Gymnasium nemes Keresztúrfiszéken, 1793 óta

Az Unitárius Gimnázium előtörténete

Székelykeresztúr kistérség legmeghatározóbb oktatási intézménye a 225 éves Unitárius Gimnázium. A jeles gimnázium gyökerei egyházi értelemben jóval korábbi idők történéseibe nyúlnak vissza. A gyökerek kellő ismeretében teljesebben rajzolódik ki a Gimnázium küldetése és heves érzelmektől övezett jelene.

A kistérség oktatási története szorosan kötődik az unitárius felekezethez, mely közösség vidékünkön a 16. századtól egyértelműen meghatározta a vidék lakóinak lelki és szellemi fejlődését. A 16. század közepén az erdélyi reformáció során a székelyföldi települések jelentős része már a korai években csatlakozott a radikális reformáció irányzatához. Székelykeresztúr település korábbi római katolikus plébániáján 1568-ban már unitárius prédikátort és unitárius iskolamestert találunk. Kanyaró Ferenc 1899-ben a következőket írja a témában: „Az akkori viszonyokat számba véve, valószínűnek tarthatjuk, hogy ez a Marosi Synnigh János, mint lelkész, maga is tanított a keresztúri unitárius iskolában, melynek eredetét több más virágzó erdélyi tanintézettel együtt 1556. táján kereshetjük. Nagyon valószínű, hogy mint a kolozsvári, dézsi, tordai, gyulafehérvári, marosvásárhelyi protestáns iskolák, úgy a keresztúri is valamely szerzetesrend kiűzésének köszönheti keletkezését: a kiüresített klastromokba egyszerűen betelepítették a vidéki tanuló ifjúságot s a város költségén a parókiára várakozó papjelöltek közül tanítót fogadtak melléjük. E tanító évről évre megújított szerződés szerint a kántori s néha a papi teendőket is végezte. Több helyen a jegyzőséget is felvállalván, e funkciójáért a községtől külön fizetést húzott.

Így volt ez Tordán a XVII-ik sz. elején. Hogy a keresztúri unit. eklézsia, egy valláson lévén az egész város, népes lehet ekkor s hogy iskolájuk virágzó állapotban volt, semmi jobban nem bizonyítja, mint az, hogy a pap mellett külön rektort, külön tanítómestert vagy iskolaigazgatót tartottak a város vagy egyház költségén. E tanítót, név szerint Szentmarjai Bora Andrást, Synnigh János ludirectornak és ludimoderatornak, tehát nem egyszerű tanítónak, hanem iskolaigazgatónak címezte, aki az ő bizonysága szerint jártas a deáki tudományokban; a kit kedves testvérének és kollegájának, segédének és buzgó szolgatársának nevezget s annyira megbecsül, hogy tisztelete jeléül az orthodox kálvinizmust ostromló legérdekesebb új könyveket megveszi és névaláírásával, nagyrabecsülése kifejezésével ellátva e könyveket a tudós iskolamesternek, mint barátjának ajándékozza.”

Az unitárius iskola korai léte tehát történelmi tény. A helyi lelkész Marosi Synnigh János, aki Dávid Ferenc közvetlen munkatársa volt, és a híres hitviták során nyilvánvalóan meghatározó személyisége volt a helyi iskola szentháromság tagadó protestáns szellemben való működtetésének. Székelykeresztúr népe már 1568-ban csatlakozott az erdélyi reformáció radikális ágazatának követőihez. A 16–17. századi unitárius iskola részletes történetét mindmáig homály fedi. Ebben az időszakban a helyi jellegű elemi szintű népiskola nem volt kiemelkedő jellegű sem a térségben, sem az unitárius egyház által támogatott oktatási rendszerben. Az egyházi és a helytörténeti források azonban már részletesen beszámolnak arról a közvitáról, amely 1793-ban, a homoródalmási zsinat iskolaalapításra vonatkozó döntését övezte. Az egyházi források szerint több tehetős unitárius közösség is versengett, hogy a Homoródszentmártoni Biró Sámuel főgondnok által 1712-ben javasolt székelyföldi unitárius iskolának otthont adhasson. Székelykeresztúr fő kihívója éppen a zsinatnak helyet adó Homoródalmás unitárius közössége volt. Bár a 16. századi ismereteink és az 1793-as gimnáziumalapítás eseményei között eltelt időszak részletes vizsgálata még várat magára, tény, hogy a zsinati döntés lényegében az egyházközség fenntartásában létező alapfokú iskola mellé egy magasabb fokú gimnáziumot hozott létre.

Homoródszentmártoni Bíró Sámuel, az Unitárius Egyház első megválasztott főgondnoka már 1712-ben felismerte, hogy az indulatok hevében tomboló rekatolizációs intézkedésekkel szemben az unitárius közösség szellemi megmaradását és gyarapodását a kistérségben egy gimnázium felállításával lehet segíteni. Az akkori egyetemes egyházi központnak tekinthető kolozsvári eklézsiához írott levelében Homoródszentmártoni Biró Sámuel a következőket írja a Székelykeresztúron létrehozandó iskolaépítés tárgyában: „…látván az ifjúságnak is ez mostani veszedelmes időkben nem úgy mint kívántatott volna nevelkedéseket, melyet ugyan causált a fenn forgott esztendőknek mostohaságok nagyobbára, melyek mind az csendes életet, melyet a stúdiumok kívánnak, mind pedig az nervüsokat igen megrángatták… Végeztük, hogy ha többet nem is, de egy celebris Scholát erigálnánk ez Hazának közepette (gondolnák Székely-Keresztúrra) hová mindenfelől az ifjúság elérkezhetnék… Lenne ezen Scholának in humanioribus az mint szokták mondani tanítója ecclesiaticus in politicus et juridicialibus verő politicus, kiknek is tisztességes fizetés volna…”

Az alapítástól az államosításig

Az iskolaalapítás a Habsburg-uralom a protestánsokkal és ezen belül az unitáriusokkal szembeni ellenséges magatartása miatt elhúzódott, és a nemes kezdeményezés csak 80 évvel később tudott révbe érni. II. József kalapos király protestánsoknak kedvező türelmi rendelete óriási lehetőségnek ígérkezett, így méltán állíthatjuk, hogy a homoródalmási zsinaton az építésre jelentkező közösségek igen helyesen hamar felismerték az iskola alapításában rejlő településfejlesztési lehetőséget. A homoródalmási zsinat július 10-én végül jóváhagyta a gimnázium építését „nemes Keresztúrfiszékben, a Székely-Keresztúri unitárius ekklézsiában minél hamarabb egy olyan unitárius gymnasium állíttassék fel, melyben az ifjúság avagy csak a rhetorikáig taníttassék…”

Orbán Balázs A székelyföld leírása című munkájában Székelykeresztúr bemutatása során a következőket írja: „Az unitáriusok e templomkája szerény; nincsen ott semmi, a mi régészeti, vagy épitészeti tekintetből figyelmet érdemelne, s miért van, hogy mellőzve a többit, ennek mellékeljük képét? azért, mert e templom mellett van az unitárium gymnasium. Az erdélyi unitariusoknak eleitől fogva ugy a vármegyéken mint a székely székekben voltak saját tanintézeteik. Főtörekvésök volt mindig, hogy ha bár számra nézve kevesen vannak is, de értelmiségben s ebből eredő szellemi erőben gyarapodjanak, s azért a tanintézetekre kiváló figyelem volt forditva…˝

Az iskolaépítés meghatározó alakja a marosszéki Mikola családból származó Abdrudbányai Szabó Sámuel, aki komoly anyagi nehézségek árán 1813-ig vezette az iskolaépítés első korszakát. 1796-ra elkészült az első négy szoba vesszőből és sárból, majd 1798-ig összesen 10 szoba. 1805-ben kezdődött meg a gimnázium jelenleg is meglévő, régi kőépületének megépítése. Szabó Sámuel távozása után Koronka József igazgató vette át az iskola irányítását. Fáradságos munka árán végül 1826-ban sikerült átadni egy 13 helységből álló iskolai épületet. A tulajdonképpeni építkezéssel párhuzamosan szellemi téren is jelentős gyarapodásról számolnak be a források. Az iskola egyre jelentősebb szerepet töltött be a kistérségben. Az iskola felekezeti hovatartozástól függetlenül indított útjára egyre népesebb végzős közösségeket. A kezdeti években a tehetséges és arra alkalmas diákokat visszatartották a fiatal generációk nevelésére. Az idősebb diákok egyházi megbízásból legációban egyházi szolgálatokat végezhettek, az intézmény fenntartására pedig jelentős adománygyűjtési tevékenységet folytattak. 1841-től a korondi zsinaton elfogadott, Brassai Sámuel által javasolt oktatási reformnak köszönhetően a gimnáziumban anyanyelven folyt a tanítás.

Az iskola működése az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc idején szünetelt, az idősebb diákok közül többen csatlakoztak a székely-magyar honvédekhez. A forradalom vezetői közt megtaláljuk iskolánk korábbi diákjait is, nevezetesen Berde Mózes kormánybiztost, Simén Domokos lelkészt, vagy Jakab Eleket, a későbbi történészt és adományozót. Az oktatás 1850-ben a korábbi létszám felével, 88 diákkal indult újra.

1870-ben a magyar állami hatóságok megállapították, hogy Székelykeresztúr városnak a felekezeti jellegű oktatás mellett szüksége van egy világi jellegű intézményre is, így szükségesnek látták létrehozni az első székelyföldi tanítóképző intézetet. Ez volt az első világi jellegű oktatási intézmény, amely az unitárius gimnáziummal párhuzamosan működött. Az ekkor létrehozott intézmény számára 1911-ben egy új iskolai épületet emeltek, amelyben az intézmény csak 1955-ig működött, ma a Zeyk Domokos Technológiai Líceumnak ad helyet.

A 19. század második felében az Unitárius Gimnázium már Erdély távoli területéről is fogadott diákokat, így a 20. század elején egy új iskolai épület felépítését tervezték. Az építkezést egyfelől a korszerűsítés igénye, másrészt a főgimnáziummá való felfejlesztés vágya sürgette. 1912-ben az Unitárius Egyház egy új telket vásárolt a gimnázium tőszomszédságában, majd pályázatot hirdetett az új iskolai épület megtervezésére és kivitelezésére. Az új épület Pákei Lajos, Kolozsvár főépítésze tervei alapján kevesebb, mint két év alatt elkészült. Az építkezés és az iskolafejlesztés meghatározó alakja ebben az időben Pap Mózes igazgató-tanár volt. A székelykeresztúri unitárius gimnázium végül 1915-ben megkapta a főgimnáziumi rangot, és megszervezhették az első érettségi vizsgát.

1929-ben a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tornatermében és az egyházközség templomában szervezték meg az első unitárius ifjúsági konferenciát, amely a korabeli unitárius szellemiség és társadalmi szervezettség haladó jellegéről tanúskodik. Az 1929-ben elindított ifjúsági konferenciák sorozatát ma is folytatja az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet. A sajátos kezdeményezés egyik szellemi atyja a rövid ideig éppen Keresztúron nevelőként szolgáló Balázs Ferenc lelkész, író és utazó volt. A kor sajátos társadalmi és politikai körülményei között az Unitárius Egyház 1930-ban elsőként hozta létre a Téli Gazdasági Iskolát, amely a Gimnázium kibővített régi épületében kapott helyet. A kezdeményezés nagy sikernek örvendett, így az elképzelést a többi történelmi egyház is hamarosan átvette.

1940-ben, a második bécsi döntést követően az iskola felvette Orbán Balázsnak, egykor katolikusból lett unitáriusnak, jeles támogatójának a nevét. Az intézmény azonban összesen nyolc évig viselhette 1940 és 1948 között a Báró Orbán Balázs Unitárius Főgimnázium nevet. 1948-ban a híres „tanügyi reform” következtében a kommunista államhatalom megszüntette a felekezeti oktatást, és a megsemmisítést célzó jogi intézkedések sorozatával elkobozta az egyházi közösségek minden iskolához köthető tulajdonát. Az eltulajdonított egyházi ingatlanban állami iskolát létesítettek, a tanári kart menesztették, és, mint minden más egyházi iskola esetében, 1953-ban a Gimnázium 33 000 kötetet számláló jelentős értékű könyvtárát a hatóság lefoglalta, majd elszállította.

