Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Szeretettel

Rácz Éva, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének elnöke

Rácz Éva
Rácz Éva

Megszületett, és volt, aki rögtön azt is mondta: kicsi és életképtelen. Ő, erről mit sem tudva, cseperedni és – mint minden élelmes poronty – rosszalkodni kezdett. Néha hagyták, néha fegyelmezték. Amikor eljött az ideje, megszólalt, amikor (és ameddig) a nagyok engedték szólni, mondhatott valamit. Végignézte a történelem változásait, élt és okosodott egy-két uralom alatt. Látta hogyan ünneplik a „Megéneklünk, Románia!” győzteseit, és szerette, ha magyarok is voltak köztük. Lelkesen tapsolt nekik, értette, hogy most így lehet, tehát így kell őrizni a magyarságot. Végezte a rábízott munkát legjobb tudása szerint. Ahogy az évek teltek, egyre bölcsebb lett, egyre több értéket és tudást szívott magába. S most, hogy átlépte a 70-es küszöböt, hajlott háta még mindig egyenes, tekintete éles, értékrendje biztos alapokon áll.

Társai fogyatkoztak az évek során. Testvér, közeli és távolabbi rokonok lassan elfogytak – de ő maradt. Ma a család nagy öregjének tekintik. De ez nem a korát, hanem sokkal inkább a tudását jelzi. Felnézhetnek rá, faggathatják a régmúltról. Ő pedig ma is – talán egyre jobban – örül, ha adhat valamit magából, s mindabból, ami felgyűlt benne az idők során: ismeretet, emlékeket.

Az előbbi sorok szólhatnak édesanyámról, nagyapákról, az Önök szüleiről – de éppúgy a most ünneplő Művelődésről. Nekem kicsit mindkettőről szólnak.

Voltak más lapok, amelyek korábban jöhettek létre, s voltak mások, amelyeknek ez csak később sikerült. Voltak rendszerek, amelyek akarták a létét, támogatták és népszerűsítették, s biztosan jöttek olyan idők, amikor szerették volna, ha nem lenne, nem hallana, nem írna, nem mondana.

70 év: ez már bizonyíték. Tanúságot tesz arról, hogy bármit is jelentsen a művelődés a különböző korokban (gondolom, legalább tízévente mindig mást jelent a fogalom), van egy lap, a – csupa nagybetűs – MŰVELŐDÉS, amelynek sikerült mindezt túlélnie.

Persze, egyszerűen csak túlélésről beszélni nem igazságos vele szemben. Aki kezébe veszi a mostani, pár éve ismét megújult külsejű lapot, látja, hogy ma is egybegyűjti a kor több szellemi vezetőjének gondolatait, a különböző vidékek és élethelyzetek krónikásait. S aki kezébe veszi a sok évvel ezelőttit, az tudja, hogy ma miért oly egyszerű ezt megtenni: mert van szilárd alap, amelyre ez a munka épülhetett. Ha meg lehetett jelentetni akkor, amikor nem volt papír a nyomtatáshoz, amikor nem volt szabad magyar neveket magyarul írni vagy mondani, amikor bűn volt Sütő Andrást olvasni, akkor ma már szinte csak ujjgyakorlat lehet a lap kiadása. Vagy inkább csak lenne, mert ma túl drága a papír, mindig túl kevés a támogatás, nem sokan olvassák Sütőt vagy mai kortársainkat, és talán még kevesebben hajlandók a közéletben részt venni, s még írni is róla.

Meggyőződésem: nem volt könnyű a csasztuska-korban magyar értékekről írni, s biztosan vannak olyan napok, amikor ma sem egyszerű. De büszke vagyok rá, hogy vannak olyan – hadd fogalmazzak így – megszállottak, akik életükből, ha kell, évtizedeket áldoznak arra, hogy ez a munka folytatódjon.

Nekem úgy adatott, hogy a lapot Szabó Zsolt tanáromtól kaptam kézbe először. Aztán – szintén az ő biztatására – közölhettem benne publicisztikát, majd riportot és könyvismertetőt is. S most hirtelen elgondolkodom, vajon a mai olvasók, sőt, szerkesztők közül ezeket hányan olvasták, s hányan emlékezhetnek rá. Akkori, napilapos életemnek ezek voltak a kiemelkedő pillanatai: mindegyik témájára ma is emlékszem. S néha arról álmodom, hogy jönnek a mai pörgésben is olyan nyugalmi pillanatok, amikor nem csak előveszem a lapot és beleolvasok, hanem még írok is bele publicisztikát, riportot vagy könyvismertetőt.

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Mert mindig csak a következő a nehéz. A többi csak könnyű lehet, hiszen van már mögötte 70 év tapasztalat. Még legalább ugyanennyit kívánok a mai ünnepeltnek: a nagypapa-korú, de fiatalos, interneten is kacérkodó, örökifjú Művelődésnek!

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak.