Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Tovább, tovább

Nyári, sistergő hőségben, valahol a nyolcvanas évek derekán a kolozsvári ószeren adtam túl – kinőtten divatjamúlt – mogyoróbarna konfirmációs öltönyömön. Nosztalgiaféle vagy hiányérzetes utórezgés aligha kísérte a gesztust, annyira izzadtam a déli verőn; a próbatétel, az első nyilvános megmérettetés viszont most is ott áll a sor elején, ha eddigi pályám futását éppen vizsgafüzérként modellezném. Nyolcadikosként mindössze az egyenruhás fekete-fehér osztályfotó dokumentálja a pillanatot, akkoriban nem volt (vagy csak nem emlékszem?!) búcsúünnep, az oszinak biztosan vettünk valamilyen jelképes ajándékot. Húsz évre rá nagybácsiként zavarodottan néztem, amint óvodások kis pálcikára csomózott pöttyös batyujukkal és kellő megilletődéssel dalolnak, az óvó néni pedig diszkréten szipog a szülői karéj vakuözönében. Hovatovább, ha ebben a ritmusban hígul a jelenség, a bölcsiből való elbattyogás-totyogás is dívni kezd: így telítődik, vagy éppen „szervesedik” az oktatás teljes vertikumában az elválás kultúrája.

Újszerű környezetében a ballagás – mert erről szólt a szerkesztői kérés – tehát a klasszikus, érettségi utáni záróakkord jó eséllyel átminősül, mintegy súlytalanná válik, hacsak a rendezvényszervezők lobbija nem vág új (t)rendet a témában. Félmúlté már a vácimihályos, templomos-iskolás rituálé, melyről Egyed Emese idejekorán, kilencvenegynéhányban kultúrés szövegszociológiai vétetésű előadásban figyelmeztetett: rohamtempóban kánonná merevült textusok fogják behatárolni az ilyenkor obligát ünnepi diskurzust, ami nem csupán a ceremónia színvonalát kezdheti ki. A szakember e fesztív alkalmakra kiszelektált textusok nívóját is féltette egyben, s csak reménykedve tette hozzá: a Reményik-életmű korántsem legsikeresebb versének diadalútja, mely peremre sodort sok esztétikumában-üzenetében egyaránt indokoltabb szöveget, nem fajul hosszú meneteléssé.

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban. Még jócskán van mit fejlődnie, míg közelébe kerül a nyugati maturandusok elváráshorizontjának, ahol már bevett szokás, hogy a sikeres érettségi és az egyetemi tanulmányok közé bónuszesztendőt iktatnak be, ekkor a nagykorúvá cseperedett gyerek barátaival (és farzsebében a szülők-rokonok által feltankolt bankkártyával) tapasztalat- és élményszerző körútra indul szerte a világba. Hogy ezáltal is feljebb nőjön, beérjen, meg hogy kiélje élete talán utolsó felhőtlen nagyvakációját.

Mifelénk is egyre gyakoribb a jogosítvány+slusszkulcs képlet, a legénylakás vagy leánykégli a megszokott könyv és (virág)csokorba kötött gratulációk mellé, de alapjáratban is ott a családi büdzsét alaposan megcsapoló készlet biztosítása. (A bál–ballagás–bankett triásznak megfelelően egy-egy öltözékkel való kistafírozás, a fotóműhelyek honlapján a külön menüpontban hirdetett ballagási képek, maga a tabló, mint műalkotás, kártyák, kitűzők, a tanároknak, vezetőségnek illő protokoll, s persze az elmaradhatatlan családi ebéd). Nem tudtam még megfejteni, hogy a srófolás mennyire tudható be az iskolák közötti versengéskényszernek, vagy az egykoron frusztrált szülői keblek utóbalzsamozásának.

Mottó kategóriában is frissülni látszik a mezőny; az Ady–Tóth Árpád–Hamvas–Goethe–Szilágyi Domokos–Márai vonulatot egyre inkább pigmentálják Varró Dániel-, Hooligans-,Axl Rose-citátumok, de az ilyenkor ajánlott dalokban várat magára az áttörés: a Napoleon Boulevard-, Edda-, P. Mobil-, Demjén-, Bródy-, Bojtorján-, Bikini-, Bergendy-nóták között Ákos az egyetlen fecske.

Érdekes megfigyelni a szóhasználatot is, amint időben változik: …-ban végzett és hadbavonult ifjak baráti társasága, majd növendékek, végzősök diákok. Valamelyik kolozsvári patinás iskola át szerette volna fogni jelképesen e korívet, és felfedezte, hogy még él Nagyenyeden egy azelőtt 75–80 esztendővel végzett aggdiák. Meghívták sebtében, az öregúr készséggel válaszolt is, egyetlen apró feltételt szabva: hogy ő hintón szeretne eljutni a ballagásra, mert az ő idejében így volt ez szokás. S ha már szokás, akkor némileg nóvumként hat az ilyen alkalmakra nyomtatott üdvözlet is, igaz, amit a honlapokon fellelni, inkább eltántorít, annyira übergiccsesen kellemkedő portéka.

Hogy termékké silányult volna az egész, és már csak amolyan ballagás-bagázs, árcédulázható – s licitálható – entertainment-cikk lenne, az talán túlzás (bár lehet olyat is olvasni például, hogy 12 tipp az izguló szülőnek, hogyan örökítse meg, és miként töltse fel a közösségi oldalakra csemetéje utolsó nebulós napját), de az ünnepélyességhez szükséges visszafogott fennköltség megkopott-forma a sarkoknál; marad mégis a keserédes küszöbérzet, hogy itt és most végérvényesen lezárul valami, és a Gaudeamus örömre sarkalló biztatása még át-áttör a sminken, hajzselén, a külcsín harsány, magamutogató tüntetésén.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak. 

Patócs Júlia

Mindenkinél örömtelibb szívvel ünnepel Nagyszalonta, a város, ahol kétszáz évvel ezelőtt, egy bogárhátú kis házban felsírt a bölcsőben az apró gyermek. Ünnepel minden irodalombarát, mert a legszebb verseket Aranytól kapta. 

Ferencz Zsolt

A nézők többségéhez hasonlóan magam is szurkolok, hogy legyenek még hasonló alkalmak, amikor sok-sok kolozsvári és környékbeli gyermeknek megadatik bekapcsolódni egy-egy ilyen produkcióba.