Szellemi elődeink

Iskolánk volt növendékei közül tisztelettel emlékezünk meg olyan hírességekről, mint Tarcsafalvi Szilveszter György jeles teológus professzor; Nagyajtai Kovács István körtanácsos, neves történész; Szentmiklósi Tiboldi István népköltő; Aranyosrákosi Székely Sándor püspök, történetíró, költő (irodalmi próbálkozása a Székelyek Erdélyben 1823-ban került Vörösmarty kezébe, és ennek hatására írta meg a költőfejedelem – saját bevallása szerint – Zalán futását), Darkó Mihály tankönyvíró; nyárádgálfalvi Szentiványi Mihály, a Bekecs alatt Nyárád tere és más dalok írója; Kriza János püspök, akadémikus népköltészeti gyűjtő; Berde Mózes, a legnagyobb alapítványtevő és 1848/49 legendás alakja; Jakab Elek akadémiai tag, jeles történész; Pap Mózes, Nagy Lajos, Marosi Gergely, Simén Domokos, Buzogány Áron, Benczédi Gergely – tanárok, egyházi írók; Bedő Albert államtitkár; dr. Iszlai József budapesti egyetemi tanár; Sándor Mózes körtanácsos, tanfelügyelő; Kozma Ferenc körtanácsos, akadémiai tag, tanfelügyelő, Szabó Gyula író.

Berde Mózes neve méltatlanul keveset emlegetett a 19. századi történeti írásokban. Úgy tűnik, hogy az erdélyi közművelődés az utóbbi évtizedekben visszatért Berde Mózsa nemzettörténeti és közéleti szerepének fontosságához. Köszönhető ez elsősorban Egyed Ákos történész munkájának, aki tanulmányaiban új fénybe helyezte Berde Mózsa 1848/49-es forradalom és szabadságharc eseményeiben betöltött kulcsszerepét. 2016. március 15. óta Sepsiszentgyörgy központi parkjában teljes alakos köztéri szobor emlékeztet nagyszerű elődünk fontosságára. A szobor Harmath István szobrászművész alkotása, a leleplezés alkalmából Egyed Ákos történész méltatta Berde Mózsa életét és munkásságát.

Iskolánk tanulói voltak továbbá dr. Kovács Lajos és dr. Szabó Árpád unitárius püspökök is. Balázs Ferenc lelkész és író bentlakási felügyelőként, míg Gellérd Imre lelkész, egykori politikai fogoly bentlakási felügyelőként és tanárként működött iskolánkban. Az iskola tanulóinak támogatására sok alapítvány alakult. Jelentősebb alapítványok, adományok a Koncz János, ifj. Demeter János, Orbán Balázs, Derzsi János nevéhez fűződnek. A legjelentősebb adomány Berde Mózes nevéhez fűződik, aki már életében sokszor adakozott az unitárius közösség számára (adományai elsősorban a kolozsvári és székelykeresztúri iskolákat részesítette előnyben). Mégis, legfontosabb adományát a végrendeletében elrendeltek jelentették, mely szerint az unitárius egyházat tette vagyonai örökösének, bizonyos feltételek teljesítése mellett. A végrendelet harmadik paragrafusában a székelykeresztúri gimnázium részére 100 000 forintot, a kolozsvári főiskolára ugyancsak 100 000 forintot hagyott. A nagybúni birtoka jövedelméből alapítványt tett Kolozsvárott 100, Tordán és Székelykeresztúron 50-50 tanuló részére. A Berde-cipó alapítványának köszönhetően számos nehéz sorsú fiatal végezhette tanulmányait Székelykeresztúron.

Az újraindulás lehetősége és a jelenkori Gimnázium

Az Unitárius Egyház által alapított és fenntartott iskolák a kommunista megsemmisítő intézkedéseket megelőzően a „Musis et virtutibus” humanista jelmondat jegyében működtek. A negyven éves kényszerszünetet követően a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium végül 1993-ban új (jól megérdemelt) lehetőséget kapott újraszervezni az – ősi jelmondat jegyében – az elkobzott iskoláinak egy részét. Az Unitárius Egyház 1992. december 3-án Magyarsároson tartott Zsinata elhatározta, hogy az 1993/1994-es tanévtől kezdődően újraindítja a Kolozsváron és Székelykeresztúron elkobzott iskoláit. Az Unitárius Gimnázium áldott emlékű Fekete János iskolaigazgató irányításával és az állami iskola egyhangú hozzájárulásával újjászerveződött. A kezdetben kizárólag teológiai profilú líceumi osztályokból álló iskola az elmúlt 25 évben komoly áldozathozatalok árán fokozatosan fejlődött anyagiakban és szellemiekben egyaránt. Mára már az óvodai szinttől, az elemi és a gimnáziumi tagozaton keresztül, a líceumi szintig teljes ciklussorozattal neveli az itt tanulni szándékozó diákokat.

A folyamatosan fejlődő iskolát 2003-tól Varró Margit igazgató asszony vezeti. 2004 tavaszán a Magyar Unitárius Egyház jogszerűen visszakapta, és tulajdonába vehette az eltulajdonított épületeit, így az Unitárius Gimnázium a saját épületeiben a maga uraként működhet. 2005. január 1-től az intézmény önálló jogi státust kapott, így függetleníthette magát az 1991-ben Orbán Balázs nevét felvevő állami iskolától. Az egykori Unitárius Gimnázium jogutódja ma a Berde Mózes Unitárius Gimnázium, amely 2008-tól viseli az unitárius jótevők fejedelmének nevét.

Az évekig elhúzódó jogi viták áldatlan helyzete Székelykeresztúron is megosztotta a közvéleményt, ahogy megosztott minden más hasonló helyzetet átélő erdélyi magyar közösséget. A sok esetben szándékosan gerjesztett negatív közhangulat nem kedvezett az intézmény újjászervezésében. A közvélemény legtöbbször tudatlanságból értetlenkedve tekintett az Unitárius Egyház jogos törekvéseire, amely nem csak jogszerű, de erkölcsileg sokszorosan indokolt is volt. Számos erős jellemű egyéniségnek köszönhetően azonban az intézmény mára 437 tanulóval, egy 35 tagú saját tanári karral működik, egyelőre két történelmi jelentőséggel bíró épületben. Terveink szerint intézményünk néhány hónapon belül egy harmadik, teljesen új óvodai épülettel fog gazdagodni, ami Magyarország Kormányának hathatós támogatásával fog felépülni az 1914-es Pákei-féle épület szomszédságában.

A történelmi múlt meghatározza egy közösség szellemiségét, megszabja az intézmények küldetését, arculatát, megnevezését. Székelykeresztúron a ma négy ciklusos intézményként működő iskola természetesen messze túlnőtte az alapításkor megfogalmazott kezdeti célokat. Mégis a település számára a „Gymnasium” megnevezés egyfajta meghatározottságot jelent. Az Unitárius Gimnáziumot sohasem nevezzük líceumnak, vagy kollégiumnak, amint azt a kolozsvári unitárius intézmény esetében tesszük. Ezt a meghatározottságot magával vitte az egyházi jelleget magára nem vállaló újkori állami iskola is, az Orbán Balázs Gimnázium, amely a Berde Mózes Unitárius Gimnáziuméhoz hasonló szerkezetű, és a Gimnázium megnevezést mindmáig megtartotta.

A mai Berde Mózes Unitárius Gimnázium az óvodás korosztálytól az érettségiig kínál tanulási körülményeket a térség diákjainak. Népnevelő küldetésében nemcsak a településre összpontosít, hanem a kistérség vidéki közösségeiből származó tehetséges gyermekekre is figyel. Az egyházi jellegnek köszönhetően ma is félszáz bentlakó diáknak ad otthont, akik a közvetlen térségből származnak, de szép számmal van diákunk a szomszédos megyékből is.

