Revista Művelődés - versiunea romana Művelődés - magyar verzió

Múltzáró jövőbe tekintés

A Művelődés 2017. decemberi lapszámát tartja kezében az olvasó. Vagyis idén is, akárcsak az elmúlt esztendőkben, szerkesztőségünk a Kolozs Megyei Tanács támogatásával működött, s a tizenkét lapszám ennek az intézménynek a hathatós támogatása nélkül nem jelenhetett volna meg.


Dáné Tibor Kálmán

Év vége van, a számvetésnek és a jövőbe tekintésnek az ideje. Nos, igyekeztünk az év folyamán egyrészt, amennyire csak lehet, a hazai magyar közművelődési életünk legfontosabb eseményein rajta lenni (bevalljuk, nem volt könnyű, hisz egyfolytában pörögtek a jobbnál jobb programok), másrészt minél szélesebb körű és minél hitelesebb kulturális információval ellátni a lapunk iránt érdeklődő olvasókat. A hitelesség alatt főleg azt értjük, hogy a művelődési életünk különböző területein dolgozó, szakmai szempontból megkérdőjelezhetetlen szerzőkkel dolgoztunk együtt. Köszönet illeti őket az önzetlen munkájukért. A tizenkét lapszámon kívül, külső anyagi források bevonásával, két régiós mellékletünk is megjelent az év elején: az Érmellék és a Bánság. Mindkét mellékletünkkel igyekeztünk kiemelni ezeknek az erdélyi tájegységeknek a sajátságos, egyedi kulturális értékeit. Nagy elégtétel számunkra, hogy kiadványainkat örömmel fogadták a két régióban, hisz Bihardiószegen is és Temesváron is népes és ugyancsak érdeklődő közönség előtt mutathattuk be a mellékleteket. Két másik mellékletünk is megjelenés előtt áll. Az egyik Erdély díjazottai 2017 címmel, amelyben, akárcsak az elmúlt esztendőkben, a szakmai kulturális egyesületeink kitüntetettjeinek méltatásait tesszük közzé. Főhajtás lesz ez kiadvány azok előtt a közművelődési szakemberink előtt, akik évek óta időt és energiát nem kímélve szolgálják közösségünk kulturális életét. A másik mellékletünket egy jubileumi kiadványnak szánjuk. Tudniillik hetvenedik életévében jár a Művelődés folyóirat. 1948 júliusában a lap, előbb mint Művelődési útmutató jelent meg, aztán a múlt század hatvanas éveinek az elején lett a folyóirat megnevezése egyszerűen „csak” Művelődés. A kiadvány – amelyet egyértelműen a kommunista tudatformálás ideológiájának a szellemében szerkesztették egykoron – a kezdetektől (hol burkoltan, hol pedig nyíltan) a hazai magyar értékteremtő közművelődési életet szolgálta. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején Vistai András János lett a folyóirat főszerkesztője, aki kihasználva a diktatúra éppen engedékenyebb időszakát, néhány évig egy ugyancsak magas színvonalú közművelődési kiadványt tudott az olvasók kezébe adni. Ekkor a főszerkesztő a „közművelődés” témakörében egy kérdéscsokorral fordult néhány kiemelkedő magyar értelmiségihez, azzal a szándékkal, hogy megpróbálja tisztázni velük ennek a fogalomnak az éppen időszerű értelmezését, a kulturális életben való fontosságát, s a válaszokat leközölte a lapban. Mivel a lapunk jelenleg is a közművelődés szolgálatában áll, a hetvenéves jubileumhoz közeledve mi is megismételtük az egykori főszerkesztő szellemi kalandját, és feltettük ugyanazokat a kérdéseket jelenlegi művelődési életünk néhány kiválóságának, akiknek válaszait a már említett mellékletben szeretnénk közzé tenni. Egyértelmű szándékunk ezzel egyrészt áttekinteni, hogy ma milyen megközelítései vannak értelmezési és tartalmi szempontból a „közművelődés” szavunknak, másrészt pedig, hogy a jövőben miként alakítsuk tovább lapunk közösségi művelődést szolgáló arculatát. Szóval a 2018. esztendőt jubileumi évnek fogjuk tekinteni, azonban nem végeláthatatlan ünnepléssel, hanem igyekszünk majd a lap hasábjain egy-egy írásban felidézni a folyóirat mindenkori kulturális közösségteremtő erejét. Ugyanakkor tervezzük a Művelődés teljes 70 évre visszatekintő repertóriumának az összeállítását, miközben állandóan lebegtetjük magunk előtt a nagy célt: a teljes lapállomány digitalizálását. Szóval a lapkiadáson kívül is vannak messzemenő terveink bőven.

A Művelődésben arról sem feledkeztünk meg az elmúlt év folyamán, hogy egy-egy írással odafigyeljünk a nagyvilág kulturális eseményeire is. Ami nem volt könnyű, mármint a kulturális értékek között eligazodni. Hisz a jelenleg ugyancsak „képlékeny” európaiságunk most tanulja meg, hogy a globalizáció nemcsak a racionalitás mentén működő, a jóléti társadalom felé mutató gazdasági érdekeket kell szolgálnia, hanem elsősorban emberi tényezőket, többek között a nemzeti és felekezeti identitásokat, s ezen keresztül a kulturális sokszínűséget is.

De zárjuk az évet a szokásos jókívánsággal: Bort! Búzát! Békességet!

És havonként Művelődést!

Dáné Tibor Kálmán

és a szerkesztőség

 

Tetszik önnek az oldal? Segítsen egy lájkkal. Köszönjük!

Új hozzászólás

További írások

Adorjáni Anna

Kissé csalódottak voltunk, amikor nem a négy napig tartó pezsgésről, a tanulás lehetőségéről és a gazdag zenei kínálatról, hanem a jó levegőről áradoztak. Időbe telt, amíg megértettük, miért volt a gyermekeknek igazuk: Mérában lélegzik a hagyomány. Él és éltet.

Rácz Éva

Kívánom, hogy a most felnövekvő fiatal újságírók is találjanak hozzá témát, amelyről szívesen írnának. S kívánom, hogy a mostani szerkesztőknek is legyen erejük a szerzőkből kicsalni azokat a művelődés-cseppeket, amelyekből összeáll a következő lapszám.

Rostás Péter István

Jelentéstartalmában, de főképp küllemében a ballagás az utóbbi két évtizedben jócskán odébb ballagott valahai mintájától: felturbósított-ultradizájnolt változatával azon igyekszik, hogy újra révbe érjen a tanoda–végzős–család határolta Bermuda-alakzatban

Pozsony Ferenc

A pünkösd mozgó ünnep, mely minden évben ötven nap után követi húsvétot. A keresztény egyház ezen a napon a szentlélek eljövetelét ünnepli. A szentlélek megjelenését megelőző erős szélzúgást a középkor idején Európában kürtökkel és harsonákkal utánozták. A tüzes nyelveket pedig sok helyen égő kanócok dobálásával, tüzes kerekek gurításával jelenítették meg. A szentlélek jelképeként a csíki falvakban ilyenkor a mise alatt fehér galambokat röpítettek szabadon a templomban.

Hegedüs Csilla

Akkor van jövőnk Erdélyben, ha a fiatalok hisznek abban, hogy az övék itt a tér. Bíznunk kell bennük, segítenünk kell nekik, hogy megmutathassák: ismerik értékeinket és felelősséget vállalnak értük.

Van valami sajátosan – és jó értelemben vett! – magyaros az 1848-49. évi magyar, szabadságharccá váló forradalom kirobbanása évfordulójának megünneplésében. Kétségtelen, azzal együtt, hogy mi, magyarok nem vagyunk sem jobbak, sem rosszabbak másoknál, európai, de akár világviszonylatban is egyedülálló nemzetnek számítunk, ha egyébért nem, hát például az anyanyelvünk tekintetében mindenképpen. Abban is, ahogyan egymással marakodunk, de ez most nem tartozik ide.

Lakatos Artur

(...) a jogokat tárgyaló pontok nem teljesülése nem feltétlenül a gyűlés résztvevőinek a hibájából vagy mulasztásából történt, mivel a bukaresti törvényhozást a gyulafehérvári határozat jogi szempontból nem kötelezte.

Dáné Tibor Kálmán

Miközben az Európai Unió politikai elitje egyre jobban törekszik kontinensünk közösségeinek a társadalmi-gazdasági szabványosítására, általánosságban a globalizációra, addig a vallási és nemzeti identitások egyre karakteresebben követelnek maguknak érvényesülést földrészünkön. 

Gergely Zoltán

 A zenetanítás akkor tölti be hivatását, ha szervesen illeszkedik az iskola nevelői célkitűzéseibe, és munkánknak csakis akkor lesz értelme, ha már nagyon zsenge kortól megalapozzuk a gyermekek zenei műveltségét.

Reményik Sándor

A wormsi birodalmi gyűlés  400 éves fordulójára 

Virág Erzsébet

Nem véletlenül kölcsönöztem Móra Ferenc szívszorítóan érzelmes, kedves írásának címét, így a régi iskolakezdésekre emlékezve az általa átéltekhez hasonló élmények is eszembe jutottak. De talán kezdjem az elején.

Hadnagy Jolán

„Van nekem egy falum. Némelykor, ha lelkemmel burkolom magam körül, úgy tetszik, mintha én építettem volna őt, mikor még Isten szándékában laktam. Máskor meg szülőmnek érzem, aki egy csillagos estén, szomorú-mókás mese után fogant engem.”

Dimény-Haszmann Árpád

Nyugodjon meg minden kishitű, igenis olvas a 21. század embere, nem vált barbárrá, sőt merészen állítom, bár az olvasási módszerei változtak, a lehetőségek bővültek, úgy gondolom, az internetezés, számítógépezés, televíziózás ellenére is többet olvasnak, mint mondjuk, a boldog békeidőkben. 

Adorjáni Mária

Hogyan válhat a diákok szocio-emocionális fejlesztése, az önállóságra nevelés, a vállalkozó szellem támogatása, a felfedezés öröme időben és térben elszigetelt jelenségből a közoktatás állandó elsőbbségévé a gyakorlatban is? 

Újvári Mária

Igen, olvasnak a 14–18 éves fiatalok. Kevesebbet ugyan, mint szüleik, nagyszüleik, de olvasnak.