vzp9g_4, letöltés 2018. feb. 5.)

[11] Köztudott, hogy több vita is folyik a korszakhatárokat és -megnevezéseket illetően, valamint sok különböző álláspont létezik ezekről, azonban az Erdélyi Krónika szerkesztősége – tekintettel az olvasóközönségére – egyelőre a hagyományos korszakolást használja.

[12] Lásd: Villámkérdések történészeknek: Ablonczy Balázs.

 (https://erdelyikronika.net/2017/10/07/villamkerdesek-torteneszeknek-ablonczy-balazs/, letöltés 2018. jan. 20.)

[13] Lásd: Ferenczi Szilárd: Hideg napok (1966). https://erdelyikronika.net/2017/11/23/hideg-napok-1966/, letöltés 2018. jan. 20.); 

Tóth Gödri Iringó: 1945 – Török Ferenc filmje. (https://erdelyikronika.net/2017/11/09/1945/, letöltés 2018. jan. 20.)

[14] Globális szinten főleg a millenniumi generáció használja leginkább a mobil internetet. Ennek a nemzedéknek a tagjai naponta átlagosan 185 percet interneteznek mobiltelefonjukon. Lásd: Chris Klotzbach, Lali Kesiraju: Flurry State of Mobile 2017: With Captive Mobile Audiences, New App Growth Stagnates.

http://flurrymobile.tumblr.com/#.VKiacmTF_bC, letöltés 2018. jan. 20.);

Number of internet users worldwide from 2005 to 2017. (https://www.statista.com/statistics/273018/number-of-internet-users-worldwide/, letöltés 2018. jan. 20.)

[15] Az elnevezés alatt a közösségi médiumok világát értjük. A web 2.0 időszakát 2004-től számoljuk. A kilencvenes évektől egészen a kétezres évek elejéig a web 1.0 korszaka volt, amelyben az internetes tömegkommunikáció még a klasszikus formában működött. Andok Mónika: Digitális média és mindennapi élet. Bp. 2016. 11-12.

[16]Andok M.: i. m. 11-12.

[17] Erdélyi Krónika, Jetpack Analytics 2017.

[18]Elisa Shearer, Jeffrey Gottfried: News Use Across Social Media Platforms 2017.

(http://www.journalism.org/2017/09/07/news-use-across-social-media-platforms-2017/, letöltés 2018. jan. 20.) 

[19] Változó trendek a hazai magyar médiafogyasztásban. (http://erdelyiriport.ro/tarsadalom/valtozo-trendek-a-hazai-magyar-mediafogyasztasban, letöltés 2018. feb. 5.)  

[20] A Kolozsvári Krónikát Fazakas László és Ferenczi Szilárd működteti. A blog elsődleges célja, hogy összegyűjtse azokat az írásokat, képeket, illusztrációkat és linkeket, amelyek Kolozsvár történelmi múltjához köthetőek, ezáltal létrehozva egy olyan internetes felületet, amely hasznos segédletként szolgálhatja a város történelmét kutató történészeket és egyetemi hallgatókat. Továbbá fontos, hogy a blog a szélesebb olvasóközönségnek is betekintést nyújtson a kincses város egykori életébe.http://kolozsvari-kronika.blog.hu/

[21] Alapítók: Fazakas László, Ferenczi Szilárd, Fodor János, Gál Zsófia. Elnök: Fodor János. Alelnök: Fazakas László, Ferenczi Szilárd. Titkár: Gál Zsófia. Székhely: 400486 Kolozsvár, Sólyom utca, 24/A szám. Elérhetőség: [email protected], [email protected].

[22] A folyóiratokkal kötött partneri kapcsolat lényege, hogy az Erdélyi Krónika átveheti a Korunkban és a Művelődésben publikált történelmi cikkeket, tanulmányokat és recenziókat.

[23] Az Erdélyi Krónika a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet honlapján:

http://kmti.hiphi.ubbcluj.ro/hasznos_linkek.

[24] Az Erdélyi Krónika oldala az MTMT honlapján:  https://www.mtmt.hu/erdlyi-krnika.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Kolozsváron a kőfaragásnak régi hagyománya van, az első műhelyeket már az Árpád-korban létrehozták. Jelenlétük és fejlődésük akkor vált még inkább hangsúlyosabbá, amikor Zsigmond király 1405-ben Zágrábban kelt engedélye értelmében megkezdődött a városfalak, a kaputornyok és a bástyák építése. A kolozsvári kőfaragók fontos szerepet töltöttek be a város életében, ugyanis céhük az elsők között már 1525-ben megalakult. Az elkövetkező századokban fontosságuk a városi építkezésekben (templomok, hidak, iskolák, főúri paloták és polgári házak stb.) vállalt szerepükkel tovább erősödött. Kolozsvár mai arculatának megformálása a 18. és a 19. század fordulóján kezdődött, majd a dualizmus korában teljesedett ki. Ebben a folyamatban, a különböző építő szakágak mellett a kőfaragó műhelyekre és mesterekre is fontos szerep hárult. A népes kolozsvári kőfaragó mesterek között az egyik legismertebb dinasztia a Reimann család volt, amelynek tagjai a 19. század első évtizedeitől egészen a 20. század közepéig folytatott tevékenységükkel és máig is létező munkáikkal kitörölhetetlenül beírták nevüket Erdély ipar- és művésztörténetébe.