Bátran állíthatjuk, hogy az elemi osztályaink a térségben vezető szerepet vívtak ki maguknak, elsősorban a sajátos hosszított programnak köszönhetően, amely program gyermekközpontú, családbarát és keresztény értékeken alapuló foglalkoztatást jelent. A két párhuzamos líceumi osztályunk egyfelől természettudományok profillal, másfelől humán/teológia profillal működik. Ezzel kívánjuk folytatni az elődeink által megálmodott gyermekközpontú egyházi értékrenden alapuló nevelést, illetve igyekszünk felnőni ahhoz a múltbéli célhoz, amelyet a 20. század fordulóján az előttünk járók felismertek, és amelyet a természettudományok művelésének gazdag lehetőségében fedeztek fel. Az iskola környezete egy gazdag herbáriummal és egy értékes sportbázissal rendelkezik. A korszerű igényeknek megfelelően angol és német idegen nyelveket oktatunk különböző szinteken és formákban, többek között a nemzetközi ECL nyelviskola rendszerében, ugyanakkor informatikai szakképzést is folytatunk a nemzetközi ECDL rendszerben. Az iskolának közismert, sokszor díjazott, BEMUGRI névre hallgató, városi Pro Cultura Hungarica díjjal büszkélkedő színjátszó csoportja van. A diákok jelentős része részesül szervezett hangszeres oktatásban. Az intézmény támogatásával színvonalas néptánc oktatás folyik a legkisebb korosztályoktól kezdődően, az idősebb diákok számára kórustevékenység működik. Az iskola épületében, szabadidős tevékenység jelleggel igen tartalmas néptánc művelés és népzenei oktatás folyik. A többrétű népi kultúra művelését Kriza János püspök nevével és annak főműve címével jelezzük, hiszen a Vadrózsák című népi gyűjtés közismert atyja iskolánk egykori diákja, majd később támogatója volt.

Az iskolatörténet fontosabb forrásai

Az iskolatörténet elsőszámú forrása a Sándor János igazgató által 1896-ban közreadott monográfia, A Székelykeresztúri Unitárius Gymnasium története, amely az iskola történetének első száz évét rögzíti. A terjedelmes kiadvány részletesen mutatja be az intézményi és közösségi élet különböző szeleteit. Lényeges forrás a Gimnáziumi Értesítők gyűjteménye. Az Értesítők sorozata 1879–1892 közötti időszakból az Értesítő az Unitárius Vallásközönség Iskoláiról című sorozattal kezdődik, amelyben a keresztúri gimnázium beszámolója a kolozsvári kollégiuméval közösen került közlésre. Később, 1893/94–1943/44 között, különálló, évente közreadott Értesítőkből olvashatunk az intézményszervezés és a nevelési munka részleteiről. Az újraindult Unitárius Gimnázium történetének első évtizedét újkori értesítők próbálták rögzíteni több-kevesebb rendszerességgel.

A nyomtatott alapmunkák tekintetében fontos megemlíteni az 1943-ban napvilágot látott, Orbán János keresztúri plébános tollából megszületett Székelykeresztúr története című kötetet. Ebben a munkában a szerző az Unitárius Főgimnáziumot, az Unitárius Elemi Népiskolát és az Unitárius Téli Gazdasági Iskolát is külön-külön alfejezetben tárgyalja. A két világháború közötti években a nehéz történelmi körülmények ellenére is jelentek meg kisebb összefoglalók, amelyek az éppen aktuális egyházi, gazdasági és politikai állapotokat tükrözik. Megemlítjük a Péter Lajos által 1926-ban szerkesztett Véndiákok albumát, amely egy egyedi találkozónak állít emléket. A Gimnázium létét súlyosan veszélyeztető tanügyi reform pénzügyi válsághelyzetbe sodorta az intézményt. Az erre a helyzetre adott válasz egy nagy horderejű összefogást idézett elő. A több év költségvetését megalapozó gyűjtési akció ma is csodálatra méltó közösségi megmozdulásnak számít. Később, a Székelyföldön dúló román etnikai propaganda hevében 1934-ben Gálfalvi Sámuel tiszteletbeli igazgató tollából született meg a Száznegyven év. Visszapillantás a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium 140 éves múltjára, tekintettel főgimnáziummá történt fejlesztésére című kiadvány. A második világháború forgatagában Peter Lajos későbbi igazgató 1941-ben adta közre A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium Rövid története. Különös tekintettel a román megszállás idejére című kiadványt, majd 1943-ban szintén Péter Lajos szerkesztésében látott napvilágot A székelykeresztúri Unitárius Báró Orbán Balázs Gimnázium 150 éves emlékünnepe. Véndiákok albuma 1793– 1944 (150 év emléke az 1943. június 5-iki véndiák találkozó és a június 6-ki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések.)

