Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Napsugár-köszöntő

Nagyanyám ugyancsak szerény könyvtárának volt egy nagy becsben tartott és féltve őrzött kötete. Az egykori gyermeklapnak, a Benedek Elek és Pósa Lajos szerkesztette Az Én Újságomnak egyik múlt század eleji évfolyama, bekötve. Nagyanyám időnként levette a polcról, felolvasott belőle nekünk, unokáknak egy-két mesét, vagy rövid történetet, majd szőtte az emlékezés fonalát arról, hogy hajdanában mekkora izgalommal várta ezt a vasárnap megjelenő gyermeklapot. És nemcsak ő, hanem sok-sok más nagyon fiatal olvasó is, hisz abban az időben, az egyre szaporodó sajtótermékek között ez volt az első, amelyik nekik, gyermekeknek szólt, ami csak az ő újságjuk volt.


Dáné Tibor Kálmán

Már kezdtem hátulgombolós lenni, amikor hatvan évvel ezelőtt, 1957 januárjában, Kolozsváron, megjelent a Napsugár gyermeklapunk. Nagyanyám rögtön megrendelte nekünk, unokáknak ezt a havonta jelentkező kiadványt, az év végére az első évfolyamot beköttette, s karácsonyra a gyermekszoba könyvespolcára tette. Aztán amíg számunkra, mármint az unokák számára, tartottak a Napsugaras évek, addig nagyanyám jóvoltából gyarapodtak gyermeklapunk beköttetett évfolyamai a szobánk könyvespolcán. A megjelenés utáni években még silabizálni sem tudtam a betűket, így hol nagyanyámat, hol szüleimet, hol pedig a már iskolás nővéremet nyaggattam, hogy olvassanak nekem a lapból. Nos, a Napsugár hamar belopta magát az életembe, vártam megjelenését a postaládánkban, az én újságom lett, s mi tagadás, a gyermeklapunknak is sokat köszönhetek, hogy elég hamar megtanultam olvasni. A Napsugár jóvoltából életre szóló barátságot kötöttem olyan halhatatlan mesehősökkel, mint Tóbiás és Kelemen, Irgum-Burgum Benedek, vagy Rongy Elek. Halhatatlanok, hisz örömmel tapasztalom, hogy alakjuk most is feltűnik valamelyik magyar gyermeklapban, könyvben, vagy éppen bábszínházban. Gyermekeim – akik ma már unokáimat nevelik – számára is kijutott a folyóirat felejthetetlen hőseinek barátságából. A naiv, de gézengúz Fülöpke, vagy Csipike – a nagyon szeretett, de olykor hol gonosz, hol pedig óriás, de valójában mindig jóságos – törpe, ma is szembejön velük, velem és természetesen unokáimmal, egy-egy újrakiadásban: folyóiratban, könyvben, vagy éppen mesehősként, valamelyik bábjátékban.

Persze ne tévesszünk szem elől egy dolgot: az akkori Napsugár a kommunista hatalomnak az ifjúság számára „ideológiai nevelést” adó folyóirata is volt. Öntudatos pionírokkal, egykori kommunista hősökkel, kollektív gazdaságokban keményen dolgozó falusiakkal, szocializmust építő munkásokkal is találkozhattunk a lap hasábjain megjelenő versekben, vagy éppen „mesés” történetekben. Szóval meg kellett adni a császárnak, ami a császáré, annak érdekében, hogy a hazai ifjúsági irodalmunk gyermeklelkeket egészségesen formáló alkotásai is megjelenhessenek. Hisz ne feledjük, az erdélyi magyar (ifjúsági) irodalmunk kiválóságai írtak a lapba, vagy éppen szerkesztették is: Kányádi Sándor, Fodor Sándor, Bálint Tibor, Marton Lili, Méhes György, Bajor Andor, Lászlóffy Aladár (és ezzel még nem teljes a névsor), vagy a gyermeki fantáziát nagyon jól ismerő, a lap grafikai kivitelezését évtizedeken keresztül meghatározó Soó Zöld Margit.

Amikor aztán 1989 karácsonyán nálunk is „kitört a demokrácia”, majd számtalan magyar nyelvű folyóiratunk megszűnt, a Napsugár átvészelte a nagy változást, és ma a legnagyobb példányszámban megjelenő hazai magyar nyelvű sajtótermékünk. A mai gazdasági követelményeknek megfelelő lapszervezéssel – modern kifejezéssel élve menedzsmenttel – független, önálló és önfenntartó vállalkozásként működik a szerkesztőség. Nem csoda, hisz a legfiatalabb nemzedék fantáziáját megmozgató, remek grafikai kivitelezéssel jelenik meg, valamint a hazai írók, költők legkiválóbbjai gyarapítják és alakítják a lap hasábjain a kortárs gyermekirodalmat.

Elnézést kérek az olvasóktól, érintettektől azért, hogy ez a születésnapi Napsugár-köszöntőm kissé személyes élménybeszámolóra is sikeredett, és hogy írásomban főleg a lap történetének régmúltjából merítettem, kevesebbet szóltam a kiadvány nagyon termékeny jelenéről. (Meg sem említettem például a Napsugár „kisöccsét”, a Szivárványt.) De mentségemre szolgáljon, hogy amíg írtam, egy kicsit nosztalgiázhattam a saját napsugaras éveimről.

Szóval Isten éltessen, Napsugár, s kívánom neked, hogy újabb hatvan év múltával, a Művelődés folyóirat akkori főszerkesztője hasonlóképpen köszöntsön születésnapodon.

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Dáné Tibor Kálmán

(...) a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak. 

Patócs Júlia

Mindenkinél örömtelibb szívvel ünnepel Nagyszalonta, a város, ahol kétszáz évvel ezelőtt, egy bogárhátú kis házban felsírt a bölcsőben az apró gyermek. Ünnepel minden irodalombarát, mert a legszebb verseket Aranytól kapta. 

Ferencz Zsolt

A nézők többségéhez hasonlóan magam is szurkolok, hogy legyenek még hasonló alkalmak, amikor sok-sok kolozsvári és környékbeli gyermeknek megadatik bekapcsolódni egy-egy ilyen produkcióba. 

Vallasek Magdolna

És mi mást szeretnénk, mi emberek, éljünk bárhol a világon, mint szabadok lenni, s élni bármikor, lelkiismeretünk szerint, alapvető jogainkkal? 

dáné tibor kálmán

December. Óévbúcsúztató, újévköszöntő. Zárszámadást illik ilyenkor készíteni, no meg előretekinteni, jövőt tervezni. Nálunk, a Művelődés szerkesztőségénél sem lehet másként.

dáné tibor kálmán

Ha elfogadjuk, hogy a civilizáció az emberi társdalom legmagasabb fokát jelenti, az „össztudás” mértékét, akkor gyakran arra ébredünk, hogy a civilizáció képes maga alá gyűrni a lokális jegyeket hordó kultúrát.

Lakatos Artur

Nem kell történésznek lenni, az átlag magyar ember tudja, hogy mit jelent 1956. Sőt, nagy valószínűséggel Európában és az Amerikai Egyesült Államokban is sok nem magyar ember rávágja ama kérdésre, hogy mi történt 1956-ban Magyarországon: forradalom.