Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Tovább, tovább

Nyári, sistergő hőségben, valahol a nyolcvanas évek derekán a kolozsvári ószeren adtam túl – kinőtten divatjamúlt – mogyoróbarna konfirmációs öltönyömön. Nosztalgiaféle vagy hiányérzetes utórezgés aligha kísérte a gesztust, annyira izzadtam a déli verőn; a próbatétel, az első nyilvános megmérettetés viszont most is ott áll a sor elején, ha eddigi pályám futását éppen vizsgafüzérként modellezném. Nyolcadikosként mindössze az egyenruhás fekete-fehér osztályfotó dokumentálja a pillanatot, akkoriban nem volt (vagy csak nem emlékszem?!) búcsúünnep, az oszinak biztosan vettünk valamilyen jelképes ajándékot. Húsz évre rá nagybácsiként zavarodottan néztem, amint óvodások kis pálcikára csomózott pöttyös batyujukkal és kellő megilletődéssel dalolnak, az óvó néni pedig diszkréten szipog a szülői karéj vakuözönében. Hovatovább, ha ebben a ritmusban hígul a jelenség, a bölcsiből való elbattyogás-totyogás is dívni kezd: így telítődik, vagy éppen „szervesedik” az oktatás teljes vertikumában az elválás kultúrája.

Újszerű környezetében a ballagás – mert erről szólt a szerkesztői kérés – tehát a klasszikus, érettségi utáni záróakkord jó eséllyel átminősül, mintegy súlytalanná válik, hacsak a rendezvényszervezők lobbija nem vág új (t)rendet a témában. Félmúlté már a vácimihályos, templomos-iskolás rituálé, melyről Egyed Emese idejekorán, kilencvenegynéhányban kultúrés szövegszociológiai vétetésű előadásban figyelmeztetett: rohamtempóban kánonná merevült textusok fogják behatárolni az ilyenkor obligát ünnepi diskurzust, ami nem csupán a ceremónia színvonalát kezdheti ki. A szakember e fesztív alkalmakra kiszelektált textusok nívóját is féltette egyben, s csak reménykedve tette hozzá: a Reményik-életmű korántsem legsikeresebb versének diadalútja, mely peremre sodort sok esztétikumában-üzenetében egyaránt indokoltabb szöveget, nem fajul hosszú meneteléssé.

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban. Még jócskán van mit fejlődnie, míg közelébe kerül a nyugati maturandusok elváráshorizontjának, ahol már bevett szokás, hogy a sikeres érettségi és az egyetemi tanulmányok közé bónuszesztendőt iktatnak be, ekkor a nagykorúvá cseperedett gyerek barátaival (és farzsebében a szülők-rokonok által feltankolt bankkártyával) tapasztalat- és élményszerző körútra indul szerte a világba. Hogy ezáltal is feljebb nőjön, beérjen, meg hogy kiélje élete talán utolsó felhőtlen nagyvakációját.

Mifelénk is egyre gyakoribb a jogosítvány+slusszkulcs képlet, a legénylakás vagy leánykégli a megszokott könyv és (virág)csokorba kötött gratulációk mellé, de alapjáratban is ott a családi büdzsét alaposan megcsapoló készlet biztosítása. (A bál–ballagás–bankett triásznak megfelelően egy-egy öltözékkel való kistafírozás, a fotóműhelyek honlapján a külön menüpontban hirdetett ballagási képek, maga a tabló, mint műalkotás, kártyák, kitűzők, a tanároknak, vezetőségnek illő protokoll, s persze az elmaradhatatlan családi ebéd). Nem tudtam még megfejteni, hogy a srófolás mennyire tudható be az iskolák közötti versengéskényszernek, vagy az egykoron frusztrált szülői keblek utóbalzsamozásának.

Mottó kategóriában is frissülni látszik a mezőny; az Ady–Tóth Árpád–Hamvas–Goethe–Szilágyi Domokos–Márai vonulatot egyre inkább pigmentálják Varró Dániel-, Hooligans-,Axl Rose-citátumok, de az ilyenkor ajánlott dalokban várat magára az áttörés: a Napoleon Boulevard-, Edda-, P. Mobil-, Demjén-, Bródy-, Bojtorján-, Bikini-, Bergendy-nóták között Ákos az egyetlen fecske.

Érdekes megfigyelni a szóhasználatot is, amint időben változik: …-ban végzett és hadbavonult ifjak baráti társasága, majd növendékek, végzősök diákok. Valamelyik kolozsvári patinás iskola át szerette volna fogni jelképesen e korívet, és felfedezte, hogy még él Nagyenyeden egy azelőtt 75–80 esztendővel végzett aggdiák. Meghívták sebtében, az öregúr készséggel válaszolt is, egyetlen apró feltételt szabva: hogy ő hintón szeretne eljutni a ballagásra, mert az ő idejében így volt ez szokás. S ha már szokás, akkor némileg nóvumként hat az ilyen alkalmakra nyomtatott üdvözlet is, igaz, amit a honlapokon fellelni, inkább eltántorít, annyira übergiccsesen kellemkedő portéka.

Hogy termékké silányult volna az egész, és már csak amolyan ballagás-bagázs, árcédulázható – s licitálható – entertainment-cikk lenne, az talán túlzás (bár lehet olyat is olvasni például, hogy 12 tipp az izguló szülőnek, hogyan örökítse meg, és miként töltse fel a közösségi oldalakra csemetéje utolsó nebulós napját), de az ünnepélyességhez szükséges visszafogott fennköltség megkopott-forma a sarkoknál; marad mégis a keserédes küszöbérzet, hogy itt és most végérvényesen lezárul valami, és a Gaudeamus örömre sarkalló biztatása még át-áttör a sminken, hajzselén, a külcsín harsány, magamutogató tüntetésén.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét.