Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

„A Napsugár olyan, mint a napsugár”

A Napsugár szerkesztőségének a jóvoltából nézegetem, olvasgatom a valamikori kiadványokat. Doboznyi, évfolyamokba rendezve, bekötve szépen. A legelső 1957-es. Lassan forgatom az időtállóan vastag lapokat. Az elidőzés részben annak a különleges áhítatnak tulajdonítható, ami régi könyvek, iratok lapozgatása, megsárgult családi levelek vagy régi fényképek nézegetése közben óhatatlanul hatalmába keríti az embert: mintha sűrűbb lenne a csend. A lapok tapintása a háziszőttesét idézi, ellenáll a pörgetésnek, gyors lapozgatásnak; a betűsorok, szövegek, képek és rajzok egymásutánja nyomdaillatot hagy maga után a levegőben. Olyan rituálék és gesztusok ezek, amelyek illattal, tapintással, látvánnyal édesgetik ébredésre az emlékezést.


Ünnepség a Napsugár ötvenedik évfordulóján

És ni, az egyik oldalon kitöltött keresztrejtvény és találós kérdések megoldásai: ceruzával és akkurátusan formált betűkkel írta ide 1957-ben egy Napsugárt olvasó valamikori gyermek.1 A novemberi szám borítóján felnőtt kézírású bejegyzés látható: „Rostás Zoltánnak Csíkfalváról”. Itt éltek a nagyszüleim, itt nőtt fel édesanyám, nekem szülővidékem, gyermekkorom nyarainak otthona. A borítólapon fontos számadások olvashatóak: összeadások, összegzések oszlopos elrendezésben.2 (A folyóirattal kapcsolatos megrendelésekre, kifizetésekre vonatkozhatnak tán? Vagy valami másfajta számadásra? Ki tudhatná ma már?) Olyasfajta feljegyzésnek tűnnek, mint amiket nagyapám jegyzett annak idején: hány disznó, hány bárány, mikor ellik a tehén, hány juhot hajtottak ki a legelőre. Igaz ugyan, hogy nagyapám ezen fontos adatokat a Biblia első és utolsó, üresebb oldalaira jegyezte. Ha mégsem fért ide a mindösszes fontos, széljegyzetként plajbászolta a margóra. Mert nagyanyám a Bibliát kalendarisztikus beosztásban olvasta fel minden esztendőben; neki fel sem kellett ütnie a szent könyvet, mert ha nagyanyám Mózes könyvénél és a bálványimádás miatti haragjánál tartott a felolvasásban, tudhatta, hogy ki kell terelni a jószágot a legelőre.

A Napsugár említett számában szó sincs Mózes haragjáról. Az összevont szemöldökű és szigorú arcú Lenin mellszobra látható (a szobor talapzatára kerültek a feljegyzések) egy mosolygós, kezében virágcsokrot tartó pionírnyakkendős kislány társaságában. De mit számít ez? A számadás, a következetesség, az időzítés örök rendje a fontos: emkékeztetőként a Bibliába vagy Napsugárba rótt jegyzékként attól függően, hogy mi akadt a házban, amire írni lehetett, s amiről biztosan tudható volt, hogy megőrződik olyasfajtaként, ami papír ugyan, de elsődlegesen nem tűzcsiholásra való.

Lapozgatom a Napsugár-gyűjteményt. Tudom, hogy nem szabadna teljesen elmerülnöm az olvasásban. Nem is lehetne. Mert férjem – kiszimatolva, hogy én ez írásra készülődvén kezdek kivonulni a világból a Napsugárba, úgy elbújva annak melegében, hogy se ebédre, se vacsorára, se zoknik párosítására nem futja e napokban az időből és az odafigyelésből – megkérdezi, vajon hol lehet az ő gyűjteménye. Mert volt neki: pakolgatta, őrizgette; annak idején minden barkács-ötletet kivitelezett a maga nagy gyönyörűségére, szülei tűrőképességének határait centizgetvén. Gyermekek, akik egyébként túrkálhatnak a folyamatosan olvasott vagy olvasásra váró és a lakás több pontján is szétszórt folyóiratok között, nem is érzékelik a helyzet különösségét: anyu olvas, jegyzetel, ír – ebben semmi újdonság nincs; apuval emlékeket idéznek, elvekről, értékekről, múlt- és jelenbéli dolgokról beszélgetnek – ebben sincs semmi újdonság. Csak annyi talán, hogy arra a kérdésre, hogy „Vajon mit ehetnék vacsorára?”, most éppen egy időszerűbb kérdés várható válaszként: „Nem mesélnéd el, milyen emlékeid vannak a Napsugárról”? „Hát, abból is felolvastad Kobakot és Csipikét, voltak érdekességek a nagyvilágból és állatos poszterek, megjelent benne egy rajzom is. De most tényleg éhes vagyok.” Megállhat az olvasó is egy pillanatra, jegyezheti is akár, mi jut eszébe, ha a Napsugárra gondol.


