Művelődés – újratöltve


Dáné Tibor Kálmán

Jubileumi esztendőt tudhat maga mögött a Művelődés Az elmúlt év júliusában töltötte a 70. születésnapját a folyóirat. Emberi mértékkel mérve nem kevés idő. S ha arra gondolunk, hogy az 1989 karácsonyán kirobbant sajátos demokrácia hány romániai magyar sajtótermék agóniájának a kezdetét, aztán később a teljes kimúlását is jelentette, akkor elégedettek lehetünk, hogy lám-lám, folyóiratunknak sikerült átvészelnie a társadalmi „jobbra fordulás” nem könnyű időszakát. Viszont kellettek akkor ehhez lelkes, elkötelezett lapszerkesztők és nem utolsósorban szerzők, akik fantáziát láttak az újrakezdésben. No meg a közművelődés iránt érdeklődő, vagy azt éppen művelő olvasók népes táborára. Később pedig annak köszönhette a folyóirat a folytonosságát, hogy 2009-től a Kolozs Megyei Tanács szárnyai alá vette a kiadványt. Azóta zökkenőmentes a Művelődés anyagi háttere, havonkénti megjelenése. Az utóbbi időben pedig egy sajátos réteg-lappá vált a Művelődés, amennyiben igyekeztünk úgy szerkeszteni a kiadványt, hogy egyrészt az általános kultúra iránt érdeklődők találjanak benne érdekes, olvasmányos és hiteles témákat, természetesen hiteles szerzők által feldolgozva, másrészt, főleg a vidéken élő művelődésszervezők, ismerjenek meg minél több, jó gyakorlatot bemutató írást a kultúra közösségteremtő erejéről.

Az elmúlt évben tehát ünnepeltünk, de azt sajátos módon tettük. Például minden lapszámunkban az esztendő folyamán megjelentettünk egy-egy tanulmányt, illetve más írást a Művelődés 1989 előtti kiadványaiból, jelezve, hogy a diktatúra Prokrusztész ágyába szorítva is, de jelentek meg magas kulturális értékeket képviselő írások. Lapunk alcíme: Közművelődési havilap. Ezért a Művelődés 70 című, tavaly megjelent mellékletünkben körbejártuk a „közművelődés” ugyancsak ellentmondásos fogalomkörét. Vagyis a magyar kulturális életünkben már másfél évszázada kigyöngyözött kifejezésünk
mit jelentett, milyen tartalmi töltete volt a diktatúra éveiben, s ezt hogyan tükrözte akkor a kiadvány. No meg hogyan jelentkezett a lapban a ’89-es fordulat után a „közművelődés”, és hogy látják ma azok az értelmiségiek, akik gyakran kapcsolódnak be a különböző kulturális tevékenységekbe, főleg mint előadók. Ugyancsak elindítottuk a tavalyi esztendőben a folyóirat minél részletes repertóriumának, címjegyzékének, az összeállítását, az első húsz év már el is készült, valamint néhány évfolyamtöredékek is. Kellemes meglepetés volt a szerkesztőség számára, hogy az Iskola Alapítvány tavaly az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában elnevezésű kulturális programsorozat keretében digitalizálta a folyóirat 70 évének kiadványait.

 Az európai kultúrkörben minden január egyfajta szimbolikus „újrakezdés”. A folyóirat-szerkesztés pedig különösen az, hisz a mi esetünkben minden hónapban újra kell szülessen a Művelődés, s számunkra nagy elégtétel, ha azt vesszük észre, hogy valamelyik lapszámunk egy fokkal jobb lett, mint az előző havi. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a jövő a digitális médiumoké, bár a folyóiratunk olvasóközönsége főleg a konvencionális sajtótermékek
hívei. Ennek ellenére igyekeztünk fejleszteni, bővíteni lapunk www.muvelodes.net honlapját, hogy aki rákattint, az egyes lapszámoknál bővebb kulturális információkra leljen. Az idei esztendőben szándékunkban áll a honlapunkra feltölteni a már eddig elkészült repertóriumanyagot, valamint elérhetővé tenni a Művelődés digitalizált állományát. Tesszük ezt éppen azért, mert a jövőbe tekintünk. Hisz az elmúlt 70 év erdélyi művelődéstörténetéről a folyóirat dokumentum értékkel bírt (és reméljük, hogy még hosszú ideig bírni is fog),
s azok, akik a jövőben a hazai kultúrtörténetünket akarják kutatni, értékes információkat találhatnak a Művelődés évfolyamaiban.

Szóval január van, s mi bizakodva, számtalan elképzeléssel feltöltődve, vadásznyelven szólva: újratöltve vágunk bele az esztendőbe, az immár hagyományos év eleji szerkesztőségi jókívánságunkkal: jó egészséget és Művelődéssel eltöltött újesztendőt kívánunk minden kedves olvasónknak és munkatársunknak.

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Hetvenöt évvel ezelőtt értek véget a második világháború európai harcai. Akkor, azon a májusi napon tette le a fegyvert a náci Németország, amelyet mind a köztudat, mind a közbeszéd mai napig felelőssé tesz ama rettenetes világégés kirobbantásáért. Kétség nem fér hozzá, hogy a Nagy Háborúként is emlegetett és ismert első világégés gefreitere, azaz tizedese, a bécsi autodidakta festő diktálta német politikai és katonai vezetés az elsőszámú felelőse annak, ami 1939 kora őszén kirobbant. És utána történt. 

Dáné Tibor Kálmán

Kijárási tilalom – soha nem hittem volna, hogy egyszer én is megérem. Szüleimtől, nagyszüleimtől hallottam erről, igaz, olyankor mindig a háborúról meséltek. De hát most is háború van. Nem ember–ember elleni, nem egyik politikai hatalomnak egy másikkal szemben vívott csatájáról, hanem az egész emberiség viaskodik most egy láthatatlan, sok milliárd mikroszkopikus katonával rendelkező ellenséggel. 

Benkő Levente

Napokon át töprengtünk a szerkesztőségben, hogy márciusi lapszámunkban mivel köszöntsük a tavaszt. És az Olvasót, természetesen. Európa népeinek 1848. évi csodálatos tavasza felemelő pillanatainak és tanulságainak felelevenítésével, tolmácsolásával induljunk? Rendben, de ezt már megtettük, s bár ismételgetni nem árt, mégis kivártunk. 

Dáné Tibor Kálmán

Miénk lesz a napfényes jövő!” – ezzel a forradalmi maszlaggal (is) bíztattak minket, kisiskolás pionírokat, a hatvanas évek kommunista propagandistái. Húsz év múlva, már a nyolcvanas években, az egyre jobban kiürülő boltokat látva, a fűtés nélküli lakásokban az esti egyre hosszabb áramszüneteket tudomásul véve be kellett lássuk, hogy az egykori elvtársaknak mennyire igazuk volt: mert lassan csak a napfény maradt nekünk, csak az volt biztos, hogy a miénk. Ennek ellenére hittünk, bíztunk a jövőben.

Dáné Tibor Kálmán

Az elmúlt esztendőkben a Művelődés januári vezércikkei általában a folyóirat szerkesztőségének a jövőbe tekintése volt, terveinkről, elképzeléseinkről írtunk.

Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak, annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.

Dáné Tibor Kálmán

Negyedik alkalommal szervezte meg a Művelődés folyóirat szerkesztősége, az EMKE Györkös Mányi Albert Emlékházával együtt a múlt hónapban, azaz október 11-én, a Régiók bemutatkozása című programját. 

Széman Emese Rózsa

A világ egyik legelterjedtebb babonája, talán nincs is olyan kultúra, amelyben nem honosodott meg. De hogyan, mikor alakult ki a félelem péntek 13-tól? Kik és miért tartották először szerencsétlennek? Van-e valamilyen történeti alapja, vagy „csak” babona az egész?

Rácz Norbert Zsolt

Közel egy hónap telt el az avatás óta, pedig úgy tűnik, mintha Dávid Ferenc szobra mindig ott állt volna. Kinyújtott jobb keze beszélgetésre, okos vitára, mély fohászra hív. Ha képzeletben folytatom a kar lendületét, a templom felé mutat. Ott bent valami más van, amire a zsúfolt utcán sietősen áthaladó embernek talán ma inkább szüksége van, mint bármikor.

Demeter Zsuzsanna

Önző kis egyéni világainkon talán végre jó lenne túllátni, mert a magasabb szinten lefolytatott kis viszályainknak és egoista harcainknak ők lehetnek az áldozataik. Azt, hogy mi, idősebb felnőttek, igenis felelősek vagyunk értük, a (valamivel) fiatalabb nemzedékekért.

Benkő Levente

Van a Székely- és a Királyföld, ezen belül Székfölde és a Barcaság határán, az Olt folyó bal partján egy valaha kulcsszerepet játszó szász község. Magyarul Barcaföldvár, románul Feldioara, németül Marienburg, szászul Märrembirg a neve. Még az Árpád-házi királyok telepítették le a 13. század legelején ide (is) a szászokat, a helység jó másfél évszázadig a Barcaság központja volt. 

Bodó Márta

A tény, hogy Ferenc pápa más úticéljai közé Csíksomlyó bekerült, nagy mértékben a jelenlegi romániai pápai nunciusnak köszönhető, aki fáradhatatlanul járja az országot, az egyházmegyéket, és igazi mélységében, rétegzettségében megismerte a romániai valóságot. Ezt aztán oly módon közvetítette, hogy a Ferenc pápa számára fontos Mária-tisztelet miatt ez a kegyhely nem maradhatott ki az úticélok közül. 

péter istván

Aki látta, el nem feledheti. Aki imádkozott benne, az szívében, lelkében hordozza. Aki eredeti rendeltetésének megfelelően megépíti, az nevezheti majd „Mi Asszonyunknak”.

Máté Erzsébet

Nos, mi is lenne ez a magyar sarok?! Egy olyan részlege a megyei könyvtárnak, ahol egy emeletnyi teremben folyamatosan történik valami. Kulturális tér – amely zordon hangzása ellenére nagyon is vidám, mert miért is kellene a kultúrának kimértnek, fennköltnek lennie –, egy olyan tér, ami egyszerűen a miénk. 

Egyed Ákos

A történelem nem véletlenül nevezte az európai forradalmakat Népek tavaszának. Ezzel az elnevezéssel nemcsak a nagy népmozgalmakra utal, hanem arra is, hogy a hatalom birtokosai a népek számára kénytelenek voltak olyan jogokat adni, amelyekről korábban csak álmodozni mertek. Gondoljunk a számos országban végrehajtott jobbágyfelszabadításra.