Mikes Kelemen

Mikes haladó szemléletének azok a legpozitívebb elemei, amelyek a nemzeti reformok és a polgárosodás irányába hatnak. Az író a művelt és erkölcsös ifjúságban látja a nemzet letéteményesét és az ország jövőjének zálogát.

Krémer Ferenc ennek a századnak volt – ha nem is a teljes egészének, de a legfontosabb eseményeinek igen – nemcsak tanúja, hanem cselekvő részese is. A reformkor hajnalán született, részt vett az 1848/49-es forradalomban és szabadságharcban, saját bőrén megtapasztalhatta a szabadságharc leverését követő számonkérést, de az is megadatott neki, hogy a század közepétől kezdve, illetve a dualizmus első tíz évében a kolozsvári közösségi élet egyik igencsak tevékeny és fontos személyiségévé váljon.

Nagy Gábor egyike volt a békebeli Kolozsvár jelentősebb személyiségeinek, akinek nevét kitörölhetetlenül beírták a város történetébe, s aki – bár nem vitt véghez világraszóló tetteket – mindennapi életével, családja iránti szeretetével és gondoskodásával, szakmai hozzáértésével, tisztességes helytállásával s a köz érdekében kifejtett tevékenységével követendő példát mutatott nemcsak kortársainak, hanem a ma emberének is. Az egyszerű pincérből szállodatulajdonossá és dúsgazdag földbirtokossá lett Nagy Gábor élete és munkássága kitűnő példa arra, hogyan lehet tisztességes és fáradhatatlan munkával szellemi és anyagi sikereket elérni, és mindeközben a helyi közösség javát is szolgálni. Élettörténete valóságos sikertörténet, mely egy rövid marosvásárhelyi kitérővel a belső-magyarországi Dömsödtől Kolozsvárig tartott.

Mikes Kelemen

„A régi magyar széppróza egyik legnagyobb alakja zágoni Mikes Kelemen, a mintegy félévszázadot átfogó, az európai szellemi áramlatokkal érintkező szépírói és fordítói munkássága révén” – fogalmaz Hopp Lajos (Mikes világa, 71. oldal). Klasszikus irodalmi örökségünk ma is élő s kedvelt alakjának, valamint életművének ápolása és népszerűsítése nemzeti kultúrtörténetünk állandó feladata. Ritka értékeink közé sorolhatjuk a hatalmas kéziratköteget, amely szellemi örökségünkké vált. Írói hagyatékának kutatásával és feltárásával az évszázadok folyamán számos kutató és jeles irodalmár foglalkozott. Hopp Lajos megállapítása szerint „az újabb kutatások a rodostói levélíró és fordító (franciából) modernebb arcképének megrajzolása jegyében mutatják be a száműzetésben alkotó írót, különös tekintettel Mikes hazai és európai kultúrájának összefüggéseire”.

Országgyűlési képviselő, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) tagja, a Felsőház tagja, gyógyszerész, sportvezető, a magyar olimpiai mozgalom irányítója volt közel fél évszázadon keresztül. Nevét méltatlanul elfeledték, pedig hihetetlen szerepet játszott a magyar olimpiai mozgalomban: neki köszönhető, hogy 1906-tól önálló országként, saját zászlóval és himnusszal indulhattunk az olimpián, továbbá igen fontos szerepet játszott a trianoni békediktátum utáni sportblokád feloldásában, illetve a budapesti rendezésű olimpia harcosa volt közel 40 éven át. A magyar sportélet első igazi szakszerű menedzsere volt, aki 1904 és 1936 között szinte minden olimpián a magyar csapat vezetőjeként vett részt, megteremtve a felkészülés és a kiutazás feltételeit.

Szvacsina Géza polgármesterré választását követően folytatta az elődje által elkezdett köztisztasági infrastruktúra bővítését. Mandátuma alatt Kolozsvár számos félreeső részére is kiterjesztették a víz- és csatornavezetéket. Ugyanakkor a folyamatot egy lassúbb tempóban, a város gazdasági és társadalmi viszonyaihoz mérten kivitelezték.