Csipike, Kukucsi, Fodor Sándor gyermekek társaságában a lap ötvenedik évfordulóján

A gyermeklapok jó szerkesztésének egyik titka az egyensúlyőrzés, -teremtés. Ez mindenkori kihívás. Bizonyos időszakokban viszont nagyobb tét.

Miképpen teremti meg önmagát egy gyermeklap olyan korokban, amikor a sajtó a pártideológia szócsöve és eszköze? A célzott korosztálynak is köszönhető, hogy sokkal elegánsabban és lazábban, mint az ifjaknak vagy a felnőtteknek szóló kiadványok. A Mindig Előre! rovatban A pionírmunka időszerű kérdései című írás például ürügyet szolgáltat arra, hogy pontos szempontokat adjon egy ünnepi összejövetel előkészítéséhez, megszervezéséhez, rajzokban is láttatva a fontosabb mozzanatokat3 (ma ezt a szociális kompetencia fejlesztésének nevezhetnők). A tanévkezdés pionír feladatai4 menedzsmenti tanácsokkal szolgál: miképpen kell megtervezni egy foglalkozási tervet; a Küszöbön a pionírválasztások5 pedig a beszámoló és a foglalkozási terv összhangját és hitelességét emeli ki olyanként, amely meghatározó lehet a „parancsnokság” megválasztásában. Az 1907-es felkelés rövid leírását nem véletlenszerűen Corneliu Baba Pihenés a mezőn6 festménye illusztrálja. Egyazon évfolyamban megfér egymás mellett a RKP KB7 programja, Ceaușescu dicső tettei és portréi, hazánk külpolitikája, a párt születése és a győzedelmes május ünneplése Caragiale és Mikszáth portréjával8, részletesebb Ady-ismertetéssel9 három lapszámban is, sok mesével, verssel, rajzzal. Nemcsak a képregények, keresztrejtvények, kottázott énekek, az ég, föld, természet, állatvilág írásai, az illusztrációk és a gyermekalkotások, hanem a szövegek, mesék, versek témája és sorrendje is finom megoldásokat kínál. A pionírmunka időszerű kérdéseit Egy örömből-sok öröm10, Az icegő-bicegő kiscsacsi11 című írások követik. Az 1977-es földrengés szörnyűsége ürügy a párt, az államfő, a hazafias kötelességtudat és helytállás hatoldalas dicsőítésére, de ha fordítasz egyet, a következő oldalon Kányádi írását olvashatod A kisfiú, aki ibolyát látott12 címmel. Marton Lili sólymoknak szóló szövegei pedig úgy biztatnak rekrutációra, hogy finom bravúrral jelzik: nem a szerep, hanem az ember fontos. A sólyomjelölt13 narratívája szerint a negyedikesek (az igazi sólymok) az óvodások (a kis sólymok) játékait javítják. Palika csak ősszel megy óvodába, de nagyon szeretne ő is valaki, ez esetben kis sólyom lenni. „Ha már én is segítek a sólymoknak, akkor mi vagyok? Mi lennél – feleli az egyik kislány […], – te Palika vagy”. A kisfiú boldogan adogatja az aprószegeket a barkácsoláshoz abbéli örömében, hogy sólyomjelölt lehet, de lényegét tekintve mi lenne egyéb, mint Palika. S ez éppen elég.

Ez a bölcs elfogadás menti meg a mindenkori Napsugárt attól, hogy nemcsak a pártos, hanem a nevelési ideológiák csapdáit is elkerülje. Mert a gyermeklapok egyik lehetséges és vonzó lehetősége a direkt nevelés célzatossága, erőltetettsége, a megmondom–megtanítom kényszeres pedagógiája. Holott a nevelés direkt módjai legfeljebb ellenérzést váltanak ki, rosszabb esetben vak szabálykövetést. Hatékonyabb eljárásai sokkal rejtettebbek: viselkedés- és gondolkodásminták, felmutatott értékek, amelyek a szocializálás folyamatában szinte észre sem vevődnek, mégis maradandó nyomot hagynak a tapasztalatban.

Néhány bekezdésnyivel fentebb arra kértem az olvasót, álljon meg egy pillanatra, s gondolja el, mi jut eszébe, ha a Napsugár gyermeklapra gondol. Kérésemet amiatt ismételném meg, mert a felmerülő gondolatok szembesíthetőek azokkal az asszociációkkal, amelyeket a napsugár, illetve a Napsugár folyóirat hívó szóra jegyeznek a mai huszonévesek: egyetemi alapképzéses és magiszteris hallgatók, valamint a jelen kiemelt olvasóközönsége, az elemisták. A továbbiakban e kutatás részeredményeiként néhány kiemelt szempont szerinti rendezésben látható, milyen gondolatokat társítanak a megadott fogalmakhoz.14

A 110 egyetemi hallgató közül a napsugár hívó szóra 31-nek jut eszébe a folyóirat (19,09%). Asszociációik több fogalmi körbe rendezhetőek (régi; életkorhoz és személyekhez kötődő; műfajok; jelzőkben vagy elvont fogalmakban megragadható jellemzők).

A régi fogalomköréhez tartozó válaszokat (20%) a régebben, kiskoromban, korábban mindig olvastam; már az én koromban is olvasták egyénibb bejegyzések árnyalják. A diákok 49%-a valamilyen időszakra, korosztályra asszociál: az óvodára (5,45%), az elemire (12,72%), általában a gyermekekre (11,81%), a gyermekkorra (19,09%), ezen belül a gyermeki lélekre, gyermekvilágra. Személyes kötődésként a Napsugár előhívja a tanító néni emlékét (6,36%), a közösséget és együttlétet (6,36%; szeretem, hogy közösségeket, osztályokat is megmozgat, nem csupán egyéneket), sőt Kató nénit, a valamikori könyvtárost, akitől meg lehetett vásárolni a lapot. Családi vonatkozásban az anya, nagymama alakja idéződik (2,72%): anya mesét olvas.

Az irodalmi kontextusok (9,09%) Kányádit, Fodor Sándort, Csipikét, Süsüt idézik, az általánosabb híres írók, kortársak megjegyzések mellett, valamint a Szivárvány gyermeklapot (4,54%). A műfajok közül a versek (44,54%), a vidám, érdekes, rövid, kedves, évszakokhoz kapcsolódó mesék (41,81%), a viccek (12,72), a kézimunkák (10,9%), az énekek és a dalok (9,09%), a mondókák (8,18%), a kedves, érdekes, vicces történetek (7,27%), a poszterek (6,36%), az ismeretközlő szövegek és újdonságok (5,45%), a játékok (4,54%), a naptárak és kalendáriumok (1,81%) idéződnek. A gyermekalkotások közül (35,45%) a gyermekrajzok (16,36%) és a gyermekek versei (4,54%) kerülnek az emlékezés előterébe; a gyermekeket megszólító műfajokból (53,63%) a keresztrejtvény (20%), a rejtvény (9,09%) vezet, de egyenként és pontosan felidéződik például a Csipike postája, Kószabósza és a Ti küldtétek rovat is.


Ünnepség a Napsugár ötvenedik évfordulóján

A tudáshoz és információszerzéshez kapcsolódnak a tanulás, tanítás, tanulságos, hasznos információk mentén az érdekességek, újdonságok (24,54%), az ötletes, kreatív, fejlesztő, szórakoztató, játékos, érdekes feladatok fogalomkörön belül (20,9%) a színvonal, minőség és igényesség jelzői is.

Az egyetemi hallgatók a pozitív érzelmek fogalomkörének (36,6%) árnyalásához a játék, móka, jókedv, mosoly, kacaj, nevetés, vidámság, öröm, boldogság, gondtalanság, melegség, nyitottság, pajkosság, simogatás és türelem szavakat társítják.

A grafikai kivitelezésre (82,72%) vonatkozóan maradandó emlék, hogy színes (35,45%: sárga, narancssárga, színes oldalak, mindig színes volt a borítója), szép (5,45%), amelynek forrásai a színes, kedves rajzok (19,09%), a képek (15,45%) stb.

A várakozás izgalmáról is írnak a hallgatók (9,09%); izgalom; mindig vártuk az új számot, a postát, a nyári és téli különkiadásokat), s noha leírják, hogy emlékeznek, ismerik, de kevesen olvassák, igényeik mégis lennének: Szívesen olvasnék benne meséket, verseket kortárs szerzőktől; Jó lenne, ha tematikusan összekapcsolódó mesék, gyermekdalok, versek és mondókák lennének; Gyermekverseket, gyerekek által írt vicces történeteket olvasnék szívesebben.15

A 291 elemista közül csak 3,09% emelte ki a valamilyen csoporthoz tartozást, 2,74% a közös munkát: együtt dolgozás, csoportok/csapatok/csapatmunka, közös olvasás, benne tudsz lenni.

A Napsugárról a gyermekirodalom és költészet (3,43%), az írás, az írók és költők is eszükbe jutnak (2,4%), de kiemelik egy-egy vokssal Petőfi Sándort és a népet is. A műfajok közül a mese szerepel az első helyen (39,51%; szép, jó, tanulságos, állatmese, érdekes, vicces), jóval kevesebb arányban a mondák (1,37%). A viccek (vitccek és vitszek írásmódban is; 33,33%) megelőzik a szép, vicces és varázslatos verseket (32,64%). A kézimunka következik a rangsorban (19,93%; mert van benne hajtogatás, sok – O. I. M.); a játékok (7,9%), az igaz történetek, ismeretterjesztő szövegek és állatos sztorik (6,52%), valamint az énekek és dalok (3,09%).

A tanuláshoz kötődő asszociációk (20,96%) kiemelkedően az érdekes, szórakoztató feladatokhoz és kérdésekhez kötődnek (8,93%), a gondolkodáshoz, elgondolkodtatáshoz (2,4%), a bölcsességhez (2,4%): okosságra tanít, felerősíti az agyad, fejleszti a szókincsed részletezéssel.

A jelzők közül (23,36%) fontos a vicces és az érdekes (15,8%), a mókás, szórakoztató, vidám, remek, jópofa, figyelemfelkeltő árnyalatokkal, ezt követi a vagány (2,4%) és a kreatív (1,71%) minősítés, egyedi és egyszeri jelzőként a tiszta, meleg, de az uncsi is.

Az elvontabb asszociációk közül (9,96%) vezet a humor, jókedv, nevetés, kacagás, játék, móka, öröm, élvezet, vidámság/felvidítás, a boldogság (mégpedig nagy). Egy-egy jelzéssel fordulnak elő a szeretet, kedvesség, türelem, inspiráció, fantázia, önbizalom és igazság fogalmak is.

A legszívesebben olvasott írások közül a gyakoribb opciók: a vicc (27,83%), a mese (26,8%; népmese, államese, tündérmese, tanulságos, szép, vicces), a vers (18,9%), a természeti dolgokkal, környezetismerettel, állatokkal kapcsolatos írások (5,35%), valamint a történelmi dolgok, események, régi történetek (2,74%).

A Melyek azok az írások, amelyeket átugrasz, nem olvasol el alaposan? Miért? kérdésre adott válaszokban motivációként szerepel az érdeklődés, érdekesség (például: egyiket sem, mert mind nagyon érdekesek – M. D. N; nem szoktam átugrani dolgokat, sorban olvasom el őket, mert engem érdekel az összes – V. A.; nincs ilyen, mert mindegyik egy új kincs számomra – K. G.; egyszerűen vonzanak magukhoz az írások – F. Á;) a kíváncsiság (nem tudom megmondani, mert ha én bármilyen írásban találok valami érdekeset, biztos elolvasom – O. Á; sohase csinálom, mert sohase tudom meg, hogy miről szól – K. R.; mindig egy új dologgal lep meg – P. I.) és a fegyelmezettség is (én mindent elolvasok, ha tetszik, ha nem – F. H. K.; én még a hosszú szavakat is elolvasom, mert nem vagyok lusta dög – Sz. E.).

Bizonyos műfajokat, szövegeket azért ugranak át, mert nem érdekesek: a versek (nem kötik le a figyelmem – N. D. Sz.; Sz. E.; nem annyira figyelemfelkeltőek – S. B.; nem annyira izgalmasak – G. D.; Nem olyan érdekesek – S. D. A.; azért, mert tulajdonképpen nem is érdekel annyira. Kiskoromban jobban érdekelt – K. P.;), a mesék, mert túl hosszúak (14-en jelzik a terjedelmet a nem olvasás okaként; a hosszú meséket sok ideig kell olvasni – L. L.; mert valamikor túl hosszú a szöveg, de ha el kell olvasni, elolvasom – M. A.; R. K.); már ismertek (11 bejegyzéssel; például: átugrom a népmeséket, mert már mindet hallottam – R. B.; az általános meséket, például a szegény emberről; azért, mert szinte minden egyes mese erről szól – B. A.; a királylányos meséket ki szoktam hagyni, mert nem kedvelem annyira őket – M. A.; amit már olvastam, az már nem izgalmas – P. B. L); már unalmasak (néha a meséket egy kicsit unom – F. D.); mást olvas szívesebben (Meséket nem, mert én a saját könyveimet szoktam olvasni – J. A.; néha a meséket, mert szívesebben olvasok regényeket – Sz. Á.; inkább regényeket olvasok, mint meséket – B. R.; a kalandtörténetek, amiket gyerekesnek tartok magamhoz, nem keltik fel az érdeklődésemet – D. Á.).


Zsigmond Emese, Kányádi Sándor és Zágoni Balázs

Az érdeklődési kör is meghatározhatja, mit nem olvasnak el a gyermekek: engem nem érdekel a történelem, mert unalmas (K. A. H.; R. K.; Ny. O.); nem a kedvencem (H. V.); azok az írások a mesék. Azért nem olvasom el őket, mert jobban szeretem a rejtvényeket, ezért egyenesen megoldom őket (K. K.); a rajzpályázatokat, mert nem tudok olyan szépen rajzolni (M. A.); én a kézimunkás részeket nem olvasom el olyan alaposan, mert nem vagyok az a kézimunkás típus, de szépek a kézimunkák (Sz. S.).

A meg nem értés is okozhatja bizonyos szövegek el nem olvasását: a versek, mert nem szoktam érteni, mit fejez ki az író (M. S.); az élet iskolája, mert nem érdekes a címe, Szkíták és Pártusok, mert nem tudom, mit jelent (G. L.); érthetetlen írásokat. Mert nem értem, mert túl nehezek a szavak (T.-W. D.). Van, aki pusztán más elfoglaltság vagy időhiány miatt hagy ki bizonyos szövegeket: mert sietek (Ny. N.); a meséket, mert nincs időm (K. Á.); a versenyeket mindig átugrom, mert így is elég sok versenyre megyek (B. R. M.).

Az egyik kisfiú pedig mindent elolvas, csak a vesszőkkel és kérdőjelekkel adódik gondja: azok az írások, amiket kihagyok, a vessző és a kérdőjel. A vesszőknél nem nagyon szoktam megállni és a kérdőjelnél van, mikor nem kérdezek (K. A.).

A tanulók 1,71%-a határozottan vállalja, hogy nem vagy csak nagyon ritkán olvassa a folyóiratot (egy indoklással: Engem az újságok nem érdekelnek, mert ott van a ProTV meg a Digi 24.).

Több bejegyzésben részletesebben kifejtik, mi tetszik leginkább a lapban: az, hogy gyermekek is részt vehetnek az írásában (D. Á.); mindent részletesen leír, s még bele is kerülhetsz (K. Á. M.); megváltozik a hangulat, rossz kedvemből átvisz jókedvembe, jó kedvemből nagyon jó kedvembe (K. R.); barátságos, tele van szeretettel (R. P. H.); olyan viccek vannak benne, amelyek a legrosszabb napomon is jókedvre derítenek (névtelen).

Arra a kérdésre, hogy Ha te lennél a Napsugár gyermekfolyóirat szerkesztője, mit közölnél még a lapban? néhányan (2,74%) úgy vélik, hogy semmi mást, mert úgy jó, ahogy van (V. V.); minden megvan, nem hiányzik semmi (F. K.); minden benne van, ami kell (G. A.). Többen ajánlották: az óhajtott műfajokból első helyen szerepel a vicc, de „nem favicceket raknék bele, hanem olyan vicceket, amelyek viccesek (S. V.). Felsorolásszerűen következik csökkenő sorrendben a rajz, a mese, a keresztrejtvény, a tudományos, történelmi érdekességek, a folytatásos regény, az érdekes mondák, a naptár stb.

A tanulók 3,43%-a szerkesztőként olvasmány-, mese-, könyvajánlót közölne, a legújabb gyermekkönyvek címén kívül rövid ismertetést is. Van, aki a képzeletbeli mesék helyett több igaz történetet és igazságot tenne közzé: a világ nagy felfedezéseit (Sz. E.); mik történnek a világban, és hogy lehet őket megváltozatni? (Sz. D.); több érdekességet tennék a világról, mi történik ott? (B. E.); egy-egy hírt a nagyvilágból, ami a gyerekeket érdekelné (D. J.) (3,78%).

Akadnak olyanok, akik a lap tájékoztató jellegét szeretnék erősíteni (például versenyhirdetésekről Erdély-szerte, eseményekről, gyermekprogramokról, sportbajnokságokról). Három bejegyzés szerint jó lenne, ha a folyóirat nagyobb teret adna a reklámoknak és újabb műfajoknak (Közölnék ráadásként filmeket, telefonokat, videojátékokat, új könyveket és posztereket – H. T.; az újan kijött filmeket – Á. Á.; a lego termékeket, kivéve a lego Duplo termékeket – N. B. J.).

A Napsugár olyan, mint… hasonlat folytatásaként a folyóiratnál elvontabb, gyakoribb motívumok a következők: könyv; álom, mese; ajándék; élet, barátság, folytonosság; napsugár.

Könyv (6,18%): vicces, vidám, jó, furfangos, okos, szép borítású, sok fontos dologgal teli (F. D.); tankönyv, amelyik nem feltétlenül kötelez a teljes olvasásra (D. S.); egy vidám kis könyv, amit ha kinyitok, boldog leszek (T. T.); egy kicsi könyv, amit akárhányszor elolvasol, még mindig el szeretnéd olvasni (V. A.); az én lexikonom és az én felvidítóm; egy valóságos érdekességekkel teli világlexikon (névtelen); egy hatalmas könyvtár, tele versekkel, mesékkel, viccekkel és még több jó dologgal (G. D.); egy galaxia, mindent magával hordoz, amit egy gyermeknek tudnia kell (K. B.).

Álom (mese, mesés) (1,71%): egy gyönyörű álomfolyóirat és olyan, akár egy mesemadár (T. K. K.); álom, gyönyörű és színes (B. R.); egy álom, amiben minden mesés (H. E.); olyan, mintha egy álomba csöppennék (S. B.).

Élet, barátság, folytonosság (2,4%): egy gyönyörű, gyermeknek való élet (E.-K. I.); a barátom és az életem egyik része (R. P. H.); az én életem, ha a Napsugár csődbe megy, nem tudom, mi lenne velem, de ez nem következik be (F. H. K.); a meleg nyár, a hűvös ősz, a hideg tél, a langyos tavasz (T.-W. D.); egy nyíló virág a pusztában (B. B.).

Ajándék (1,03%): születésnapi, karácsonyi ajándék, olyan, mint a csoki. Sok mindenki szereti, sok mindenki élvezi (K. R.).

Napsugár: nap, napocska, nap sugárja (5,15%): olyan, mint a nap, amelyik világít az égen. (A. O.); a gyermekek szeretik a napsugarat és a Napsugárt (S. L.); minden gyermeknek megadja a kellő fényt és meleget (B. R.); olyan, mintha rád mosolyogna a nap dundi kis arcocskája (K. B. G.).

