Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket mozgalom

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük. Ezt ismertük fel 2012-ben, amikor útnak indítottuk örökségvédelmi programunkat, az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket elnevezésű projektet, amelynek az a különlegessége, hogy maguk a fiatalok alakítják saját ötleteik alapján, és hat év alatt olyan mozgalommá tették, amelyet ma már európai sikersztoriként emlegetnek.


Hegedüs Csilla

Az RMDSZ kulturális főosztálya és Winkler Gyula EP képviselő által szervezett program célja a szórványban és interetnikus környezetben élő magyar közösségek identitástudatának megőrzése és fejlesztése, az összetartozás érzésének kialakítása és fenntartása, épített örökségünk védelme, ápolása által.

A 2017-es iskolai évtől kezdődően a verseny kiszélesedett Maros megye bekapcsolódásával. A közel húsz csapattal indult programba marosvásárhelyi csapatokon kívül Nyárádszereda, Dicsőszentmárton, Szászrégen és Erdőszentgyörgy iskolái is csatlakoztak. Városi és vidéki műemlékek egyaránt örökbefogadókra találtak, a diákok lelkesedéssel vetették bele magukat a versenybe. A márciusban megszervezett döntőn kilenc csapat mutatta be rövid produkcióját, amelyek a következő műemlékekhez kapcsolódott: a Ferences templom tornya, gernyeszegi református templom és a Teleki-kastély, a Teleki-ház, a Toldalaghi-palota, az abafáji Huszár-kastély, a Kemény-kastély, a dicsőszentmártoni unitárius templom, valamint a nyárádszentannai református templom. A megye első nyertese a Telekiek unokái nevű csapat, akik a gernyeszegi református templom és Teleki kastély őrei.

A mozgalom az utóbbi időszak ifjúságnak szóló legsikeresebb örökségvédelmi kezdeményezése, hisz nyolc megyében eddig több mint 1700 diák vett részt eddig a programban. Így jutottunk el odáig, hogy Erdély-branddé válik. Ma már nem mi keressük meg az iskolákat – arra kérve őket, kapcsolódjanak be a programba – hanem a tanárok, diákok, szervezetek jelentkeznek, hogy részt vennének a versenyben.

Kolozs megyében is történt változás, hiszen ebben a tanévben csatlakozott a programhoz a Szamosújvári Magyar Tannyelvű Líceum is. A diákok a szentbenedeki Kornis-kastély őrei lettek. A kolozsvári iskolák csapatai idén a Jósika-palotát, a Széki-palotát, a Báthory–Apor-szemináriumot és a Horea úti zsinagógát népszerűsítik, kutatják.

A műemlékek felfedezésénél a diákok azokat az értékeket, történeteket, különleges eseményeket keresik, amelyek egyedivé teszik azt. Könyvtárakban, archívumokban keresgélnek, régi újságokat böngésznek, bejárják az épületeket és felfedezik a titkait. Így találtak meg az Apáczai Csere János Elméleti Líceum diákjai a kolozsvári Széki-palota pincéjében egy fényképalbumot, amelyben második világháború alatt készült képek is szerepelnek. Ezekből pedig kiállítást szerveztek, megosztva az érdeklődőkkel is.

A versenyben nemcsak a diákcsapatok vesznek részt, hanem bevonják a szakembereket, diáktársaikat, szüleiket, barátaikat. Az Onisifor Ghibu Líceum diákjai előadást szerveztek, amelyen kutató mutatta be a kolozsvári zsidóság történetét. A Báthory–Apor-szeminárium őrei, a Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolájának diákjai képzőművész segítségével szintén kiállítást rendeztek.

Ilyen hát az a mozgalom, amelyet ma már példaként emlegetnek Európában, hisz a versenyzők ötletessége, fantáziája nem ismer határt. Facebook oldalak, Wikipédia szócikkek, könyvjelzők, többnyelvű bemutató-füzetek, filmek, flashmobok, telefonos applikációk, színdarabok születtek a program során, sőt, idegenvezetést is vállaltak – a Báthory István Elméleti Líceum csapata a kolozsvári Jósika-palotában kalauzolta végig az érdeklődőket. Műemlékeket töltöttek meg élettel, slam poetry estet, irodalmi szalont, fotó- és rajzversenyt, koncerteket rendeztek. S ami igazán különleges: igazi gazdára leltek elhagyott, elfelejtett műemlékeink. Takarítottak, kertet és parkot tisztítottak, kerítést építettek, „elfoglalták” az épületeket.

A program állandó támogatói: Winkler Gyula EP képviselő – akinek köszönhetően évente három nyertes csapat részesül brüsszeli jutalomkirándulásban –, továbbá a Magyar Ifjúsági Értekezlet, a Communitas Alapítvány és a megyei RMDSZ-szervezetek. Az Örökségünk Őrei mozgalom tehát olyan nemzedéket nevel, amelynek igénye a magyar épített örökség megbecsülése, s amely nemcsak nyilatkozatokban, hanem tettekkel is hozzájárulnak ahhoz, hogy jövőnk legyen itthon, Erdélyben.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

dane tibor kalman

Immár egy éve múlt, hogy reggel, ébredés után nem azzal indítom a napot, hogy: Na, melyek a mai tennivalók a Művelődés szerkesztőségében? A számbevétel után mindig következett a fontossági sorrend kialakítása, ami aztán be is került aznapra az előjegyzési naptáramba, ahol már sorakozott néhány korábbi bejegyzés. Bár egy éve már, hogy nyugger vagyok, azért most sincsen másképp. Minden napra van bőven tennivalóm, igaz, igyekszem az életemet is úgy alakítani, hogy legyen is. 

Zsúfolásig telt templomok, kívül-belül ünneplőbe öltözött hívek, imára kulcsolt kezek, szóban-énekben, fohászban megfogalmazott hála annak, aki Urunk mindenkoron és mindenekfelett. Nagyon tömören így tudnám összefoglalni az eltelt egy hónapban Dél-Erdélyben és Erdővidéken lezajlott ünnepi egyházi eseményeket. S ha mindehhez hozzávesszük még a csíksomlyói, több mint háromszázötvenezres pünkösdi gyülekezést, világosan látjuk és érezzük azt a felhajtóerőt, azt a lelki töltetet, amellyel feltarisznyálva ki-ki nekivághat a szürke és hajtós hétköznapoknak. 

(...) Petőfi és az ő erdélyi, segesvári emlékezete nemcsak a maroknyi, egyre fogyó fehéregyházi magyarságé, hanem általában és összességében a teljes nemzeté, etnikai és állampolgári vonatkozásban egyaránt, sőt a mindenkori szabadságvágyóké is. Azoké is, akik a négy égtáj felől Székelyföld és a Királyföld peremén barangolva meg-megállnak egy röpke főhajtásnyira az Ispánkútnál, esetleg a fehéregyházi múzeumot és kegyhelyet is meglátogatják. 

Minap, március 25-én, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának ünnepi rendezvényén magyar állami kitüntetéseket adtak át. A Vallásszabadság Házában megtartott eseményen családtagok, barátok, világi és egyházi elöljárók, nem kevésbé kíváncsi sajtósok körében a kolozsvári magyar külképviselet „vonzáskörzetéhez” tartozó területen élő és munkálkodó tizenkét dolgos ember vehette át több évtizedes munkájáért az elismerést.

Amilyen az életformánk, olyanok az ünnepeink is. Ha csak belső terekben, kisebb közösségekben élhetjük meg a farsangunkat, akkor is meg kell próbálnunk megélni. Akkor derűsebb szívvel állunk meg az „igazi” farsangolók mellett is. Vendégnek lenni könnyebb, ha van otthonunk, ahonnan eljöttünk.

A város kreatív, úttörő energiái egy adott pontban összeértek, és megszületett a Holnap Irodalmi Társaság. A fordulópontot Juhász Gyula Nagyváradra érkezése hozta el, aki egyetemi kapcsolatait is felelevenítette azért, hogy a régóta óhajtott irodalmi mozgalom életre keljen. (...) A garabonciás írógárda a Budapesten központosuló kulturális élet mellé egy másik, a konzervatív irodalmi szemlélettel szemben haladó vidéki centrumot próbált megteremteni. Összekötötte őket még valami: az Ady Endre iránti rajongásuk. Egy rendszeresen megjelenő irodalmi lapban gondolkodtak, végül egy antológia összeállításában állapodtak meg, amelyet 1908. szeptember 27-én mutattak be a városháza dísztermében. Az eseményt sajtó alá rendező Antal Sándor büszkén emelte ki: „Ma költő áll a sereg élén”, és „ez a költő Ady Endre”. 

