Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Régiók bemutatkozása

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. Az évente jelentkező szerkesztőségi eseményre ebből az alkalomból, meghívásunkra, a Nyárád mente régió néhány jeles képviselője látogatott el a kincses városba, s előadásaikban felelevenítették ennek a rendkívül sokszínű, kulturális értékekben (is) ugyancsak bővelkedő székely táj nagyon is eredeti világát. Hisz ezekkel a találkozásokkal pont az a célunk, hogy az ugyancsak változatos székely kistérségek minél hitelesebben mutassák be kulturális értékeiket a rendezvényre ellátogató kolozsvári közönségnek.


Dáné Tibor Kálmán

Hogy miből is áll össze egy ilyen régiós bemutatkozó program, mintaként álljon itt az idei esemény előadásainak napirendje: Balázsy András: Vidékfejlesztés a Nyárád mentén, Barabás László: Nyárádmente népszokásai az ezredfordulón, Jakab Sámuel: Kertészeti kultúra a Nyárádmentén, Suba Gyöngyi: Nyárádmente művelődési élete, valamint bemutatták a Nyárádmente képekben című, a Nyárádmenti Kistérségi Társulás által összeállított dokumentum értékű fotomontázs-kiállítást. A találkozó kolozsvári résztvevői megismerhették A Nyárád mente képekben – Valea Nirajului în imagini – Snapshots from the Niraj Valley háromnyelvű kiadványt, amelyről merem állítani, hogy rég nem láttam ennyire ízlésesen és szakszerűen összeállított, turistacsalogató albumot. Nemcsak a kisrégión belüli, egyedi természeti látványosságokat mutatja be ez a kiadvány, művészi fotókon és tömör, frappáns magyarázó szövegeken keresztül, hanem a különböző települések megtekintésre érdemes egyes kulturális értékeit is. A találkozó utolsó mozzanata az Itthon és/vagy otthon általunk így megnevezett beszélgetés, vagy inkább párbeszéd volt, hallgatóság és a vendégek között, amelyet Benkő Levente, erdővidékről Kolozsvárra elszármazott szerkesztő kollégám moderált. Tudniillik a hallgatóság soraiba meghívtunk olyan személyeket is, akik a Nyárád mentéről származnak, és már évek óta Kolozsvárra hozta őket a (jó vagy rossz?) sorsuk, ebben a városban élnek, egyesek családot is alapítottak, tehát megpróbáltak itt gyökeret ereszteni. Mindig tanulságosak ezek a beszélgetések, hisz általában olyan érzelmi húrokat pendítenek meg, mint a honvágy, vagy mit jelent elszakadni a szülőföldtől, de a távolból, Erdély fővárosából is segíteni – az itt szerzett más jellegű élettapasztalatokkal – az otthoni világot. Vagy mit lehet tenni ebben az új, rohanó nagyvárosi környezetben, hogy a hátrahagyott egykori életük szép népi hagyományait legalább ünnepek alkalmából tovább lehessen éltetni. De biza ezek a beszélgetések arra is keresték a választ, hogy egyeseknek miért nem tudott jövőt biztosítani a székely szülőföld, mert nagyon sokan a kolozsvári egyetemi tanulmányaik befejezése után e multikulturális nagyvárosban látták további életük értelmét. S a beszélgetésekből az is kiderült, hogy székely autonómia ide vagy oda, de soha senki felelős erdélyi politikus nem kérdezte meg az elszármazottakat, vagy nem hívták meg őket olyan fórumra, ahol az elvándorlás okairól, miértjéről érdeklődtek volna tőlük. Mint jeleztem, a Nyárád mente immár a negyedik székely kistérség, amely a Régiók bemutatkozása című szerkesztőségünk által szervezett programon részt vett. Mert 2016-ban Erdővidék, 2017-ben Sóvidék, 2018-ban Székelykeresztúr és vidéke mutatkozott be Kolozsvár közönségének a Györkös Mányi Albert Emlékházban, s fejeztük be valamennyi találkozót is az idei beszélgetéshez hasonló „talk show”-val. S az utóbbi két összejövetel egy-egy Művelődés-melléklet megszerkesztésére és kiadására is ihletett minket.

A Régiók bemutatkozása című, évi rendszerességgel jelentkező szerkesztőségi programunk ötlete ugyancsak jóízű, hangulatos intézményen belüli beszélgetések eredménye. Tudniillik az öttagú szerkesztőségünkben csak én vagyok egyedül kolozsvári, három kolléga székelyföldi, egy pedig a Partiumból jött. Hárman meg ugyancsak fiatalok, 35 év alattiak. Számomra élmény volt felfedezni, hogy a más‑más különböző régióból érkezett munkatárs hogyan látta és látja Kolozsvárt, miért döntöttek úgy, hogy itt maradnak, s az évek során hogyan alakul át bennük a szülőföld világa. Őszintén: kolozsváriként az egyik szemem sírt, a másik nevetett őket hallgatva. Sírt, hisz ahonnan elszármaztak, mind olyan vidéke Erdélynek, ahol ugyancsak nagy szükség lenne az ottani közösségeknek értékes munkájukra, példás családi‑közösségi életükre. Nevetett, hisz Kolozsváron maradtak, nem mentek odébb a határon túlra, városunk magyarságát gyarapították, nem beszélve arról, hogy a szerkesztőség munkatársai lettek. S mi tagadás, általuk én is más szemmel kezdtem el látni szülőföldemet, de a szülőföldjüket is. Ezt a számomra különleges élményt kívántam megosztani mindazokkal, akik az elmúlt esztendőkben kolozsváriként ellátogattak a Régiók bemutatkozása programunkra.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.

Dáné Tibor Kálmán

Az RMDSZ január 22-én, a Magyar Kultúra Napján immár hetedik alkalommal adott át Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat. A hagyományossá vált kitüntetéseket eddig három kategóriában: az irodalom, a képzőművészet és az előadó művészet terén kiemelkedőt alkotóknak ítélték oda. 

Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. 

pozsony ferenc

Az elmúlással és a halál utáni léttel kapcsolatos képzetek, rítusok, tárgyak, objektumok, szimbólumok végül is egy‑egy kultúra mélyrétegéhez tartoznak. Az Erdélyben élő magyarok, románok, szászok, örmények, zsidók és cigányok sajátos magyarázatokat, válaszokat fogalmaztak meg az elmúlással és a túlvilági élettel kapcsolatban. 

Benkő Levente

Maga volt a varázslat. Az ember(i)ség huszadik századi történetének az a pillanata volt ez, amely joggal vált példává, mintává, egyfajta világítótoronnyá, irányjelzővé, ha úgy tetszik: mérföldkővé, amely után a kommunizmus dolgában Európa eme szegletében más időszámítás kezdődött. Egészen pontosan: visszaszámlálás.

Dáné Tibor Kálmán

„ ... mindig furcsa szorongás kapott el, amint átkeltem a Kárpátok karéján, vagy felszállt velem a repülő Kolozsvárról. S bár nagyon élveztem a nyaralás minden pillanatát, a feledhetetlen élményeket, a barátaim társaságát, de az a különös bizonytalan érzés kitartott mindaddig, amíg magam mögött nem tudtam újra Erdély felől a Kárpátok vonulatát, vagy meg nem hallottam a repülő kerekeinek surrogását, amint landolt a kolozsvári reptéren.”

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.