A rendszerváltás utáni években újra fontosnak mutatkozott nyomtatásban is közreadni a Gimnázium történetét, már a közelgő alapítási kerek évforduló miatt is . A Gimnázium alapításának 200. évfordulóján, 1993-ban Fekete János történelem szakos tanár szerkesztésében látott napvilágot A székelykeresztúri – volt unitárius – Gimnázium története című kötet, ami az intézmény bemutatása mellett tartalmazza a Gimnázium összes igazgatójának, oktatójának és diákjának névsorát 1993-ig.

2002-ben a székelyudvarhelyi pedagógus-történész Vofkori György szerkesztésében jelent meg a Székelykeresztúr képes története című album. A helytörténeti jellegű képes kiadványsorozat részét képező kötet jó minőségben közöl értékes felvételeket a székelykeresztúri Molnár István Múzeumban őrzött terjedelmes fotóanyagból. Részben ennek az albumnak az ihletettségére született meg 2018-ban a Sándor Zsigmond Ibolya muzeológus szerkesztésében és Sándor Zsigmond Dénes igényes tördelőszerkesztésében a Virágokká vált bojtorjánok című kiadvány, ami az iskola 225. évfordulójára készült el. A kiadvány képanyagának nagy részét a Molnár István Múzeum fotó archívumában találjuk. A kiadvány szöveges tartalmi részét Sándor Zsigmond Ibolya szerkesztésében olvashatjuk. A kiadvány hiánypótló jelleggel arra törekszik, hogy a kommunizmus alatt felnövekedő nemzedékek számára is szemléletesen mutassa be azt a szellemi örökséget, amit Székelykeresztúron az Unitárius Gimnázium alapítása óta nehéz küzdelmek árán kiérdemelt.

Befejezésül megemlíteném a 2018-as jubileumi ünnepély keretében bemutatott kiadványt, a Kincseskönyvet, ami Varró Margit igazgató szerkesztésében jelent meg. A kiadvány részletesen tárgyalja az újkori Gimnázium 1993–2018 közötti eseményeit, sikereit, megvalósításait. A kötet külön fejezetet szán az iskolai élet különböző területeinek, ugyanakkor megtalálhatjuk benne az egykori és aktuális diákok vallomásait, valamint az újkori osztályközösségek névsorát is. Utóbbi összesített adatok igen hasznosan pótolják az újkori értesítők hiányát.

Irodalom

A székelykeresztúri Unitárius Középtanoda Értesítői, 1893/94 – 1943/44

Értesítő az Unitárius Vallásközönség Iskoláiról, 1879 – 1892

SZÉKELY Attila: 440 éves középfokú oktatás Székelykeresztúron. In Örökségünk. 2008/3 KANYARÓ Ferencz, Az első székely iskolamester emléke. Keresztény Magvető 1899/34 évf., 3. füz., 156–162

SÁNDOR János: A székelykeresztúri Unitárius Gymnasium története, 1896

ORBÁN János: Székelykeresztúr története – 1943 / 2015. 144-176, 202-206 FEKETE János (szerk.): A székelykeresztúri – volt unitárius – Gimnázium története, 1993 PETER Lajos: A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium Rövid története. Különös tekintettel a román megszállás idejére, 1941 GALFALVI Samu tb. ig.: Száznegyven év. Visszapillantás a Székelykeresztúri Unitárius Gimnázium 140 éves múltjára, tekintettel főgimnáziummá történt fejlesztésére, 1934

PÉTER Lajos: Véndiákok albuma – 1926 PÉTER Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius Báró Orbán Balázs Gimnázium 150 éves emlékünnepe. Véndiákok albuma 1793–1944 (150 év emléke az 1943. június 5-i véndiák-találkozó és a június 6-i emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések

VOFKORI György: Az Unitárius Egyház és Gimnázium. In Székelykeresztúr képes története, 2002, 97–126

SÁNDOR ZSIGMOND Ibolya: Virágokká vált bojtorjánok, 2018

VARRÓ Margit (szerk.): Kincseskönyv, 2018