A gyulafehérvári (innen a művésznevében szereplő Gy betű) születésű gépész­mérnök, Gy. Szabó Béla (1905–1985) 1931-ben költözött Kolozsvárra, ahol az Energia Villamossági Gépgyárban helyezkedett el. A mérnöki foglalkozáshoz képest inkább a rajzolás és a festés iránt vonzódó fiatalember képzőművészeti bemutatkozása a Kós Károly által 1932-ben a Károli Gáspár Irodalmi Társaság égisze alatt rendezett kiállítás alkalmával volt, ekkor hat szénrajzzal és két pasztellel jelentkezett a nyilvánosság előtt. A kiállítást követően Kós Károly biztatására ebben az időben tért rá a fametszésre.

A 18. század eleji székely paraszti tudatvilág mélyén elevenen élt a szabadság kultusza. Az, aki akkor azt mondotta: „a régi székely szabadságnak idején”, az természetesen az 1562 előtti éveket álmodta vissza. 1625-ben a tanúként megidézett István Péter impérfalvi pixidárius ilyen szavakkal szólott a szék színén: „Emlékezem arra, mikor Lengyelországból az ífjú János kerálj fiát az annyával, Izabella királyné aszonnal ez országban behozák – az réghi szabadságra is jól emlékezem”. 

Bár régen is sokat forgattam és olvasgattam, de a mai napig mindig nagy élvezettel és némi meghatottsággal veszem kezembe az Oláh Anna és Zárug Péter Farkas szerkesztésében megjelent Tanár Bolyai Farkas emlékkönyvi levélkéi (CUMANIA, 1996) című kötetet. Ez a könyv azt a nyolcvanhét emléklapi bejegyzést adja közre, amelyeket 1795 és 1799 között az ifjú Bolyai Farkas (1775–1856) a peregrinációs útja során kapott. Gyakran elképzelem, ahogy az élete vége felé közeledő Bolyai újból elővette és elolvasta azokat az intelmeket, amiket ismerősei egykoron neki írtak. Megnézte a szép rajzokat, emlékezetébe idézte a barátait.

A fenti kérdések sokunkat foglalkoztatnak. Elolvastam Kepes András Világkép című könyvét (Libri Kiadó, Budapest, 2016), és találtam néhány támpontot ebben a témában. Elsőnek a fejlődésről írok néhány sorban, amelynek jelenkori képe a globalizációban nyilvánul meg.

Mátyás király páncélban. Marastoni József rajza, 1855. Képek: Wikipédia

Most 500 éve, 1490. április 6-án, Bécsben, két napig tartó gyötrelmes szenve­dés után, agyvérzés következtében meg­halt Mátyás király. Tetemét Fehérváron, a nagy királyok mellé, díszpompával he­lyezték örök nyugalomra.

emke kolozsvár

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) 135 esztendeje, 1885. április 12-én alakult meg Kolozsváron, az Unió utcai Redut épületében, s öt évre rá, 1890 őszén elkezdődött az egyesület bérházának szinte napra egy évig tartó építése. Ennek a rövid időszaknak az áttekintésével próbálkozok. Sajnos az EMKE 1947 előtti levéltára jelenleg a Román Országos Levéltár Kolozs Megyei Fiókjában feldolgozás alatt van, így egyelőre nem kutatható. Ha eljön az idő, amikor ezek az anyagok – amelyekben a 130 esztendeje elkezdett építkezés adatait is bízvást remélhetjük megtalálni – nyilvánosak lesznek, további adalékokkal is ki lehet egészíteni az alábbiakat.

Márai Sándor

Szigorú morális döntése folytán, bár élete utolsó órájáig elzárta magát természetes anyanyelvi közegétől, az országtól, ahol e nyelvet beszélték, és az ország sem – azazhogy az országot uraló hatalom sem – engedte közel Márait könyvei, írásai révén az olvasókhoz, ez nem szegte kedvét az írónak: megmaradt mindvégig anyanyelvi közegében. Mi több: sajátos nyelvezete, kifejezésformái, nem kis mértékben letisztult gondolkodásmódjából fakadó nyelvi és stiláris tisztasága immáron a magyar irodalom klasszikusai közé emelte.

Szőcsné Szilágyi Piroska

Reményik Sándor költészetének hangulatváltásában, túl a költőnek már 20 éves korában jelentkező testi és lelki betegségein és a rá jellemző befelé forduláson, az életében szinte egyidőben megjelenő két női ideálnak is valószínűleg fontos szerep jutott. Egyikük Judik Józsefné Imre Ilonka, a költő sógorának, Imre Kálmánnak húga, a Reményik-líra talán legszebb verseinek ihletője. A másik a művésztárs, a lelki testvér és az eszményi asszonyi ideál megtestesítője, Szőcsné Szilágyi Piroska festőművésznő, a Piroska-versek nőalakja.