Tehát lényegét és küldetését tekintve a Napsugár olyan, mint a napsugár. Mi lehet ennek a titka? Miképpen teremti meg önmagát egy gyermeklap olyan korban, amely az életmód változásával, a technikai forradalomnak köszönhetően sokféle elfoglaltsággal, lehetőséggel, ingerrel, könnyen elérhető információáradattal bombázza a gyermeket?

Ez a lap sokszínűségében is értékstabilitást képvisel. A fent említett nevelői hatást úgy működteti, hogy biztonságot, otthonosságot teremt, személyesen szólít meg sokszínű kínálatával, változatos rovataival, a klasszikus és kortárs egymás mellettiségével, a hagyományok és újdonságok érdekes tálalásával, történelmi pillanatképekkel, természettudományos érdekességekkel, a magyar irodalom kiemelkedő alakjainak galériájával, remek grafikáival, találó fotóival. Roppant igényes, de ugyanakkor rugalmas is. Olyan széles pászmát és színes világot kínál fel – a gyermeki kíváncsiság, érdeklődés, ingerszükséglet, megismerési vágy kielégítéséhez –, amelyben minden olvasó megtalálhatja önmagát: a Mi lennél? Te Palika vagy! megnyugtató felismerését. Egyedi, de mégis hasonló Kószabószához, Csipikéhez, Kobakhoz, nagyotmondó Jóskához, Antalhoz, a láthatatlanhoz, az édesszájú medvéhez, a macskaszemű táskához, a piros hóemberhez, az elbújdosott félharisnyához, fordított Ferkóhoz, a megbántott tündérhez, a gyáva Bekecsihez, a kibelezett kariókához, Vacskamatihoz, a végvári vitézekhez, a kísérletező Kandi Karcsihoz vagy Maszat-művészhez. S ez éppen elég.

Ezt a nagyon bölcs és könnyed ele­gan­ciát humor és vidámság hatja át. Elsődlegesen nem a szövegekre, rajzokra, viccekre, a humor közvetlenebb forrásaira gondolok. Hanem arra a derűre, felszabadult örömre, ami napsugárként szűrődik át a lapokon. És emiatt adódik ama sejtésem, hogy elsődlegesen a lapozható, olvasható termék mögötti hiteles bennelétnek köszönhetően jó ez a lap: sugárzik belőle, hogy mindenkori szerkesztői, írói nem favágós kényszerrel, hanem szeretettel, élvezettel és szenvedéllyel alkotják. Ez az aktivációs feszültség, az alkotás örömteli játékának izgalma érinti meg az olvasót. Ebben a játékban a gyermek nem valami távoli, idegen, arctalan olvasó, hanem játszótárs. A szerkesztői feladat pedig – sok ötleteléssel, munkával és energiabefektetéssel ‒ az ő megszólítása, játékba lendítése úgy, hogy a gesztus ne pillanatnyi felnőtti leereszkedés legyen, hanem hiteles partnerség. S ha ezt sikerül megteremteni, ebbe már beágyazódhat a csak felnőtt számára tudatosított rejtett nevelői szándék. Például a pénz témája nem „a pénz nem boldogít” szigorúságával indít, hanem Az én elmentem a vásárba félpénzzel játékosságával színes kultúrtörténeti összefoglalásra ad alkalmat.16 A Segíts édes Istenem! nem az imádkozás kötelezőségével vagy a transzcendecia létének firtatásával foglalkozik, hanem vallástörténeti érdekességeket kínál a másság elfogadásának jegyében.17 És az sem véletlen, hogy a kivágható, öltöztethető babákra18 vidékenként eltérő és ugyancsak kivágható „gúnyát” aggathat az érdeklődő, miközben valamilyen releváns idézetet is olvashat (széki Kányádival: „Fekete, piros, fekete”19; kalotaszegi Adyval: „Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves, / És tarkaságban annyi nyugalom20; udvarhelyszéki dalrészlettel: „Köröskörül kivarrott a köténye, / Rá se néz ő akármilyen legényre21; torockói Orbán Balázzsal: „Ezen szép népviselet keveréke az ősmagyar és németnek”).22


Nevük összefonódott a Napsugáréval. Kányádi Sándor, Soó Zöld Margit és Fodor Sándor

A közös hang, a közös nyelv, a közös játékszabályok az értékek felkínálásának olyan eszközei, amelyek az értékadás és -őrzés hitelességéhez az alkotás áramába vonódást, beszédhelyzetet és megnyilvánulási lehetőséget kínálnak szerkesztőknek, szerzőknek és olvasóknak egyaránt. A magazinos jellegből fakadó rugalmasság többféle érdeklődés kielégítését is megengedi: a kutakodást, keresést ösztönzik a rejtvények, érdekes feladatok (rejtvénypályázat, Találd ki!, Szólj szám! Kiskópé stb.), amelyek megfejtéseit érdemes nyomon követni, mert a feladatok tartalma sem véletlenszerű. A gyermekek írásai, rajzai, visszajelzései is a lap együtt-alkotásának élményéről tanúskodnak. Nem kevés bátorság kell – munkáról nem is beszélve ‒ eme tudatosan rejtett nevelési szándéknak, a hiteles megszólításnak, az igényesség imperatívuszával társított sokszínűség szabadságának, az együtt-alkotásnak az egyensúlyban tartásához.

Az elemisták egyedi gondolattársításaiban a gyermeklaphoz a kitartó könyvkiadó (T. K. K.), illetve a bölcs öreg képzete társul, aki mindent tud, vicces és nagyon okos (Cs. P.). Egyetérthetünk abban, hogy ez az olvasói bizalom és ez a (ki)tartás az eljövendőkben is a sugárzás és a Napsugár jövőjének záloga lesz.

Jegyzetek

1 Napsugár. Az IMSZ Központi Vezetőségének Gyermeklapja. 1957. 1. 11. 23. (a Napsugár gyermeklap szerkesztősége, archívum).

2 uo.

3 Az ünnepi összejövetel. Napsugár. 1977. 21. 242. 6.; Lásd még: Megéneklünk Románia. 1977. 21. 244. 6.

4 A tanévkezdés pionír feladatai. Napsugár. 1977. 21. 249. 7.

5 Küszöbön a pionírválasztások. Napsugár. 1977. 21. 249. 7.

6 Odihnă pe cămp, 1956. Napsugár. 1977. 21. 242. 3.

7 A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága

8 Napsugár. 1997. 21. 241. 3., 11.

9 Napsugár. 1997. 21. 249. 13; 250. 16., 251. 9‒10.

10 Kányádi Sándor: Egy örömből sok öröm. Napsugár.1977. 21. 242. 8.

11 Péterffy Emília: Az icegő-bicegő kiscsacsi. Napsugár. 1977. 21. 242. 9.

12 Kányádi Sándor. A kisfiú, aki ibolyát látott. Napsugár. 1977. 21. 243.8.

13 Marton Lili: A sólyomjelölt. Napsugár. 1997. 21. 342. 9.

14 A kutatásban egyetemi hallgatók és elemista tanulók vettek részt. A BBTE tanárszakos hallgatói közül a II-es szintű pedagógiai modult végző I. éves magiszteri hallgatók, az I-es szintű pedagógiai modult az alapképzéssel párhuzamosan végző II. éves egyetemi hallgatók, valamint az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szak I. és II. éves hallgatói először a napsugár, második lépésként a Napsugár gyermekfolyóirat hívó szóval írták le az ötletbörze grafikai szervezője alapján mindazt, amit a két fogalomhoz asszociáltak. A II., III. és IV. osztályos tanulók a fenti feladat kiegészítéseként kitöltöttek egy rövid, nyílt kérdéseket tartalmazó kérdőívet is. A kutatásban részt vettek a Kolozsvári Református Kollégiumból Makkai Mária, a János Zsigmond Unitárius Kollégiumból Dénes Bíborka, Jakab Melinda, Pálfi Levente, Török Melinda, Varga Ildikó és Varga Gabriella osztályának tanulói.

15 Válogatás a 11 bejegyzésből.

16 Zsigmond Emese: Én elmentem a vásárba félpénzzel. Napsugár Gyermekirodalmi Lap, 2010. május. 54. 611. 28‒31.

17 Zsigmond Emese: Segíts, édes Istenem! Napsugár Gyermekirodalmi Lap, 2010. január. 54. 607. 26‒29.

18 Napsugár. 2010. június. 54. 612. (melléklet).

19 Napsugár. 2010. szeptember. 54. 613. (melléklet)

20 Napsugár. 2010. október. 54. 614. (melléklet)

21 Napsugár. 2010. november. 54. 615. (melléklet)

22 Napsugár. 2010. december. 54. 616. (melléklet)

Tetszik az oldal? Segíts egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Balázs Ferenc

A népfőiskolának sajátosan erdélyi gyökerei is vannak, ami a sajnálatosan rövid életű Balázs Ferenc egykori unitárius lelkész, író, közösségszervező 1930 és 1937 közötti, az Aranyos-menti Mészkőn kifejtett tevékenységéhez köthetők. 

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Észak-magyarországi Képviseleti Pontján működő Lorántffy Zsuzsanna Hímző Műhely megtisztelő lehetőséget kapott kolozsvári bemutatkozásra, a Györkös Mányi Albert Emlékházba. A kör tagjai azzal a kiállítással köszöntötték a látogatókat, amelyet 2017. február 19-én, a Fejedelemasszony névnapján mutattak be a sárospataki Művelődés Házában. Az úri hímzéssel készült textíliák egyben a reformáció 500. évfordulója előtti tisztelgés jegyei is.

„A kommunizmus évtizedeiben mindannyian magyarok maradtunk, ez nagy eredmény. Néhány kelet-európai nép sajnos nem volt ennyire szerencsés. Ugyanakkor kiesett a közös emlékezetből jó néhány évtized. Itt nemcsak arra gondolok, hogy 30 év erdélyi magyar kultúrájáról alig van információja a magyarországi értelmiségnek, hanem arra is, hogy az elmúlt évszázadok erdélyi történelmét is igyekeztek elfeledtetni a magyarországi köztudattal. Rengeteg tévhit, félinformáció él ma is még a képzettebb magyar értelmiségiek körében is Erdéllyel kapcsolatban.”

bodrogközi táncok

A Művelődés folyóirat olvasói is olvashattak már alap hasábjain arról az együttműködésről, amely a romániai szórvány közösségek által működtetett magyar házak és a sárospataki A Művelődés Háza és Könyvtára között az elmúlt évek alatt kialakult.

facebook

Nap mint nap számtalan fontos és kevésbé fontos döntést hozunk meg, amelyek aztán alakítják életünket és újabb döntéshelyzetek elé állítanak. Az énképünk szerves részét képezi az az elképzelés, hogy ezeket a döntéseket néhány kivételes esettől eltekintve szabadon és saját elhatározásunkból hozzuk. A digitális térben tett online „sétáinkra” is inkább tekintünk szabad barangolásként, mintsem befolyásolt lépések sorozataként. A Facebook közösségi oldal gyengéd noszogatásainak „leleplezésén” keresztül mutatom be, hogy miért gondolom illúziónak azt az egyébként identitásvédő mechanizmus mögötti gondolatot, miszerint teljesen szabadon cselekszünk az online vagy akár az offline térben is.

bábszínház

„Itt nem fontos a koncepció, viszont nagyon fontos a jó ízlés, a tiszta gondolat, a szándék, a játék: az, hogy amit meg szeretnél mutatni a gyermekeknek, az játékos legyen, de­rűs, színes… Valami olyat akartunk létrehozni, ami úgy készül, mint egy ajándék. És valahogy úgy is adjuk át, mintha ajándék lenne. Gon­dolkodtunk, hogy mi az, ami az apró gyerme­kek figyelmét megragadja: színek, formák, tér – az atmoszféra. 

Magyarzsákod

A magyarországi és erdélyi falugondnoki kapcsolat gyökerei az 1990-es évek elején keresendők, amikor Kemény Bertalan, a mindannyiunk Berci bácsija Magyarországon hallatlan sikerrel szervezte meg kidolgozott programmal a falugondnoki szolgálatot.

„Az előadásaink sikere, igazi kézzelfogható sikere az, mikor érezzük, hogy a gyermekközönség lélegzetvisszafojtva figyel, együtt rezdülve a színpadi érzelmekkel, mikor felszabadult, boldog nevetés tölti be a termet, mikor spontán felkiáltásokkal, beleszólásokkal vesznek részt a játékban, együtt játszva teljes átéléssel velünk; és a legnagyobb siker az, amikor fellázadnak cselekvésig a rossz, a gonosz ellen, az igazság, a jó védelmében. Mindez a művészetünk értéke, ereje, a játékunk „fizetsége”.

A bihari Érmellék jelenkori katonai hagyományőrzése szempontjából a 2005-ös év mérföldkőnek nevezhető. A történeti hagyományőrzés a Kárpát-medencében Pákozd után, Bihardiószeg központtal (hajdúk, kurucok, huszárok) Érmelléken fedi le a legszélesebb időskálát (honfoglaláskor is). Ez volt az a kapocs, mely mentén Diószeg és Pákozd közt testvértelepülési kapcsolat jött létre.  

Guttmann Mihály, megemlékezés

December 7-én, a 90 éves Misi bácsi köztünk elnevezésű emlékest szólamvezetőjeként, a jelenlévőket Guttman Mihály portréháttérrel közös megalkotására késztetve ennek az arcképnek az előzetes vázlatát igyekeztem megrajzolni, amennyire élményeim és emlékezeti képességem megengedték.

Vizi E. Szilveszter

December utolsó napján töltötte 80. életévét Vizi E. Szilveszter Széchenyi-nagydíjas orvos és kutatóprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, illetve volt elnöke. A kiváló tudóst a következő interjúval köszöntjük, melynek mondanivalója ma is időszerű.

studio színpad kolozsvár

A Stúdió Színpad akaratlanul is hozzájárult a hazai színházak színészutánpótlásához. A rendre cserélődő tagságból sokan felvételiztek sikerrel a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskolára. 21 olyan személyről tudunk, aki később elismert színművésszé vált, és akit a mindenkori tagság büszkén emlegetett.

ezüst akadémia

verstábor

A vers, a vers szeretete és a benne való elmélyülés szőtte át e tíz napos rendezvény minden programját.

Mindennapi rutinjaink, megoldandó feladataink, kihívásaink közt gyakran észre sem vesszük, hogy a legnehezebb időszakokban egy-egy költemény, mélyen igaz verssor, bölcsesség segít át a bajokon.