Szóval megkezdtük az új esztendőt. Egy pillantásnyi visszatekintéssel az elmúlt tizenkét hónapra, s a magam személyes szemszögéből főleg az utóbbi hatra, amióta a lap éléről leköszönő, ténylegesen nyugdíjba vonuló Dáné Tibor Kálmántól átvettem a főszerkesztői feladatkört. Nyugodt szívvel állapíthatom meg, hogy a teljes 2021. évi termésünknek egyetlen lapszámáért és egyetlen mellékletéért sem kell pironkodnunk, és ez elsősorban szerzőinknek köszönhető.

Amennyiben Magyarország a téli, Románia pedig a nyári időszámítás mellett dönt, a két ország között két óra eltolódás is lehetne – ennek megvalósulására azonban vajmi kevés az esély. Ha az Európa Bizottság úgy látja, hogy az egyes tagállamok tervei komoly fennakadást okoznának az egységes piac működésében, az óraátállítás további halasztását javasolhatja. 

Az ötvenhatosok példája bármilyen nehéz élethelyzetben kapaszkodót jelenthet, így a mostani, világjárványban is erőt meríthetünk tőlünk-belőlük. Bátorságuk, töretlen akaraterejük és a túlélésbe vetett óriási hitük mindnyájunkat arra ösztönöz és biztat, hogy soha semmilyen körülmények között ne adjuk fel a harcot és a reményt. Még a legreménytelenebbnek tűnő pillanatokban is a végsőkig kell küzdeni az életért, a megmaradásért, a szabadságért.

Benkő Levente

A zene, bármilyen műfajban is szülessen, de minőségi legyen, az márpedig lelket simogató, bút feledtető, erőt adó, pozitív tölteteket hordozó, mindenféle lelki nyavalyákra jótékony valami. 

Benkő Levente

A lapunk éléről nyugdíjba vonuló főszerkesztőnk, Dáné Tibor Kálmán azzal a jó tanáccsal köszönt el júniusi összegző írásában, hogy utódja „merjen újítani lapkivitelezésben, tartalomban vagy akár tematikákban is”, s hogy látszódjon a lapon az új gazda esze- s keze nyoma. E megszívlelendő tanácsot természetesen elfogadom, de ha jól belegondolok, mint minden más sajtótermék, a mi lapunk gazdája is tulajdonképpeni maga az Olvasó, hiszen mi, különféle beosztásban dolgozó sajtósok, szerkesztők csak kiszolgálói vagyunk az Olvasónak.

2021 minden szempontból atipikus év. Olimpiai játékok páratlan évben – ilyet még a két világháború sem okozott. De az örömhír, az örömhír: Tokióban lesz olimpia.

Kiemelt támogatóink mindig az olvasók voltak. Őket éreztem egyfolytában magam, magunk mellett a lapigazgatás nehéz pillanataiban, hisz mi tagadás, ilyenek is voltak az elmúlt nyolc évben. Hasznos tanácsaikkal, időnként láthatatlanul is, de határozottan alakítgatták kiadványunk arculatát, vagy éppen tematizálták a Művelődést. 

Gergely Zsuzsa

A pandémia egyfajta buroklétre kényszerített bennünket. Azt hittük, hogy élünk, pedig csak kütyüknek köszönhetően kerültünk valóságközelbe. Összemosódtak a napok, a hetek, a jelenségek és az értelmezések. Ideje volt mindezt magunk mögött hagyni.

Demény Péter

Milyen jellemző, hogy ez a költő, aki így ünnepel, és akinek a születésnapját a Magyar Költészet Napjának nevezték ki, folyamatosan megosztotta az olvasókat és a világot. Horger Antalról mindenki tud, a Szabad-ötletek jegyzékének kiadása körül irdatlan botrány kerekedett, most egy minden bizonnyal hamisított kézirat körül folyik a vita.